JÓZSUE KÖNYVE
AZ ORSZÁG MEGHÓDÍTÁSA: 1,1-12,24
Parancs a Jordán keleti vidékének elfoglalására 1 1Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki: Szolgám, Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép, arra a földre, amelyet majd Izrael fiainak adok. Minden helyet, amelyet lábatok tapos, nektek fogok adni, ahogy Mózesnek megmondtam. 4A pusztától és a Libanontól egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig – a hetiták egész földjéig –, és a napnyugati Nagy tengerig fog terjedni határotok. Senki sem tud majd ellenállni nektek életed egész folyamán. Ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is, nem maradok el tőled és nem hagylak el téged.Légy erős és bátor: te fogod kisorsolni ennek a népnek azt a földet, amellyel kapcsolatban megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Légy tehát erős és nagyon bátor, és vigyázz arra, hogy teljesítsd az egész törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám meghagyott neked; ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel. Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve az ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz. Megparancsolom neked: légy erős és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhova mégy.«
Megparancsolta erre Józsue a nép elöljáróinak: »Járjátok be a tábort, s hagyjátok meg a népnek: Készítsetek ennivalót magatoknak, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, és megkezditek annak a földnek az elfoglalását, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek szánt.«
A rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének pedig ezt mondta: »Emlékezzetek meg arról a dologról, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, amikor azt mondta: ‘Az Úr, a ti Istenetek nektek megadta már a nyugalmat, és odaadta ezt az egész földet.’ Feleségeitek és jószágaitok maradjanak azon a földön, amelyet nektek Mózes a Jordánon túl adott. Ti pedig, erőskarú férfiak, valamennyien keljetek át felfegyverkezve testvéreitek élén, s harcoljatok értük, 15amíg az Úr testvéreiteknek is nyugalmat nem ad, mint ahogy nektek adott, s ők is el nem foglalják azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nekik szánt. Akkor visszatérhettek majd birtokotok földjére, s lakhattok azon a földön, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl, a keleti oldalon adott.«
Erre ők azt felelték Józsuénak: »Mindazt, amit parancsoltál, megtesszük, s bárhova küldesz, megyünk. Amint Mózesnek engedelmeskedtünk mindenben, úgy fogunk engedelmeskedni neked is, csak legyen veled az Úr, a te Istened, mint ahogy Mózessel volt. Aki ellene szegül szádnak, és nem engedelmeskedik minden szónak, amelyet parancsolsz neki, az halállal lakoljon. Csak légy erős és cselekedj férfiasan!«
Kémek Jerikóban 2 1Erre Józsue, Nún fia, elküldött titokban két kémet Sittímből és azt mondta nekik: »Menjetek és vegyétek szemügyre a földet és Jerikó városát.« – Azok el is mentek és betértek egy erkölcstelen nő házába, akit Ráhábnak hívtak és megpihentek nála. – Jerikó királyának azonban jelentették: »Izrael fiai közül való emberek jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék a földet.« Elküldött erre Jerikó királya Ráhábhoz, és azt üzente: »Add ki azokat az embereket, akik hozzád jöttek és házadba tértek, mert kémek, s azért jöttek, hogy szemügyre vegyék ezt az egész földet.« Fogta erre a nő az embereket, elrejtette őket és azt mondta: »Megvallom, hozzám jöttek, de nem tudtam, honnan valók. Amikor azonban a sötétség beálltakor bezárták a kaput, ki is mentek. Nem tudom, hova mentek, de vegyétek gyorsan üldözőbe, s még eléritek őket.« Ő pedig felvitte az embereket háza tetejére, s letakarta az ott levő lenszárral. A kiküldöttek el is kezdték üldözni őket a Jordán átkelője felé vivő úton. Mihelyt kimentek, rögtön bezárták a kaput utánuk.
Az elrejtőzött emberek még el sem aludtak, amikor a nő felment hozzájuk és így szólt: »Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet, mert megszállt minket a tőletek való félelem és elcsüggedt ennek a földnek valamennyi lakosa. Hallottuk, hogy az Úr kiszárította előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, s hogy mit tettetek az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket megöltetek. Amikor ezt hallottuk, félni kezdtünk, s elcsüggedt a szívünk, s nem maradt bennünk bátorság arra, hogy bejöveteletek idején szembeszálljunk veletek, hiszen az Úr, a ti Istenetek Isten fenn az égben, és lenn a földön. Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem, hogy életben hagyjátok apámat és anyámat, fivéreimet és nővéreimet s mindenüket és megmentitek életünket a haláltól.« Ők azt felelték neki: »Életünkkel kezeskedünk értetek, hogyha el nem árulsz minket, s ha majd az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasságot és hűséget fogunk cselekedni veled.« Erre ő kötélen lebocsátotta őket az ablakon – háza ugyanis a város falában volt – és azt mondta nekik: »A hegység felé tartsatok, hogy ne találkozzanak veletek visszatérő üldözőitek, s ott rejtőzködjetek három napig, míg ők vissza nem érkeznek; akkor aztán menjetek utatokra.«
Ők pedig azt mondták neki: »Kifogástalanul megtartjuk ezt az esküt, mellyel megeskettél minket, ha, amikor mi bevonulunk erre a földre, ezt a karmazsin színű zsinórt jelként alkalmazod, s rákötöd arra az ablakra, amelyen lebocsátottál minket, apádat, anyádat, testvéreidet s minden rokonságodat pedig a házadba gyűjtöd. Aki házad ajtaján kijön, annak a vére az ő fején lesz, s azért minket felelősség nem terhel. Mindazoknak a vére azonban, akik veled benn lesznek a házban, a mi fejünkre száll, ha valaki érinti őket. De ha elárulsz minket és ezt a megállapodást nyilvánosságra hozod, akkor mentesek leszünk ettől az eskütől, mellyel megeskettél minket.« Ő erre azt felelte: »Úgy legyen, ahogy mondtátok.« Azzal útjukra bocsátotta őket, a karmazsin színű fonalat pedig rákötötte az ablakra.
Ők elmentek és eljutottak a hegységbe, s ott maradtak három napig, míg vissza nem tértek az üldözők. Ezek ugyanis keresték őket az egész úton, de nem akadtak rájuk, s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt és azt mondták: »Kezünkbe adta az Úr ezt az egész földet: a félelem leterítette valamennyi lakosát.«
Átkelés a Jordánon 3 1Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig. Ennek elmúltával az elöljárók bejárták a tábort, és kikiáltották: »Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládáját és hogy a Lévi törzséből való papok azt viszik, keljetek fel ti is, és menjetek utánuk, – kétezer könyöknyi távolság legyen köztetek és a láda között, hogy messziről láthassátok és tudjátok, melyik úton kell haladnotok, mert azon még nem jártatok sohasem –, de vigyázzatok ám, hogy a ládához közelebb ne kerüljetek!« Józsue pedig azt mondta a népnek: »Szentelődjetek meg, mert holnap csodákat fog művelni az Úr közöttetek.« Majd azt mondta a papoknak: »Vegyétek fel a szövetség ládáját, és vonuljatok vele a nép élén.« Azok teljesítették a parancsot, felvették és előttük mentek.
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is. Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban.« Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: »Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!« Majd így folytatta: »A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten közöttetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hetitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát meg az amoritát: íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. – Válasszatok tizenkét férfit Izrael törzseiből, egyet-egyet minden törzsből – s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll.«
14A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek. Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe – mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait –, a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott. Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át.
A tizenkét emlékoszlop 4 1Amikor aztán átmentek, azt mondta az Úr Józsuénak: »Válassz tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből, és parancsold meg nekik, hogy vegyenek a Jordán medrének közepéből, onnan, ahol a papok lába állt, tizenkét igen kemény követ, s tegyétek le azokat azon a táborhelyen, ahol ezen az éjszakán sátrat üttök.«
Hívatta erre Józsue a tizenkét férfit, akit kiválasztott Izrael fiai közül, egyet-egyet minden törzsből és azt mondta nekik: »Menjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, s hozzatok onnan a vállatokon Izrael fiai számának megfelelően valamennyien egy-egy követ, hogy jelül szolgáljon közöttetek. Ha aztán majd az elkövetkező időkben megkérdeznek titeket fiaitok: ‘Mire valók ezek a kövek?’ – feleljétek nekik: Elfogyott a Jordán vize az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átment rajta: azért tették ide ezeket a köveket örök emlékül Izrael fiai számára.«
Úgy tettek tehát Izrael fiai, amint Józsue meghagyta nekik: kivittek a Jordán medrének közepéből Izrael fiai számának megfelelően tizenkét követ, amint az Úr megparancsolta nekik, arra a helyre, ahol a tábort felütötték, s ott letették azokat. Ugyanakkor másik tizenkét követ Józsue a Jordán medrének közepén helyezett el, ott, ahol a szövetség ládáját vivő papok álltak: ott is vannak mind a mai napig. A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén maradtak, míg végbe nem ment mindaz, amit az Úr Józsuéval a népnek mondatott és Mózes neki meghagyott, és a nép sietve át nem ment. Amikor aztán mindnyájan átmentek, átment az Úr ládája is és a papok a nép élére vonultak. Rúben és Gád fiai, valamint Manassze fél törzse felfegyverkezve vonultak Izrael fiainak élén, úgy, ahogy Mózes megparancsolta nekik: negyvenezer harcos vonult fel csapatokban és csatarendben Jerikó városának síksága és mezősége felé.
Ezen a napon emelte fel az Úr Józsuét egész Izrael előtt, hogy úgy tiszteljék, mint ahogyan Mózest tisztelték, amíg élt. Végül azt mondta az Úr neki: »Parancsold meg a papoknak, akik az Úr ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.« Ő meg is parancsolta nekik: »Jöjjetek fel a Jordánból.« Amikor aztán azok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, feljöttek, és a szárazföldön kezdtek járni, visszatért a víz a medrébe, és úgy folyt, ahogy azelőtt szokott.
19Az első hónap tizedik napján jött fel a nép a Jordánból és Gilgálban, Jerikó városától keletre ütöttek tábort. Ekkor Józsue felállította Gilgálban azt a tizenkét követ, amelyet a Jordán medréből kihoztak és azt mondta Izrael fiainak: »Ha majd az elkövetkező időkben fiaitok megkérdezik apjukat, s azt mondják nekik: ‘Mire valók ezek a kövek?’ – adjátok tudtukra és mondjátok: Száraz medren jött át Izrael a Jordánon, mert az Úr, a ti Istenetek kiszárította a vizét a színetek elől, míg át nem jöttetek, úgy, mint ahogy egykor a Vörös-tengerrel cselekedett, amikor kiszárította, míg át nem jöttünk rajta, hogy a föld minden népe megismerje az Úr nagyon erős kezét, ti pedig féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.«
Jegyzetek
1,1 Józsuéval új korszak kezdődik Izrael történetében. Mózes lerakta az alapokat, Józsue feladata pusztán az, hogy kövesse Mózes útmutatásait. A Jordán átlépése a nomád élet elhagyását, a honfoglalás és a letelepedés megkezdését is jelenti.
1,4 Az asszír királyi feliratokon Szíria és Palesztína, mint a hetiták országa szerepel.
1,15 „A Jordánon túl”: a szerző szemszögéből nézve, aki Palesztínában él.
2,1 Sittim a Jordán torkolatának keleti partján feküdt Jerikóval szemben. Jerikó a világ egyik legrégibb városa (kb. Kr. e. 7000-től). A honfoglalás idején (kb. Kr. e. 1230) nem volt megerősített (fallal körülvett) város.
2,1 Ráháb kockára tette életét a kémek érdekében, és pogány létére hitt Izrael Istenében, ezért a próféták (Ezekiel, Jeremiás) Izrael egyik ősanyjaként tisztelik. Bekerül Jézus családfájába, mint Boóz anyja (Mt 1,5), és a Zsidó levél a hit hősei között említi (Zsid 11,31; vö. Jak 2,25).
3,1 Az Ígéret földjére való bevonulás leírásaira erősen hatott az évenként megült „honfoglalás ünnepe”. A Jordánon való átkelést (Józs 3-5) a Vörös tengeri átkelés (Kiv 12-15) mintájára fogalmazták meg.
3,1 A körmenet indítása.
3,14 Kisebb földrengések gyakran okozták a Jordán meredek partjának beomlását, és ezáltal a folyómeder elzáródását (pl. Kr. u. 1906-ban és 1927-ben).
4,1 Több hagyomány keveredik ebben az elbeszélésben: a 12 emlékkő eredetét kétszer mondja el, és a Jordánon való átkelést is újra elbeszéli.
4,19 Gilgál jelentése „kő-kör”, nevét az itt leírt emlékkövekről kapta. A „honfoglalás ünnepének” körmenete a gilgáli szentélyből indult a Jordán felé. Gilgálban gyűjtötték a Józs 1-12 alapját képező hagyományokat is.
Bizalom Istenben
123 1Zarándok-ének. Hozzád emelem szememet,
aki az égben laksz.
Íme, mint a szolgák szeme uruk kezére,
mint a szolgáló szeme úrnőjének kezére,
úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk,
amíg rajtunk meg nem könyörül.
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk,
mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel!
Túlontúl jóllakott a lelkünk a gazdagok csúfolkodásával,
a kevélyek gyalázkodásával.
Jegyzetek
123,1 Közösségi panaszdal a fogság utáni időkből. Valaki megszólítja a csoportot, amely úton van Jeruzsálem felé. A templom ott van, de tudják, hogy Isten az égben trónol. Ezért hozzá emelik tekintetüket, és megvallják, hogy mint szolgák és szolgálók tartoznak Uruk családjához.