¹1  Szállj le, és ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj le a földre, nincs trónus,
káldeaiak leánya!
Mert nem hívnak téged többé
elpuhultnak és kényesnek.

²2  Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet!
Vedd le fátyladat,
emeld fel uszályodat, fedd fel combodat,
kelj át folyókon!

³3  Táruljon fel meztelenséged,
és legyen láthatóvá szégyened!
»Bosszút állok,
és nem kímélek senkit«

⁴4  – mondja a mi megváltónk,
Seregek Ura az ő neve,
Izrael Szentje.

⁵5  Ülj csendben, és menj a sötétbe,
káldeaiak leánya,
mert nem hívnak téged többé
országok úrnőjének!

⁶6  Megharagudtam népemre,
megfosztottam szentségétől örökségemet,
és kezedbe adtam őket;
nem gyakoroltál velük irgalmat,
az öregre is ráraktad súlyos igádat.

⁷7  Azt mondtad: »Örökké úrnő leszek!«
Nem szívlelted meg ezeket,
nem gondoltál a végére.

⁸8  De most halld ezt, te elpuhult,
aki biztonságban laksz,
és azt mondod szívedben:
»Én vagyok, és rajtam kívül nincs más;
nem fogok özvegyen lakni,
és nem ismerem a gyermektelenséget!«

⁹9  Elér majd téged mind a kettő,
hirtelen, egyetlen napon:
a gyermektelenség és özvegység;
egy szempillantás alatt elérnek téged,
hiába sok varázslatod,
és varázsigéid nagy ereje.

¹⁰10  Gonoszságodban bíztál, és azt mondtad:
»Nincs senki, aki látna engem.«
Bölcsességed és tudományod vezetett félre téged,
hogy azt mondd szívedben:
»Én vagyok, és rajtam kívül nincs más.«

¹¹11  Elér majd téged a baj,
nem tudod elhárítani,
és rád szakad a veszedelem,
nem bírod elfordítani;
elér téged egy szempillantás alatt a pusztulás,
melyet nem ismersz.

¹²12  Állj elő hát varázsigéiddel
és sok varázslatoddal,
melyekkel ifjúkorod óta vesződtél!
Hátha hasznot húzhatsz,
hátha félelmet keltesz.

¹³13  Kimerültél sok tervedben;
álljanak hát elő, és szabadítsanak meg téged,
akik az eget vizsgálják,
akik a csillagokat nézik,
és tudtul adják minden újholdkor,
mi történik majd veled!

¹⁴14  Íme, olyanok lettek, mint a tarló,
tűz égeti el őket,
nem mentik meg életüket a láng hatalmából;
nem parázs az, melynél melegedhetnének,
nem tűzhely, hogy előtte ülhetnének.

¹⁵15  Így jársz azokkal, akikkel vesződtél,
akikkel ifjúkorod óta kereskedtél;
mindegyik a maga útján tévelyeg,
nincs, aki megszabadítson téged.

¹1  Halljátok ezt, Jákob háza,
akik Izrael nevét viselitek,
és Júda bensejéből származtok;
akik az Úr nevére esküsztök,
és Izrael Istenét emlegetitek,
de nem hűségben és nem igazságban!

²2  Bizony, a szent városról kapták nevüket,
és Izrael Istenére támaszkodnak:
Seregek Ura az ő neve.

³3  A korábbi dolgokat régóta hirdettem,
számból jöttek ki, és tudattam azokat;
egy szempillantás alatt megtettem, és bekövetkeztek.

⁴4  Mert tudtam, hogy megátalkodott vagy,
vasinakból van a nyakad,
és a homlokod ércből,

⁵5  ezért hirdettem neked régóta,
mielőtt bekövetkezett, tudattam veled,
hogy ne mondhasd: »Bálványom tette ezeket,
faragott és öntött szobrom parancsolta meg.«

⁶6  Amit hallottál, lásd mindazt!
És ti nem hirdetitek?
Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled,
és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz.

⁷7  Most teremtettem őket, nem régen,
és a napjuk előtt nem hallottál róluk,
hogy ne mondhasd: »Íme, ismertem őket.«

⁸8  Nem is hallottad, nem is ismerted,
füled sem nyílt meg előbb;
mert tudom, hogy nagyon hűtlen vagy,
és lázadónak hívnak az anyaméhtől fogva.

⁹9  Nevemért türtőztetem haragomat,
és dicsőségemért megfékezem irántad,
hogy ne pusztítsalak el.

¹⁰10  Íme, kiégettelek, de nem mint ezüstöt,
megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.

¹¹11  Önmagamért, magamért cselekszem,
mert hogyan engedhetném, hogy gyalázzanak?
És dicsőségemet másnak nem adom!

¹²12  Hallgass rám, Jákob,
és Izrael, akit elhívtam!
Én magam, én vagyok az első,
és én vagyok az utolsó is.

¹³13  Igen, az én kezem alapozta meg a földet,
és jobbom terjesztette ki az eget;
ha szólítom őket, előállnak együtt.

¹⁴14  Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok!
Ki hirdette közülük ezeket?
Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon,
és karja a káldeaiakon.

¹⁵15  Én, én szóltam, és hívtam el őt,
elhoztam őt, és sikerrel jár útján.

¹⁶16  Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt!
Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva,
attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok.
Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke.

¹⁷17  Így szól az Úr, a te megváltód,
Izrael Szentje:
Én vagyok az Úr, a te Istened,
aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék,
aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.

¹⁸18  Ha figyeltél volna parancsaimra,
olyan volna békességed, mint a folyam,
és igazságod, mint a tenger hullámai;

¹⁹19  ivadékod annyi volna, mint a föveny,
és méhed sarja annyi, mint homokszemei;
nem veszne ki és nem tűnne el
neve színem elől.

²⁰20  Menjetek ki Babilonból,
meneküljetek a káldeaiak közül!
Ujjongó hangon hirdessétek, adjátok tudtul ezt,
terjesszétek el a föld végéig!
Mondjátok: »Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!«

²¹21  Nem szomjaztak, amikor a pusztában vezette őket,
kősziklából fakasztott vizet nekik;
meghasította a kősziklát, és folytak a vizek.

²²22  Nincs békességük az istenteleneknek
– mondja az Úr. –