1 Hallgassatok rám, akik igazság után jártok,
akik az Urat keresitek!
Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágtak titeket,
és a kút üregére, melyből kiástak!
Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,
és Sárára, aki szült titeket!
Mert egyedül őt hívtam meg,
megáldottam és megsokasítottam.
3 Bizony, megvigasztalja az Úr Siont,
megvigasztalja minden romját;
olyanná teszi sivatagját, mint az Éden,
és pusztaságát, mint az Úr kertje.
Öröm és vidámság lesz benne,
hálaadás és ének hangja.
Figyeljetek rám, én népem,
és ti, nemzetek, rám hallgassatok!
Mert tanítás indul ki tőlem,
és igazságomat a népek világosságává teszem
egy szempillantás alatt.
Közel van igazságom,
kiindult szabadításom,
és karom megítéli a népeket;
rám várnak a szigetek,
és karomban reménykednek.
Emeljétek az égre szemeteket,
és tekintsetek a földre le!
Mert az ég, mint a füst, elenyészik,
a föld, mint a ruha, szétfoszlik,
és lakói, mint a szúnyogok, elpusztulnak;
de szabadításom örökre megmarad,
és igazságom nem szűnik meg.
Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot,
nép, melynek szívében van tanításom!
Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,
szitkaiktól ne ijedjetek meg!
Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly,
és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg;
de igazságom örökre megmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
9 Ébredj, ébredj, öltözz erőbe,
az Úrnak karja!
Ébredj, mint a hajdankor napjaiban,
a régmúlt nemzedékek idején!
Vajon nem te vagy, aki kettéhasítottad Ráhábot,
aki átdöfted a sárkányt?
Vajon nem te vagy, aki kiszárítottad a tengert,
a nagy mélység vizét,
s aki úttá változtattad a tenger mélyét,
hogy átkeljenek a megváltottak?
Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek,
ujjongással jönnek a Sionra,
és örök öröm lesz a fejük felett;
vidámság és öröm éri őket,
elfut a bánat és a sóhaj.
Én, én vagyok vigasztalótok!
Ki vagy te, hogy félj halandó embertől,
ember fiától, aki olyan, mint a fű?
Megfeledkeztél az Úrról, alkotódról,
aki kifeszítette az eget,
és megalapozta a földet;
és féltél szüntelenül, egész nap
a sanyargató haragjától,
aki pusztításra készült.
De hol van már a sanyargató haragja?
Gyorsan kiszabadul a megkötözött,
nem hal meg a veremben,
és nem fogy el kenyere.
Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
aki felkavarom a tengert, és zúgnak hullámai;
Seregek Ura az én nevem.
Szádba helyeztem igéimet,
és kezem árnyékával takartalak be,
amikor kifeszítettem az eget,
és megalapoztam a földet,
s azt mondtam Sionnak: »Az én népem vagy.«
17 Ébredj föl, ébredj föl,
kelj föl, Jeruzsálem,
aki kiittad az Úr kezéből
haragjának kelyhét;
a kábító serleget
kiittad, kiürítetted.
Nincs senki, aki törődjék vele,
összes fia közül, akiket szült;
és nincs senki, aki megfogja kezét,
összes fia közül, akiket felnevelt.
Két dolog ért téged;
ki szánakozik rajtad?
Pusztulás és összeomlás, éhínség és kard;
ki vigasztal meg téged?
Fiaid ájultan feküdtek
minden utcasarkon,
mint hálóba került gazella,
eltelve az Úr haragjával,
Istenednek fenyegetésével.
Ezért halld ezt, te szegény,
aki részeg vagy, de nem bortól!
Így szól Urad, az Úr,
és Istened, aki perbe száll népéért:
»Íme, kiveszem kezedből a kábító kelyhet,
haragom serlegét;
nem iszod azt többé.
Megalázóid kezébe teszem,
akik azt mondták neked:
‘Hajolj meg, hadd menjünk át rajtad!’
S olyanná tetted hátadat, mint a föld,
és mint az utca a járókelőknek.«
Ébredj, ébredj,
öltsd fel erődet, Sion!
Öltsd fel díszes ruháidat,
Jeruzsálem, te szent város!
Mert többé nem jár benned
körülmetéletlen és tisztátalan.
Rázd le magadról a port, kelj fel,
te fogoly, Jeruzsálem!
Oldd le nyakad bilincseit,
Sion fogoly leánya!
Milyen szép a hegyeken
annak lába, aki örömhírt hoz,
aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz,
aki szabadulást hirdet;
aki azt mondja Sionnak:
»Királyként uralkodik Istened!«
Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat,
együtt ujjonganak,
mert szemtől szemben látják,
amikor visszatér az Úr Sionra.
Örvendjetek, ujjongjatok együtt,
Jeruzsálem romjai!
Mert megvigasztalta népét az Úr,
megváltotta Jeruzsálemet.
10 Felfedte szent karját az Úr,
minden nemzet szeme láttára;
és meglátja a föld minden határa
Istenünk szabadítását.
Távozzatok, távozzatok, jöjjetek ki onnan,
tisztátalant ne érintsetek!
Jöjjetek ki közepéből, tisztuljatok meg,
akik az Úr edényeit hordozzátok!
Hiszen nem kell sietve kijönnötök,
sem futva mennetek,
mert az Úr megy előttetek,
és Izrael Istene zárja sorotokat.
NEGYEDIK ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 52,13-53,12
13 Íme, sikert arat szolgám,
magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz.
Amint sokan megborzadtak tőle,
hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje,
alakja nem hasonló az emberek fiaihoz,
úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet,
királyok fogják be előtte szájukat,
mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik,
és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak.
Jegyzetek
51,1 A próféta a csüggedőket vigasztalja: Ábrahám is egyedül volt, Isten mégis hatalmas néppé tette.
51,3 Töredék egy hálaénekből.
51,9 Ráháb az őstenger. Isten egykor a tengeren átvezette népét, ma miért nem tesz ilyen csodát? A 11. vers későbbi eredetű, Isten válasza a 12. verstől kezdődik.
51,17 A harag kelyhét, melyet eddig Jeruzsálemnek kellett innia, Isten most Babilonnak adja.
52,3 Isten nem pénzért adta népét Babilon kezébe, ingyen is veszi vissza.
52,10 Isten felkészül a „harcra”, hogy népét megszabadítsa.
52,13 Egynek a szenvedése sokakért. Az ének vonatkozik Izrael népének szenvedéseire, de az Igaz szenvedésére is, akiben az Újszövetség Jézus alakját ismeri fel.
Újabb jelképes cselekedetek: 12,1-20
A költözés 12 1Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, te az ellenszegülő ház közepén laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, és van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert ellenszegülő ház ez! Ezért te, emberfia, készülj fel holmiddal az elköltözésre és költözködj előttük nappal; költözködj el szemük láttára lakóhelyedről más helyre; hátha felfigyelnek erre, mert ellenszegülő ház ez! Vidd ki a holmidat nappal, a szemük láttára, mint költözködéskor, te pedig menj ki előttük este, amint kimegy, aki költözködik. A szemük előtt törd át magadnak a falat, és azon keresztül menj ki; a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának.«Úgy cselekedtem tehát, amint az Úr megparancsolta nekem; a holmimat, mint valami költözködési holmit, kivittem nappal, este pedig kezemmel áttörtem magamnak a falat s a sötétben kimentem; vállon vitettem ki magamat a szemük láttára.
Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, ugye így szólt hozzád Izrael háza, az ellenszegülő ház: ‘Mit csinálsz?’ Mondd tehát nekik: Így szól az Úr Isten: Jeruzsálem fejedelmére vonatkozik ez a fenyegető jövendölés és Izraelnek egész, ott lévő házára. Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek. 12A vezért pedig, aki köztük van, vállukon viszik majd ki. Sötétben megy ki; áttörik a falat, hogy kivigyék őt. Az arcát befödi, hogy szemével ne lássa az országot. Én pedig kiterjesztem rá hálómat és megfogom varsámban; és elviszem Babilonba, a káldeaiak földjére, de nem látja meg azt; ott hal majd meg. Mindazokat pedig, akik körülötte vannak: a testőrségét és a seregeit szétszórom a szél minden irányába és kardot rántok rájuk. S ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a nemzetek közé és elszélesztem őket az országokba. De megkímélek közülük néhány férfit a kardtól, az éhínségtől és a döghaláltól, hogy elbeszéljék minden gonoszságukat a nemzetek között, amelyek közé elmennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«
Kenyér és víz Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, kenyeredet remegéssel edd, és a vizedet is sietve és bánatosan igyad. Ezt mondd az ország népének: Így szól az Úr Isten azokhoz, akik Jeruzsálemben, Izrael földjén laknak: Kenyerüket majd aggodalommal eszik és vizüket rémülettel isszák, mert a népes ország pusztává lesz mindazok gonoszsága miatt, akik rajta laknak. A most lakott városok romokká lesznek és az ország elhagyottá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Fenyegetések és figyelmeztetések: 12,21-23,49
A hazug látomások ellen 21Az Úr azután ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, mi az a szóbeszéd köztetek Izrael földjén, hogy így szólnak: ‘Hosszúra nyúlnak a napok és semmis lesz minden látomás!’ Mondd tehát nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, és nem mondjátok azt majd többé Izrael-szerte. Mondd nekik, hogy közel vannak a napok, és minden látomás megvalósul. Mert nem lesz többé semmiféle hazug látomás, sem csalárd jóslás Izrael fiai között. Mert én, az Úr, szólok, és amely igét kimondok, az megvalósul; nem késik tovább, hanem a ti napjaitokban, te ellenszegülő ház, mondom ki az igét és cselekszem meg azt« – mondja az Úr Isten.Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, íme, Izrael háza így szól: ‘Sok napra szól az a látomás, amelyet ez a próféta lát, és hosszú időkre jövendöl!’ Mondd ezért nekik: Így szól az Úr Isten: Semmiféle beszédem sem késik tovább; az ige, amelyet kimondok, beteljesedik« – mondja az Úr Isten.
A hamis próféták ellen 13 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, akik jósolnak, és mondd azoknak, akik a saját szívükből jósolnak: Halljátok az Úr igéjét! Így szól az Úr Isten: Jaj az oktalan prófétáknak, akik a saját lelküket követik és semmit sem látnak! Mint a rókák a romok között, olyanok voltak a te prófétáid, Izrael! Nem léptetek a résbe, sem falat nem emeltetek Izrael háza számára, hogy helytálljatok a harcban az Úr napján. Hiúságokat látnak és hazugságot jövendölnek, s azt mondják: Így szól az Úr – holott az Úr nem küldte őket; és azt remélik, hogy a beszéd beteljesedik. Vajon nem hazug látomást láttatok-e, és nem csalárd jóslást mondtatok-e? Így szóltok: Úgymond az Úr! – holott én nem beszéltem!
Ezért így szól az Úr Isten: Mivel hiábavalóságokat beszéltetek és hazugságot láttatok, azért íme, én ellenetek fordulok, – mondja az Úr Isten. – 9S kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságokat látnak és hazugságot jövendölnek; népem tanácsába nem jutnak, és Izrael házának jegyzékébe nem írom be őket, sem Izrael földjére nem mennek be. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten, hisz megcsalták népemet, amikor így szóltak: Békesség! – holott nincsen békesség! Ha ő falat épített, azok sárral tapasztották azt be szalma nélkül. Mondd meg azoknak, akik kötőanyag nélkül tapasztanak, hogy a fal összedől! Mert heves zápor jön, és felülről igen nagy pusztító jégesőt bocsátok le és romboló szélvihart. S íme, amikor összedől a fal, vajon nem mondják-e majd nektek: Hol a malter, amellyel tapasztottatok? Ezért így szól az Úr Isten: Förgeteget küldök méltatlankodásomban és heves záport bosszúságomban, és nagy jégesőt haragomban a végpusztulásra. Lerombolom a falat, amelyet kötőanyag nélkül tapasztottatok be; a földdel egyenlővé teszem, és alapja napfényre kerül; összeomlik, és pusztulás lesz benne. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Kitöltöm majd méltatlankodásomat a falon, és azokon, akik azt kötőanyag nélkül tapasztják be, és azt mondom nektek: Nincsen többé fal, és nincsenek többé, akik tapasztották, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről prófétálnak és számára a békesség látomását látják, holott nincsen békesség – mondja az Úr Isten. –
17Te pedig, emberfia, fordítsd arcodat néped leányai ellen, akik saját szívükből jósolnak, jövendölj ellenük és mondd: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden kéz könyökére és leplet készítenek mindenféle korúak fejére, hogy megejtsék a lelkeket; és noha megejtették népem lelkét, életet ígérnek lelküknek! Megszentségtelenítettek engem népem előtt egy marék árpáért és egy darab kenyérért, hogy megöljék azokat, akiknek nem kellene meghalniuk, és életet ígérnek azoknak, akik nem maradnak életben; mert hazudnak népemnek, amely hisz a hazugságoknak.
Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel megfogjátok a lelkeket, mint a madarakat; és leszakítom őket karotokról, és szabadon bocsátom a lelkeket, amelyeket ti elfogtatok, a lelkeket, hogy elrepüljenek. Széttépem lepleiteket és kiszabadítom kezetekből népemet, és nem lesznek többé kezetekben, hogy kifosszátok őket; akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Mert hazug módon megszomorítottátok az igaz szívet, akit én nem akartam megszomorítani, és megerősítettétek az istentelen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen. Azért nem láttok többé hiábavalóságokat és nem mondotok többé jóslatokat; és kiszabadítom kezetekből népemet, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«
Jegyzetek
12,1 Cidkija menekülésének (2Kir 25,4-7) és a nép elhurcolásának képei keverednek a jelképes cselekedetben.
12,12 Cidkija sorsa.
12,21 A próféta válasza a kételkedőknek.
13,9 Bármit szólt a nép, a hamis próféták megerősítették („sarat tapasztottak rá”), anélkül hogy a kijelentés alapjára rákérdeztek volna.
13,17 Ezekiel szavai a jósnők ellen, akik mágikus eszközöket is alkalmaztak. Az emberek csuklójára ráolvasó szövegeket kötöttek, és csodaérméket tettek a kendőjük alá, hogy mások lelke fölött hatalmat nyerjenek.
Nem bántja az igazat, bármi is történjék vele,
a gonoszok azonban tele vannak bajjal.
Utálja az Úr a hamis ajkakat,
de kedvét leli azokban, akik híven cselekszenek.
Az okos ember elrejti tudását,
a dőrék szíve pedig kürtöli a balgaságot.
A szorgalmas kéz uralomra kerül,
a lusta pedig robotmunkára jut.