1 Az igaz elvész,
és nincs senki, aki ezt szívére venné;
a jámbor emberek elpusztulnak,
miközben nincs, aki figyelne erre;
mert a gonoszság miatt pusztul el az igaz.
Eljut a békességre, megpihen nyugvóhelyén,
aki az egyenes úton jár.
3 Ti pedig lépjetek ide, boszorkányfiak,
házasságtörő és parázna fajzat!
Kin mulattok?
Kire tátjátok szátokat, öltitek ki nyelveteket?
Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei,
a hazugság fajzata?
Akik vágytól égtek a tölgyfáknál,
minden zöldellő fa alatt;
akik feláldozzátok a gyermekeket a patakvölgyekben,
a sziklahasadékok alatt.
A patakvölgy sima köveiben van részed,
ezek, ezek a te osztályrészed!
Nekik öntöttél italáldozatot,
és mutattál be ételáldozatot is.
Vajon ezekbe én belenyugodjam?
Magasba emelkedő hegyen
helyezted el fekvőhelyedet,
oda is felmentél áldozatot bemutatni.
Az ajtó és az ajtófélfa mögött
helyezted el emlékjeledet.
Bizony, tőlem távol fölemelted a takarót,
felmentél, kiszélesítetted fekvőhelyedet,
és szövetkeztél velük;
szeretted fekvőhelyüket,
meztelenségüket láttad.
9 Olajjal mentél a királyhoz,
és bőven használtad kenőcseidet.
Messzire küldted követeidet,
és leszálltál egészen az alvilágig.
Sok utadon elfáradtál,
de nem mondtad: »Hiábavaló!«
Erődet újra visszanyerted,
ezért nem gyengültél el.
Kitől rettegtél és féltél,
hogy hűtlen lettél,
nem emlékeztél meg rólam,
és nem gondoltál rám szívedben?
Talán mivel hallgatok már régóta,
azért nem félsz engem?
Én adom tudtul igazságodat,
és azt, hogy tetteid nem használnak neked.
Amikor kiáltasz,
mentsenek meg téged bálványgyűjteményeid!
De mindnyájukat elviszi a szél,
elragadja a fuvallat.
Aki azonban bennem keres menedéket, örökli a földet,
és birtokba veszi szent hegyemet.
ÍGÉRET AZ IGAZAKNAK: 57,14-21
Ezt mondják: »Töltsétek fel, töltsétek fel,
egyengessétek az utat,
vegyétek el a buktatót népem útjából!«
Mert így szól a Fölséges és Magasztos,
aki az örökkévalóságban lakik,
és akinek Szent a neve:
»Magasságban és szentségben lakom,
de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok,
hogy életet adjak az alázatosak lelkének,
és éltessem a megtörtek szívét.
Mert nem perlekedem örökké,
és nem haragszom mindvégig;
mert elalélna színem előtt a lélek,
a lehelet, melyet én alkottam.
Kapzsiságának bűne miatt haragudtam meg,
megvertem őt, és elrejtőztem haragomban,
ő pedig hűtlen szívvel ment a maga útján.
Útjait láttam, de meggyógyítom őt;
vezetem őt, és vigasztalással fizetek
neki és gyászolóinak.
19 Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon;
békességet, békességet a távol és közel levőnek – mondja az Úr –,
és meggyógyítom őt.«
De az istentelenek olyanok,
mint a háborgó tenger,
mely nem tud megnyugodni,
vize sarat és iszapot vet fel.
Nincs békességük az istenteleneknek
– mondja az én Istenem.
AZ ELJÖVENDŐ ÜDVÖSSÉG ELŐKÉSZÍTÉSE: 58,1-59,21
Az igaz vallásosság 58
1 Kiálts teli torokkal, ne kíméld,
hanem emeld fel hangodat, mint a harsona!
Hirdesd népemnek az ő bűnét,
és Jákob házának az ő vétkét!
Engem keresnek nap mint nap,
és szeretnék megismerni útjaimat,
mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik,
és Istene döntését nem hagyta el.
Igaz döntéseket kérnek tőlem,
szeretnének közeledni Istenhez.
»Miért böjtöltünk, ha nem láttad,
miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?«
Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést,
és minden robotmunkásotokat hajszoljátok.
Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök,
ököllel lesújtva gonoszul.
Ne úgy böjtöljetek, mint ma,
hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok!
Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem,
az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét?
Hogy lehajtja fejét, mint a káka,
és zsákruhát meg hamut terít maga alá?
Vajon ezt nevezed böjtnek,
és az Úr előtt kedves napnak?
Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze!
Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el!
Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat.
Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol,
ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!«
Ha eltávolítod körödből az igát,
az ujjal mutogatást és a hamis beszédet,
ha lelkedet adod az éhezőért,
és a meggyötört lelket jóllakatod,
akkor felragyog a sötétségben világosságod,
és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
Az Úr vezet majd téged szüntelen,
kopár vidéken is jóllakatja lelkedet,
és csontjaidat megerősíti;
olyan leszel, mint az öntözött kert,
és mint a vízforrás,
melynek nem apad el vize.
Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat,
a régi nemzedékek alapjait megerősíted;
a rések befalazójának neveznek majd téged,
aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.
13 Ha visszatartod lábadat szombaton,
hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon,
a szombatot gyönyörűségnek nevezed,
s az Úr szent napját dicsőségesnek,
és megdicsőíted azzal,
hogy nem jársz a magad útjain,
nem keresed kedvtelésedet,
és nem folytatsz szóbeszédet:
akkor gyönyörködni fogsz az Úrban,
felviszlek a föld magaslataira,
és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével.
Bizony, az Úr szája szólt.
Jegyzetek
57,1 Az elhunyt igazak elnyerik az üdvösséget.
57,3 A kánaáni termékenységi kultusz még a fogság után is kísértette a népet.
57,9 A „király” (= Moloch) Baál egyik mellékneve.
57,19 Isten békét ad a távol levőknek (a szétszóratásban élő zsidóknak) és a közel lévőknek (a Palesztínában élő népnek; vö. Ef 2,17). A béke az üdvösség és bőség teljességét jelenti.
58,1 Böjti prédikáció. Nem lehet Istent szolgálni a felebarát szolgálata nélkül (vö. Mt 6,16-18; 25,35-46).
58,13 A szombat megtartása döntő jelentőségű megkülönböztető jelévé vált a fogság után sokszor pogány környezetben élő zsidóságnak.
A hatalmas, nagyszárnyú sas,
hatalmas szárnycsapásokkal,
sűrű, tarka tollazattal
elment a Libanonra,
és elvitte egy cédrusfa hegyét.
Legfelső ágát letörte
és átvitte a kereskedők országába;
a kereskedők városába tette le.
S vett az ország magvából
és a vetésre váró földbe helyezte,
hogy gyökeret verjen
a bőséges víz mellett;
a föld színére helyezte.
Az kisarjadzott
és szélesen elterülő,
alacsony tőkéjű szőlővé növekedett,
hogy ágai feléje forduljanak
és gyökerei alatta legyenek.
Szőlővé lett tehát,
venyigéket növesztett
és hajtásokat eresztett.
Volt egy másik hatalmas,
nagyszárnyú, sűrű tollazatú sas is;
és íme, az a szőlő
mintha efelé nyújtotta volna gyökereit,
efelé terjesztette volna ki vesszeit,
hogy ez táplálja őt nedvességgel
ültetésének ágyaiból.
Jó földbe,
sok víz mellé volt ültetve,
hogy lombot hajtson
és gyümölcsöt teremjen,
hogy nagy szőlőtővé legyen.
És mondd: Így szól az Úr Isten:
Vajon jól fog-e járni?
Vajon az nem fogja-e kitépni gyökereit,
leszakítani gyümölcseit
és elfonnyasztani minden kisarjadt vesszejét,
hogy elszáradjon?
Nem is kell hozzá sem hatalmas kar,
sem nagyszámú nép,
hogy gyökerestül kitépje!
Íme, el van ültetve; vajon jól fog-e járni?
Ha megérinti a perzselő szél,
nem fonnyad-e el,
és ágyának barázdáiban nem szárad-e el?«
Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom: Az esküt, amelyet semmibe vett, és a szövetséget, amelyet megszegett, az ő fejére fordítom! Kivetem rá hálómat és megfogom őt varsámban és elviszem Babilonba, és ott megítélem hűtlensége miatt, amellyel engem megvetett. S mindazok, akik vele megfutottak egész seregével együtt, kard által esnek el; akik pedig életben maradnak, a szél minden irányába szétszóródnak, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam!«
22 Így szól az Úr Isten:
»Akkor majd én is veszek egy ágat
a magas cédrusfa tetejéről és elültetem;
ágainak tetejéről egy gyönge ágat letörök,
és elültetem egy magas és kiemelkedő hegyen.
Izrael magas hegyén ültetem el,
kisarjadzik majd és gyümölcsöt terem,
és nagy cédrussá lesz;
alatta laknak majd a madarak mind,
és fészket rak valamennyi szárnyas
lombjainak árnyékában;
Akkor megtudja majd a vidék minden fája,
hogy én, az Úr,
aláztam meg a magas fát
és magasztaltam fel az alacsony fát;
hogy én szárítottam ki a zöldellő fát
és borítottam virágba a száraz fát.
Én, az Úr, szóltam, és meg is cselekedtem!«
‘Az atyák ették meg a savanyú szőlőt,
és a fiak foga vásik el tőle?’
Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben! Íme, minden lélek az enyém; miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém; amely lélek vétkezett, az hal meg.
Mert ha egy férfi igaz lesz, jog és igazság szerint jár, nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, nem gyalázza meg társának feleségét és nem közeledik havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz, nem nyom el senkit sem, visszaadja a zálogot az adósnak, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét odaadja az éhezőnek és ruhájával betakarja a mezítelent, nem kölcsönöz kamatra és nem fogad el ráadást, elfordítja kezét a gonoszságtól és igazságos ítéletet hoz az emberek között, parancsaim szerint jár és megtartja ítéleteimet, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr Isten. –
Ha azonban a gonosz fiút nemz, aki vért ont és ezek közül bármit elkövet, vagy ha nem is követi el mindezeket, de eszik a hegyeken és meggyalázza társának feleségét, elnyomja a szűkölködőt és a szegényt, zsákmányt rabol, nem adja vissza a zálogot, szemét a bálványokra emeli, utálatosságokat cselekszik, kamatra ad és ráadást fogad el: vajon élni fog-e? Nem fog élni! Mivel mindezeket az utálatos dolgokat elkövette, halállal hal meg, s az ő vére rajta lesz!
De ha ez egy olyan fiút nemz, aki apja minden elkövetett bűnének láttára félelemre gerjed és nem követ el azokhoz hasonlót, nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, meg nem gyalázza társának feleségét, nem nyom el senkit sem, nem tartja vissza a zálogot és nem rabol zsákmányt, kenyerét az éhezőnek adja és ruhájával befödi a mezítelent, visszatartja kezét a szegénynek bántalmazásától, nem fogad el kamatot és ráadást, megcselekszi ítéleteimet és parancsaim szerint jár: az ilyen nem hal meg apja gonoszsága miatt, hanem biztosan életben marad. Az apja, mivel erőszakos volt, megrabolta testvérét és gonoszat cselekedett népe körében, íme, meghal gonoszsága miatt. Ti pedig így szóltok: ‘Miért nem viseli a fiú apja gonoszságát?’ Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt, minden parancsomat megtartotta és megtette; ezért biztosan életben marad. Aki vétkezik, az hal meg. A fiú nem viseli atyja gonoszságát, és az apa nem viseli fia gonoszságát; az igaznak igazsága önmagán lesz, és az istentelennek istentelensége is önmagán lesz.
21Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog. Vajon a gonosznak halálát akarom-e – mondja az Úr Isten –, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen?
Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni. Ti pedig azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg. De Izrael fiai mégis azt mondják: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Vajon az én útjaim nem igazságosak-e, Izrael háza, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak?
Azért tehát mindenkit a saját útjai szerint ítélek majd meg, Izrael háza! – mondja az Úr Isten. – Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött, és nem lesz romlástokra a gonoszság. Vessétek el magatoktól minden törvényszegéseteket, amit elkövettetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Mert nem akarom én a halandó halálát – mondja az Úr Isten –, térjetek meg, hogy éljetek!
Jegyzetek
17,1 A sas Nebukadnezár, aki Jojachint („a cédrusfa hegyét”) Babilonba hurcolta, és Jeruzsálemben Cidkiját (a „szőlőt”) tette királlyá, ám az vesztére egy másik sas (II. Pszammetich fáraó) felé kacsingat.
17,22 Isten egykor majd helyreállítja népét, és egy új királyt ad neki Dávid házából.
18,1 A próféta az eddig Izraelben gyakran hangsúlyozott kollektív felelősség (vö. 18,1) helyett az egyéni felelősséget emeli ki: mindenki a maga bűnéért bűnhődik, és aki megtér, életet (azaz üdvösséget) kap.
18,21 A megtérés és az elkárhozás lehetősége is halálunkig nyitva áll.
Az igaz gyűlöli a hazug beszédet,
a gonosz pedig csúfságot művel, és restelkedést okoz.
Az igazság óvja a feddhetetlennek útját,
a gonoszság ellenben elejti a bűnöst.
7 Az egyik kelleti magát, holott semmije sincsen,
a másik adja a szegényt, és mellette dúsgazdag.
A férfi lelkének váltsága a gazdagsága,
a szegény azonban nem hall fenyegetést.
Jegyzetek
13,7 A vagyon által biztosítja magának az ember a függetlenséget és a szabadságot.