1 Az igaz elvész,
és nincs senki, aki ezt szívére venné;
a jámbor emberek elpusztulnak,
miközben nincs, aki figyelne erre;
mert a gonoszság miatt pusztul el az igaz.
Eljut a békességre, megpihen nyugvóhelyén,
aki az egyenes úton jár.
3 Ti pedig lépjetek ide, boszorkányfiak,
házasságtörő és parázna fajzat!
Kin mulattok?
Kire tátjátok szátokat, öltitek ki nyelveteket?
Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei,
a hazugság fajzata?
Akik vágytól égtek a tölgyfáknál,
minden zöldellő fa alatt;
akik feláldozzátok a gyermekeket a patakvölgyekben,
a sziklahasadékok alatt.
A patakvölgy sima köveiben van részed,
ezek, ezek a te osztályrészed!
Nekik öntöttél italáldozatot,
és mutattál be ételáldozatot is.
Vajon ezekbe én belenyugodjam?
Magasba emelkedő hegyen
helyezted el fekvőhelyedet,
oda is felmentél áldozatot bemutatni.
Az ajtó és az ajtófélfa mögött
helyezted el emlékjeledet.
Bizony, tőlem távol fölemelted a takarót,
felmentél, kiszélesítetted fekvőhelyedet,
és szövetkeztél velük;
szeretted fekvőhelyüket,
meztelenségüket láttad.
9 Olajjal mentél a királyhoz,
és bőven használtad kenőcseidet.
Messzire küldted követeidet,
és leszálltál egészen az alvilágig.
Sok utadon elfáradtál,
de nem mondtad: »Hiábavaló!«
Erődet újra visszanyerted,
ezért nem gyengültél el.
Kitől rettegtél és féltél,
hogy hűtlen lettél,
nem emlékeztél meg rólam,
és nem gondoltál rám szívedben?
Talán mivel hallgatok már régóta,
azért nem félsz engem?
Én adom tudtul igazságodat,
és azt, hogy tetteid nem használnak neked.
Amikor kiáltasz,
mentsenek meg téged bálványgyűjteményeid!
De mindnyájukat elviszi a szél,
elragadja a fuvallat.
Aki azonban bennem keres menedéket, örökli a földet,
és birtokba veszi szent hegyemet.
ÍGÉRET AZ IGAZAKNAK: 57,14-21
Ezt mondják: »Töltsétek fel, töltsétek fel,
egyengessétek az utat,
vegyétek el a buktatót népem útjából!«
Mert így szól a Fölséges és Magasztos,
aki az örökkévalóságban lakik,
és akinek Szent a neve:
»Magasságban és szentségben lakom,
de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok,
hogy életet adjak az alázatosak lelkének,
és éltessem a megtörtek szívét.
Mert nem perlekedem örökké,
és nem haragszom mindvégig;
mert elalélna színem előtt a lélek,
a lehelet, melyet én alkottam.
Kapzsiságának bűne miatt haragudtam meg,
megvertem őt, és elrejtőztem haragomban,
ő pedig hűtlen szívvel ment a maga útján.
Útjait láttam, de meggyógyítom őt;
vezetem őt, és vigasztalással fizetek
neki és gyászolóinak.
19 Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon;
békességet, békességet a távol és közel levőnek – mondja az Úr –,
és meggyógyítom őt.«
De az istentelenek olyanok,
mint a háborgó tenger,
mely nem tud megnyugodni,
vize sarat és iszapot vet fel.
Nincs békességük az istenteleneknek
– mondja az én Istenem.
AZ ELJÖVENDŐ ÜDVÖSSÉG ELŐKÉSZÍTÉSE: 58,1-59,21
Az igaz vallásosság 58
1 Kiálts teli torokkal, ne kíméld,
hanem emeld fel hangodat, mint a harsona!
Hirdesd népemnek az ő bűnét,
és Jákob házának az ő vétkét!
Engem keresnek nap mint nap,
és szeretnék megismerni útjaimat,
mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik,
és Istene döntését nem hagyta el.
Igaz döntéseket kérnek tőlem,
szeretnének közeledni Istenhez.
»Miért böjtöltünk, ha nem láttad,
miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?«
Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést,
és minden robotmunkásotokat hajszoljátok.
Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök,
ököllel lesújtva gonoszul.
Ne úgy böjtöljetek, mint ma,
hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok!
Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem,
az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét?
Hogy lehajtja fejét, mint a káka,
és zsákruhát meg hamut terít maga alá?
Vajon ezt nevezed böjtnek,
és az Úr előtt kedves napnak?
Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze!
Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el!
Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat.
Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol,
ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!«
Ha eltávolítod körödből az igát,
az ujjal mutogatást és a hamis beszédet,
ha lelkedet adod az éhezőért,
és a meggyötört lelket jóllakatod,
akkor felragyog a sötétségben világosságod,
és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
Az Úr vezet majd téged szüntelen,
kopár vidéken is jóllakatja lelkedet,
és csontjaidat megerősíti;
olyan leszel, mint az öntözött kert,
és mint a vízforrás,
melynek nem apad el vize.
Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat,
a régi nemzedékek alapjait megerősíted;
a rések befalazójának neveznek majd téged,
aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.
13 Ha visszatartod lábadat szombaton,
hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon,
a szombatot gyönyörűségnek nevezed,
s az Úr szent napját dicsőségesnek,
és megdicsőíted azzal,
hogy nem jársz a magad útjain,
nem keresed kedvtelésedet,
és nem folytatsz szóbeszédet:
akkor gyönyörködni fogsz az Úrban,
felviszlek a föld magaslataira,
és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével.
Bizony, az Úr szája szólt.
Jegyzetek
57,1 Az elhunyt igazak elnyerik az üdvösséget.
57,3 A kánaáni termékenységi kultusz még a fogság után is kísértette a népet.
57,9 A „király” (= Moloch) Baál egyik mellékneve.
57,19 Isten békét ad a távol levőknek (a szétszóratásban élő zsidóknak) és a közel lévőknek (a Palesztínában élő népnek; vö. Ef 2,17). A béke az üdvösség és bőség teljességét jelenti.
58,1 Böjti prédikáció. Nem lehet Istent szolgálni a felebarát szolgálata nélkül (vö. Mt 6,16-18; 25,35-46).
58,13 A szombat megtartása döntő jelentőségű megkülönböztető jelévé vált a fogság után sokszor pogány környezetben élő zsidóságnak.