»Hol van anyátok válólevele,
amellyel elbocsátottam őt?
Vagy ki az én hitelezőm,
akinek eladtalak titeket?
Íme, bűneitek miatt adtalak el titeket,
és vétkeitek miatt bocsátottam el anyátokat.

²2  Amikor eljöttem, miért nem volt ott senki?
Amikor kiáltottam, miért nem volt, aki válaszoljon?
Vajon túl rövid a kezem a megváltáshoz?
Vagy nincs bennem erő a megmentésre?
Íme, fenyegetésemmel kiszárítom a tengert,
sivataggá teszem a folyókat;
elrothadnak halaik víz nélkül,
és szomjan pusztulnak.

³3  Gyászba öltöztetem az eget,
és zsákruhát adok rá takaróul.«

HARMADIK ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 50,4-9

⁴4  Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét,
hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat.
Fölébreszti reggel,
reggel fölébreszti fülemet,
hogy hallgassam, mint a tanítványok.

⁵5  Az Úristen megnyitotta fülemet,
én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg.

⁶6  Hátamat odatartottam az ütlegelőknek,
és orcámat a tépdesőknek;
arcomat nem rejtettem el
a gyalázás és köpdösés elől.

⁷7  De az Úristen megsegít engem,
ezért nem ér gyalázat;
ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő,
és tudom, hogy nem szégyenülök meg.

⁸8  Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.
Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt!
Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám!

⁹9  Íme, az Úristen megsegít engem,
ki mondhat bűnösnek?
Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha,
moly emészti meg őket.

BÁTORÍTÁS A BIZALOMRA: 50,10-52,12

¹⁰10  Ki féli közületek az Urat,
és hallgat szolgája hangjára?
Aki sötétségben jár,
és nincs világossága,
bízzék az Úr nevében,
és támaszkodjék Istenére!

¹¹11  Íme, ti mindnyájan, akik tüzet gyújtotok,
akik gyújtónyilakkal szerelitek fel magatokat,
jussatok tüzetek lángjába,
és a gyújtónyilak közé, melyeket meggyújtottatok!
Az én kezem által történt ez veletek;
kínban fogtok feküdni.

¹1  Hallgassatok rám, akik igazság után jártok,
akik az Urat keresitek!
Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágtak titeket,
és a kút üregére, melyből kiástak!

²2  Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,
és Sárára, aki szült titeket!
Mert egyedül őt hívtam meg,
megáldottam és megsokasítottam.

³3  Bizony, megvigasztalja az Úr Siont,
megvigasztalja minden romját;
olyanná teszi sivatagját, mint az Éden,
és pusztaságát, mint az Úr kertje.
Öröm és vidámság lesz benne,
hálaadás és ének hangja.

⁴4  Figyeljetek rám, én népem,
és ti, nemzetek, rám hallgassatok!
Mert tanítás indul ki tőlem,
és igazságomat a népek világosságává teszem
egy szempillantás alatt.

⁵5  Közel van igazságom,
kiindult szabadításom,
és karom megítéli a népeket;
rám várnak a szigetek,
és karomban reménykednek.

⁶6  Emeljétek az égre szemeteket,
és tekintsetek a földre le!
Mert az ég, mint a füst, elenyészik,
a föld, mint a ruha, szétfoszlik,
és lakói, mint a szúnyogok, elpusztulnak;
de szabadításom örökre megmarad,
és igazságom nem szűnik meg.

⁷7  Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot,
nép, melynek szívében van tanításom!
Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,
szitkaiktól ne ijedjetek meg!

⁸8  Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly,
és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg;
de igazságom örökre megmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

⁹9  Ébredj, ébredj, öltözz erőbe,
az Úrnak karja!
Ébredj, mint a hajdankor napjaiban,
a régmúlt nemzedékek idején!
Vajon nem te vagy, aki kettéhasítottad Ráhábot,
aki átdöfted a sárkányt?

¹⁰10  Vajon nem te vagy, aki kiszárítottad a tengert,
a nagy mélység vizét,
s aki úttá változtattad a tenger mélyét,
hogy átkeljenek a megváltottak?

¹¹11  Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek,
ujjongással jönnek a Sionra,
és örök öröm lesz a fejük felett;
vidámság és öröm éri őket,
elfut a bánat és a sóhaj.

¹²12  Én, én vagyok vigasztalótok!
Ki vagy te, hogy félj halandó embertől,
ember fiától, aki olyan, mint a fű?

¹³13  Megfeledkeztél az Úrról, alkotódról,
aki kifeszítette az eget,
és megalapozta a földet;
és féltél szüntelenül, egész nap
a sanyargató haragjától,
aki pusztításra készült.
De hol van már a sanyargató haragja?

¹⁴14  Gyorsan kiszabadul a megkötözött,
nem hal meg a veremben,
és nem fogy el kenyere.

¹⁵15  Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
aki felkavarom a tengert, és zúgnak hullámai;
Seregek Ura az én nevem.

¹⁶16  Szádba helyeztem igéimet,
és kezem árnyékával takartalak be,
amikor kifeszítettem az eget,
és megalapoztam a földet,
s azt mondtam Sionnak: »Az én népem vagy.«

¹⁷17  Ébredj föl, ébredj föl,
kelj föl, Jeruzsálem,
aki kiittad az Úr kezéből
haragjának kelyhét;
a kábító serleget
kiittad, kiürítetted.

¹⁸18  Nincs senki, aki törődjék vele,
összes fia közül, akiket szült;
és nincs senki, aki megfogja kezét,
összes fia közül, akiket felnevelt.

¹⁹19  Két dolog ért téged;
ki szánakozik rajtad?
Pusztulás és összeomlás, éhínség és kard;
ki vigasztal meg téged?

²⁰20  Fiaid ájultan feküdtek
minden utcasarkon,
mint hálóba került gazella,
eltelve az Úr haragjával,
Istenednek fenyegetésével.

²¹21  Ezért halld ezt, te szegény,
aki részeg vagy, de nem bortól!

²²22  Így szól Urad, az Úr,
és Istened, aki perbe száll népéért:
»Íme, kiveszem kezedből a kábító kelyhet,
haragom serlegét;
nem iszod azt többé.

²³23  Megalázóid kezébe teszem,
akik azt mondták neked:
‘Hajolj meg, hadd menjünk át rajtad!’
S olyanná tetted hátadat, mint a föld,
és mint az utca a járókelőknek.«

¹1  Ébredj, ébredj,
öltsd fel erődet, Sion!
Öltsd fel díszes ruháidat,
Jeruzsálem, te szent város!
Mert többé nem jár benned
körülmetéletlen és tisztátalan.

²2  Rázd le magadról a port, kelj fel,
te fogoly, Jeruzsálem!
Oldd le nyakad bilincseit,
Sion fogoly leánya!

⁷7  Milyen szép a hegyeken
annak lába, aki örömhírt hoz,
aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz,
aki szabadulást hirdet;
aki azt mondja Sionnak:
»Királyként uralkodik Istened!«

⁸8  Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat,
együtt ujjonganak,
mert szemtől szemben látják,
amikor visszatér az Úr Sionra.

⁹9  Örvendjetek, ujjongjatok együtt,
Jeruzsálem romjai!
Mert megvigasztalta népét az Úr,
megváltotta Jeruzsálemet.

¹⁰10  Felfedte szent karját az Úr,
minden nemzet szeme láttára;
és meglátja a föld minden határa
Istenünk szabadítását.

¹¹11  Távozzatok, távozzatok, jöjjetek ki onnan,
tisztátalant ne érintsetek!
Jöjjetek ki közepéből, tisztuljatok meg,
akik az Úr edényeit hordozzátok!

¹²12  Hiszen nem kell sietve kijönnötök,
sem futva mennetek,
mert az Úr megy előttetek,
és Izrael Istene zárja sorotokat.

NEGYEDIK ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 52,13-53,12

¹³13  Íme, sikert arat szolgám,
magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz.

¹⁴14  Amint sokan megborzadtak tőle,
hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje,
alakja nem hasonló az emberek fiaihoz,

¹⁵15  úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet,
királyok fogják be előtte szájukat,
mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik,
és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak.

¹1  »Ki hitt annak, amit hallottunk,
és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?

²2  Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből;
nem volt szép alakja, sem ékessége,
hogy megnézzük őt,
és nem volt olyan külseje,
hogy kívánjuk őt.

³3  Megvetett volt, és utolsó az emberek között,
fájdalmak férfia és betegség ismerője,
aki elől elrejtettük arcunkat;
megvetett volt, és nem becsültük őt.

⁴4  Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta;
mi mégis megvertnek tekintettük,
Istentől sújtottnak és megalázottnak.

⁵5  De őt a mi vétkeinkért szúrták át,
a mi bűneinkért törték össze;
a mi békességünkért érte fenyítés,
és az ő sebe által gyógyultunk meg.

⁶6  Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
mindenki a maga útjára tért;
és az Úr őrá rakta
mindnyájunk bűnét.«

⁷7  Megkínozták, és ő alázatos volt,
nem nyitotta ki száját;
mint a bárány, melyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.

⁸8  Sanyargatás és ítélet után vitték el;
és sorsával ki törődik?
Mert kivetették az élők földjéből,
népem vétke miatt sújtották halálra.

⁹9  Istentelenek között adtak sírt neki,
és gazdag mellett, amikor meghalt,
bár nem követett el erőszakot,
és nem volt álnokság a szájában.

¹⁰10  De az Úrnak úgy tetszett,
hogy összetörje betegséggel.
Ha odaadja engesztelő áldozatul életét,
meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait;
és az Úr tetszése az ő keze által teljesül.

¹¹11  Lelkének gyötrelme után
meglátja a világosságot, megelégedett lesz.
Tudásával szolgám igazzá tesz sokakat,
és bűneiket ő hordozza.

¹²12  Ezért osztályrészül adok neki sokakat,
és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon,
amiért halálra adta életét,
és a bűnösök közé számították;
pedig ő sokak vétkét viselte,
és a bűnösökért közbenjár.