1 Hadd énekeljek kedvesemről,
szerelmesem énekét szőlőjéről!
Szőlője volt kedvesemnek
termékeny hegytetőn;
2 körülásta, és a kövektől megtisztította,
majd beültette nemes szőlővel;
közepén tornyot épített,
sajtót is vájt benne;
és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen,
de vadszőlőt termett.
Most hát, Jeruzsálem lakói
és Júda férfiai,
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel,
amit nem tettem meg vele?
Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen,
miért vadszőlőt termett?
Most pedig hadd adjam tudtotokra,
mit teszek szőlőmmel!
Eltávolítom sövényét,
hadd pusztítsák el;
lerombolom kerítését,
hadd tapossák össze.
Pusztává teszem:
nem metszik meg többé, és nem kapálják,
fölveri a tövis és a tüske;
és megparancsolom a felhőknek,
hogy esőt ne hullassanak rá.
Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza,
és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye;
jogot várt, de íme, csak visszaélés van,
igazságot, de íme, csupa jajveszékelés!
Jaj azoknak,
akik házat házhoz kapcsolnak,
szántóföldet szántóföldhöz csatolnak,
amerre csak terjed a határ!
Talán ti laktok csak az országban?
Fülem hallatára megesküdött a Seregek Ura:
»Bizony, rommá válik a sok ház,
a nagyok és szépek lakatlanokká!«
10 Mert tíz hold szőlő csak egy korsónyit terem,
és tíz hómer vetőmag csak egy hómert terem.
Jaj azoknak, akik már kora reggel
részegítő ital után futnak,
és késő estig bor hevíti őket!
Citera és hárfa, dob és fuvola
meg bor van lakomáikon,
de az Úr cselekedetére nem néznek,
és kezének művét nem látják!
Ezért megy fogságba népem,
mert semmit sem ért;
nemessége éhen pusztul,
tömege szomjúságtól eped el.
Ezért kitátja torkát az alvilág,
és végtelen szélesre nyitja száját;
leszáll oda úr és szolganép,
mely lármázik és vigad benne.
15 Akkor majd meghajlik az ember,
és megalázkodik a férfi,
s a kevélyek szeme is megtörik.
Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura,
és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban.
Bárányok legelnek majd ott mint legelőjükön,
s a termővé lett romokon idegenek dúskálnak.
Jaj azoknak,
akik a hamisság köteleivel vonszolják a bűnt,
és mint a szekér kötelével, a vétket!
Akik így szólnak: »Siessen az Úr,
siettesse művét, hadd lássuk!
Közeledjék és jöjjön el Izrael Szentjének terve,
hadd ismerjük meg!«
Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják,
és a jót rossznak;
akik a sötétséget világossággá teszik,
és a világosságot sötétséggé;
akik a keserűt édessé teszik,
és az édest keserűvé!
Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében,
és önmaguk előtt okosak!
Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,
és vitézek a részegítő ital keverésében;
akik ajándékért fölmentik a gonoszt,
és az igaztól elveszik igazát!
Ezért, ahogy felfalja a tarlót a tűz nyelve,
és a szénát a láng elemészti,
úgy korhad el gyökerük,
és virágjuk elszáll, mint a por;
mert elvetették a Seregek Urának tanítását,
és Izrael Szentjének beszédét meggyalázták.
25 Ezért lángolt fel az Úr haragja népe ellen,
kinyújtotta kezét fölé, és megverte őt;
akkor megrendültek a hegyek,
és holttestük annyi lett,
mint a szemét az utcák közepén.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.
Zászlót emel egy távoli nemzetnek,
és füttyszóval előhívja a föld végéről,
s az íme, sietve, gyorsan eljön.
Nincs közte fáradt, és nincs kimerült,
nem szunnyad senki, és nem alszik;
nem oldódik meg csípőjének öve,
és nem szakad el sarujának szíja.
Nyilai hegyesek, és minden íja megfeszítve;
lovainak patája mintha kova volna,
és kerekei mint a szélvihar.
Bömbölése mint az oroszláné,
bömböl, mint az oroszlánkölykök;
morog, és megragadja a prédát,
biztonságba helyezi, és nincs, aki elragadja tőle.
Azon a napon dübörög majd nagyon,
mint a tenger morajlása.
Ha rátekint valaki a földre,
íme, ott rémterhes sötétség,
még a világosságot is elűzi a homálya.
»Szent, szent, szent a Seregek Ura,
betölti az egész földet dicsősége!«
Ekkor így szóltam:
»Jaj nekem, végem van!
Mert tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,
mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!«
»Íme, ez megérintette ajkadat,
és eltűnt a bűnöd,
vétked bocsánatot nyert.«
‘Hallván halljatok, de ne értsetek,
és látván lássatok, de ne ismerjetek!’
Tedd hájassá e nép szívét,
fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le,
hogy ne lásson szemével,
fülével ne halljon, és szívével ne értsen,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!«
»Meddig, Uram?« Ő így szólt:
»Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek,
a házak emberek nélkül,
és a szántóföld pusztává nem válik.«
12 Eltávolítja az Úr az embereket,
és teljes lesz az elhagyatottság az országban.
13 Még ha meg is marad benne egy tizednyi,
az is csak elpusztul újra,
mint a terebint és mint a tölgyfa,
amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke:
szent mag a törzsöke.
Jegyzetek
5,1 A szőlőskertről szóló ének (vö. Jer 2,21; Ez 15; Zsolt 80,9-16) Isten Izrael iránti szeretetéről és a benne való későbbi csalódásáról szól. Mégis, Isten türelme és szeretete nem ér véget (vö. Mt 21,33-45). A költő „kedvese” és a „szerelmese” Isten.
5,2 A sajtó sziklába vésett medence volt.
5,10 1 korsó (1 bát) = 40 l, 1 hómer (véka) = 400 l.
5,15 Betoldás. Isten az ítéletében szentnek, az emberek pedig semminek bizonyulnak majd.
5,25 Ezek a versek a 9,20 utánra teendők. Asszíriát ragadozó vadállathoz hasonlítják kegyetlensége miatt.
6,1 Izajás könyvének ezt a részét a próféta emlékiratainak is nevezik. A közepén (7-8. fej.) 1. sz. első személyben számot ad működéséről a szír-efraimita háború idején.
6,1 A próféta meghívása igazolja tekintélyét, amellyel beszél.
6,1 A meghívás Kr. e. 739-ben a templomban történt. A szeráfok (nevük annyit jelent: lángoló) hatszárnyú, alul kígyó, fölül ember testű lények.
6,3 Izajás hallja a mennyei liturgiát, melynek a földi csak gyenge mása.
6,4 A földrengés, tűz és füst Isten megjelenésének előjelei (vö. Kiv 19,18).
6,9 A próféta nem fogja tudni feltartóztatni az ítéletet.
6,12 Utalás az északi országrész Kr. e. 721-es elhurcolására.
6,13 A megmaradó tized Júda törzse. – A zárómondat egy későbbi magyarázó kiegészítés, mely már utal arra, hogy a babiloni fogság nem lesz a vég.
Tóbiás elment, hogy keressen valakit, aki elmegy vele Médiába és ismeri az utat. Kint találkozott Ráfael angyallal, előtte állt, de nem tudta, hogy Isten angyala. 5Így szólt hozzá: »Honnét való vagy jó ifjú?« Erre ő így felelt: »Izrael fiai közül való vagyok, azért jöttem ide, hogy munkát keressek.« Tóbiás így szólt hozzá: »Ismered-e az utat Médiába?« Ő így felelt neki: »Ismerem, gyakran jártam ott, ismerem minden útját. Gyakran jártam Médiában és megszálltam Gábael testvérünknél, aki a médiai Rágesben lakik, két napi útra van Ekbatanától Rágesig. Ez hegyen, Ekbatana pedig a síkság közepén van.« Tóbiás így felelt neki: »Várj meg kérlek, amíg erről apámnak jelentést teszek. Fontos lenne számomra, hogy velem jöjj, megfizetem béredet.« Az így válaszolt: »Jól van, megvárlak, de ne maradj sokáig.« Tóbiás elment és jelentette apjának Tóbitnak, és elmondta neki: »Találtam valakit testvéreink, Izrael fiai közül, aki eljön velem.« Apja ezt mondta neki: »Hívd ide ezt az embert, hogy érdeklődjek családja meg törzse felől, megtudjam, megbízható-e, hogy elkísérjen téged fiam.« Tóbiás kiment, hívta őt és ezt mondta: »Ifjú, apám hív téged!« Belépett hozzá és először Tóbit üdvözölte. Ő pedig így válaszolt: »Nagy örömöd legyen!« Tóbit így felelt: »Micsoda örömöm lehet még. Nincs meg a szemem világa, nem látom az ég ragyogását, sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élőhalott vagyok, az emberek hangját hallom, de őket nem látom.« Az angyal így szólt hozzá: »Légy erőslelkű, Isten nemsokára meggyógyít, légy erőslelkű!« Tóbit így szólt hozzá: »Fiam, Tóbiás, Médiába készül. Elmennél-e vele, s lennél-e vezetője? Megadom béredet testvér.« Így felelt neki: »Elmehetek vele, ismerek minden utat, többször jártam Médiában, bejártam hegyeit, völgyeit, ismerem minden ösvényét.« Tóbit így szólt hozzá: »Testvér, melyik családból és törzsből származol? Mondd el nekem, testvér!« Ő így felelt neki: »Miért érdekel a családom?« »Szeretném tudni – mondta Tóbit –, kihez tartozol, és mi a neved.« Ezt felelte: »Én Azarja vagyok, a nagy Ananja fia testvéreid közül.« Tóbit így szólt hozzá: »Isten hozott testvér, de ne haragudjál, hogy az igazat akartam megtudni családodról. Így hát testvérem vagy, tekintélyes nemzetségből. Ismertem Ananját és Nátánt, a nagy Semelja két fiát. Velem jártak Jeruzsálembe, velem együtt imádkoztak ott és nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Isten hozott közénk.« Majd így folytatta: »Minden napra adok egy drachma bért, s amire szükséged van neked és fiamnak. Menj el fiammal, és meg is toldom béredet.« Tóbit bizalma Az angyal így felelt: »Elmegyek vele. Ne félj, oda is, vissza is szerencsés lesz utunk, mert az út biztonságos.« Tóbit így szólt hozzá: »Légy áldott testvér!« Majd hívta fiát és ezt mondta neki: »Készülj fel az útra fiam, és kelj útra testvéreddel. Isten, aki a mennyben van, oltalmazzon titeket itt és vezessen vissza benneteket hozzám egészségben, és az ő angyala kísérjen és védjen benneteket fiam.«
Tóbiás kiment, hogy útjára induljon, megcsókolta apját és anyját. Tóbit ezt mondta neki: »Szerencsés utat!« Anyja könnyekre fakadt és ezt mondta Tóbitnak: »Miért küldted el fiamat? Nemde ő kezünk botja, aki ki- és bejár előttünk? Nem a pénz a legfontosabb, s mit számít fiúnkhoz képest? Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Úr adta.« De ő így felelt neki: »Ne aggódj: fiúnk szerencsésen odaér és szerencsésen vissza is tér hozzánk, szemeid meglátják őt azon a napon, amikor szerencsésen visszajön hozzád. Ne aggodalmaskodj és ne félj miattuk, nővérem! Jó angyal jár vele, útja sikeres lesz, és egészségben tér majd haza.«
A csodálatos gyógyszer 6 Erre abbahagyta a sírást. Az ifjú elindult, vele az angyal, a kutya is vele ment és követte őket. Mendegéltek mindketten, mire rájuk köszöntött az első éjjel, s a Tigris folyónál éjszakáztak. Az ifjú lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Akkor egy nagy hal vetődött föl a vízből és be akarta kapni a fiú lábát, erre a fiú felkiáltott. Az angyal azt mondta neki: »Ragadd meg és ne engedd el.« Az ifjú megragadta a halat és kihúzta a szárazra. Az angyal ezt mondta neki: »Bontsd fel a halat, vedd ki az epéjét, a szívét és a máját, és tartsd magadnál, a belső részeket pedig dobd el. Az epe, a szív és a máj hasznos orvosság.« Az ifjú felbontotta a halat, kivette az epét, a szívet és a májat, a hal egy részét megsütötték és megették, ami megmaradt belőle, azt besózták. És mentek tovább mindketten, amíg Médiához nem közeledtek. Akkor megkérdezte az ifjú az angyalt és ezt mondta neki: »Ananja testvér, milyen orvosság van a hal szívében, májában és az epében?« 8Így felelt neki: »A hal szívét és máját, ha elégetik, olyan férfi vagy nő előtt, akit démon vagy gonosz szellem gyötör, eltávozik tőle minden támadás és mindörökre megszabadul tőle. Az epe pedig szemkenőcsnek jó, ha az ember szemén fehér foltok vannak: csak rá kell fújni a fehér foltokra és meggyógyul.«
Tóbiás házasságának terve Médiában jártak és már közeledtek Ekbatanához, amikor Ráfael ezt mondta az ifjúnak: »Tóbiás testvér!« Ő így felelt: »Itt vagyok.« Az angyal ezt mondta neki: »Ezen az éjjelen Ráguelnél maradunk. Ő rokonod és van egy Sára nevű leánya. Sárán kívül se fia, se leánya nincs, te vagy számára a legközelebbi rokon, ezért elsősorban téged illet, s neked van jogod, hogy örököld atyja vagyonát. A leány okos, erős és nagyon jó, s apja nagyon szereti.« S még hozzáfűzte: »Jogodban van feleségül venni. Hallgass rám testvér, beszélek ezen az éjszakán apjával a leányról, hogy feleségül vehesd őt, s ha visszatérünk Rágesből, megtartjuk a lakodalmat. Tudom, hogy Ráguel nem tagadhatja meg őt tőled, nem adhatja más férfinek. Halállal lakolna Mózes törvénye szerint, mert téged illet az örökség és a leány mindenki előtt. Most tehát hallgass rám testvérem, beszélünk a leányról ezen az éjjelen, eljegyezzük veled és amikor visszatérünk Rágesből, magunkkal visszük házadba.« Tóbiás erre így válaszolt Ráfaelnek: »Azarja testvér, hallottam, hogy már hét férfinek adták és mind meghalt az éjjel a nászszobában; amikor bementek hozzá, meghaltak. Egyesek azt mondták, hogy démon ölte meg őket. Félek ezért, mert szereti őt és őt magát nem gyötri, de aki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlene vagyok apámnak, s ha meghalnék, apám és anyám életét fájdalom vinné a sírba miattam. Nincs más fiúk, aki eltemetné őket.« Az angyal így felelt neki: »Nem emlékszel apád utasítására, hogy megparancsolta neked: apád nemzetségéből végy feleséget? De most hallgass rám testvér, vedd feleségül és a démon ne aggasszon téged. Tudom, hogy ezen az éjszakán feleségül kapod őt. Amikor belépsz a nászszobába, végy a hal májából és szívéből és tedd a füstölőben lévő parázsra. A füst szétterjed, a démon megérzi és elmenekül és soha többé nem tér vissza közelébe. 18Mielőtt egyesülnél vele, keljetek föl mindketten és imádkozzatok, s kérjétek az ég Urát, hogy adjon nektek kegyelmet és egészséget. Ne félj, öröktől fogva neked van rendelve, te fogod őt meggyógyítani, veled tart és hiszem, hogy gyermekeid lesznek tőle, s olyanok lesznek számodra, mint a testvérek. Ne aggodalmaskodj!« Amint Tóbiás meghallotta Ráfael szavait, s megtudta, hogy nővére és apja családjából való, nagyon megszerette őt és szíve hozzá kapcsolódott.
Jegyzetek
5,3 Az apa válaszol fia nehézségeire. Tudatja vele, hogy van ismertetőjele (a görög szerint egy két részre tépett papírlap, amelynek egyik fele Gábaelnél, a másik fele Tóbitnál volt), és elküldi, hogy ha nem ismeri az utat, keressen magának megbízható vezetőt.
5,5 Az angyal, amikor Azarja alakját magára véve Izrael fiának, aztán pedig Ananja fiának nevezi magát, nem mond valótlant, hiszen Azarja azt jelenti, hogy az „Úr a segítség”, Ananja pedig, hogy az „Úr a jóság”.
6,8 A hal szívének, epéjének és májának nincs ilyen képessége. Az angyal az, aki elűzi a démont, és meggyógyítja Tóbit szemét (8,3). A szív, az epe és a máj egyszerűen csak arra szolgáltak, hogy az angyalnak ne kelljen még felfednie kilétét.
6,18 Amit itt legfőképpen ajánl Tóbiásnak, az az ima. A démonnak az előző férjek esetében azért volt hatalma, mert csak emberi céljaik voltak, de semmi hatalma nem volt Tóbiás fölött, aki tiszta szándéktól vezetve akarta a házasságot. Ősi hiedelem volt, hogy a fiatal menyasszonyt démon akarja megkaparintani.
SALAMON BÖLCS MONDÁSAI SALAMON MONDÁSAINAK ELSŐ GYŰJTEMÉNYE: 10,1-22,16
10
1 A bölcs fiú öröme atyjának,
a balga fiú pedig búbánata anyjának.
2 Igaztalan kincsek semmit sem érnek,
a becsületesség ellenben megment a haláltól.
Nem engedi az Úr az igaz lelkét éhezni,
de elveti a gonoszok kívánságát.
A lassú kéz szegénnyé tesz,
a szorgosak keze azonban gazdagságot szerez.
Aki hazugságra támaszkodik, szelet legeltet,
és repdeső madarat kerget.
Jegyzetek
10,1 Feltehetően két gyűjteményből (10,1-15,33; 16,1-22,16) állították össze ezt a jelenlegi egységet, amely főként kétsoros, gondolatritmusban megírt bölcs mondásokat tartalmaz. A mondások kb. Kr. e. 930 és Kr. e. 200 között keletkeztek.
10,1 A mondások optimizmust tükröznek: a szorgalom és a jámborság mindig sikert arat.
10,2 A „becsületesség” más fordítása: adakozás (vö. Sír 3,30; Tób 4,10k; 12,9).