Nebukadnezár terve 2
A tizennyolcadik évben az első hónap huszonkettedik napján úgy határozott Nebukadnezár, az asszírok királya, hogy bosszút áll az egész földön, amint megmondta.
2Összehívta hivatalnokait és főembereit, közölte velük titkos tervét, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást.
Úgy döntöttek, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi szája parancsát.
Holofernész hódító hadjárata 4Miután befejezték a tanácskozást, Nebukadnezár, az asszírok királya hívatta Holofernészt, hadseregének fővezérét, aki második volt őutána és így szólt hozzá: »Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Íme, elindulsz színem előtt, végy magadhoz megbízható vitéz embereket: százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast, s vonulj fel az összes nyugati ország ellen, mert ezek nem hittek szám igéjének. Add tudtukra, hogy készítsenek nekem földet és vizet, mert kivonulok ellenük haragomban és befödöm a föld egész színét hadseregem lábaival és zsákmányul adom át őket nekik. Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, a patakok és folyók megtelnek halottaikkal. Fogságba hurcolom őket egészen a föld határáig. Indulj el és foglald el nekem egész földjüket. Ha alávetik magukat neked, őrizd meg őket nekem büntetésük napjáig. Azoknak viszont, akik nem engedelmeskednek, ne kegyelmezzen szemed, add át őket a pusztulásnak és fosztogatásnak egész területeden. Amint élek én és nagy a királyságom hatalma: íme, szóltam és karommal véghez is viszem mindezt. Te pedig ne szegd meg urad egyetlen parancsát sem, hanem teljesítsd azokat, amint parancsoltam neked és ne késlekedj teljesíteni azt.«
A hadsereg felállítása Holofernész eltávozott ura színe elől és összehívta Asszíria hadseregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét, kiváló harcosokat választott ki a hadjáratra, amint megparancsolta neki ura, százhúszezret és tizenkétezer lovas íjászt. Azután elrendezte őket, amint a sereget szokás felállítani a harcra. Számos tevét, szamarat és öszvért vett teherhordónak, bárányt, szarvasmarhát és kecskét az élelmezéshez, amelyeket megszámlálni sem lehetett, és minden embernek bőséges ellátást; ezenkívül nagy mennyiségben aranyat és ezüstöt a király házából. Elindult ezután Ninivéből ő maga és egész hadserege a hadjáratra, hogy megelőzze Nebukadnezárt és ellepje az egész nyugati vidéket szekereivel, lovasaival és válogatott gyalogságával. Nagyszámú tömeg, mint a sáskák vagy mint a föld homokja, vonult vele, meg sem lehetett számlálni nagy számuk miatt.
Holofernész hadjárata Kivonultak Ninivéből és három napon át mentek Bektilet síkságán és tábort ütöttek Bektiletnél a hegy mellett, amely balra terül el felső Kilíkiától. Majd fogta egész haderejét: gyalogosokat, lovasokat és szekereit és behatolt innen a hegyvidékre, és megverte Fútot és Lúdot, megsarcolta Rasszisz fiait és Izmael fiait, akik Kéleontól délre a puszta szélén laktak. Átkelt az Eufráteszen, áthaladt Mezopotámián, felforgatott minden megerősített várost az Abróna folyó mentén egészen a tengerig. Elfoglalta Kilíkia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki és elérkezett Jáfet határáig, amely délre van Arábiával szemben. Bekerítette Mádián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és kifosztotta aklaikat. Majd Damaszkusz síkságára ereszkedett alá, éppen aratás idején, s felgyújtott minden vetést, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt.
A tengerparti területek meghódítása Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék lakóit, akik Tíruszban és Szidonban voltak, Szúr és Okina lakóit és mindazokat, akik Jamniában laktak, Asdód, Askalon és Gáza lakói nagyon megrettentek tőle.
3 Követeket küldtek azért hozzá, hogy békét kérjenek: »Íme, mi Nebukadnezárnak a nagy királynak a szolgái vagyunk, itt állunk előtted. Tégy velünk tetszésed szerint. Majorjaink, egész földünk, minden gabonaföldünk, nyájaink és gulyáink, csordáink karámjai szolgálatodra állnak, élj velük, ahogy neked tetszik. Íme, városaink a bennük lakókkal szolgálatodra állnak, jöjj és vonulj be, amint jónak látod.« Az emberek Holofernész elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet. Erre leereszkedett a partvidékre ő és hadserege, helyőrséget hagyott a megerősített városokban, azután válogatott férfiakat szedett össze hadi szolgálatra. Az egész vidék lakói koszorúkkal, dobszóval kísért tánccal fogadták.
Ő pedig elpusztította vidéküket, szent ligeteiket kivágta, mert azt a parancsot kapta, hogy a föld összes istenét semmisítse meg, hogy minden nemzet egyedül Nebukadnezárnak szolgáljon, minden nyelv és minden törzs úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez.
A hódító Júda határán Így érkezett meg Ezdrelon elé Dótain közelébe, amely Júda nagy hegylánca előtt van, és tábort ütöttek Gabbaj és a szkíták városa között. Itt maradt egy hónapig, hogy összegyűjtse hadseregének minden felszerelését.
Felkészülés az ellenállásra Hírvivőket küldtek egész Szamariába, a falvakba, Béthoronba, Ábelmaimba, Jerikóba, Kobába, Ajszorába és Szálem völgyébe. Megszállták a magas hegyek csúcsait, a falvakat lakosaik fallal megerősítették, háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket éppen akkor aratták le. 6Joakim, aki ezekben a napokban főpap volt Jeruzsálemben, írt Betúlia és Bét-Omesztajim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemben a Dótain melletti mezővel szemben fekszik, hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert ezeken át lehetett eljutni Júdába és könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy nem több, mint két ember fért el benne. Izrael fiai úgy cselekedtek, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben levő tanácsa elrendelte.
Könyörgés a szabadulásért Minden férfi Izraelben az Úrhoz kiáltott nagy állhatatossággal, megalázkodtak és böjtöt tartottak, ők maguk, asszonyaik és gyermekeik, állataik és minden jövevény, béres és rabszolga szőrzsákkal övezték csípőjüket. Izrael emberei, az asszonyok és gyermekek, akik Jeruzsálemben laktak, leborultak a szentély előtt, hamut hintettek fejükre, és kitárták szőrruhájukat az Úr temploma előtt. Az oltárt is szőrzsákkal fedték be, s egy szívvel buzgón kiáltottak Izrael Urához, ne engedje, hogy elrabolják gyermekeiket, zsákmányul vigyék asszonyaikat, örökrészük városait lerombolják, a szentélyt megszentségtelenítsék és gyalázattal illessék a pogányok. Az Úr meghallgatta szavukat és rátekintett szorongattatásukra. A nép sok napon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt. Joakim főpap és mindazok, akik az Úr színe előtt álltak, a papok és az Úr szolgái, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket, bemutatták az állandó áldozatot, a nép fogadalmi és önkéntes áldozatát. Hamu volt a turbánjukon, s minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy látogassa meg irgalmában Izrael egész házát.
Holofernész haditanácsa 5 Hírül vitték Holofernésznek, az asszír haderő főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, falakkal erősítették meg a hegyek magaslatait és akadályokat helyeztek el a síkságon. Nagy haragra gerjedt és összehívta Moáb összes főemberét, és Ammon hadvezéreit és a tengerpart minden vezetőjét és így szólt hozzájuk: »Tájékoztassatok engem, Kánaán fiai, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyenek városaik, melyekben laknak? Milyen erős a serege? Miben van hatalma és ereje, s ki a királyuk és hadseregük vezére? A nyugaton lakók közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?«
Az ammonita Áhior beszéde Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeaiak ivadéka, s azelőtt Mezopotámiában lakott. Mivel nem akarták követni atyáik isteneit, akik a káldeaiak földjén laktak, ezért letértek atyáik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért a káldeaiak kiűzték őket isteneik színe elől, s ők Mezopotámiába menekültek és hosszú ideig ott laktak. Istenük azt mondta nekik, hogy hagyják el lakóhelyüket és menjenek Kánaán földjére. Itt telepedtek le és igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. Lementek Egyiptomba, amikor éhínség tört ki Kánaán földjén, és ott időztek addig, amíg megerősödtek és nagy sokasággá lettek és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. Az egyiptomiak ellenük fordultak, agyag- és téglamunkára kényszerítették, megalázták és rabszolgává tették őket. Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az megverte Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel, s az egyiptomiak elűzték őket maguktól. Isten kiszárította a Vörös-tengert előttük és a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. S ők elűzték mindazokat, akik a pusztában laktak, s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket, s kiűzték színük elől a kánaániakat, a ferezitákat, jebuzitákat, szíchemieket és az összes gergezitát és hosszú idő óta ott élnek. Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jó soruk volt, mert velük van Istenük, aki gyűlöli a gonoszságot. De amikor letértek az útról, amelyet megszabott nekik, nagyon sokan elpusztultak a sok háborúban és fogságba jutottak idegen földre, Istenük templomát lerombolták, városaikat pedig ellenségeik foglalták el. Most pedig Istenükhöz térve visszajöttek a szétszóratásból, ahova elszéledtek, birtokba vették Jeruzsálemet, ahol a templomuk van és letelepedtek a hegyvidéken, mert az pusztasággá vált. 20Most pedig uram és parancsolóm, ha van ebben a népben tudatlanság, ha vétkeznek Istenük ellen, vizsgáljuk ki bennük bukásuk okát, akkor vonuljunk ellenük és legyőzzük őket. Ha azonban nincs gonoszság ebben a népben, akkor óvakodjék uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.«
A sereg méltatlankodása Történt pedig, hogy amikor Áhior befejezte szavait, méltatlankodni kezdett az egész nép, amely a sátor körül volt. Holofernész főemberei és mindazok, akik a tengerparton és Moábban laktak, azt mondták, hogy darabokra tépik: »Nem félünk Izrael fiaitól, mert olyan nép, amelynek nincs ereje, sem képessége a kemény ütközetre. Ezért vonuljunk csak fel és csak egy harapás lesz sereged számára, parancsolónk, Holofernész.«
Holofernész hódító hadjárata 4Miután befejezték a tanácskozást, Nebukadnezár, az asszírok királya hívatta Holofernészt, hadseregének fővezérét, aki második volt őutána és így szólt hozzá: »Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Íme, elindulsz színem előtt, végy magadhoz megbízható vitéz embereket: százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast, s vonulj fel az összes nyugati ország ellen, mert ezek nem hittek szám igéjének. Add tudtukra, hogy készítsenek nekem földet és vizet, mert kivonulok ellenük haragomban és befödöm a föld egész színét hadseregem lábaival és zsákmányul adom át őket nekik. Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, a patakok és folyók megtelnek halottaikkal. Fogságba hurcolom őket egészen a föld határáig. Indulj el és foglald el nekem egész földjüket. Ha alávetik magukat neked, őrizd meg őket nekem büntetésük napjáig. Azoknak viszont, akik nem engedelmeskednek, ne kegyelmezzen szemed, add át őket a pusztulásnak és fosztogatásnak egész területeden. Amint élek én és nagy a királyságom hatalma: íme, szóltam és karommal véghez is viszem mindezt. Te pedig ne szegd meg urad egyetlen parancsát sem, hanem teljesítsd azokat, amint parancsoltam neked és ne késlekedj teljesíteni azt.«
A hadsereg felállítása Holofernész eltávozott ura színe elől és összehívta Asszíria hadseregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét, kiváló harcosokat választott ki a hadjáratra, amint megparancsolta neki ura, százhúszezret és tizenkétezer lovas íjászt. Azután elrendezte őket, amint a sereget szokás felállítani a harcra. Számos tevét, szamarat és öszvért vett teherhordónak, bárányt, szarvasmarhát és kecskét az élelmezéshez, amelyeket megszámlálni sem lehetett, és minden embernek bőséges ellátást; ezenkívül nagy mennyiségben aranyat és ezüstöt a király házából. Elindult ezután Ninivéből ő maga és egész hadserege a hadjáratra, hogy megelőzze Nebukadnezárt és ellepje az egész nyugati vidéket szekereivel, lovasaival és válogatott gyalogságával. Nagyszámú tömeg, mint a sáskák vagy mint a föld homokja, vonult vele, meg sem lehetett számlálni nagy számuk miatt.
Holofernész hadjárata Kivonultak Ninivéből és három napon át mentek Bektilet síkságán és tábort ütöttek Bektiletnél a hegy mellett, amely balra terül el felső Kilíkiától. Majd fogta egész haderejét: gyalogosokat, lovasokat és szekereit és behatolt innen a hegyvidékre, és megverte Fútot és Lúdot, megsarcolta Rasszisz fiait és Izmael fiait, akik Kéleontól délre a puszta szélén laktak. Átkelt az Eufráteszen, áthaladt Mezopotámián, felforgatott minden megerősített várost az Abróna folyó mentén egészen a tengerig. Elfoglalta Kilíkia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki és elérkezett Jáfet határáig, amely délre van Arábiával szemben. Bekerítette Mádián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és kifosztotta aklaikat. Majd Damaszkusz síkságára ereszkedett alá, éppen aratás idején, s felgyújtott minden vetést, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt.
A tengerparti területek meghódítása Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék lakóit, akik Tíruszban és Szidonban voltak, Szúr és Okina lakóit és mindazokat, akik Jamniában laktak, Asdód, Askalon és Gáza lakói nagyon megrettentek tőle.
3 Követeket küldtek azért hozzá, hogy békét kérjenek: »Íme, mi Nebukadnezárnak a nagy királynak a szolgái vagyunk, itt állunk előtted. Tégy velünk tetszésed szerint. Majorjaink, egész földünk, minden gabonaföldünk, nyájaink és gulyáink, csordáink karámjai szolgálatodra állnak, élj velük, ahogy neked tetszik. Íme, városaink a bennük lakókkal szolgálatodra állnak, jöjj és vonulj be, amint jónak látod.« Az emberek Holofernész elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet. Erre leereszkedett a partvidékre ő és hadserege, helyőrséget hagyott a megerősített városokban, azután válogatott férfiakat szedett össze hadi szolgálatra. Az egész vidék lakói koszorúkkal, dobszóval kísért tánccal fogadták.
Ő pedig elpusztította vidéküket, szent ligeteiket kivágta, mert azt a parancsot kapta, hogy a föld összes istenét semmisítse meg, hogy minden nemzet egyedül Nebukadnezárnak szolgáljon, minden nyelv és minden törzs úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez.
A hódító Júda határán Így érkezett meg Ezdrelon elé Dótain közelébe, amely Júda nagy hegylánca előtt van, és tábort ütöttek Gabbaj és a szkíták városa között. Itt maradt egy hónapig, hogy összegyűjtse hadseregének minden felszerelését.
ISTEN NÉPE VÉGVESZÉLYBEN: 4,1-7,32
Félelemben az ország 4 Meghallották a Júdeában lakó Izrael fiai mindazt, amit Holofernész Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére művelt a nemzetekkel, hogyan fosztotta ki szentélyeiket és semmisítette meg őket. Nagy rémület vett erőt rajtuk színe előtt és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért, mert nemrég tértek vissza a fogságból és Júda népe még alighogy egybegyűlt, a szent edények, az oltár, az Isten háza nemrég lett felszentelve a meggyalázás után.Felkészülés az ellenállásra Hírvivőket küldtek egész Szamariába, a falvakba, Béthoronba, Ábelmaimba, Jerikóba, Kobába, Ajszorába és Szálem völgyébe. Megszállták a magas hegyek csúcsait, a falvakat lakosaik fallal megerősítették, háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket éppen akkor aratták le. 6Joakim, aki ezekben a napokban főpap volt Jeruzsálemben, írt Betúlia és Bét-Omesztajim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemben a Dótain melletti mezővel szemben fekszik, hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert ezeken át lehetett eljutni Júdába és könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy nem több, mint két ember fért el benne. Izrael fiai úgy cselekedtek, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben levő tanácsa elrendelte.
Könyörgés a szabadulásért Minden férfi Izraelben az Úrhoz kiáltott nagy állhatatossággal, megalázkodtak és böjtöt tartottak, ők maguk, asszonyaik és gyermekeik, állataik és minden jövevény, béres és rabszolga szőrzsákkal övezték csípőjüket. Izrael emberei, az asszonyok és gyermekek, akik Jeruzsálemben laktak, leborultak a szentély előtt, hamut hintettek fejükre, és kitárták szőrruhájukat az Úr temploma előtt. Az oltárt is szőrzsákkal fedték be, s egy szívvel buzgón kiáltottak Izrael Urához, ne engedje, hogy elrabolják gyermekeiket, zsákmányul vigyék asszonyaikat, örökrészük városait lerombolják, a szentélyt megszentségtelenítsék és gyalázattal illessék a pogányok. Az Úr meghallgatta szavukat és rátekintett szorongattatásukra. A nép sok napon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt. Joakim főpap és mindazok, akik az Úr színe előtt álltak, a papok és az Úr szolgái, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket, bemutatták az állandó áldozatot, a nép fogadalmi és önkéntes áldozatát. Hamu volt a turbánjukon, s minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy látogassa meg irgalmában Izrael egész házát.
Holofernész haditanácsa 5 Hírül vitték Holofernésznek, az asszír haderő főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, falakkal erősítették meg a hegyek magaslatait és akadályokat helyeztek el a síkságon. Nagy haragra gerjedt és összehívta Moáb összes főemberét, és Ammon hadvezéreit és a tengerpart minden vezetőjét és így szólt hozzájuk: »Tájékoztassatok engem, Kánaán fiai, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyenek városaik, melyekben laknak? Milyen erős a serege? Miben van hatalma és ereje, s ki a királyuk és hadseregük vezére? A nyugaton lakók közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?«
Az ammonita Áhior beszéde Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeaiak ivadéka, s azelőtt Mezopotámiában lakott. Mivel nem akarták követni atyáik isteneit, akik a káldeaiak földjén laktak, ezért letértek atyáik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért a káldeaiak kiűzték őket isteneik színe elől, s ők Mezopotámiába menekültek és hosszú ideig ott laktak. Istenük azt mondta nekik, hogy hagyják el lakóhelyüket és menjenek Kánaán földjére. Itt telepedtek le és igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. Lementek Egyiptomba, amikor éhínség tört ki Kánaán földjén, és ott időztek addig, amíg megerősödtek és nagy sokasággá lettek és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. Az egyiptomiak ellenük fordultak, agyag- és téglamunkára kényszerítették, megalázták és rabszolgává tették őket. Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az megverte Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel, s az egyiptomiak elűzték őket maguktól. Isten kiszárította a Vörös-tengert előttük és a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. S ők elűzték mindazokat, akik a pusztában laktak, s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket, s kiűzték színük elől a kánaániakat, a ferezitákat, jebuzitákat, szíchemieket és az összes gergezitát és hosszú idő óta ott élnek. Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jó soruk volt, mert velük van Istenük, aki gyűlöli a gonoszságot. De amikor letértek az útról, amelyet megszabott nekik, nagyon sokan elpusztultak a sok háborúban és fogságba jutottak idegen földre, Istenük templomát lerombolták, városaikat pedig ellenségeik foglalták el. Most pedig Istenükhöz térve visszajöttek a szétszóratásból, ahova elszéledtek, birtokba vették Jeruzsálemet, ahol a templomuk van és letelepedtek a hegyvidéken, mert az pusztasággá vált. 20Most pedig uram és parancsolóm, ha van ebben a népben tudatlanság, ha vétkeznek Istenük ellen, vizsgáljuk ki bennük bukásuk okát, akkor vonuljunk ellenük és legyőzzük őket. Ha azonban nincs gonoszság ebben a népben, akkor óvakodjék uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.«
A sereg méltatlankodása Történt pedig, hogy amikor Áhior befejezte szavait, méltatlankodni kezdett az egész nép, amely a sátor körül volt. Holofernész főemberei és mindazok, akik a tengerparton és Moábban laktak, azt mondták, hogy darabokra tépik: »Nem félünk Izrael fiaitól, mert olyan nép, amelynek nincs ereje, sem képessége a kemény ütközetre. Ezért vonuljunk csak fel és csak egy harapás lesz sereged számára, parancsolónk, Holofernész.«
Jegyzetek
2,2 Az önimádatában megsértett Nebukadnezár elhatározza, hogy leigázza azokat a népeket, akik parancsát elutasították. Az elhatározás időpontja egybeesik Jeruzsálem lerombolásának dátumával.
2,4 Holofernész valószínűleg perzsa (a neve perzsa név). Kilétét talán fölösleges is kutatni, hiszen a könyv szemmel láthatóan szabadon kezeli a dátumokat, földrajzi helyeket és személyeket, mondanivalója nem történeti, hanem teológiai.
4,6 Miután a könyvnek vallásos jellege van, természetes, hogy Isten népét a főpapság vezeti az ellenséggel szemben. Betúlia és Bét-Omesztajim helységeket egyedül itt nevezi meg a Szentírás. Nem tudni, hogy létező helységek voltak-e.
5,20 Áhior beszédéből kitűnik, hogy a haditanács számára az egyetlen fontos kérdés: a zsidók vétkeztek-e Istenük ellen, vagy sem? Ha igen, érdemes megtámadni őket, ellenkező esetben a vesztükbe rohannak. Ezek a szavak jól kiemelik Judit könyvének teológiáját.