Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
JÉZUS NYILVÁNOS MŰKÖDÉSE: 1,19-12,50
Jézust igazoló jelek és csodák; a működés kezdete: 1,19-4,54
Keresztelő János vallomása 19Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: »Ki vagy te?« 20Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: »Nem én vagyok a Krisztus.« Erre megkérdezték tőle: »Mi vagy tehát? Illés vagy?« Ő azt válaszolta: »Nem vagyok.« »A próféta vagy?« Azt felelte: »Nem.« Akkor azt mondták neki: »Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?« Ő azt felelte:

»A pusztában kiáltó szavavagyok:
‘Tegyétek egyenessé az Úr útját’,
amint Izajás próféta mondta.« (Iz 40,3)

A küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért tovább kérdezték: »Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?« János ezt felelte nekik: »Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.« Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Jegyzetek

1,19 A zsidók: János nem a zsidó népet, hanem a zsidóság korabeli vezetőit érti alatta.

1,20 Keresztelő János alázattal beszél saját küldetéséről: nem ő a várt Messiás, ő nem is Illés, sem „a Próféta”, akiről Mózes beszélt (MTörv 18,15). Ő csak az előfutár hangja, amely előkészíti annak az útját, akit várnak az emberek.