1 »Ki hitt annak, amit hallottunk,
és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből;
nem volt szép alakja, sem ékessége,
hogy megnézzük őt,
és nem volt olyan külseje,
hogy kívánjuk őt.
Megvetett volt, és utolsó az emberek között,
fájdalmak férfia és betegség ismerője,
aki elől elrejtettük arcunkat;
megvetett volt, és nem becsültük őt.
Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta;
mi mégis megvertnek tekintettük,
Istentől sújtottnak és megalázottnak.
De őt a mi vétkeinkért szúrták át,
a mi bűneinkért törték össze;
a mi békességünkért érte fenyítés,
és az ő sebe által gyógyultunk meg.
Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
mindenki a maga útjára tért;
és az Úr őrá rakta
mindnyájunk bűnét.«
Megkínozták, és ő alázatos volt,
nem nyitotta ki száját;
mint a bárány, melyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.
Sanyargatás és ítélet után vitték el;
és sorsával ki törődik?
Mert kivetették az élők földjéből,
népem vétke miatt sújtották halálra.
Istentelenek között adtak sírt neki,
és gazdag mellett, amikor meghalt,
bár nem követett el erőszakot,
és nem volt álnokság a szájában.
De az Úrnak úgy tetszett,
hogy összetörje betegséggel.
Ha odaadja engesztelő áldozatul életét,
meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait;
és az Úr tetszése az ő keze által teljesül.
Lelkének gyötrelme után
meglátja a világosságot, megelégedett lesz.
Tudásával szolgám igazzá tesz sokakat,
és bűneiket ő hordozza.
Ezért osztályrészül adok neki sokakat,
és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon,
amiért halálra adta életét,
és a bűnösök közé számították;
pedig ő sokak vétkét viselte,
és a bűnösökért közbenjár.
BOLDOGSÁG AZ ÚJ SIONON: 54,1-55,5
Isten megáldja a népet 54
1 Ujjongj, te meddő, aki nem szültél,
ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál!
Mert több fia lesz az elhagyottnak,
mint a férjes asszonynak – mondja az Úr. –
Szélesítsd ki sátrad helyét,
és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld!
Hosszabbítsd meg köteleidet,
és cövekeidet erősítsd meg!
Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni,
utódod nemzeteket örököl,
melyek elhagyott városokat népesítenek be.
Ne félj, mert nem szégyenülsz meg,
és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned!
Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted,
és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.
Mert a te alkotód a férjed:
Seregek Ura az ő neve;
és Izrael Szentje a megváltód:
az egész föld Istenének hívják őt.
6 Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt
hívott meg téged az Úr,
mint ifjúkorban eltaszított asszonyt
– mondja a te Istened.
Egy rövid szempillantásra elhagytalak,
de nagy irgalommal összegyűjtelek.
Haragom túláradásában
elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra,
de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad
– mondja a te megváltód, az Úr.
Úgy vagyok, mint Noé napjaiban,
akinek megesküdtem,
hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet;
így esküszöm, hogy nem haragszom rád,
és nem korhollak téged.
Mert a hegyek eltűnhetnek,
és a halmok meginoghatnak,
de kegyelmem nem tűnik el tőled,
és békeszövetségem nem inog meg
– mondja a te könyörülő Urad.
Te szegény, vihartól elsodort,
akinek nincs vigasztalása,
íme, én drágakőre fektetem köveidet,
és zafírokra alapozlak téged.
Rubinból alkotom párkányaidat,
kapuidat drágakövekből,
és minden határodat értékes kövekből.
Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek,
és nagy lesz fiaid békessége.
Igazság lesz az alapod;
távol leszel az elnyomástól, mert nem kell félned,
és a rettegéstől, mert az nem közelít hozzád.
Íme, ha meg is támadnak, ez nem tőlem lesz,
aki megtámad téged, elesik veled szemben.
Íme, én teremtettem a kovácsot,
aki fúvással éleszti a parázsló tüzet,
s fegyvert állít elő mestersége szerint;
és én teremtettem a pusztítót, hogy romboljon.
Minden fegyver, mely ellened készült,
sikertelen lesz;
és minden nyelvet, mely perbe száll veled,
meg fogsz cáfolni.
Ez az örökrésze az Úr szolgáinak,
és igazságuk tőlem van – mondja az Úr.
Jegyzetek
53,1 Előbb az üldözők és kínzók akik félreismerték a szolgát (1-6), majd a próféta (7-10) elmélkednek a szolga sorsáról. Végül maga Isten szól a szolga jövőjéről (11-12). Egy igaz szenvedése sokakat igazzá tett, mert Isten elfogadta őt engesztelő áldozatul.
54,1 Jeruzsálem elhagyott, gyermektelenségre ítélt asszonyhoz volt hasonló. Most visszatérnek fiai, úgyhogy kevés is lesz számukra a hely.
54,6 A könyv befejezése buzdítás a megtérésre.
Mondd ezért Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Térjetek meg, távozzatok el bálványaitoktól, és minden tisztátalanságotoktól fordítsátok el arcotokat! Mert Izrael házából minden ember és a jövevények közül bárki, aki Izrael körében tartózkodik, ha elidegenül tőlem, és bálványait szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy, hogy általa engem megkérdezzen: én, az Úr, majd saját magam felelek neki! Arcomat annak az embernek ellene fordítom és őt intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népem közül; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És ha a próféta eltévelyedik és olyan kijelentést tesz, én, az Úr, én tévesztettem meg azt a prófétát; kinyújtom ellene kezemet és kiirtom őt népemből, Izraelből. Akkor majd viselik saját gonoszságukat: amilyen a gonoszsága a kérdezőnek, olyan lesz a gonoszsága a prófétának is, hogy Izrael háza ne tévelyedjen el többé tőlem és meg ne fertőződjék semmiféle gonoszsága által sem, hanem az én népemmé legyenek és én legyek az ő Istenükké«, mondja a seregek Ura.
Isten visszavonhatatlan ítélete 12Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, ha egy ország vétkezik ellenem azzal, hogy hitszegést követ el, kinyújtom ellene kezemet és összetöröm kenyerének botját, éhínséget bocsátok rá, és kiirtok belőle embert és állatot egyaránt. 14S még ha ott volna közte ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ők is csak önmagukat mentenék meg igazvoltukkal, mondja a seregek Ura. És ha dühödt vadállatokat bocsátanék az országra, hogy elpusztítsam, és úttalanná lenne az, mert nem volna, aki átmenne a vadállatok miatt, még ha ez a három férfi benne volna is, életemre mondom, én, az Úr Isten: sem fiaikat, sem leányaikat nem mentenék meg, csak ők maguk menekülnének meg, az ország azonban pusztasággá lenne. Vagy ha kardot bocsátanék arra az országra és azt mondanám a kardnak: Járd be az országot; és kiirtanék belőle embert és állatot, és ez a három férfi ott volna annak közepén, életemre mondom, én, az Úr Isten: nem mentenék meg sem fiaikat, sem leányaikat, hanem egyedül csak ők menekülnének meg. S ha még döghalált is bocsátanék arra az országra és kiönteném rá bosszúságomat vérontással, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, és Noé, Dániel meg Jób ott volnának annak közepén, életemre mondom, én az Úr Isten: sem fiút, sem leányt nem mentenének meg, hanem igazvoltukkal csak önmagukat mentenék meg.
Mert így szól az Úr Isten: Még ha négy rettenetes ítéletemet: a kardot, az éhínséget, a dühödt vadállatokat és a döghalált bocsátom is Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, mégis maradnak benne, akik megmenekülnek, akik kivezethetik fiaikat és leányaikat. Íme, ezek majd hozzátok jönnek, és ti látjátok majd útjaikat és cselekedeteiket, és megvigasztalódtok majd a veszedelem fölött, amelyet Jeruzsálemre bocsátottam, mindazok fölött, amiket ráhoztam. Ők megvigasztalnak majd titeket, amikor látjátok útjaikat és cselekedeteiket; és megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit vele cselekedtem« – mondja az Úr Isten.
Jeruzsálem, az értéktelen szőlőtő 15 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
»Emberfia, különb-e valamivel a szőlőtőke fája a többi fánál,
a venyige, mely az erdő fái között van?
Vajon vesznek-e belőle fát,
hogy valami tárgyat készítsenek?
Vagy csinálnak-e belőle cöveket,
hogy rajta bármilyen holmi függjön?
Íme, a tűznek adják eledelül!
S ha mindkét végét megemésztette a tűz,
és közepe is hamuvá lett,
vajon alkalmas lesz-e bármire is?
Még amikor ép volt is,
akkor sem lehetett belőle csinálni semmit sem;
mennyivel kevésbé lehet belőle csinálni valamit,
amikor a tűz megemésztette és megégette?
Ezért így szól az Úr Isten:
amint a szőlővesszőt az erdő fái közül
tűznek adtam át, hogy az megeméssze,
úgy adom át majd Jeruzsálem lakóit:
7 ellenük fordítom arcomat;
kimenekülnek a tűzből,
de a tűz emészti meg majd őket.
S ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr,
amikor arcomat ellenük fordítom,
Az országot úttalan pusztasággá teszem,
mert lázadók voltak«
– mondja az Úr Isten.
Jegyzetek
14,1 A vének fél szívükkel a bálványokhoz ragaszkodtak, ezért Isten nem méltatja őket válaszra.
14,12 A saját bűnéért mindenki maga megbűnhődik, az ősök érdemeire nem hivatkozhat.
14,14 Szerepel az ugariti szövegekben egy Dániel nevű uralkodó, az igazságos király megtestesítője. A három megkímélt igaz egyike sem zsidó.
15,7 Aki megmenekült az első ostromban, az sem fogja elkerülni az ítéletet.