MÁSODIK ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 49,1-9a
49
1 Hallgassatok rám, szigetek,
és figyeljetek, népek, a távolból!
Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva,
anyám méhétől emlegette nevem.
Olyanná tette számat, mint az éles kard,
keze árnyékában rejtett el engem;
olyanná tett, mint a hegyes nyíl,
tegzébe dugott engem.
3 Így szólt hozzám: »Szolgám vagy,
Izrael, benned fogok megdicsőülni.«
De én azt mondtam: »Hasztalan fáradoztam,
hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet.
De igazságom az Úrnál van,
és munkám jutalma Istenemnél.«
5 Most pedig így szól az Úr,
aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
és Izrael hozzá gyűljön;
mert becses vagyok az Úr szemében,
és Istenem lett az én erőm;
ezt mondta: »Kevés az, hogy szolgám légy,
hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
és Izrael maradékát visszatérítsd;
a nemzetek világosságává teszlek,
hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.«
Jegyzetek
49,1 A szolgát, Izraelt, Isten választotta, Ő adta ajkára a szót, hogy világosságot vigyen a nemzeteknek. Bár úgy tűnik, fáradozása hiábavaló, Isten mégsem fogja hagyni, hogy népe elbukjon.
49,3 Az Izrael szó néhány héber kéziratból hiányzik.
49,5 A szolga (itt egy próféta), akinek Izrael ellenállt, most a pogányokhoz kap küldetést.