KIVONULÁS KÖNYVE
IZRAEL FIAI EGYIPTOMBAN: 1,1-11,10
Jákob utódai Egyiptomban 1 1Ezek Izrael fiainak nevei, akik Jákobbal Egyiptomba mentek. Mindegyikük a háza népével együtt ment: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, Zebulon, Benjamin, Dán, Naftali, Gád és Áser. Azoknak a száma tehát, akik Jákob ágyékából származtak, összesen hetven volt; József azonban már Egyiptomban volt. Amikor aztán meghalt ő, minden testvére és az egész nemzedék, Izrael fiai tovább szaporodtak, és úgy megsokasodtak, mintha a földből sarjadtak volna. Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország.8Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. Ez azt mondta népének: »Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra. Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!« Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt. De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak. Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket. Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket.
15Egyiptom királya azután parancsot adott a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták, és megparancsolta nekik: »Amikor a héber asszonyoknál bábáskodtok, és eljön a szülés ideje, ha fiú az, öljétek meg, ha pedig lány, hagyjátok életben!« A bábák azonban félték Istent, és nem tették meg amit az egyiptomi király parancsolt nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Magához hívatta erre őket a király, és kérdőre vonta őket: »Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?« Azok azt felelték: »Nem olyanok ám a héber asszonyok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek! Mire mi odaérünk hozzájuk, már megszülnek!« Isten ezért jót tett a bábákkal. A nép pedig sokasodott, és nagyon megerősödött. Mivel a bábák félték Istent, ő házat épített nekik.
22Erre egész népének megparancsolta a fáraó: »Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!«
Mózes ifjúsága 2 1Egy Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből. Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három hónapig. Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé. A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét.
A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: »Ez a héberek gyermekei közül való!« A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: »Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket?« Az így felelt: »Menj!« Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: »Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!« Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: »Mert a vízből vettem ki.«
Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt, kiment testvéreihez. Látta sanyargatásukat, és hogy egy egyiptomi ember üti az ő egyik héber testvérét. Ekkor szétnézett erre is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap ismét kiment, és azt látta, hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul cselekedett: »Miért ütöd felebarátodat?« Az így felelt: »Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?« Megijedt erre Mózes, és azt mondta: »Hogyan derülhetett ki ez a dolog?«
Mózes Midiánban 15De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé. 16Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját. Odajöttek azonban a pásztorok, és elkergették őket. Felkelt erre Mózes, megvédelmezte a lányokat, és megitatta juhaikat. Amikor azok visszatértek atyjukhoz, Ráguelhez, az megkérdezte tőlük: »Miért jöttetek meg hamarabb a szokottnál?« Ők azt felelték: »Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, sőt vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat.« Erre ő megkérdezte: »Hol van ő? Miért engedtétek el azt az embert? Hívjátok meg, hogy egyen kenyeret!« Mózes ezután úgy döntött, hogy vele fog lakni. A lányát, Cippórát pedig feleségül vette. Az fiút szült neki, s ő elnevezte Gersámnak, mondván: »Jövevény voltam idegen földön.«
Mózes meghívása 23Sok idő múltán meghalt Egyiptom királya. Ekkor Izrael fiai sóhajtoztak és segítségért kiáltottak a munka miatt. Kiáltásuk felszállt Istenhez a szolgaságból, ő pedig meghallotta sóhajtozásukat, és megemlékezett arról a szövetségről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött. 25Rátekintett az Úr Izrael fiaira, és megjelent nekik.
3 1Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el.
Erre Mózes így szólt: »Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!« Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és azt mondta: »Mózes, Mózes!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« Az Úr ekkor így szólt: »Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!« Azután azt mondta: »Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Mózes erre eltakarta az arcát, mert nem mert Istenre nézni.
Az Úr ezután azt mondta neki: »Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelők kegyetlensége miatt, és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták lakóhelyére. Mert Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam sanyargatásukat, amellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket. Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!« Mózes erre azt felelte Istennek: »Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?« Ő azt mondta neki: »Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek!«
13Mózes azt felelte Istennek: »Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: ‘Mi az ő neve?’ – mit mondjak nekik?« Isten erre azt mondta Mózesnek: »Én vagyok az, ‘Aki vagyok’.« Aztán azt mondta: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az ‘Aki van’ küldött engem hozzátok!« Azután Isten azt mondta Mózesnek: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre. Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt. Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. 18Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek!
Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti. Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket. Ezt a népet pedig kedvessé teszem az egyiptomiak előtt, úgyhogy amikor kijöttök, nem jöttök ki üres kézzel. Az asszonyok kölcsön fognak kérni szomszédasszonyuktól és a lakótársnőjüktől ezüst- és arany holmikat és ruhákat. Ti pedig ráadjátok azokat fiaitokra és lányaitokra, s így kifosztjátok Egyiptomot.«
4 Mózes azt felelte: »Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: ‘Nem is jelent meg neked az Úr!’« Ezért az Úr azt mondta neki: »Mi az, amit kezedben tartasz?« Ő azt felelte: »Egy bot.« Az Úr erre azt mondta: »Dobd csak le a földre!« Ő ledobta, s az kígyóvá változott, úgyhogy Mózes elfutott. Aztán azt mondta neki az Úr: »Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát!« Ő kinyújtotta és megfogta, és az bottá változott a kezében. »Hogy elhiggyék – folytatta –, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!«
Azután az Úr azt mondta: »Dugd csak be a kezedet a kebledbe!« Ő bedugta a keblébe, és amikor kihúzta, olyan volt a leprától, mint a hó. »Dugd vissza a kezedet kebledbe!« – mondta azután. Ő visszadugta, és amikor megint kivette, olyan volt, mint a többi testrésze. – »Ha nem hinnének neked – mondta –, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára. Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!«
Mózes erre azt mondta: »Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én!« Az Úr azt felelte neki: »Ki teremtett szájat az embernek, vagy ki tesz némává és süketté, látóvá és vakká? Nem én, az Úr? Menj tehát, én pedig a száddal leszek, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!« De ő ellenvetette: »Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz!« 14Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szólt: »Tudom, hogy Áron, a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek! Ő beszél majd helyetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg olyan leszel neki, mint az Isten. Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!«
Mózes visszatérése Egyiptomba Elment tehát Mózes, és visszatért apósához, Jetróhoz. Azt mondta neki: »Elmegyek, visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még.« Jetró azt felelte neki: »Menj békességgel!« Az Úr ugyanis ezt mondta Mózesnek Mádiánban: »Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, akik életedre törtek!« Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával. Miközben úton volt Egyiptomba, az Úr azt mondta neki: »Vigyázz, hogy minden csodát, amelyet a kezedbe adtam, véghez vígy a fáraó előtt! Én azonban megkeményítem az ő szívét, s ő nem fogja elengedni a népet. Mondd azért majd azt neki: Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem. Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, de te nem akartad elengedni! Íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat!«
24Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni. Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát, és így szólt: »Vérvőlegényem vagy te nekem!« Alighogy kimondta az asszony, hogy »Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt«, az Úr eltávozott tőle.
Áronhoz pedig így szólt az Úr: »Menj Mózes elé a pusztába!« Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta. Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt. Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét. Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt. Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak.
Jegyzetek
1,1 A Kivonulás könyve már nem családtörténet, hanem egy nép története. A kezdő versek összekötik a könyvet a Teremtés könyvével.
1,8 Pitom és Rámszesz katonai- és raktárvárosoknak épültek II. Rámszesz fáraó idejében (Kr. e. 1304-1237) a Nílus-delta keleti részében. Ezzel készítette elő a fáraó szárazföldi hadjáratát a hetiták ellen.
1,15 Az egyiptomiak „héberek”-nek nevezték a határaikon be-betörő nomádokat.
1,22 Vö. Mt 2,16-18.
2,1 Az ókorban gyakoriak az elbeszélések az Istentől kiválasztott emberek születéséről, veszélybe kerüléséről és megmeneküléséről. Az akkád II. Szárgonról (Kr. e. 2300 körül) mesélték például, hogy az anyja egy nád-ládikóban az Eufráteszre tette, egy kertész mentette ki és fogadta örökbe, és Istár közbelépésének köszönhetően lett Babilon királya. Mózes, aki Izraelt a vízen átvezetve megszabadítja, először saját maga menekül meg a vízből. Mózes egyiptomi név, jelentése „gyerek”, de hangzása hasonlít a héber masa (= kihúzni) igére is.
2,15 A midiániták tevéken vándorló nomádok voltak az Akabai öböl és a Sínai-félsziget környékén. Ősatyjukat a Biblia Ábrahám egyik fiának tartja (Ter 25,1).
2,16 A pap nevét a különböző hagyományok másként hozzák: Reuel (Kiv 3,1), Hobáb (Bír 4,11).
2,23 A versek Mózes meghívásának indítékát közlik.
2,25 A héber szövegben a mondat vége valószínűleg hiányzik.
3,1 A Sínai ill. Hóreb helye ismeretlen, a jelenlegi azonosítás (Dzsebel Músza) csak a Kr. u. 5. századra nyúlik vissza. Létezik a Sínai pusztában egy olyan bokor, amelynek olajos bogyói a nagy hőségben foszforeszkálnak.
3,13 Keleti felfogás szerint csak az valóságos, aminek neve van. A név, amit Mózes kap, egyben ígéret is: itt vagyok (veled). A zsidók tiszteletből nem ejtik ki a Jahve nevet, helyette mindig az Adonáj (= Úr) szót használják (ebben a fordításban is ezt az általánossá vált gyakorlatot követjük). A középkorban tévesen összekeverték a Jahve név mássalhangzóit az Adonáj magánhangzóival, így keletkezett a Jehova név.
3,18 Későbbi kiegészítés a kivonulás részleteivel kapcsolatban.
4,14 Áron, a papok ősatyja fontos szerepet kap a kivonulásban.
4,24 Mint Jákob (Ter 32,23-33), Mózes is halálos veszedelembe kerül hazatérés közben. A „vérvőlegény” elnevezés valószínűleg arra az ősi szokásra utal, hogy a vőlegényt az esküvő alkalmával metélték körül.