Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassze fél törzse megfordultak és eltávoztak Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaánban fekszik, hogy visszamenjenek Gileádba, birtokuk földjére, amelyet az Úr parancsa szerint Mózestől kaptak.
Oltár a Jordánnál 10Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek. Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek, valamennyien összegyűltek Silóba, hogy felvonuljanak és hadakozzanak ellenük.
Előbb azonban elküldték hozzájuk Gileád földjére Fineeszt, Eleazárnak, a papnak a fiát, s vele tíz fejedelmet, egyet-egyet minden törzsből. Ezek elmentek Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiaihoz Gileád földjére és azt mondták nekik: »Ezt üzeni az Úr egész népe: Micsoda hitszegés ez? Miért hagytátok el az Urat, Izrael Istenét, szentségtörő oltárt építve, s az Ő tiszteletétől eltérve? Kevés nektek, hogy vétkeztetek Baál-Peor által, s hogy ennek a véteknek szennye mind a mai napig rajtunk van és sokan elhullottak a népből? Ti ma elhagytátok az Urat, s holnap egész Izraelre fog zúdulni haragja. Ha úgy vélitek, hogy birtokotok földje tisztátalan, gyertek át arra a földre, ahol az Úr hajléka van, s lakjatok közöttünk, csak el ne térjetek az Úrtól és a mi közösségünktől, oltárt építve az Úr, a mi Istenünk oltárán kívül. Nemde Ákán, Szerah fia szegte meg az Úr parancsát, s mégis Izrael egész népére szállt haragja! Egy ember volt – bárcsak egyedül ő halt volna meg vétkéért!«
Azt felelték erre Rúben és Gád fiai s Manassze fél törzse Izrael követekül küldött fejedelmeinek: »Erős Isten az Úr, erős Isten az Úr, ő tudja, s Izrael is tudja meg: ha hitszegő lélekkel építettük ezt az oltárt, ne tartson meg minket, hanem büntessen meg azonnal. Ha azzal a szándékkal készítettük, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot s békeáldozatot helyezzünk rá, ő maga kérje számon, és torolja meg. Sőt éppen az ellenkező gondolatból és megfontolásból kifolyólag készítettük. Azt mondtuk ugyanis: Maholnap fiaitok majd azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez? Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban – és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát, hogy azt mondjuk: Építsünk magunknak oltárt, nem azért, hogy egészen elégő- vagy véresáldozatot mutassunk be rajta, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: ‘Nektek nincs részetek az Úrban.’ Ha ezt találnák mondani, feleljék nekik: ‘Íme, itt az Úr oltára, amelyet apáink készítettek, nem egészen elégő áldozatokra, vagy véresáldozatokra, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttünk és közöttetek.’ Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült.«
Amikor ezt Fineesz pap és Izraelnek követekül küldött fejedelmei, akik vele voltak, meghallották, megbékültek, s Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiainak szavait nagy örömmel fogadták. Ezért Fineesz, Eleazár fia, a pap ezt mondta nekik: »Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mivel mentesek vagytok a hitszegéstől, s így megóvtátok Izrael fiait az Úr kezétől.«
Aztán visszatért a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gileád földjéről, Kánaán széléről Izrael fiaihoz és beszámolt nekik. Tetszett is a dolog mindazoknak, akik hallották, és Izrael fiai dicsérték az Urat, s nem mondták többé, hogy felvonulnak ellenük, s hadakoznak és elpusztítják birtokuk földjét. Rúben fiai és Gád fiai pedig annak az oltárnak, amelyet építettek, ezt a nevet adták: »Ez a mi bizonyságunk arra, hogy az Úr az Isten!«
A SZÖVETSÉG MEGÚJÍTÁSA: 23,1-24,33
Józsue beszéde a néphez 23 1Hosszú idővel azután, hogy az Úr békét adott Izraelnek, s körös-körül minden nemzetet alája vetett, s amikor Józsue már igen koros és nagyon öreg lett, hívatta Józsue egész Izraelt, a véneket, a fejedelmeket, a vezetőembereket s az elöljárókat, s azt mondta nekik: »Megöregedtem, s igen élemedett korú vagyok. Ti magatok láttátok mindazt, amit az Úr, a ti Istenetek a körben lakó összes nemzettel tett, hogy mi módon harcolt ő maga értetek. Nos, mivel kisorsoltatta közöttetek ezt az egész földet, a Jordán keleti részétől kezdve egészen a Nagy-tengerig, de még sok nemzet fennmaradt, azért ezeket az Úr, a ti Istenetek el fogja pusztítani és távolítani a színetek elől, hogy elfoglalhassátok ezt a földet, amint megígérte nektek. Ám erősen és gondosan ügyeljetek arra, hogy megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében, s el ne térjetek attól se jobbra, se balra, hogy, amikor majd bejuttok azok közé a nemzetek közé, amelyek közöttetek lesznek, ne az ő isteneik nevére esküdjetek, ne azoknak szolgáljatok, s ne azokat imádjátok, hanem az Úrhoz, a ti Istenetekhez ragaszkodjatok, amint ezt a mai napig tettétek. Akkor majd az Úr, a ti Istenetek eltávolít előletek igen nagy s erős népeket és senki sem tud majd nektek ellenállni. Egy ember közületek ezer férfit űz el az ellenségből, mert az Úr, a ti Istenetek maga fog harcolni értetek, amint megígérte. Csak arra ügyeljetek nagyon nagy gonddal, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket. Ha ugyanis csatlakoztok ezeknek a közöttetek lakó nemzeteknek a tévedéseihez, ha összeházasodtok és összebarátkoztok velük: nos, akkor vegyétek tudomásul, hogy az Úr, a ti Istenetek nem törli el őket a színetek elől, hanem vermetekké s tőrötökké, oldalatokat érő bántalommá, szemetekben levő tüskévé lesznek, míg el nem távolít és el nem pusztít titeket erről az igen jó földről, amelyet adott nektek.Íme, én maholnap elmegyek minden földi lény útjára. Ismerjétek el teljes lelketekből, hogy egy szó sem hiúsult meg mindabból, aminek teljesítését az Úr nektek megígérte. Azonban ahogy teljesítette tetteivel azt, amit megígért, s mind meglett a jó, úgy rátok hozza mindazt a rosszat is, amellyel fenyegetett, míg el nem távolít és el nem pusztít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott, ha megszegitek az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, amelyet veletek megkötött és más isteneket szolgáltok és imádtok: bizony akkor hamarosan felkél az Úr haragja ellenetek, s eltávolít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott.«
A szíchemi országgyűlés 24 1Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé, így szólt a néphez:
»Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak. Éppen azért kihoztam atyátokat, Ábrahámot Mezopotámia határaiból, elvittem Kánaán földjére, megsokasítottam ivadékát és adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig adtam Jákobot és Ézsaut. Ezek közül Ézsaunak odaadtam Szeír hegyét birtokul, Jákob pedig és fiai lementek Egyiptomba. Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával. Majd kihoztalak titeket s atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez, s az egyiptomiak harciszekerekkel és lovassággal egészen a Vörös-tengerig űzték atyáitokat. Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak: s ő sötétséget vetett közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, s az elborította őket, a ti szemetek pedig nézte mindazt, amit Egyiptommal cselekedtem. Aztán hosszú ideig a pusztában laktatok. Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket. Aztán meg Bálák, Szefor fia, Moáb királya kelt harcra Izraellel és elküldött és elhívatta Bálámot, Beor fiát, hogy átkozzon meg titeket, de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből.
Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. Darazsakat küldtem el előttetek, s így vetettem ki helyükből őket, az amoriták két királyát – nem a te kardod és íjad által. Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradtatok, s városokat, amelyeket nem építettetek, hogy bennük lakjatok, szőlőket s olajfákat, amelyeket nem ültettetek. Nos tehát féljétek az Urat, s szolgáljatok neki egész és igaz szívvel: távolítsátok el azokat az isteneket, akiknek Mezopotámiában s Egyiptomban atyáitok szolgáltak és az Úrnak szolgáljatok. Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.«
Azt felelte erre a nép: »Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk. Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk, s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.«
Azt mondta erre Józsue a népnek: »Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket: ha elhagyjátok az Urat, s idegen isteneknek szolgáltok, akkor Ő elfordul tőletek, és megsanyargat és elpusztít titeket, bár azelőtt jót tett veletek.« Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Nem lesz úgy, amint mondod: mert az Úrnak fogunk szolgálni.« Azt mondta erre Józsue a népnek: »Tanúi vagytok annak, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok.« Azt felelték: »Tanúi vagyunk.« Ő erre azt mondta: »Nos, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, s hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izrael Istenéhez.« Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, s az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni.«
25Erre Józsue megkötötte a szövetséget azon a napon, s a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket Szíchemben. Majd beírta mindezeket a szavakat az Úr törvényének könyvébe és fogott egy igen nagy követ, s odatette az alá a tölgyfa alá, amely az Úr szent helyén volt, s azt mondta az egész népnek: »Íme, ez a kő szolgáljon bizonyságul ellenetek, mert ez hallotta az Úr minden szavát, amelyet nektek mondott, hogy később le ne akarjátok tagadni és hazudni az Úrnak, a ti Isteneteknek.« Aztán elbocsátotta a népet, mindenkit a birtokára.
Józsue, József és Eleazár halála Ezek után meghalt Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában és eltemették birtokának határában, Tamnát-Száréban, amely Efraim hegységén, Gaás hegyétől északra fekszik. Izrael az Úrnak szolgált Józsue és azon vének valamennyi napja alatt, akik még hosszú ideig éltek Józsue után, s akik tudtak az Úr minden tettéről, amelyeket Izraellel művelt.
Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szíchemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szíchem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett.
Meghalt Eleazár, Áron fia is, s eltemették fiának, Fineesznek Gibeájában, amely neki jutott birtokul Efraim hegységén.
Jegyzetek
22,10 Az Ígéret földje a Jordántól nyugatra fekszik. Vajon a Jordántól keletre letelepedett törzsek is részesei az ígéreteknek? Hogyan szolgálhatnak Istennek, amikor a földjük tisztátalan, és nem lakik ott az Úr? A határon emelt oltár az ennek ellenére meglévő összetartozás jele.
23,1 Prédikáció az első parancsról és a szövetségről. Szinte minden mondata megtalálható a Második Törvénykönyvben. A beszéd vége a babiloni fogságra utal (Kr. e. 586-538).
24,1 Szíchemben Izraellel rokon népcsoportok laktak, ezért a várost Izrael nem is hódította meg. Itt a törzsszövetség központjaként szerepel.
24,1 Sokat vitatott szöveg. Szövetségkötésről, vagy csak a szövetség megújításáról van szó? Miért hiányzik a Sínai szövetség említése? Talán arról van szó, hogy csak József törzse (melyhez Józsue is tartozott) élte át az egyiptomi kivonulás kapcsán az Úr nagyságát, és a többi törzs csupán most fogadja el Jahvét Istenéül?
24,25 Józsue a szövetség közvetítője.
Dávid és Sion kiválasztása
132 1Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról,
és minden gyötrődéséről,
arról, hogy megesküdött az Úrnak,
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
»Nem lépek be házam sátorába,
nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,
nem engedem szememet aludni,
pilláimat szunnyadozni,
amíg helyet nem találok az Úrnak,
hajlékot Jákob erős Istenének!«
6 Íme, hallottuk, hogy Efratában volt,
és rátaláltunk Jaár mezején.
Lépjünk be az ő hajlékába,
boruljunk le lábának zsámolyához!
8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére,
te és a te hatalmad ládája!
Papjaid öltözzenek igazságba,
szentjeid pedig ujjongjanak.
Dávidért, a te szolgádért,
ne vesd meg fölkentednek színét!
11 Igaz esküt tett az Úr Dávidnak
s azt nem másítja meg:
»Ágyékod gyümölcsét
ültetem királyi székedbe.
Ha fiaid megtartják szövetségemet,
s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket,
fiaik is mindenkor
trónodon ülnek majd.«
13 Mert Siont választotta ki az Úr,
lakásául azt választotta.
»Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre,
itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.
Özvegyeit áldva megáldom,
szegényeit jóllakatom kenyérrel.
Papjait felruházom segítségemmel,
s ujjongva ujjonganak majd szentjei.
Dávid hatalmát itt növelem meg,
fölkentemnek fáklyát készítek.
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem,
rajta azonban ragyogni fog koronája.«
Jegyzetek
132,1 Az ének a Sion-ünnep szertartásába tartozott, amelyen a királyok korában a szentély alapítását és a dávidi ház kiválasztását ünnepelték (vö. 2 Sám 6 és 7). A fogság utáni idők szertartásaiban új értelmet nyert (a templom és a Dávid házából való végidei Fölkent).
132,1 Egy beszélő elmondja Dávid fogadalmát, hogy házat épít az Úrnak.
132,6 A kórus szavai: Dávid Efratából való.
132,8 A verset Salamon templomszentelési imája is idézi (2 Krón 6,41-42).
132,11 2 Sám 7.
132,13 A Dávid házának tett ígéret (11-12) összhangban áll a templommal kapcsolatos ígérettel (14-18): ez az a hely, ahol az ember Istennel találkozhat, ahol a szegények jóllaknak (vö. Mt 5,3-10), a papok Istennek szolgálnak, a hívek örvendeznek. A templomra és Dávid házára vonatkozó ígéretek érvényben vannak; az utolsó Fölkent, a Messiás ígérete is be fog teljesedni (vö. Lk 1,69).