19
1Másodszorra Simeon fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten; az ő örökségük
Júda fiainak birtokai közé esett: Beerseba, Sábe, Moláda,
Hácarsuál, Bála, Ászem,
Eltolád, Betul, Hárma,
Szikeleg, Bétmarkabót, Hácarszúsza,
Bétlebaót, Sárohen: tizenhárom város és falvaik.
Áin, Remmon, Átár, Ásán: négy város és falvaik;
továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak, Baálát-Beerig, a délvidéki Rámátig. Ez Simeon fiainak öröksége, nemzetségeikhez mérten,
Júda fiainak birtoka és osztályrésze között. Az ugyanis túl nagy volt, s azért Simeon fiai az ő örökségük között kaptak birtokot.
10Harmadszorra a sors Zebulon fiaira esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő birtokuk egészen Száridig terjedt. Határuk a tenger irányában Meralába megy fel, majd eljut Debbásetig és addig a patakig, amely Jekonámmal szemben van. Száredtől kelet felé viszont Keszelet-Mahanaim vidékéhez megy, majd kimegy Dáberethez, aztán felmegy Jáfiénak, onnan pedig átmegy Gáthefer és Takászin keleti részére, majd kimegy Remmonba, Amtárba és Noába, aztán észak felé megkerüli Hanátont, s a Jefteél völgyénél végződik. Hozzá tartozott továbbá Kátet, Naálol, Semeron, Jerála, Betlehem: tizenkét város és falvaik. Ez Zebulon fiai törzsének, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
17Negyedikként Isszakárra esett a sors, nemzetségeikhez mérten. Az örökségük: Jezrael, Kászalót, Sunem, Hafaraim, Seon, Anáhara, Rabbót, Kesion, Ábesz, Rámet, Éngannim, Énhadda, Bétfeszesz, majd határa eljut a Mahanaimig és Seheszimáig és Bétsemesig, s a Jordánnál végződik: tizenhat város és falvaik. Ez Isszakár fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
24Ötödszörre a sors Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő területük Halkát, Háli, Beten, Axáf, Alammelek, Amád és Mesál, aztán határuk a tenger irányában eljut egészen a Kármelig, és Síhorig, meg Libnátig, majd visszafordul keletre Bétdágonnak, átmegy Zebulonig és észak felől Jefteaél völgyéig, Bétemekig és Nehielig, aztán bal felől kimegy Kabulnak, majd Abdonnak, Rohóbnak, Hámonnak és Kánának, egészen Nagy-Szidonig, aztán visszafordul Horma felé egészen Tírusznak megerősített városáig és Hószáig, és Akziba területe felől a tengernél végződik. Hozzá tartozott továbbá Ámma, Áfek és Rohób: huszonkét város és falvaik. Ez Áser fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
32A hatodikként a sors Naftali fiaira esett, nemzetségeikhez mérten. Határuk Heleftől és a Szaánanimnál levő Élontól kezdődik, majd átmegy Adámin, azaz Nekeben és Jabneélen egészen Lekumig és a Jordánnál végződik. 34Majd visszafordul a határ nyugat felé Asznót-Mahanaimba, onnan aztán kimegy Hukkókig, és dél felé átmegy Zebulonig, nyugat felé Áserig, kelet felé pedig a Jordánnál levő Júdáig. Megerősített városai: Asszedím, Szer, Hamat, Rekkát, Kinneret, Edema, Aráma, Hácor, Kedes, Edrái, Énhácar, Jeron, Magdalél, Hórem, Bétanát, Bétsemes: tizenkilenc város és falvaik. Ez Naftali fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.
40Hetedszerre a sors Dán fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő birtokuk területéhez tartozott Córa, Estaol, Hirsemes, azaz Nap-város, Selebin, Ajjalon, Jetela, Élon, Temna, Ákron, Elteke, Gebbeton, Bálaát, Júd, Báne, Bárák, Gátremmon, Mejárkon, Árekon, a Joppéra néző vidékkel együtt – ezzel a vidékkel fejeződött be. – Majd Dán fiai felmentek és hadakoztak Lesem ellen. Bevették, kardélre hányták, elfoglalták, s megtelepedtek benne, és Lesemet apjuknak, Dánnak nevéről, Dánnak nevezték el. Ez Dán fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.
Amikor aztán bevégezte a föld kisorsolását, kinek-kinek törzse szerint, akkor Izrael fiai birtokot adtak maguk között Józsuénak, Nún fiának, 50az Úr parancsa szerint: azt a várost, amelyet kívánt, Támnát-Száraát Efraim hegységén, s ő kiépítette a várost, s megtelepedett benne.
Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet.
A menedékvárosok 20 1Így szólt ekkor az Úr Józsuéhoz: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről nektek Mózes által szóltam, hogy azokba menekülhessen, aki valakit akaratlanul megöl, s így megmenekülhessen a vérbosszuló rokon haragjától. Ha ezeknek a városoknak egyikéhez menekül, álljon meg a város kapuja előtt, beszélje el a város véneinek mindazt, ami ártatlanságát igazolja, s arra azok fogadják be, és adjanak neki lakóhelyet. Ha a vérbosszuló utána iramodik, ne adják ki a kezébe, mert akaratlanul ölte meg felebarátját és nem bizonyítható, hogy annak két vagy három nappal azelőtt ellensége volt. Ő aztán lakjék abban a városban, míg a törvény elé nem áll, hogy számot adjon cselekedetéről, s amíg meg nem hal az akkori főpap. Akkor az, aki az emberölést elkövette, térjen vissza, s menjen be városába és házába, amelyből elmenekült.«
Erre kijelölték Kedest Galileában, Naftali hegységén, Szíchemet Efraim hegységén és Kirját-Arbét, azaz Hebront Júda hegységén. A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig kiválasztották Bószort, amely a sík pusztában feküdt, Rúben törzséből, és Gileádban Rámótot Gád törzséből, és Gaulont Básánban Manassze törzséből.
Ezeket a városokat állapították meg Izrael valamennyi fia számára és minden jövevény számára, aki közöttük lakott, hogy ezekbe meneküljön, aki valakit akaratlanul megölt, hogy meg ne haljon a kiontott vért megbosszulni akaró rokonnak a keze által, míg a nép elé nem áll, hogy számot adjon ügyéről.
A leviták városai 21 1Ekkor odajárultak Lévi nagycsaládjainak fejei Eleazár pap elé és Józsue, Nún fia elé, és az Izrael fiainak törzseiben levő nagycsaládok fejei elé, s így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: »Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakásra és körülöttük legelőket állataink táplálására.« Erre Izrael fiai az Úr parancsa szerint városokat, s körülöttük legelőket adtak nekik birtokaikból.
A sors útján Kaát nemzetségére és pedig Áron papnak fiaira, Júda, Simeon és Benjamin törzséből tizenhárom város esett, Kaát többi fiára pedig, azaz a többi levitára, Efraim, Dán és Manassze fél törzséből tíz város. Gerson fiaira az a sors esett, hogy Isszakár, Áser, Naftali törzsétől és Manassze básáni fél törzsétől kapjanak összesen tizenhárom várost, míg Merári fiaira, nemzetségeikhez mérten, Rúben, Gád és Zebulon törzséből tizenkét város esett. Erre odaadták Izrael fiai a levitáknak ezeket a városokat s a körülöttük levő legelőket, amint az Úr Mózes által parancsolta, mindegyiknek a sors szerint adták oda.
Júda és Simeon fiainak törzséből Józsue a következő nevű városokat adta: a Kaát nemzetségeiből való levita származásúak közül Áron fiainak (ezekre esett ugyanis először a sors): Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront Júda hegységén s a körülötte levő legelőket. Ennek szántóit és falvait azonban Kálebnek, Jefóne fiának adta birtokul. Áron pap fiainak adta tehát Hebront, a menedékvárost, s a körülötte levő legelőket, továbbá Libnát, a körülötte levő legelőkkel együtt, meg Jetert, Estemót, Holont, Debirt, Áint, Juttát, Bétsemest, a körülöttük levő legelőkkel együtt: kilenc város, az említett két törzsből. Benjamin fiainak törzséből pedig: Gibeont, Gábát, Anatótot, Álmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. – Áron pap fiainak városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
A Kaát fiainak nemzetségeiből való többi levita származásúaknak pedig a következő birtokot adták: Efraim törzséből: a menedékvárost, Szíchemet, a körülötte levő legelőkkel együtt, Efraim hegységén, továbbá Gézert, Kibszaimot, Béthoront, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. – Dán törzséből pedig: Eltekót, Gábátont, Ajjalont, Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. – Továbbá Manassze fél törzséből: Tánákot és Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez két város. Mindez összesen tíz város s a körülöttük levő legelők; ezt adták Kaát alsóbb rangú fiainak.
A levita-nemzetségből azoknak, akik Gerson fiai voltak, adta: Manassze fél törzséből a menedékvárost, Gaulont Básánban, továbbá Boszrát, a körülöttük levő legelőkkel együtt: két város. Továbbá Isszakár törzséből: Kesiont, Dáberetet, Jarámótot, Éngannimot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. Áser törzséből pedig: Másált, Abdont, Helkátot és Rohóbot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. Naftali törzséből a menedékvárost: Kedest Galileában, továbbá Hammót-Dórt, Kártánt, a körülöttük levő legelőkkel együtt: három város. Gerson családjának városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
Merári fiai nemzetségeinek, az alsóbb rangú levitáknak adták: Zebulon törzséből: Jeknámot, Kártát, Dámnát, Naálolt: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt. Rúben törzséből, a Jordánon túl, Jerikóval szemben a menedékvárost, Bószort a Miszor pusztában, Jázert, Kedemótot és Mefaátot: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt. Gád törzséből a menedékvárost, Rámótot, Gileádban, továbbá Mánaimot, Hesbont és Jázert: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt. Merári fiainak városai, családjaikhoz és nemzetségeikhez mérten, összesen: tizenkettő.
Összesen tehát negyvennyolc városuk volt a levitáknak Izrael fiainak birtokai között, mindegyiket a körülötte levő legelőkkel együtt adták oda az egyes nemzetségeknek.
Nyugalom az elfoglalt hazában Megadta tehát az Úr Izraelnek azt az egész földet, amely felől megesküdött atyáiknak, hogy odaadja: ők elfoglalták, és megtelepedtek rajta. Békét is adott nekik az Úr valamennyi környező nemzettel szemben és senki sem mert ellenállni nekik ellenségeik közül, hanem valamennyien a hatalmukba kerültek. Egy szó sem hiúsult meg mindabból, ami felől azt ígérte, hogy teljesíti, hanem minden valóra vált és beteljesedett.
22 Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét és azt mondta nekik: »Megtettetek mindent, amit nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, s nekem is engedelmeskedtetek mindenben. Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn keresztül egészen a mai napig, s megtartottátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát. Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl. Csak arra vigyázzatok nagyon, hogy cselekedeteitekkel teljesítsétek a parancsot és a törvényt, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája meghagyott, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útjain, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki teljes szívetekből s teljes lelketekből. Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba.« Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket, azt mondta nekik: »Sok vagyonnal s gazdagsággal tértek vissza lakóhelyetekre: ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és sokféle ruhával. Osszátok meg az ellenség zsákmányát testvéreitekkel!«
Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassze fél törzse megfordultak és eltávoztak Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaánban fekszik, hogy visszamenjenek Gileádba, birtokuk földjére, amelyet az Úr parancsa szerint Mózestől kaptak.
Oltár a Jordánnál 10Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek. Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek, valamennyien összegyűltek Silóba, hogy felvonuljanak és hadakozzanak ellenük.
Előbb azonban elküldték hozzájuk Gileád földjére Fineeszt, Eleazárnak, a papnak a fiát, s vele tíz fejedelmet, egyet-egyet minden törzsből. Ezek elmentek Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiaihoz Gileád földjére és azt mondták nekik: »Ezt üzeni az Úr egész népe: Micsoda hitszegés ez? Miért hagytátok el az Urat, Izrael Istenét, szentségtörő oltárt építve, s az Ő tiszteletétől eltérve? Kevés nektek, hogy vétkeztetek Baál-Peor által, s hogy ennek a véteknek szennye mind a mai napig rajtunk van és sokan elhullottak a népből? Ti ma elhagytátok az Urat, s holnap egész Izraelre fog zúdulni haragja. Ha úgy vélitek, hogy birtokotok földje tisztátalan, gyertek át arra a földre, ahol az Úr hajléka van, s lakjatok közöttünk, csak el ne térjetek az Úrtól és a mi közösségünktől, oltárt építve az Úr, a mi Istenünk oltárán kívül. Nemde Ákán, Szerah fia szegte meg az Úr parancsát, s mégis Izrael egész népére szállt haragja! Egy ember volt – bárcsak egyedül ő halt volna meg vétkéért!«
Azt felelték erre Rúben és Gád fiai s Manassze fél törzse Izrael követekül küldött fejedelmeinek: »Erős Isten az Úr, erős Isten az Úr, ő tudja, s Izrael is tudja meg: ha hitszegő lélekkel építettük ezt az oltárt, ne tartson meg minket, hanem büntessen meg azonnal. Ha azzal a szándékkal készítettük, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot s békeáldozatot helyezzünk rá, ő maga kérje számon, és torolja meg. Sőt éppen az ellenkező gondolatból és megfontolásból kifolyólag készítettük. Azt mondtuk ugyanis: Maholnap fiaitok majd azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez? Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban – és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát, hogy azt mondjuk: Építsünk magunknak oltárt, nem azért, hogy egészen elégő- vagy véresáldozatot mutassunk be rajta, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: ‘Nektek nincs részetek az Úrban.’ Ha ezt találnák mondani, feleljék nekik: ‘Íme, itt az Úr oltára, amelyet apáink készítettek, nem egészen elégő áldozatokra, vagy véresáldozatokra, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttünk és közöttetek.’ Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült.«
Amikor ezt Fineesz pap és Izraelnek követekül küldött fejedelmei, akik vele voltak, meghallották, megbékültek, s Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiainak szavait nagy örömmel fogadták. Ezért Fineesz, Eleazár fia, a pap ezt mondta nekik: »Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mivel mentesek vagytok a hitszegéstől, s így megóvtátok Izrael fiait az Úr kezétől.«
Aztán visszatért a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gileád földjéről, Kánaán széléről Izrael fiaihoz és beszámolt nekik. Tetszett is a dolog mindazoknak, akik hallották, és Izrael fiai dicsérték az Urat, s nem mondták többé, hogy felvonulnak ellenük, s hadakoznak és elpusztítják birtokuk földjét. Rúben fiai és Gád fiai pedig annak az oltárnak, amelyet építettek, ezt a nevet adták: »Ez a mi bizonyságunk arra, hogy az Úr az Isten!«
10Harmadszorra a sors Zebulon fiaira esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő birtokuk egészen Száridig terjedt. Határuk a tenger irányában Meralába megy fel, majd eljut Debbásetig és addig a patakig, amely Jekonámmal szemben van. Száredtől kelet felé viszont Keszelet-Mahanaim vidékéhez megy, majd kimegy Dáberethez, aztán felmegy Jáfiénak, onnan pedig átmegy Gáthefer és Takászin keleti részére, majd kimegy Remmonba, Amtárba és Noába, aztán észak felé megkerüli Hanátont, s a Jefteél völgyénél végződik. Hozzá tartozott továbbá Kátet, Naálol, Semeron, Jerála, Betlehem: tizenkét város és falvaik. Ez Zebulon fiai törzsének, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
17Negyedikként Isszakárra esett a sors, nemzetségeikhez mérten. Az örökségük: Jezrael, Kászalót, Sunem, Hafaraim, Seon, Anáhara, Rabbót, Kesion, Ábesz, Rámet, Éngannim, Énhadda, Bétfeszesz, majd határa eljut a Mahanaimig és Seheszimáig és Bétsemesig, s a Jordánnál végződik: tizenhat város és falvaik. Ez Isszakár fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
24Ötödszörre a sors Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő területük Halkát, Háli, Beten, Axáf, Alammelek, Amád és Mesál, aztán határuk a tenger irányában eljut egészen a Kármelig, és Síhorig, meg Libnátig, majd visszafordul keletre Bétdágonnak, átmegy Zebulonig és észak felől Jefteaél völgyéig, Bétemekig és Nehielig, aztán bal felől kimegy Kabulnak, majd Abdonnak, Rohóbnak, Hámonnak és Kánának, egészen Nagy-Szidonig, aztán visszafordul Horma felé egészen Tírusznak megerősített városáig és Hószáig, és Akziba területe felől a tengernél végződik. Hozzá tartozott továbbá Ámma, Áfek és Rohób: huszonkét város és falvaik. Ez Áser fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
32A hatodikként a sors Naftali fiaira esett, nemzetségeikhez mérten. Határuk Heleftől és a Szaánanimnál levő Élontól kezdődik, majd átmegy Adámin, azaz Nekeben és Jabneélen egészen Lekumig és a Jordánnál végződik. 34Majd visszafordul a határ nyugat felé Asznót-Mahanaimba, onnan aztán kimegy Hukkókig, és dél felé átmegy Zebulonig, nyugat felé Áserig, kelet felé pedig a Jordánnál levő Júdáig. Megerősített városai: Asszedím, Szer, Hamat, Rekkát, Kinneret, Edema, Aráma, Hácor, Kedes, Edrái, Énhácar, Jeron, Magdalél, Hórem, Bétanát, Bétsemes: tizenkilenc város és falvaik. Ez Naftali fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.
40Hetedszerre a sors Dán fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő birtokuk területéhez tartozott Córa, Estaol, Hirsemes, azaz Nap-város, Selebin, Ajjalon, Jetela, Élon, Temna, Ákron, Elteke, Gebbeton, Bálaát, Júd, Báne, Bárák, Gátremmon, Mejárkon, Árekon, a Joppéra néző vidékkel együtt – ezzel a vidékkel fejeződött be. – Majd Dán fiai felmentek és hadakoztak Lesem ellen. Bevették, kardélre hányták, elfoglalták, s megtelepedtek benne, és Lesemet apjuknak, Dánnak nevéről, Dánnak nevezték el. Ez Dán fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.
Amikor aztán bevégezte a föld kisorsolását, kinek-kinek törzse szerint, akkor Izrael fiai birtokot adtak maguk között Józsuénak, Nún fiának, 50az Úr parancsa szerint: azt a várost, amelyet kívánt, Támnát-Száraát Efraim hegységén, s ő kiépítette a várost, s megtelepedett benne.
Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet.
A menedékvárosok 20 1Így szólt ekkor az Úr Józsuéhoz: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről nektek Mózes által szóltam, hogy azokba menekülhessen, aki valakit akaratlanul megöl, s így megmenekülhessen a vérbosszuló rokon haragjától. Ha ezeknek a városoknak egyikéhez menekül, álljon meg a város kapuja előtt, beszélje el a város véneinek mindazt, ami ártatlanságát igazolja, s arra azok fogadják be, és adjanak neki lakóhelyet. Ha a vérbosszuló utána iramodik, ne adják ki a kezébe, mert akaratlanul ölte meg felebarátját és nem bizonyítható, hogy annak két vagy három nappal azelőtt ellensége volt. Ő aztán lakjék abban a városban, míg a törvény elé nem áll, hogy számot adjon cselekedetéről, s amíg meg nem hal az akkori főpap. Akkor az, aki az emberölést elkövette, térjen vissza, s menjen be városába és házába, amelyből elmenekült.«
Erre kijelölték Kedest Galileában, Naftali hegységén, Szíchemet Efraim hegységén és Kirját-Arbét, azaz Hebront Júda hegységén. A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig kiválasztották Bószort, amely a sík pusztában feküdt, Rúben törzséből, és Gileádban Rámótot Gád törzséből, és Gaulont Básánban Manassze törzséből.
Ezeket a városokat állapították meg Izrael valamennyi fia számára és minden jövevény számára, aki közöttük lakott, hogy ezekbe meneküljön, aki valakit akaratlanul megölt, hogy meg ne haljon a kiontott vért megbosszulni akaró rokonnak a keze által, míg a nép elé nem áll, hogy számot adjon ügyéről.
A leviták városai 21 1Ekkor odajárultak Lévi nagycsaládjainak fejei Eleazár pap elé és Józsue, Nún fia elé, és az Izrael fiainak törzseiben levő nagycsaládok fejei elé, s így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: »Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakásra és körülöttük legelőket állataink táplálására.« Erre Izrael fiai az Úr parancsa szerint városokat, s körülöttük legelőket adtak nekik birtokaikból.
A sors útján Kaát nemzetségére és pedig Áron papnak fiaira, Júda, Simeon és Benjamin törzséből tizenhárom város esett, Kaát többi fiára pedig, azaz a többi levitára, Efraim, Dán és Manassze fél törzséből tíz város. Gerson fiaira az a sors esett, hogy Isszakár, Áser, Naftali törzsétől és Manassze básáni fél törzsétől kapjanak összesen tizenhárom várost, míg Merári fiaira, nemzetségeikhez mérten, Rúben, Gád és Zebulon törzséből tizenkét város esett. Erre odaadták Izrael fiai a levitáknak ezeket a városokat s a körülöttük levő legelőket, amint az Úr Mózes által parancsolta, mindegyiknek a sors szerint adták oda.
Júda és Simeon fiainak törzséből Józsue a következő nevű városokat adta: a Kaát nemzetségeiből való levita származásúak közül Áron fiainak (ezekre esett ugyanis először a sors): Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront Júda hegységén s a körülötte levő legelőket. Ennek szántóit és falvait azonban Kálebnek, Jefóne fiának adta birtokul. Áron pap fiainak adta tehát Hebront, a menedékvárost, s a körülötte levő legelőket, továbbá Libnát, a körülötte levő legelőkkel együtt, meg Jetert, Estemót, Holont, Debirt, Áint, Juttát, Bétsemest, a körülöttük levő legelőkkel együtt: kilenc város, az említett két törzsből. Benjamin fiainak törzséből pedig: Gibeont, Gábát, Anatótot, Álmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. – Áron pap fiainak városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
A Kaát fiainak nemzetségeiből való többi levita származásúaknak pedig a következő birtokot adták: Efraim törzséből: a menedékvárost, Szíchemet, a körülötte levő legelőkkel együtt, Efraim hegységén, továbbá Gézert, Kibszaimot, Béthoront, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. – Dán törzséből pedig: Eltekót, Gábátont, Ajjalont, Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. – Továbbá Manassze fél törzséből: Tánákot és Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez két város. Mindez összesen tíz város s a körülöttük levő legelők; ezt adták Kaát alsóbb rangú fiainak.
A levita-nemzetségből azoknak, akik Gerson fiai voltak, adta: Manassze fél törzséből a menedékvárost, Gaulont Básánban, továbbá Boszrát, a körülöttük levő legelőkkel együtt: két város. Továbbá Isszakár törzséből: Kesiont, Dáberetet, Jarámótot, Éngannimot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. Áser törzséből pedig: Másált, Abdont, Helkátot és Rohóbot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. Naftali törzséből a menedékvárost: Kedest Galileában, továbbá Hammót-Dórt, Kártánt, a körülöttük levő legelőkkel együtt: három város. Gerson családjának városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.
Merári fiai nemzetségeinek, az alsóbb rangú levitáknak adták: Zebulon törzséből: Jeknámot, Kártát, Dámnát, Naálolt: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt. Rúben törzséből, a Jordánon túl, Jerikóval szemben a menedékvárost, Bószort a Miszor pusztában, Jázert, Kedemótot és Mefaátot: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt. Gád törzséből a menedékvárost, Rámótot, Gileádban, továbbá Mánaimot, Hesbont és Jázert: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt. Merári fiainak városai, családjaikhoz és nemzetségeikhez mérten, összesen: tizenkettő.
Összesen tehát negyvennyolc városuk volt a levitáknak Izrael fiainak birtokai között, mindegyiket a körülötte levő legelőkkel együtt adták oda az egyes nemzetségeknek.
Nyugalom az elfoglalt hazában Megadta tehát az Úr Izraelnek azt az egész földet, amely felől megesküdött atyáiknak, hogy odaadja: ők elfoglalták, és megtelepedtek rajta. Békét is adott nekik az Úr valamennyi környező nemzettel szemben és senki sem mert ellenállni nekik ellenségeik közül, hanem valamennyien a hatalmukba kerültek. Egy szó sem hiúsult meg mindabból, ami felől azt ígérte, hogy teljesíti, hanem minden valóra vált és beteljesedett.
22 Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét és azt mondta nekik: »Megtettetek mindent, amit nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, s nekem is engedelmeskedtetek mindenben. Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn keresztül egészen a mai napig, s megtartottátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát. Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl. Csak arra vigyázzatok nagyon, hogy cselekedeteitekkel teljesítsétek a parancsot és a törvényt, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája meghagyott, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útjain, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki teljes szívetekből s teljes lelketekből. Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba.« Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket, azt mondta nekik: »Sok vagyonnal s gazdagsággal tértek vissza lakóhelyetekre: ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és sokféle ruhával. Osszátok meg az ellenség zsákmányát testvéreitekkel!«
Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassze fél törzse megfordultak és eltávoztak Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaánban fekszik, hogy visszamenjenek Gileádba, birtokuk földjére, amelyet az Úr parancsa szerint Mózestől kaptak.
Oltár a Jordánnál 10Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek. Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek, valamennyien összegyűltek Silóba, hogy felvonuljanak és hadakozzanak ellenük.
Előbb azonban elküldték hozzájuk Gileád földjére Fineeszt, Eleazárnak, a papnak a fiát, s vele tíz fejedelmet, egyet-egyet minden törzsből. Ezek elmentek Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiaihoz Gileád földjére és azt mondták nekik: »Ezt üzeni az Úr egész népe: Micsoda hitszegés ez? Miért hagytátok el az Urat, Izrael Istenét, szentségtörő oltárt építve, s az Ő tiszteletétől eltérve? Kevés nektek, hogy vétkeztetek Baál-Peor által, s hogy ennek a véteknek szennye mind a mai napig rajtunk van és sokan elhullottak a népből? Ti ma elhagytátok az Urat, s holnap egész Izraelre fog zúdulni haragja. Ha úgy vélitek, hogy birtokotok földje tisztátalan, gyertek át arra a földre, ahol az Úr hajléka van, s lakjatok közöttünk, csak el ne térjetek az Úrtól és a mi közösségünktől, oltárt építve az Úr, a mi Istenünk oltárán kívül. Nemde Ákán, Szerah fia szegte meg az Úr parancsát, s mégis Izrael egész népére szállt haragja! Egy ember volt – bárcsak egyedül ő halt volna meg vétkéért!«
Azt felelték erre Rúben és Gád fiai s Manassze fél törzse Izrael követekül küldött fejedelmeinek: »Erős Isten az Úr, erős Isten az Úr, ő tudja, s Izrael is tudja meg: ha hitszegő lélekkel építettük ezt az oltárt, ne tartson meg minket, hanem büntessen meg azonnal. Ha azzal a szándékkal készítettük, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot s békeáldozatot helyezzünk rá, ő maga kérje számon, és torolja meg. Sőt éppen az ellenkező gondolatból és megfontolásból kifolyólag készítettük. Azt mondtuk ugyanis: Maholnap fiaitok majd azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez? Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban – és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát, hogy azt mondjuk: Építsünk magunknak oltárt, nem azért, hogy egészen elégő- vagy véresáldozatot mutassunk be rajta, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: ‘Nektek nincs részetek az Úrban.’ Ha ezt találnák mondani, feleljék nekik: ‘Íme, itt az Úr oltára, amelyet apáink készítettek, nem egészen elégő áldozatokra, vagy véresáldozatokra, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttünk és közöttetek.’ Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült.«
Amikor ezt Fineesz pap és Izraelnek követekül küldött fejedelmei, akik vele voltak, meghallották, megbékültek, s Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiainak szavait nagy örömmel fogadták. Ezért Fineesz, Eleazár fia, a pap ezt mondta nekik: »Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mivel mentesek vagytok a hitszegéstől, s így megóvtátok Izrael fiait az Úr kezétől.«
Aztán visszatért a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gileád földjéről, Kánaán széléről Izrael fiaihoz és beszámolt nekik. Tetszett is a dolog mindazoknak, akik hallották, és Izrael fiai dicsérték az Urat, s nem mondták többé, hogy felvonulnak ellenük, s hadakoznak és elpusztítják birtokuk földjét. Rúben fiai és Gád fiai pedig annak az oltárnak, amelyet építettek, ezt a nevet adták: »Ez a mi bizonyságunk arra, hogy az Úr az Isten!«
Jegyzetek
19,1 Simeon területe Beerseba környéke, de határait nem jelölik meg, mert amikor ez a lista készült, akkor Simeon törzse már beolvadt Júdába.
19,10 Zebulon területe Galilea közepén fekszik, egyenlő távolságban a Földközi-tengertől és a Genezáreti tótól.
19,17 Isszakár területe a Jordán és a Tábor hegy között terült el. A Tábor hegy volt Isszakár és Zebulon törzsének ősi magaslata, ahol áldozataikat bemutatták (vö. MTörv 33,18-19; Óz 5,1).
19,24 Áser területe a Kármel hegyvidéke (a mai Haifa is ide tartozik).
19,32 Naftali területe határos Áser, Zebulon, Isszakár és Manassze birtokával. Hozzá tartozik Kinneret városa (35), melyről a Genezáreti tó a nevét kapta.
19,34 Homályos kiegészítés, joggal hiányzik a görög szövegből.
19,40 Dán kénytelen lesz elvándorolni Jeruzsálem környékéről (40-46) a Genezáreti tó északi partvidékére (47.v.; vö. Bír 1,34; 18,1-29).
19,50 Józsue sírja is itt volt (Bír 2,9).
20,1 Vö. Szám 35,9-29; MTörv 19,1-10. A menedékvárosoknak bíróságuk volt, amely döntött arról, hogy az oda menekült ember gyilkos-e.
21,1 Lévi törzsének története igen bonyolult. A törzs egyik része már a honfoglalás előtt letelepedett Kánaánban. A papi feladatok megszervezése során a törzsnév lassanként hivatalmegjelöléssé vált. A szent szolgálatot végző leviták számára a törzsek városokat jelöltek ki a maguk területén, és eltartották őket annak jeléül, hogy ők Istenhez tartoznak. A levita városoknak itt közölt listája Dávid vagy Salamon idejéből származik. Nem tudjuk, hogy az itt leírt ideális állapot mennyiben valósult meg a gyakorlatban is. A leviták eleinte a helyi szentélyekben szolgáltak. Később, amikor Jeruzsálem központi szerephez jutott az istentiszteletben, sok levita szolgált a jeruzsálemi templomban, mások elszegényedtek a falvaikban.
22,10 Az Ígéret földje a Jordántól nyugatra fekszik. Vajon a Jordántól keletre letelepedett törzsek is részesei az ígéreteknek? Hogyan szolgálhatnak Istennek, amikor a földjük tisztátalan, és nem lakik ott az Úr? A határon emelt oltár az ennek ellenére meglévő összetartozás jele.