12
1Ezek azok a királyok, akiket Izrael fiai megvertek, s akiknek a földjét elfoglalták a Jordánon túl, a keleti oldalon, az Arnon pataktól a Hermon hegyéig, azzal az egész keleti vidékkel együtt, amely a pusztára néz:
Szihon, az amoriták királya, aki Hesbonban lakott; uralkodott Ároertől, amely az Arnon patak partján fekszik, mind a patakvölgyben levő rész közepén, mind Gileádnak a felén, egészen a Jabbok patakig, amely Ammon fiainak határa,
és a pusztaságon, a Kinneret tengerig, kelet felé és a pusztaság tengeréig, azaz a Sós-tengerig, kelet felé, a Bét-Jesimótba vivő út irányában, és azon a déli részen, amely Piszga lejtői alatt fekszik.
Továbbá a refaiták maradékaiból való Ógnak, Básán királyának a területe, ki Astarótban és Edráiban lakott; uralkodott a Hermon hegyen és Szálekában és az egész Básánban, egészen a gessúriták és a makátiták határáig és Gileádnak a felén, Szihonnak, Hesbon királyának határáig. Ezeket Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai verték meg és földjüket Mózes a rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének adta birtokul.
Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Mezőségen, a lejtőkön, a pusztában, a Délvidéken – ahol a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták laktak. Jerikó királya: – egy; a Bétel oldalán levő Ái királya: – egy; Jeruzsálem királya: – egy; Hebron királya: – egy; Jerimót királya: – egy; Lákis királya: – egy; Eglon királya: – egy; Gézer királya: – egy; Debir királya: – egy; Gáder királya: – egy; Herma királya: – egy; Hered királya: – egy; Libna királya: – egy; Adullám királya: – egy; Makkeda királya: – egy; Bétel királya: – egy; Táfua királya: – egy; Éfer királya: – egy; Áfek királya: – egy; Száron királya: – egy; Mádon királya: – egy; Hácor királya: – egy; Semeron királya: – egy; Aksáf királya: – egy; Tenák király: – egy; Megiddó királya: – egy; Kádes királya: – egy; a kármeli Jákanán királya: – egy; Dórnak s Dór tartományának királya: – egy; Gilgál nemzeteinek királya: – egy; Tirca királya: – egy; összesen: harmincegy király.
Rúben és Gád már megkapták földjüket, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik, a Jordán folyón túl, a keleti oldalon: Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján és a patakvölgy közepén fekszik, Medebának egész síkságát Dibonig, és Szihonnak, az amoriták azon királyának, aki Hesbonban uralkodott, valamennyi városát egészen Ammon fiainak határáig, továbbá Gileádot meg a gessúriták és a makátiták határát, meg az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szálkáig, Ógnak egész básáni birodalmát. Ez Astarótban és Edráiban uralkodott, ő volt már csak hátra a refaiták maradékaiból, amikor Mózes megverte és eltörölte őket. Csak a gessúritákat és a makátitákat nem akarták elveszíteni Izrael fiai, s így azok Izrael között maradtak mind a mai napig.
14Lévi törzsének Mózes nem adott birtokot, mert annak örökségét az Úrnak, Izrael Istenének tűzáldozatai és áldozati ajándékai alkotják, amint mondta neki.
A keleti országrész felosztása 15Rúben fiai törzsének tehát Mózes adott birtokot nemzetségeikhez mérten. Az ő területük lett Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján s ugyanazon patak völgyének közepén fekszik: az egész síkság, amely Medebára visz, meg Hesbon s ezek valamennyi helysége, amely a síkságon van: Díbon, Bámótbaál, Baálmeon városa, Jássza, Kedimót, Mefaát, Kirjátaim, Szabáma, Ceret-Saar a völgy mellett fekvő hegyen, Bétfegor, Piszga lejtői, Bétjesimót és a síkság valamennyi városa; mindez Szihonnak, az amoriták azon királyának a birodalma volt, aki Hesbonban lakott s akit Mózes a mádiánita fejedelmekkel, Hivvitával, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, Szihon vezéreivel, annak a földnek lakóival együtt megvert; Bálámot, Beor fiát, a jóst is megölték Izrael fiai karddal, a többi megöltekkel együtt. Rúben fiainak határa a Jordán folyó lett. Ez a rúbeniták birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek városaik és falvaik.
Gád törzsének és fiainak is adott Mózes birtokot, nemzetségeikhez mérten; ennek ez a felosztása, területe: Jázer, tovább Gileád valamennyi városa, meg Ammon fiai földjének a fele addig az Ároerig, amely Rábbával szemben van és Hesbontól Rámót-Maszféig és Bétóninig és Maniámtól Debir határáig, a völgyben pedig Béthárán, Bétnemra, Szukkót, Száfon – Szihon heseboni király országának többi része. Ennek is a Jordán a határa, egészen a Kinneret tengernek a Jordánon túl a keleti oldalon levő széléig. Ez Gád fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Manassze törzse felének és fiainak is adott birtokot, nemzetségeikhez mérten. Ennek területe lett Maniámtól kiindulva az egész Básán, azaz Ógnak, Básán királyának egész országa, így Jaír valamennyi faluja, amely Básánban van, hatvan város, és Gileádnak a fele és Astarót és Edrái, Óg básáni országának fővárosai. Ezt adta Mózes – Mákir, Manassze fia fiainak, Mákir fiai felének, nemzetségeikhez mérten.
Ezt a birtokot osztotta ki Mózes Moáb mezőségén, a Jordánon túl, a keleti oldalon, Jerikóval szemben. Lévi törzsének nem adott birtokot: mert annak az Úr, Izrael Istene a birtoka, amint mondta neki.
A nyugati országrész felosztása 14 1Kánaán földjén pedig a következő területeket nyerték birtokul Izrael fiai. Ezeket Eleazár pap, továbbá Józsue, Nún fia meg Izrael törzseiből egy-egy nemzetség fejedelme adta ki nekik. Mindezeket sors által osztották ki a kilenc törzsnek és a fél törzsnek, úgy, amint az Úr Mózes által parancsolta. Két és fél törzsnek ugyanis Mózes adott birtokot a Jordánon túl, a leviták pedig nem kaptak földet testvéreik között, de helyükbe léptek József fiai, akik két törzsre oszlottak: Manasszéra és Efraimra; a leviták nem kaptak más osztályrészt az országban, mint városokat lakásra és körülöttük legelőket barmaik és jószágaik ellátására. Amint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai és úgy osztották el a földet.
6Tehát Gilgálban Józsue elé járultak Júda fiai. Ekkor a kenita Káleb, Jefóne fia így szólt hozzá: »Tudod, mit szólt az Úr Mózeshez, Isten emberéhez felőlem és felőled Kádes-Barneában. Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam. Azok a testvéreim, akik feljöttek velem, elcsüggesztették a nép szívét: én azonban teljesen követtem az Urat, az én Istenemet. Erre megesküdött Mózes azon a napon, mondván: ‘Az a föld, amelyet lábad taposott, a te birtokod és fiaid birtoka lesz mindörökké, mert követted az Urat, az én Istenemet.’ Nos, az Úr életben hagyott engem, amint megígérte, mind a mai napig. Negyvenöt esztendeje, hogy az Úr ezt a dolgot mondta Mózesnek, akkor, amikor Izrael a pusztában járt: ma nyolcvanöt esztendős vagyok, de úgy bírom magamat, mint abban az időben bírtam, amikor kémkedni küldött: az akkori erő máig megvan bennem, mind a harcra, mind a járás-kelésre. Add ide tehát nekem azt a hegyet, amelyet az Úr, mint magad is hallottad, ígért, amelyen enakiták, valamint nagy és erős városok vannak: hátha velem lesz az Úr, és el tudom majd törölni őket, amint megígérte nekem.«
Megáldotta erre őt Józsue és neki adta Hebront birtokul, s attól kezdve Hebron a kenizita Kálebé, Jefóne fiáé lett mind a mai napig, mert ő követte az Urat, Izrael Istenét. – Hebront azelőtt Kirját-Arbénak hívták; ott fekszik Ádám, az enakiták legnagyobbika. – Ekkor már nyugta volt a földnek a harcoktól.
Továbbá a refaiták maradékaiból való Ógnak, Básán királyának a területe, ki Astarótban és Edráiban lakott; uralkodott a Hermon hegyen és Szálekában és az egész Básánban, egészen a gessúriták és a makátiták határáig és Gileádnak a felén, Szihonnak, Hesbon királyának határáig. Ezeket Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai verték meg és földjüket Mózes a rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének adta birtokul.
Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Mezőségen, a lejtőkön, a pusztában, a Délvidéken – ahol a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták laktak. Jerikó királya: – egy; a Bétel oldalán levő Ái királya: – egy; Jeruzsálem királya: – egy; Hebron királya: – egy; Jerimót királya: – egy; Lákis királya: – egy; Eglon királya: – egy; Gézer királya: – egy; Debir királya: – egy; Gáder királya: – egy; Herma királya: – egy; Hered királya: – egy; Libna királya: – egy; Adullám királya: – egy; Makkeda királya: – egy; Bétel királya: – egy; Táfua királya: – egy; Éfer királya: – egy; Áfek királya: – egy; Száron királya: – egy; Mádon királya: – egy; Hácor királya: – egy; Semeron királya: – egy; Aksáf királya: – egy; Tenák király: – egy; Megiddó királya: – egy; Kádes királya: – egy; a kármeli Jákanán királya: – egy; Dórnak s Dór tartományának királya: – egy; Gilgál nemzeteinek királya: – egy; Tirca királya: – egy; összesen: harmincegy király.
AZ ORSZÁG FELOSZTÁSA: 13,1-22,34
A nyugati országrész 13 1Mivel Józsue már öreg és élemedett korú volt, azt mondta neki az Úr: »megöregedtél és koros vagy és igen terjedelmes föld maradt hátra, amely még nincs kisorsolva: tudniillik a filiszteusok egész Galileája és az egész Gessúri, az Egyiptomot öntöző Zavaros folyótól kezdve észak felé egészen Akkaron határáig, Kánaán földjének az a része, amely az öt filiszteus fejedelemségre, a gázaiakra, az asdódiakra, az askaloniakra, a getiekre, az akkaroniakra oszlik, s amelytől délre a hivviták vannak; továbbá Kánaán egész földje, meg a szidoniak Meárája egészen Afekáig és az amoriták határáig, s ennek véghelyei, valamint a Libanon keleti vidéke, Baálgádtól, amely a Hermon hegye alatt van, egészen addig, amerre Hamatba járnak, mindazoknak a vidéke, akik a hegyen laknak, a Libanontól egészen Miszrefót vizéig, s akik mindnyájan szidoniak. Én majd eltörlöm őket Izrael fiainak színe elől: kerüljön tehát földjük Izrael örökségének részei közé, amint megparancsoltam neked, és oszd el most ezt a földet a kilenc törzsnek és Manassze ezen fél törzsének birtokul.«Rúben és Gád már megkapták földjüket, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik, a Jordán folyón túl, a keleti oldalon: Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján és a patakvölgy közepén fekszik, Medebának egész síkságát Dibonig, és Szihonnak, az amoriták azon királyának, aki Hesbonban uralkodott, valamennyi városát egészen Ammon fiainak határáig, továbbá Gileádot meg a gessúriták és a makátiták határát, meg az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szálkáig, Ógnak egész básáni birodalmát. Ez Astarótban és Edráiban uralkodott, ő volt már csak hátra a refaiták maradékaiból, amikor Mózes megverte és eltörölte őket. Csak a gessúritákat és a makátitákat nem akarták elveszíteni Izrael fiai, s így azok Izrael között maradtak mind a mai napig.
14Lévi törzsének Mózes nem adott birtokot, mert annak örökségét az Úrnak, Izrael Istenének tűzáldozatai és áldozati ajándékai alkotják, amint mondta neki.
A keleti országrész felosztása 15Rúben fiai törzsének tehát Mózes adott birtokot nemzetségeikhez mérten. Az ő területük lett Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján s ugyanazon patak völgyének közepén fekszik: az egész síkság, amely Medebára visz, meg Hesbon s ezek valamennyi helysége, amely a síkságon van: Díbon, Bámótbaál, Baálmeon városa, Jássza, Kedimót, Mefaát, Kirjátaim, Szabáma, Ceret-Saar a völgy mellett fekvő hegyen, Bétfegor, Piszga lejtői, Bétjesimót és a síkság valamennyi városa; mindez Szihonnak, az amoriták azon királyának a birodalma volt, aki Hesbonban lakott s akit Mózes a mádiánita fejedelmekkel, Hivvitával, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, Szihon vezéreivel, annak a földnek lakóival együtt megvert; Bálámot, Beor fiát, a jóst is megölték Izrael fiai karddal, a többi megöltekkel együtt. Rúben fiainak határa a Jordán folyó lett. Ez a rúbeniták birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek városaik és falvaik.
Gád törzsének és fiainak is adott Mózes birtokot, nemzetségeikhez mérten; ennek ez a felosztása, területe: Jázer, tovább Gileád valamennyi városa, meg Ammon fiai földjének a fele addig az Ároerig, amely Rábbával szemben van és Hesbontól Rámót-Maszféig és Bétóninig és Maniámtól Debir határáig, a völgyben pedig Béthárán, Bétnemra, Szukkót, Száfon – Szihon heseboni király országának többi része. Ennek is a Jordán a határa, egészen a Kinneret tengernek a Jordánon túl a keleti oldalon levő széléig. Ez Gád fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.
Manassze törzse felének és fiainak is adott birtokot, nemzetségeikhez mérten. Ennek területe lett Maniámtól kiindulva az egész Básán, azaz Ógnak, Básán királyának egész országa, így Jaír valamennyi faluja, amely Básánban van, hatvan város, és Gileádnak a fele és Astarót és Edrái, Óg básáni országának fővárosai. Ezt adta Mózes – Mákir, Manassze fia fiainak, Mákir fiai felének, nemzetségeikhez mérten.
Ezt a birtokot osztotta ki Mózes Moáb mezőségén, a Jordánon túl, a keleti oldalon, Jerikóval szemben. Lévi törzsének nem adott birtokot: mert annak az Úr, Izrael Istene a birtoka, amint mondta neki.
A nyugati országrész felosztása 14 1Kánaán földjén pedig a következő területeket nyerték birtokul Izrael fiai. Ezeket Eleazár pap, továbbá Józsue, Nún fia meg Izrael törzseiből egy-egy nemzetség fejedelme adta ki nekik. Mindezeket sors által osztották ki a kilenc törzsnek és a fél törzsnek, úgy, amint az Úr Mózes által parancsolta. Két és fél törzsnek ugyanis Mózes adott birtokot a Jordánon túl, a leviták pedig nem kaptak földet testvéreik között, de helyükbe léptek József fiai, akik két törzsre oszlottak: Manasszéra és Efraimra; a leviták nem kaptak más osztályrészt az országban, mint városokat lakásra és körülöttük legelőket barmaik és jószágaik ellátására. Amint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai és úgy osztották el a földet.
6Tehát Gilgálban Józsue elé járultak Júda fiai. Ekkor a kenita Káleb, Jefóne fia így szólt hozzá: »Tudod, mit szólt az Úr Mózeshez, Isten emberéhez felőlem és felőled Kádes-Barneában. Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam. Azok a testvéreim, akik feljöttek velem, elcsüggesztették a nép szívét: én azonban teljesen követtem az Urat, az én Istenemet. Erre megesküdött Mózes azon a napon, mondván: ‘Az a föld, amelyet lábad taposott, a te birtokod és fiaid birtoka lesz mindörökké, mert követted az Urat, az én Istenemet.’ Nos, az Úr életben hagyott engem, amint megígérte, mind a mai napig. Negyvenöt esztendeje, hogy az Úr ezt a dolgot mondta Mózesnek, akkor, amikor Izrael a pusztában járt: ma nyolcvanöt esztendős vagyok, de úgy bírom magamat, mint abban az időben bírtam, amikor kémkedni küldött: az akkori erő máig megvan bennem, mind a harcra, mind a járás-kelésre. Add ide tehát nekem azt a hegyet, amelyet az Úr, mint magad is hallottad, ígért, amelyen enakiták, valamint nagy és erős városok vannak: hátha velem lesz az Úr, és el tudom majd törölni őket, amint megígérte nekem.«
Megáldotta erre őt Józsue és neki adta Hebront birtokul, s attól kezdve Hebron a kenizita Kálebé, Jefóne fiáé lett mind a mai napig, mert ő követte az Urat, Izrael Istenét. – Hebront azelőtt Kirját-Arbénak hívták; ott fekszik Ádám, az enakiták legnagyobbika. – Ekkor már nyugta volt a földnek a harcoktól.
Jegyzetek
12,1 Sematikus lista, jelzi az Izrael által birtokolt területeket.
13,1 A honfoglalás befejezése után következik az ország felosztása. A városok hovatartozásáról és a határokról itt közölt adatokat igen hosszú időszak alatt állították össze (Kr. e. 11-7. sz.), és különböző korszakok viszonyait tükrözik.
13,14 Vö. MTörv 18,1; Józs 13,33.
13,15 A Jordánon túli törzsek területe az Arnontól a Genezáreti tóig terjedt.
14,1 Több hagyomány maradt fenn az ország felosztásáról: 1. Józsue maga osztja szét az országot (13,1-7); 2. a törzsek megbízottai mérik fel az egyes törzsek területét (18,2-10); 3. Eleazár főpap vet sorsot a területekre (14,1-15).
14,6 Káleb Kenáz leszármazottja volt (edomita; vö. Ter 36,11; Szám 13-14), egy nomád törzs vezére, akiknek a legelői Hebron környékén terültek el.