Júda szállásterülete 15
1Júda fiainak sors szabta osztályrésze pedig nemzetségeikhez mérten a következő: Edom határa felé, a Szín-puszta felé, a Délvidék felé, éspedig a déli rész legvégső széle felé terül el. –
Határa a Sós-tenger végénél, azaz délre néző nyelvénél kezdődik;
aztán tovább halad a Skorpió-magaslattal szemben, majd átmegy Színába és felmegy Kádes-Barneába, aztán tovább megy Ezronba, felmegy Addárba és átkanyarodik Kárkaába,
onnan aztán átmegy Acmónába, majd tovább megy Egyiptom patakjához és a Nagy-tengernél végződik. Ez legyen a déli rész határa. –
Kelet felől a Sós-tenger legyen a határ, egészen a Jordán torkolatáig. – Az északra néző rész határa szintén ennek a tengernek a Jordán folyóig érő nyelvétől kezdődik,
aztán felmegy a határ Béthaglába, majd átmegy észak felé Bétarabába, aztán felmegy Bóennek, Rúben fiának a kövéhez,
7majd az Ákor völgyből felhúzódik Debera határai felé, aztán észak felé, a Gilgál felé tart, amely a pataktól délre levő Adommím magaslattal szemben van, majd tovább megy az úgynevezett Nap-forrás vizeihez, aztán kimegy a Rógel forráshoz,
majd felmegy Ennom fiának völgyében a jebuziták városának, azaz Jeruzsálemnek déli oldalán, onnan aztán felmegy annak a hegynek a csúcsára, amely Géenommal szemben, nyugat felé, a Refaim völgy északi végében van,
a hegy tetejéről aztán átmegy a Neftoa víz forrásához, majd tovább megy Efron hegyének falvaihoz, aztán átkanyarodik Baálába, azaz Kirját-Jearimba, vagyis az Erdők városába,
Baálától aztán nyugatra fordul, a Szeír hegyhez, majd a Jármi hegy oldala mellett átmegy északra Keszlonba, aztán lemegy Bétsemesbe, majd átmegy Támnába,
aztán tovább megy Akkaron északi oldalára, majd átkanyarodik Sekronába, aztán tovább megy a Baála hegyhez és eljut Jabneélbe. – Nyugat felé a Nagy-tenger széle zárja.
Ezek Júda fiainak határai, körös-körül, nemzetségeikhez mérten.
Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront. Erre Káleb kiűzte onnan Enák három fiát: Sesájt, Áhimánt és Talmájt, Enák sarjait. Aztán felment onnan Debir lakosai ellen, amelyet azelőtt Kirját-Szefernek, azaz Írások-városának hívtak. Ekkor azt mondta Káleb: »Annak, aki Kirját-Szefert megveri, és beveszi, odaadom Áxát, a lányomat feleségül.« Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse be is vette, mire ő neki adta Áxát, a lányát feleségül. Amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától mezőt. Erre az leszállt a szamaráról. Káleb megkérdezte tőle: »Mi lelt?« Ő azt felelte: »Adj búcsúajándékot nekem: a délvidéki száraz földet adtad nekem, adj hozzá vízforrásost is!« Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrás vidékét.
20Ez Júda fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten. A városok Júda fiai birtokának végső részeitől kezdve Edom határáig a következők voltak. A Délvidéken: Kabszeél, Eder, Jágur, Kína, Dimóna, Adáda, Kádes, Hácor, Jetnám, Zíf, Telem, Bálót, Hácarhadatta, Kirját-Ezron, azaz Hácor, Ámám, Sáma, Moláda, Hácargadda, Hassemon, Bétfelet, 28Hácarsuál, Beerseba, Bázjótja, Baála, Jím, Eszem, Eltolád, Keszíl, Hárma, Szikeleg, Medemena, Szenszenna, 32Lebáót, Selim, En és Remmon. Összesen huszonkilenc város és falvaik.
Az Alföldön pedig: Estaol, Córa, Ásena, Zánoe, Éngannim, Táfua, Énaim, Jerimót, Adullám, Szokó, Azeka, Sáráim, Aditaim, Gedera, Gederótaim: tizennégy város és falvaik. – Szánán, Hadassza, Migdalgád, Deleán, Micpe, Jektel, Lákis, Bászkát, Eglon, Kebbon, Lehemán, Ketlis, Giderót, Bétdágon, Naáma, Makkeda: tizenhat város és falvaik. – Libna, Eter, Ásán, Jefte, Esna, Neszíb, Keila, Ákzib, Máresa: kilenc város és falvaik. – Akkaron, leányvárosaival és falvaival együtt. Akkarontól a tengerig mindazok a városkák, amelyek Asdód és falvai felé húzódnak. Asdód, leányvárosaival és falvaival együtt. Gáza, leányvárosaival és falvaival együtt, egészen Egyiptom patakjáig, úgyhogy határát a Nagy-tenger alkotja.
A Hegyvidéken: Sámir, Jeter, Szukkót, Dánna, Kirját-Szenna, azaz Debir, Anáb, Istemó, Ánim, Gósen, Olon, Gíló: tizenegy város és falvaik. – Aráb, Rúma, Esaán, Jánum, Béttáfua, Afeka, Atmáta, Kirját-Arbe, azaz Hebron; továbbá Szíor: kilenc város és falvaik. – Máon, Kármel, Zíf, Jutta, Jezrael, Jukádám, Zánoe, Akkáin, Gibea, Támna: tíz város és falvaik. – Hálhul, Besszúr, Gedor, 59Máret, Bétanót, Eltekon: hat város és falvaik. – Tekoa, Betlehem azaz Efrata, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: tizenegy város és falvaik – Kirját-Baál, azaz Kirját-Jearim, az Erdők városa, továbbá Arebba: két város és falvaik.
A pusztában: Bétaraba, Meddín, Szakáka, Nebsán, Só-város, Engadi: hat város és falvaik.
63A jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit azonban nem tudták elpusztítani Júda fiai: ott is laknak a jebuziták Júda fiaival Jeruzsálemben mind a mai napig.
József utódainak szállásterülete 16 1Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez, Bételből aztán kimegy Lúzába, majd átmegy az arkiták határára, Atarótba, aztán lemegy nyugat felé, a jefletiták határára, egészen Alsó-Béthoron határáig és Gézerig, s vonalát a Nagy-tenger zárja. Ezt kapták birtokul József fiai, Manassze és Efraim.
Efraim fiainak területe és birtoka, nemzetségeikhez mérten, a következő: kelet felé Atarót-Addár egészen Felső-Béthoronig, aztán kimegy a határ a tengerig. Makmetát fekszik északon, aztán a határ kelet felé fordul Taanat-Silóig, majd kelet felől átmegy Jánoéba, Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz. Táfuából a tenger felé a Nád-völgybe megy és vége a Sós-tengernél van. Ez Efraim fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten. Továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak birtoka között jelöltek ki Efraim fiai számára és az azokhoz tartozó falvak. De Efraim fiai nem pusztították ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak: ott is laknak a kánaániak Efraim fiai között mint robotosok, mind a mai napig.
17 Aztán Manassze törzsére esett a sors (ő volt ugyanis József elsőszülötte) és pedig Mákirra, Manassze elsőszülöttjére, Gileád atyjára, aki harcos férfi volt és Gileádot és Básánt kapta birtokul, meg Manassze többi fiára, nemzetségeik szerint: Abiézer fiaira, Helek fiaira, Eszriel fiaira, Sekem fiaira, Hefer fiaira, Semida fiaira; ezek Manasszénak, József fiának férfi leszármazottai, nemzetségeik szerint. Hefer fiának, Celofhádnak azonban nem voltak fiai – Hefer Gileádnak volt a fia, az meg Mákirnak volt a fia, az meg Manasszénak volt a fia –, hanem csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka, Tirca. Ezek odajárultak Eleazár papnak a színe elé és Józsue, Nún fia elé, meg a fejedelmek elé és azt mondták: »Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy nekünk is adjatok birtokot testvéreink között.« Nekik is adott tehát birtokot az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között. Így tíz kötél osztályrész esett Manasszéra – nem számítva Gileád földjét és Básánt, amelyek a Jordánon túl vannak –, minthogy Manasszénak a lányai is kaptak örökséget az ő fiai között. Gileád földje Manassze többi fiának osztályrésze lett.
Manassze határa pedig Ásertől Makmetátnak halad – ez Szíchemmel szemben van –, aztán kimegy jobbra, a Táfua forrás lakosaihoz. Táfua földje ugyanis Manasszénak jutott osztályrészül, az maga azonban, Manassze határa mellett, Efraim fiainak. Aztán lemegy a határ a Nád-völgyre, a patakvölgy déli oldalára – itt vannak Efraimnak azok a városai, amelyek Manassze városai között vannak, míg Manassze területe a patakvölgy északi oldalán van –, és vége a tengerig megy, úgyhogy Efraim birtoka dél felé van, Manasszéé északra, és mindkettőt a tenger zárja. Északról Áser törzsével, kelet felől pedig Isszakár törzsével érnek össze. Manassze öröksége volt, továbbá Isszakárban és Áserben: Bétsán, leányvárosaival együtt, Jeblaám, leányvárosaival együtt, Dór lakosai leányvárosaikkal együtt, Endor lakosai, leányvárosaikkal együtt, Tenák lakosai, leányvárosaikkal együtt, valamint Megiddó lakosai, leányvárosaikkal együtt és Nófet városának harmadrésze.
12Manassze fiai azonban nem tudták feldúlni ezeket a városokat, s így a kánaániak ismét megtelepedtek földjükön.
Amikor aztán Izrael fiai megerősödtek, leigázták a kánaániakat, s robotosaikká tették őket, de nem pusztították ki.
14Így szóltak ekkor József fiai Józsuéhoz: »Miért adtál nekem csak egy sorsnyi és egy kötélnyi birtokot, noha oly nagy számú vagyok, s az Úr annyira megáldott engem!« Azt felelte nekik Józsue: »Hát ha oly nagy nép vagy, akkor menj fel az erdőre, s irts magadnak területet a periziták és a refaiták földjén, ha szűk neked Efraim hegységének birtoka!« Azt felelték neki József fiai: »Nem tudunk felmenni a hegyre, mert vasszekereik vannak a kánaániaknak, akik azon a sík földön laknak, amelyen Bétsán és leányvárosai meg a völgy közepén elterülő Jezrael fekszenek.« Azt mondta erre Józsue József házának, Efraimnak, s Manasszénak: »Nagyszámú és nagy erejű nép vagy: nem lesz neked egy sorsnyi részed, csak menj fel a hegyre, irts és tisztíts ott magadnak lakóterületet, s akkor tovább terjeszkedhetsz, mert bizony ki fogod tudni űzni a kánaániakat, akikről azt mondod, hogy vasszekereik vannak, és igen erősek.«
A többi törzs szállásterülete 18 1Izrael fiai mindnyájan összegyűltek Silóban, s ott felállították a bizonyság sátrát, mivel az ország már meghódolt nekik. Maradt azonban hét törzs Izrael fiai közül, amely még nem kapta meg birtokát. Azt mondta ezeknek Józsue: »Meddig tespedtek még tunyaságban, s még meddig nem mentek elfoglalni azt a földet, amelyet az Úr, atyáitoknak Istene nektek adott? Válasszatok minden törzsből három-három férfit, hadd küldjem el őket, hogy menjenek, járják be a földet, és írják össze az egyes törzsek számának megfelelően, s aztán hozzák el hozzám, amit összeírtak. Osszátok el magatok közt hét részre a földet: Júda maradjon meg a maga határai között, a déli vidéken, József háza az északin, a köztük levő földet írjátok össze hét részben, s aztán gyertek ide hozzám, hogy itt, az Úr, a ti Istenetek előtt sorsot vessek nektek. A levitáknak ugyanis nincs részük közöttetek, mert az ő örökségük az Úr papsága, Gád és Rúben pedig, valamint Manassze törzsének fele már megkapta birtokát a Jordánon túl, a keleti oldalon, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik.«
Amikor aztán felkeltek azok a férfiak, hogy elmenjenek, s összeírják a földet, Józsue megparancsolta nekik: »Járjátok be a földet, s írjátok össze, aztán térjetek vissza hozzám, hogy itt, az Úr előtt, Silóban sorsot vessek nektek.« Elmentek tehát, megnézték, felosztották hét részre, könyvbe írták, s aztán visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba. Ő sorsot vetett az Úr előtt Silóban és elosztotta a földet Izrael fiai között hét részre.
Elsőként Benjamin fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten, éspedig úgy, hogy Júda fiai és József fiai között legyen övék a föld. Északi határuk a Jordánnál kezdődik, aztán elvonul Jerikó északi oldala mellett, majd onnan felmegy nyugat felé a hegyre, és eljut Bétáven pusztájához, aztán dél felől elhalad Lúza, azaz Bétel mellett, majd lemegy Atarót-Addárba, arra hegyre, amely Alsó-Béthorontól délre van. – Aztán lekanyarodik, s a tenger felé eső részre kerül, délre attól a hegytől, amely Béthorontól délre van és Kirját-Baálnál, amelyet Kirját-Jearimnak is neveznek, Júda fiainak városánál végződik. Ez a tenger felé, a nyugatra eső határ. – A déli határ Kirját-Jearim szélétől a tenger felől indul, majd elmegy egészen a Neftoa víz forrásáig, aztán lemegy annak a hegynek a széléhez, amely Ennom fiai völgyével szemben, a Refaim völgy északi végében van, majd lemegy Géenomba (azaz Ennom völgyébe), a jebuziták városának déli oldalán, s elmegy a Rógel forráshoz, aztán átmegy észak felé, s kimegy Énsemeshez, azaz a Nap- forráshoz, aztán tovább megy azokig a dombokig, amelyek az Adommím magaslattal szemben vannak, majd lemegy Áben-Bóenhez, azaz Bóennek, Rúben fiának a kövéhez, aztán átmegy a Mezőség északi oldalára, majd lemegy a Mezőségre, aztán átmegy a határ Béthagla mellett és a Sós-tenger északi nyelvénél, a Jordán déli végénél végződik. Keletről a Jordán a határa. – Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka, határaik szerint, körös-körül.
Városai pedig ezek voltak: Jerikó, Béthagla, Kászisz völgy, Bétaraba, Szamáraim, Bétel, Ávím, Áfára, Ofera, Emona falva, Ofni, Gába: tizenkét város és falvaik. – 25Gibeon, Ráma, Berót, Micpe, Kefira, Moca, Rekem, Járefel, Tárela, Szela, Elef, Jebuz, azaz Jeruzsálem, továbbá Gibeát, Kirját: tizennégy város és falvaik. Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka.
Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront. Erre Káleb kiűzte onnan Enák három fiát: Sesájt, Áhimánt és Talmájt, Enák sarjait. Aztán felment onnan Debir lakosai ellen, amelyet azelőtt Kirját-Szefernek, azaz Írások-városának hívtak. Ekkor azt mondta Káleb: »Annak, aki Kirját-Szefert megveri, és beveszi, odaadom Áxát, a lányomat feleségül.« Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse be is vette, mire ő neki adta Áxát, a lányát feleségül. Amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától mezőt. Erre az leszállt a szamaráról. Káleb megkérdezte tőle: »Mi lelt?« Ő azt felelte: »Adj búcsúajándékot nekem: a délvidéki száraz földet adtad nekem, adj hozzá vízforrásost is!« Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrás vidékét.
20Ez Júda fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten. A városok Júda fiai birtokának végső részeitől kezdve Edom határáig a következők voltak. A Délvidéken: Kabszeél, Eder, Jágur, Kína, Dimóna, Adáda, Kádes, Hácor, Jetnám, Zíf, Telem, Bálót, Hácarhadatta, Kirját-Ezron, azaz Hácor, Ámám, Sáma, Moláda, Hácargadda, Hassemon, Bétfelet, 28Hácarsuál, Beerseba, Bázjótja, Baála, Jím, Eszem, Eltolád, Keszíl, Hárma, Szikeleg, Medemena, Szenszenna, 32Lebáót, Selim, En és Remmon. Összesen huszonkilenc város és falvaik.
Az Alföldön pedig: Estaol, Córa, Ásena, Zánoe, Éngannim, Táfua, Énaim, Jerimót, Adullám, Szokó, Azeka, Sáráim, Aditaim, Gedera, Gederótaim: tizennégy város és falvaik. – Szánán, Hadassza, Migdalgád, Deleán, Micpe, Jektel, Lákis, Bászkát, Eglon, Kebbon, Lehemán, Ketlis, Giderót, Bétdágon, Naáma, Makkeda: tizenhat város és falvaik. – Libna, Eter, Ásán, Jefte, Esna, Neszíb, Keila, Ákzib, Máresa: kilenc város és falvaik. – Akkaron, leányvárosaival és falvaival együtt. Akkarontól a tengerig mindazok a városkák, amelyek Asdód és falvai felé húzódnak. Asdód, leányvárosaival és falvaival együtt. Gáza, leányvárosaival és falvaival együtt, egészen Egyiptom patakjáig, úgyhogy határát a Nagy-tenger alkotja.
A Hegyvidéken: Sámir, Jeter, Szukkót, Dánna, Kirját-Szenna, azaz Debir, Anáb, Istemó, Ánim, Gósen, Olon, Gíló: tizenegy város és falvaik. – Aráb, Rúma, Esaán, Jánum, Béttáfua, Afeka, Atmáta, Kirját-Arbe, azaz Hebron; továbbá Szíor: kilenc város és falvaik. – Máon, Kármel, Zíf, Jutta, Jezrael, Jukádám, Zánoe, Akkáin, Gibea, Támna: tíz város és falvaik. – Hálhul, Besszúr, Gedor, 59Máret, Bétanót, Eltekon: hat város és falvaik. – Tekoa, Betlehem azaz Efrata, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: tizenegy város és falvaik – Kirját-Baál, azaz Kirját-Jearim, az Erdők városa, továbbá Arebba: két város és falvaik.
A pusztában: Bétaraba, Meddín, Szakáka, Nebsán, Só-város, Engadi: hat város és falvaik.
63A jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit azonban nem tudták elpusztítani Júda fiai: ott is laknak a jebuziták Júda fiaival Jeruzsálemben mind a mai napig.
József utódainak szállásterülete 16 1Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez, Bételből aztán kimegy Lúzába, majd átmegy az arkiták határára, Atarótba, aztán lemegy nyugat felé, a jefletiták határára, egészen Alsó-Béthoron határáig és Gézerig, s vonalát a Nagy-tenger zárja. Ezt kapták birtokul József fiai, Manassze és Efraim.
Efraim fiainak területe és birtoka, nemzetségeikhez mérten, a következő: kelet felé Atarót-Addár egészen Felső-Béthoronig, aztán kimegy a határ a tengerig. Makmetát fekszik északon, aztán a határ kelet felé fordul Taanat-Silóig, majd kelet felől átmegy Jánoéba, Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz. Táfuából a tenger felé a Nád-völgybe megy és vége a Sós-tengernél van. Ez Efraim fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten. Továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak birtoka között jelöltek ki Efraim fiai számára és az azokhoz tartozó falvak. De Efraim fiai nem pusztították ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak: ott is laknak a kánaániak Efraim fiai között mint robotosok, mind a mai napig.
17 Aztán Manassze törzsére esett a sors (ő volt ugyanis József elsőszülötte) és pedig Mákirra, Manassze elsőszülöttjére, Gileád atyjára, aki harcos férfi volt és Gileádot és Básánt kapta birtokul, meg Manassze többi fiára, nemzetségeik szerint: Abiézer fiaira, Helek fiaira, Eszriel fiaira, Sekem fiaira, Hefer fiaira, Semida fiaira; ezek Manasszénak, József fiának férfi leszármazottai, nemzetségeik szerint. Hefer fiának, Celofhádnak azonban nem voltak fiai – Hefer Gileádnak volt a fia, az meg Mákirnak volt a fia, az meg Manasszénak volt a fia –, hanem csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka, Tirca. Ezek odajárultak Eleazár papnak a színe elé és Józsue, Nún fia elé, meg a fejedelmek elé és azt mondták: »Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy nekünk is adjatok birtokot testvéreink között.« Nekik is adott tehát birtokot az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között. Így tíz kötél osztályrész esett Manasszéra – nem számítva Gileád földjét és Básánt, amelyek a Jordánon túl vannak –, minthogy Manasszénak a lányai is kaptak örökséget az ő fiai között. Gileád földje Manassze többi fiának osztályrésze lett.
Manassze határa pedig Ásertől Makmetátnak halad – ez Szíchemmel szemben van –, aztán kimegy jobbra, a Táfua forrás lakosaihoz. Táfua földje ugyanis Manasszénak jutott osztályrészül, az maga azonban, Manassze határa mellett, Efraim fiainak. Aztán lemegy a határ a Nád-völgyre, a patakvölgy déli oldalára – itt vannak Efraimnak azok a városai, amelyek Manassze városai között vannak, míg Manassze területe a patakvölgy északi oldalán van –, és vége a tengerig megy, úgyhogy Efraim birtoka dél felé van, Manasszéé északra, és mindkettőt a tenger zárja. Északról Áser törzsével, kelet felől pedig Isszakár törzsével érnek össze. Manassze öröksége volt, továbbá Isszakárban és Áserben: Bétsán, leányvárosaival együtt, Jeblaám, leányvárosaival együtt, Dór lakosai leányváro
14Így szóltak ekkor József fiai Józsuéhoz: »Miért adtál nekem csak egy sorsnyi és egy kötélnyi birtokot, noha oly nagy számú vagyok, s az Úr annyira megáldott engem!« Azt felelte nekik Józsue: »Hát ha oly nagy nép vagy, akkor menj fel az erdőre, s irts magadnak területet a periziták és a refaiták földjén, ha szűk neked Efraim hegységének birtoka!« Azt felelték neki József fiai: »Nem tudunk felmenni a hegyre, mert vasszekereik vannak a kánaániaknak, akik azon a sík földön laknak, amelyen Bétsán és leányvárosai meg a völgy közepén elterülő Jezrael fekszenek.« Azt mondta erre Józsue József házának, Efraimnak, s Manasszénak: »Nagyszámú és nagy erejű nép vagy: nem lesz neked egy sorsnyi részed, csak menj fel a hegyre, irts és tisztíts ott magadnak lakóterületet, s akkor tovább terjeszkedhetsz, mert bizony ki fogod tudni űzni a kánaániakat, akikről azt mondod, hogy vasszekereik vannak, és igen erősek.«
A többi törzs szállásterülete 18 1Izrael fiai mindnyájan összegyűltek Silóban, s ott felállították a bizonyság sátrát, mivel az ország már meghódolt nekik. Maradt azonban hét törzs Izrael fiai közül, amely még nem kapta meg birtokát. Azt mondta ezeknek Józsue: »Meddig tespedtek még tunyaságban, s még meddig nem mentek elfoglalni azt a földet, amelyet az Úr, atyáitoknak Istene nektek adott? Válasszatok minden törzsből három-három férfit, hadd küldjem el őket, hogy menjenek, járják be a földet, és írják össze az egyes törzsek számának megfelelően, s aztán hozzák el hozzám, amit összeírtak. Osszátok el magatok közt hét részre a földet: Júda maradjon meg a maga határai között, a déli vidéken, József háza az északin, a köztük levő földet írjátok össze hét részben, s aztán gyertek ide hozzám, hogy itt, az Úr, a ti Istenetek előtt sorsot vessek nektek. A levitáknak ugyanis nincs részük közöttetek, mert az ő örökségük az Úr papsága, Gád és Rúben pedig, valamint Manassze törzsének fele már megkapta birtokát a Jordánon túl, a keleti oldalon, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik.«
Amikor aztán felkeltek azok a férfiak, hogy elmenjenek, s összeírják a földet, Józsue megparancsolta nekik: »Járjátok be a földet, s írjátok össze, aztán térjetek vissza hozzám, hogy itt, az Úr előtt, Silóban sorsot vessek nektek.« Elmentek tehát, megnézték, felosztották hét részre, könyvbe írták, s aztán visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba. Ő sorsot vetett az Úr előtt Silóban és elosztotta a földet Izrael fiai között hét részre.
Elsőként Benjamin fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten, éspedig úgy, hogy Júda fiai és József fiai között legyen övék a föld. Északi határuk a Jordánnál kezdődik, aztán elvonul Jerikó északi oldala mellett, majd onnan felmegy nyugat felé a hegyre, és eljut Bétáven pusztájához, aztán dél felől elhalad Lúza, azaz Bétel mellett, majd lemegy Atarót-Addárba, arra hegyre, amely Alsó-Béthorontól délre van. – Aztán lekanyarodik, s a tenger felé eső részre kerül, délre attól a hegytől, amely Béthorontól délre van és Kirját-Baálnál, amelyet Kirját-Jearimnak is neveznek, Júda fiainak városánál végződik. Ez a tenger felé, a nyugatra eső határ. – A déli határ Kirját-Jearim szélétől a tenger felől indul, majd elmegy egészen a Neftoa víz forrásáig, aztán lemegy annak a hegynek a széléhez, amely Ennom fiai völgyével szemben, a Refaim völgy északi végében van, majd lemegy Géenomba (azaz Ennom völgyébe), a jebuziták városának déli oldalán, s elmegy a Rógel forráshoz, aztán átmegy észak felé, s kimegy Énsemeshez, azaz a Nap- forráshoz, aztán tovább megy azokig a dombokig, amelyek az Adommím magaslattal szemben vannak, majd lemegy Áben-Bóenhez, azaz Bóennek, Rúben fiának a kövéhez, aztán átmegy a Mezőség északi oldalára, majd lemegy a Mezőségre, aztán átmegy a határ Béthagla mellett és a Sós-tenger északi nyelvénél, a Jordán déli végénél végződik. Keletről a Jordán a határa. – Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka, határaik szerint, körös-körül.
Városai pedig ezek voltak: Jerikó, Béthagla, Kászisz völgy, Bétaraba, Szamáraim, Bétel, Ávím, Áfára, Ofera, Emona falva, Ofni, Gába: tizenkét város és falvaik. – 25Gibeon, Ráma, Berót, Micpe, Kefira, Moca, Rekem, Járefel, Tárela, Szela, Elef, Jebuz, azaz Jeruzsálem, továbbá Gibeát, Kirját: tizennégy város és falvaik. Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka.
Jegyzetek
15,1 Júda nagynak tűnő birtokának jó része sivatagos terület.
15,7 Gilgál itt tévedésből áll Gelilót helyett.
15,20 Ősi helységnévlista, amely Júda területét 12 részre osztja.
15,28 Beerseba a Józs 19,2 szerint Simeon törzsének területéhez tartozott. A fogság után azonban júdeaiak telepedtek le benne.
15,32 Vö. Neh 11,29.
15,59 Betlehemben lakott Efrata törzse. A vers második fele csak a görög szövegben szerepel.
15,63 Jeruzsálemet Dávid foglalta el (Kr. e. 1000-961), és a város az ő saját tulajdonát képezte („Dávid városa”).
16,1 Efraim területe csak nagy vonalakban van itt körülhatárolva. Maga Józsue is efraimita volt. Gézerhez ld. Józs 10,33.
17,12 A meg nem hódított őslakosokkal szerződéseket kötöttek.
17,14 Izrael sokáig csak a hegyvidékeken tudta megvetni a lábát, mert a síkságon nem tudott szembeszállni a kánaániak harci szekereivel. Salamon volt az első, aki harci szekereket alkalmazott (1Kir 10,28).
18,1 Eddig a földosztás helyének Gilgált jelölte meg az elbeszélés, itt viszont Siló szentélyéről van szó (Efraim területén) ahol a kisebb törzsek területeit felosztják.
18,25 Gibeon Saul szülővárosa.