1            »Ki hitt annak, amit hallottunk,
                                            és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?    
            Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás,
                                            és mint a gyökér a szomjas földből;
                                            nem volt szép alakja, sem ékessége,
                                            hogy megnézzük őt,
                                            és nem volt olyan külseje,
                                            hogy kívánjuk őt.    
            Megvetett volt, és utolsó az emberek között,
                                            fájdalmak férfia és betegség ismerője,
                                            aki elől elrejtettük arcunkat;
                                            megvetett volt, és nem becsültük őt.    
            Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
                                            és a mi fájdalmainkat ő hordozta;
                                            mi mégis megvertnek tekintettük,
                                            Istentől sújtottnak és megalázottnak.    
            De őt a mi vétkeinkért szúrták át,
                                            a mi bűneinkért törték össze;
                                            a mi békességünkért érte fenyítés,
                                            és az ő sebe által gyógyultunk meg.    
            Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
                                            mindenki a maga útjára tért;
                                            és az Úr őrá rakta
                                            mindnyájunk bűnét.«    
            Megkínozták, és ő alázatos volt,
                                            nem nyitotta ki száját;
                                            mint a bárány, melyet leölésre visznek,
                                            és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul,
                                            nem nyitotta ki száját.    
            Sanyargatás és ítélet után vitték el;
                                            és sorsával ki törődik?
                                            Mert kivetették az élők földjéből,
                                            népem vétke miatt sújtották halálra.    
            Istentelenek között adtak sírt neki,
                                            és gazdag mellett, amikor meghalt,
                                            bár nem követett el erőszakot,
                                            és nem volt álnokság a szájában.    
            De az Úrnak úgy tetszett,
                                            hogy összetörje betegséggel.
                                            Ha odaadja engesztelő áldozatul életét,
                                            meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait;
                                            és az Úr tetszése az ő keze által teljesül.    
            Lelkének gyötrelme után
                                            meglátja a világosságot, megelégedett lesz.
                                            Tudásával szolgám igazzá tesz sokakat,
                                            és bűneiket ő hordozza.    
            Ezért osztályrészül adok neki sokakat,
                                            és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon,
                                            amiért halálra adta életét,
                                            és a bűnösök közé számították;
                                            pedig ő sokak vétkét viselte,
                                            és a bűnösökért közbenjár.    
BOLDOGSÁG AZ ÚJ SIONON: 54,1-55,5
Isten megáldja a népet 54
        1            Ujjongj, te meddő, aki nem szültél,
                                            ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál!
                                            Mert több fia lesz az elhagyottnak,
                                            mint a férjes asszonynak – mondja az Úr. –    
            Szélesítsd ki sátrad helyét,
                                            és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld!
                                            Hosszabbítsd meg köteleidet,
                                            és cövekeidet erősítsd meg!    
            Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni,
                                            utódod nemzeteket örököl,
                                            melyek elhagyott városokat népesítenek be.    
            Ne félj, mert nem szégyenülsz meg,
                                            és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned!
                                            Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted,
                                            és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.    
            Mert a te alkotód a férjed:
                                            Seregek Ura az ő neve;
                                            és Izrael Szentje a megváltód:
                                            az egész föld Istenének hívják őt.    
        6            Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt
                                            hívott meg téged az Úr,
                                            mint ifjúkorban eltaszított asszonyt
                                            – mondja a te Istened.    
            Egy rövid szempillantásra elhagytalak,
                                            de nagy irgalommal összegyűjtelek.    
            Haragom túláradásában
                                            elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra,
                                            de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad
                                            – mondja a te megváltód, az Úr.    
            Úgy vagyok, mint Noé napjaiban,
                                            akinek megesküdtem,
                                            hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet;
                                            így esküszöm, hogy nem haragszom rád,
                                            és nem korhollak téged.    
            Mert a hegyek eltűnhetnek,
                                            és a halmok meginoghatnak,
                                            de kegyelmem nem tűnik el tőled,
                                            és békeszövetségem nem inog meg
                                            – mondja a te könyörülő Urad.    
            Te szegény, vihartól elsodort,
                                            akinek nincs vigasztalása,
                                            íme, én drágakőre fektetem köveidet,
                                            és zafírokra alapozlak téged.    
            Rubinból alkotom párkányaidat,
                                            kapuidat drágakövekből,
                                            és minden határodat értékes kövekből.    
            Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek,
                                            és nagy lesz fiaid békessége.    
            Igazság lesz az alapod;
                                            távol leszel az elnyomástól, mert nem kell félned,
                                            és a rettegéstől, mert az nem közelít hozzád.    
            Íme, ha meg is támadnak, ez nem tőlem lesz,
                                            aki megtámad téged, elesik veled szemben.    
            Íme, én teremtettem a kovácsot,
                                            aki fúvással éleszti a parázsló tüzet,
                                            s fegyvert állít elő mestersége szerint;
                                            és én teremtettem a pusztítót, hogy romboljon.    
            Minden fegyver, mely ellened készült,
                                            sikertelen lesz;
                                            és minden nyelvet, mely perbe száll veled,
                                            meg fogsz cáfolni.
                                            Ez az örökrésze az Úr szolgáinak,
                                            és igazságuk tőlem van – mondja az Úr.    
Jegyzetek
53,1 Előbb az üldözők és kínzók akik félreismerték a szolgát (1-6), majd a próféta (7-10) elmélkednek a szolga sorsáról. Végül maga Isten szól a szolga jövőjéről (11-12). Egy igaz szenvedése sokakat igazzá tett, mert Isten elfogadta őt engesztelő áldozatul.
54,1 Jeruzsálem elhagyott, gyermektelenségre ítélt asszonyhoz volt hasonló. Most visszatérnek fiai, úgyhogy kevés is lesz számukra a hely.
54,6 A könyv befejezése buzdítás a megtérésre.