¹1  Sion miatt nem hallgathatok,
és Jeruzsálem miatt nem nyugodhatom,
míg elő nem jön igazsága, mint a fény,
és szabadítása, mint fáklya, fel nem gyullad.

²2  Látni fogják a nemzetek igazságodat,
és a királyok mindnyájan dicsőségedet;
új néven hívnak majd téged,
melyet az Úr szája határoz meg.

³3  Ékes korona leszel az Úr kezében,
és királyi fejdísz Istened tenyerén.

⁴4  Nem mondanak többé téged elhagyottnak,
és országodat nem mondják többé pusztaságnak;
hanem így neveznek téged: »Kedvem telik benne«,
és országodat: »Férjes asszony«;
mert kedvét találja benned az Úr,
és országod férjhez megy.

⁵5  Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet,
úgy vesz feleségül a te fölépítőd;
és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak,
úgy örül majd neked Istened.

⁶6  Falaidra, Jeruzsálem, őröket rendeltem;
egész nap és egész éjjel,
sohase hallgassanak!
Akik az Urat emlékeztetitek,
ne legyen nyugtotok;

⁷7  és ne hagyjatok nyugtot neki,
míg helyre nem állítja Jeruzsálemet,
és dicsőséggé nem teszi a földön!

⁸8  Az Úr megesküdött jobbjára
és hatalmas karjára:
»Nem adom többé gabonádat
eledelül ellenségeidnek,
és nem isszák idegenek fiai mustodat,
amelyért te fáradoztál;

⁹9  hanem akik betakarítják, azok eszik,
és dicsérik az Urat;
és akik leszüretelik, azok isszák
szent udvaraimban.

¹⁰10  Menjetek át, menjetek át a kapukon,
készítsétek a nép útját!
Töltsétek fel, töltsétek fel az utakat,
tisztítsátok meg a kövektől,
emeljetek zászlót a népek fölé!«

¹¹11  Íme, az Úr tudtul adta a föld végéig:
»Mondjátok Sion leányának:
Íme, szabadításod jön;
íme, fizetsége vele van,
és szerzeménye a színe előtt.

¹²12  Szent népnek hívják majd őket,
az Úr megváltottjainak;
téged pedig keresett városnak neveznek,
nem elhagyottnak.«

ÍTÉLET A NÉPEK FELETT ÉS A VÉGIDŐBELI ÜDVÖSSÉG: 63,1-66,24

¹1  »Ki ez, aki Edomból jön,
vérvörös ruhákban Boszrából?
Ékes az öltözetében,
büszkén lépdel ereje teljében.«
»Én vagyok, aki igazságot szólok,
és hatalmam van a szabadításra.«

²2  »Miért vörös az öltözeted,
és ruháid miért olyanok,
mint a szőlőprésben taposóé?«

³3  »Egyedül tapostam a sajtót,
és a népek közül senki sem volt velem;
összetapostam őket haragomban,
és eltiportam őket indulatomban;
ráfröccsent nedvük ruháimra,
és egész öltözetemet beszennyeztem.

⁴4  Mert bosszú napja van a szívemben,
és megváltásom esztendeje elérkezett.

⁵5  Föltekintettem, de nem volt segítő,
és csodálkoztam, hogy nincs támogató;
de megszabadított engem saját karom,
és indulatom támogatott engem.

⁶6  Népeket tapostam el haragomban,
összezúztam őket indulatomban,
és a földre csurgattam nedvüket.«

⁷7  Az Úr kegyességét emlegetem,
az Úr dicső tetteit,
mindazt, amit velünk tett az Úr;
és nagy jóságát Izrael háza iránt,
amit velük tett irgalmassága szerint
és kegyességének nagysága szerint.

⁸8  Ezt mondta: »Mégis az én népem ők,
fiaim, akik nem lesznek hűtlenek«;
és szabadítójukká lett.

⁹9  Minden nyomorúságukban
nem követ vagy angyal,
hanem az ő arca szabadította meg őket;
szeretetében és szánalmában
maga váltotta meg őket;
felemelte és hordozta őket
a hajdankornak minden napján.

¹⁰10  Ők azonban ellenkeztek,
és megszomorították szent lelkét;
ezért ellenségükké vált,
és ő maga harcolt ellenük.

¹¹11  De visszaemlékeztek a hajdankor napjaira,
Mózesre és népére.
Hol van, aki felhozta őket a tengerből,
nyájának pásztorával együtt?
Hol van, aki bensejébe helyezte
az ő szent lelkét?

¹²12  Aki vezette Mózes jobbját dicső karjával;
aki kettéhasította előttük a vizet,
hogy örök nevet szerezzen magának;

¹³13  aki vezette őket a mélységekben,
mint a lovat a pusztában,
úgyhogy nem botlottak meg?

¹⁴14  Ahogy az állatot, mely leereszkedik a völgybe,
megpihenteti az Úr lelke,
úgy vezetted népedet,
hogy dicső nevet szerezz magadnak.

¹⁵15  Tekints le az égből, és lásd,
szent és dicső lakóhelyedről!
Hol van féltő szereteted és hatalmad?
Bensőd felindulása és irgalmasságod
távol maradnak tőlem.

¹⁶16  Mégis te vagy a mi atyánk!
Mert Ábrahám nem tud rólunk,
és Izrael nem ismer minket;
te vagy, Uram, a mi atyánk,
Megváltónk a te neved öröktől fogva.

¹⁷17  Miért hagyod, Uram,
hogy letévedjünk útjaidról?
Miért keményíted meg szívünket,
hogy ne féljünk téged?
Fordulj vissza szolgáid miatt,
örökséged törzsei miatt!

¹⁸18  Rövid idő alatt birtokba vették szent népedet,
ellenségeink taposták szentélyedet.

¹⁹19  Olyanok lettünk,
mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva,
akiket nem a te nevedről neveztek el.
Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál!
Színed előtt a hegyek megrendülnének!

¹1  Ahogy meggyújtja a tűz a rőzsét,
és a vizet felforralja a tűz,
ismertesd meg nevedet ellenségeiddel,
hogy színed előtt megremegjenek a nemzetek,

²2  amikor félelmetes dolgokat cselekszel,
melyeket nem vártunk!
Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének!

³3  Ősidők óta senki sem hallotta,
fülével fel nem fogta,
szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül,
aki a benne bízókért cselekszik.

⁴4  Elébe sietsz az örvendezőnek,
s annak, aki igazságot cselekszik,
és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad.
Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el,
ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk!

⁵5  Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan,
és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk.
Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél,
és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.

⁶6  Nincs, aki szólítaná nevedet,
aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék;
mert elrejtetted előlünk arcodat,
és bűneink hatalmába adtál minket.

⁷7  De mégis, Uram, atyánk vagy te!
Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian.

⁸8  Ne haragudj, Uram, oly nagyon,
és ne emlékezz örökké bűneinkre!
Íme, nézd, a te néped vagyunk mindnyájan!

⁹9  Szent városaid pusztasággá lettek,
a Sion pusztasággá lett,
Jeruzsálem elhagyatottá.

¹⁰10  A ház, mely szentélyünk és ékességünk volt,
ahol atyáink dicsértek téged,
tűz martaléka lett,
és romba dőlt minden, ami drága volt nekünk.

¹¹11  Vajon ezek ellenére visszafogod magad, Uram?
Hallgatsz, és még jobban megalázol minket?

¹1  »Hagytam, hogy felkeressenek,
akik nem kérdeztek engem;
engedtem, hogy megtaláljanak,
akik nem kerestek engem.
‘Íme, itt vagyok! Íme, itt vagyok!’
– mondtam a nemzetnek,
mely nem szólította nevemet.

²2  Egész nap kitártam kezemet
a lázadó nép felé,
amely nem jó úton jár,
hanem a saját gondolatai után;

³3  a nép felé, mely haragra ingerel engem,
színem előtt, állandóan;
véresáldozatot mutatnak be a kertekben,
és tömjénáldozatot a téglákon;

⁴4  a sírokban tartózkodnak,
és a rejtekhelyeken éjszakáznak;
megeszik a sertéshúst,
és tisztátalan hús leve van edényeikben.

⁵5  Azt mondják: ‘Húzódj vissza,
ne közelíts hozzám, mert szentté teszlek!’
Ezek füst az orromban,
egész nap égő tűz.

⁶6  Íme, meg van írva színem előtt;
nem hallgatok, csak ha visszafizettem;
és vissza fogok fizetni az ölükbe,

⁷7  bűneitekért és atyáitok bűneiért egyaránt,
– mondja az Úr –,
akik tömjéneztek a hegyeken,
és a halmokon gyaláztak engem;
kimérem korábbi tetteik fizetségét az ölükbe.«

⁸8  Így szól az Úr:
»Mint amikor must található a szőlőfürtben,
és azt mondják: ‘Ne pusztítsd el,
mert áldás van benne!’,
úgy teszek én szolgáimért:
nem pusztítok el mindenkit.

⁹9  Ivadékot hozok elő Jákobból és Júdából,
aki örökli hegyeimet;
választottaim fogják örökölni,
és szolgáim laknak majd ott.

¹⁰10  Sáron nyájak legelője lesz,
és Ákor völgye csordák pihenőhelye,
népem számára, mely engem keres.

¹¹11  Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat,
és elfeledkeztetek szent hegyemről;
akik asztalt terítettetek a szerencseistennek,
és fűszeres bort töltöttetek a sorsistennek:

¹²12  titeket a kard élére szántalak,
és mindnyájan letérdeltek majd a leöléshez,
mert kiáltottam, de nem válaszoltatok,
szóltam, de nem hallottátok meg;
azt tettétek, ami rossz a szememben,
és ami nem tetszik nekem, azt választottátok.«

¹³13  Ezért így szól az Úristen:
»Íme, szolgáim enni fognak,
ti pedig majd éheztek;
íme, szolgáim inni fognak,
ti pedig majd szomjaztok;
íme, szolgáim örvendezni fognak,
ti pedig majd szégyenkeztek;

¹⁴14  íme, szolgáim ujjongani fognak
szívük boldogságában,
ti pedig majd kiáltoztok
szívetek fájdalmában,
és megtört lélekkel jajgattok!

¹⁵15  Neveteket átoknak hagyjátok választottaimra:
‘Öljön meg téged az Úristen!’
Szolgáinak pedig más nevet ad.

¹⁶16  Aki áldást kér magára a földön,
a hűség Istenének nevében kér majd áldást;
és aki esküszik a földön,
a hűség Istenére fog esküdni.
Hisz feledésbe megy a hajdani nyomorúság,
és rejtve lesz szemem elől.

¹⁷17  Mert íme, én új eget és új földet teremtek;
az elsőkre nem emlékeznek,
nem is jutnak eszébe senkinek.

¹⁸18  De örvendjetek és ujjongjatok mindörökké
annak, amit teremtek;
mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem,
népét pedig örömmé.

¹⁹19  Ujjongok majd Jeruzsálemben,
és örvendezem népemben;
nem hallatszik többé benne
sírás hangja és kiáltás hangja.

²⁰20  Nem lesz ott többé néhány napig élő csecsemő,
sem öreg, aki nem tölti be napjait;
mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg,
és aki nem éri meg századik évét,
átkozottnak számít.

²¹21  Házakat építenek, és bennük laknak,
szőlőt ültetnek, és eszik gyümölcsét.

²²22  Nem azért építenek, hogy más lakjék ott,
nem azért ültetnek, hogy más egyék;
mert népem életkora olyan lesz, mint a fák életkora,
és kezük munkáját élvezik választottaim.

²³23  Nem fáradnak hiába,
és nem a hirtelen pusztulásra szülnek;
mert az Úrtól megáldott ivadékok ők,
és sarjaik velük együtt.

²⁴24  Ez történik majd:
mielőtt még kiáltanának, én válaszolok,
ők még beszélnek, és én már meghallgatom.

²⁵25  Farkas és bárány együtt legelnek majd,
az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,
és a kígyónak por lesz a kenyere.
Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen« – mondja az Úr.