»Megfogtam jobbját,
hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte,
és királyok derekán oldom meg az övet,
hogy ajtókat nyissak meg előtte,
és kapuk ne maradjanak zárva.
Én előtted megyek,
és a hegyeket elegyengetem;
ércajtókat török össze,
és vaszárakat verek le.
Neked adom a sötétség kincseit
és a rejtekhelyek drágaságait,
hogy megtudd: én vagyok az Úr,
aki neveden szólítottalak, Izrael Istene.
Szolgámért, Jákobért,
és Izraelért, választottamért
szólítottalak neveden,
nevet adok neked, noha nem ismertél.
Én vagyok az Úr, és nincs más,
rajtam kívül nincs Isten!
Felövezlek téged, noha nem ismertél,
hogy megtudják napkelettől napnyugatig:
senki sincs rajtam kívül,
én vagyok az Úr, és nincs más!
Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget,
én szerzek jólétet, és teremtek bajt;
én, az Úr, cselekszem mindezeket.
8 Harmatozzatok, egek, felülről,
és a felhők hullassanak igazságot!
Nyíljék meg a föld,
teremjen szabadulást,
és igazság sarjadjon vele!
Én, az Úr, teremtettem azt.«
Jaj annak, aki perbe száll formálójával,
noha csak cserép a föld cserepei között!
Mondhatja-e formálójának az agyag: »Mit csinálsz?«,
vagy a mű: »Nincs ügyes kezed«?
Jaj annak, aki azt mondja az apának: »Miért nemzel?«,
s az asszonynak: »Miért szülsz?!«
Így szól az Úr,
Izrael Szentje és formálója:
»A jövendőt kérdezitek tőlem fiaimról,
és kezem művéről parancsoltok nekem?
Én alkottam a földet,
és az embert rajta én teremtettem;
az én kezem feszítette ki az eget,
és minden seregének én parancsoltam.
Én támasztottam őt igazságban,
és minden útját én egyengetem;
ő építi fel városomat,
és foglyaimat ő bocsátja el,
nem vételárért és nem ajándékért«,
– mondja a Seregek Ura.
»Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége
és a sábaiak, szálas termetű férfiak
hozzád vonulnak, s a tieid lesznek,
utánad mennek, bilincsbe verve vonulnak;
feléd borulnak le, hozzád könyörögnek:
‘Csak benned van Isten, és nincs más,
nem létezik más Isten!’«
15 Valóban, rejtőző Isten vagy te,
Izrael Istene, szabadító!
Megszégyenülnek és szégyent vallanak mindnyájan,
egyaránt gyalázatra jutnak a bálványok készítői.
Izrael megszabadul az Úr által,
örökké tartó szabadulással;
nem szégyenültök meg és nem vallotok szégyent
soha, soha többé!
18 Mert így szól az Úr,
aki az eget teremtette, ő, az Isten,
aki a földet formálta és megalkotta,
ő, aki megalapozta,
és nem pusztaságnak teremtette,
hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta:
»Én vagyok az Úr, és nincs más.
Nem a rejtekben szóltam,
a földnek egy sötét helyén;
nem mondtam Jákob ivadékának:
‘Hiába kerestek!’
Én, az Úr, igazat beszélek,
igazságot hirdetek.
Gyűljetek össze és jöjjetek,
lépjetek ide együtt,
akik a nemzetek közül megmenekültetek!
Oktalanok, akik bálványuk fáját hordozzák,
és olyan istenhez könyörögnek,
aki nem szabadít meg.
Hirdessétek és adjátok elő,
tanácskozzatok is egymással!
Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva?
Ki hirdette régóta?
Nemde én, az Úr?
Nincs más Isten rajtam kívül,
igaz és szabadító Isten nincs kívülem.
Forduljatok hozzám, és megszabadultok,
a földnek határai mind,
mert én vagyok az Isten, és nincs más!
Önmagamra esküdtem,
igazság jött ki számból,
szó, amely nem tér vissza:
előttem hajlik meg minden térd,
énrám esküszik minden nyelv.«
Azt mondják:
»Csak az Úrban van igazság és erő!«
Hozzá jönnek és megszégyenülnek
mind, akik pereltek vele.
Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik
Izrael minden ivadéka.
1 Térdre roskad Bél, meggörnyed Nábó,
szobraik állatokra és barmokra kerülnek;
terheiteket hordozzák,
teher az a kimerült állatoknak.
Meggörnyednek, térdre roskadnak együttesen,
nem tudják megmenteni a terhet,
és maguk is a fogságba mennek.
Hallgassatok rám, Jákob háza,
és Izrael házának egész maradéka,
ti, akiket hordozlak az anyaméhtől kezdve,
akiket viszlek anyátok méhétől fogva!
Öregségtekig én ugyanaz vagyok,
és idős korotokig én hordozlak;
én alkottalak, én viszlek,
én hordozlak, és mentelek meg.
Kihez hasonlíthatnátok engem,
és kivel vethetnétek egybe?
Kihez mérhetnétek engem, hogy hasonlók lennénk?
Akik kiöntik az aranyat az erszényből,
és akik ezüstöt mérnek a mérlegen,
aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon belőle,
meghajolnak és leborulnak.
Vállukra veszik, hordozzák,
és leteszik a helyére,
az pedig áll,
nem mozdul helyéről;
még ha kiált is hozzá valaki, akkor sem válaszol,
szorongatásából nem menti meg őt.
Emlékezzetek erre, és szégyenkezzetek;
vegyétek szívetekre, ti hűtlenek!
Emlékezzetek a korábbi dolgokra
az ősidőktől fogva,
mert én vagyok az Isten, és nincs más,
Isten vagyok, és nincs olyan, mint én!
Hirdetem kezdettől a végső dolgokat,
és régtől fogva azt, ami még nem történt meg.
Így szólok: »Tervem megvalósul,
és ami tetszik nekem, mindent megteszek.«
Hívok napkeletről egy ragadozó madarat,
messze földről egy tervemnek megfelelő férfit.
Szóltam, és be is teljesítem,
kigondoltam, és meg is teszem.
Hallgassatok rám, keményszívűek,
akik messze vagytok az igazságtól!
Közel hoztam igazságomat, nincsen messze,
és szabadításom nem késlekedik;
szabadítást adok a Sionon,
és dicsőségemet Izraelnek.
Jegyzetek
45,1 Círusz perzsa király Isten választottja, fölkent (= Messiás). Isten terveit hajtja végre (tudtán kívül) Izrael érdekében.
45,8 Az énekbe a kánaáni mitológia képei is keverednek: az égi harmat megtermékenyíti a Föld Anyát.
45,15 Töredéksor egy hitvallásból.
45,18 Isten hívja a pogány népeket, váljanak ők is Isten népévé.
46,1 Bél Marduk a teremtés és világuralom istene, Nábó (vö. Nebu-kadnezár) a bölcsességé és az írástudásé. Babilon isteneit vállukon hordták híveik a körmeneteken, Isten viszont maga hordozza népét, mint egy anya.
Büntető beszédek: 6,1-7,27
A pogány istentiszteleti helyek ellen 6 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, fordítsd tekintetedet Izrael hegyei felé, prófétálj ellenük és mondjad: Izrael hegyei, halljátok meg az Úr Isten igéjét! Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a szakadékokhoz és a völgyekhez: Íme, én kardot bocsátok rátok és megsemmisítem magaslataitokat, lerontom oltáraitokat, bálványaitok romokká lesznek, és megöltjeiteket bálványaitok elé vetem. Izrael fiainak holttestét pedig bálványaitok színe elé vetem és csontjaitokat szétszórom oltáraitok körül. Valamennyi lakott helyeteken elpusztítják a városokat, a magaslatokat pedig lerombolják és széthányják; oltáraitokat lerontják és összetörik; bálványaitokat megsemmisítik, szentélyeiteket szétrombolják, műveiteket elpusztítják, s akit megöltek, a földre hull közöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!8De meghagyok majd közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kard elől a nemzetek között, amikor szétszórlak titeket a földön; és akik megszabadulnak közületek, megemlékeznek majd rólam ama nemzetek között, amelyek közé mint foglyokat elhurcolják őket, mert megtöröm parázna és tőlem elpártolt szívüket és bálványaikkal paráználkodó szemüket; önmaguknak fognak visszatetszeni a gonoszságok miatt, amelyeket teljes utálatosságukban elkövettek. Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, nem hiába beszéltem, hanem rájuk hozom ezt a veszedelmet!
Így szól az Úr Isten: Üsd össze kezedet, dobbants lábaddal, és mondd: Jaj Izrael házának minden gonosz utálatossága miatt, mert karddal, éhséggel és döghalállal fognak elhullani! Aki távol van, döghalállal hal meg; aki közel van, kard által esik el; aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, éhségtől hal meg; és kitöltöm rajtuk haragomat. Akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr: amikor ott hevernek majd megöltjeitek bálványaitok között oltáraitok körül minden magas dombon és minden hegy tetején, minden árnyékos fa alatt és minden lombos tölgy alatt, azon a helyen, ahol illatos tömjént gyújtottak valamennyi bálványuknak. 14Kiterjesztem föléjük kezemet, és pusztasággá s elhagyottá teszem a földet a sivatagtól Rebláig minden lakóhelyükön; hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!«
Isten büntető ítélete 7 Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Most pedig, emberfia, így szól az Úr Isten Izrael földjéhez: Eljött a vég, a vég eljött az ország négy tájára! Már rajtad van a vég, rád bocsátom haragomat; megítéllek útjaid szerint, és rád helyezem minden utálatosságodat! Szemem nem könyörül meg rajtad és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Így szól az Úr Isten: Íme, csapás csapást ér! Eljött a vég; a vég eljött; rád virradt, íme, eljött! Eljött rád a pusztulás, te ország lakója; eljött az idő, közel van a napja az öldöklésnek, és nem a hegyek dicsőségének! Most közelről öntöm ki rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat; megítéllek útjaid szerint és rád rakom minden gonoszságodat. Szemem nem könyörül meg és nem irgalmazok, hanem rád rakom útjaid terhét, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én, az Úr büntetek!
Íme, a nap, íme, eljött, kikelt a pusztulás, kivirágzott a vessző, kisarjadt a kevélység; kinőtt a gonoszság az istentelenség vesszejévé! Semmi sem marad meg belőlük, sem a népből, sem örömkiáltásukból, és semmi nyugalmuk nem lesz. Eljött az idő, közel van a nap! Aki vesz, ne örvendjen, s aki elad, ne szomorkodjék, mert harag nehezedik egész népére. Mert aki elad, nem szerzi vissza azt, amit eladott, még ha meg is marad életük az élők között; mert nem tér vissza a látomás, amely egész sokasága ellen szól, és élte gonoszságától senki erőre nem kap. Fújjátok meg a harsonát, készüljenek fel mindnyájan! – De senki sincs, aki harcba szállna, mert egész népére az én haragom nehezedik.
Kívül kard, belül döghalál és éhínség! Aki a mezőn van, kard által hull el, s akik a városban vannak, döghalállal és éhínséggel vesznek el. Csak azok menekülnek meg közülük, akik elfutnak; a hegyek között lesznek, mint a völgyek galambjai, mindnyájan remegni fognak, mindenki a saját gonoszsága miatt.
Minden kéz ellankad, és minden térd vízben ázik. Szőrruhába öltöznek, és elborítja őket a félelem; minden arcon szégyen ég, és mindegyikük feje kopasz lesz. Ezüstjüket kidobják és aranyuk sárrá lesz; ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján. Nem laknak jól vele, és gyomruk nem telik meg, mert az gonoszságra vezette őket. Díszes ékszereiket kevélységre használták, és belőle utálatos képeket meg bálványszobrokat készítettek maguknak; ezért tisztátalansággá tettem azt számukra; 21idegenek kezébe adom fosztogatásra, a föld gonoszainak prédára, hogy megszentségtelenítsék. Elfordítom róluk arcomat, s azok megszentségtelenítik titkomat; fosztogatók hatolnak be oda s megszentségtelenítik azt. Készíts láncot! Mert a föld tele van vértörvénnyel, s a város tele van gonoszsággal. Elővezetem a nemzetek leggonoszabbjait, s azok birtokukba veszik házaikat; véget vetek a hatalmasok kevélységének, és azok birtokukba veszik szentélyeiket. Ha rájuk jön a szorongatás, keresik majd a békét, de nem lesz! Pusztulás pusztulást követ, az egyik hír a másikat éri; látomást követelnek a prófétától, de törvény nem lesz a papnál és tanács a véneknél. Gyászol a király, szomorúságba öltözik a fejedelem, s a föld népének keze megremeg. Útjaik szerint cselekszem majd velük és ítéleteik szerint ítélem meg őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«
Jegyzetek
6,8 Későbbi betoldás.
6,14 Rebla az Orontesz partján fekszik, itt ítélte halálra Nebukadnezár Cidkija fiait, és vakíttatta meg a királyt.
7,21 Később betoldott versek, melyek a Kr. e. 586-os katasztrófára utalnak.
Többet ér a szegény, aki megelégszik magával,
mint az úrhatnám, akinek kenyere sincsen.
Tudja az igaz, mi kell marhájának,
a gonoszok szíve azonban kegyetlen.
Aki megműveli földjét, jóllakhat kenyérrel,
aki hiú dolgok után szalad, az ostoba nagyon!
Aki borozgatva éldeleg,
szégyent hagy erődjeiben.
12 Az istentelen vágya a gonoszok vára,
az igazak gyökere azonban erősödik.
Jegyzetek
12,12 Megromlott szöveg.