ÍTÉLET A NÉPEK FELETT: 41,1-5.8-29

¹1  Hallgassatok rám, szigetek,
és a népek kapjanak új erőre!
Lépjenek elő, aztán beszéljenek,
szálljunk perbe egymással!

²2  Ki támasztotta kelet felől azt,
akinek léptét győzelem kíséri?
Kiszolgáltatja színe előtt a nemzeteket,
és királyokat vet alá neki;
mint a por, olyanná teszi őket kardja,
mint elfújt pelyva, olyanná az íja.

³3  Üldözi őket, zavartalanul halad előre,
lába alig éri az ösvényt.

⁴4  Ki tette és művelte ezt?
Ki hívta a nemzedékeket kezdettől fogva?
Én, az Úr, az első,
de az utolsókkal is én vagyok.

⁵5  Látják a szigetek, és félnek,
a föld végei megremegnek,
közelednek és összejönnek.

⁶6  Egyik a másikat segíti,
és azt mondja testvérének: »Légy erős!«

⁷7  Bátorítja kovács az ötvöst,
a kalapáccsal dolgozó azt, aki az üllőt veri;
azt mondja a forrasztásról: »Jó lesz!«,
és megerősíti szegekkel, hogy ne inogjon.

⁸8  De te, Izrael, az én szolgám,
Jákob, akit kiválasztottalak,
barátomnak, Ábrahámnak ivadéka,

⁹9  te, akit magamhoz ragadtalak a föld végéről,
és legtávolabbi sarkából hívtalak el,
s azt mondtam neked: »Szolgám vagy,
kiválasztottalak, és nem vetlek el téged«,

¹⁰10  ne félj, mert én veled vagyok!
Ne tekingess semerre, mert én vagyok a te Istened!
Megerősítelek és megsegítelek,
s támogatlak téged szabadító jobbommal.

¹¹11  Íme, szégyen és gyalázat éri mindazokat,
akik ellened küzdenek;
semmivé lesznek és elvesznek,
akik veled perbe szállnak.

¹²12  Keresed majd, de nem találod azokat,
akik veled civakodnak;
semmivé lesznek és megsemmisülnek,
akik ellened harcolnak.

¹³13  Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
aki megragadom jobbodat,
és így szólok hozzád: »Ne félj,
én megsegítelek!

¹⁴14  Ne félj, te férgecske, Jákob,
te kis bogár, Izrael!
Én megsegítelek« – mondja az Úr,
a te megváltód, Izrael Szentje. –

¹⁵15  Íme, cséplőszánná teszlek téged,
új és éles fogú cséplőhengerré.
Hegyeket csépelsz és törsz össze,
halmokat zúzol pozdorjává.

¹⁶16  Feldobod őket, és a szél elviszi,
a szélvihar szétszórja őket.
Te pedig ujjongsz majd az Úrban,
és Izrael Szentjében dicsekszel.

¹⁷17  A szegények és a szűkölködők
vizet keresnek, de nincs,
nyelvük a szomjúságtól kiszárad.
Én, az Úr, meghallgatom őket,
én, Izrael Istene,
nem hagyom el őket.

¹⁸18  Folyókat fakasztok a kopár dombokon,
és a völgyek közepén forrásokat;
a sivatagot bővizű tóvá teszem,
és a kiaszott földet vizek forrásává.

¹⁹19  A sivatagban cédrust növesztek,
akácot, mirtuszt és olajfát;
a pusztában fenyőt ültetek,
szilfát és ciprust egymás mellé,

²⁰20  hogy lássák és megtudják,
megfontolják és mindjárt megértsék:
az Úr keze művelte ezt,
és Izrael Szentje teremtette.

²¹21  Terjesszétek elő ügyeteket! – mondja az Úr. –
Adjátok elő érveiteket! – mondja Jákob királya. –

²²22  Adják elő és hirdessék nekünk,
ami történni fog!
A korábbi dolgokat hirdessétek, amint voltak,
hadd szívleljük meg,
és hadd tudjuk meg a végüket;
vagy a jövendőt tudassátok velünk!

²³23  Hirdessétek, ami a jövőben következik,
hadd tudjuk meg, hogy istenek vagytok!
Tegyetek jót, vagy akár rosszat is,
hadd vegyük észre, és lássuk együtt!

²⁴24  Íme, ti semmik vagytok,
és művetek semmiség;
utálat, ha valaki titeket választ!

²⁵25  Észak felől támasztottam, és eljött,
napkeletről nevén szólítottam;
eltiporja a helytartókat, mint az agyagot,
ahogyan a fazekas a sarat tapossa.

²⁶26  Ki hirdette kezdettől fogva, hogy tudjuk,
és régóta, hogy azt mondjuk: »Igaz?«
Senki sem hirdette, senki sem tudatta,
senki sem hallotta beszédeiteket.

²⁷27  Elsőként én mondtam Sionnak: Íme, itt vannak!
És Jeruzsálemnek én adtam azt, aki örömhírt vitt.

²⁸28  Láttam, hogy senki sincs,
egy sincs ezek között, aki tanácsot adna,
és ha megkérdezném, egy szót is felelne.

²⁹29  Íme, ők mind semmik,
semmiségek a tetteik;
szél és hiábavalóság a bálványaik.

ELSŐ ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 42,1-9

¹1  Íme, az én szolgám, akit támogatok,
választottam, akiben kedvemet találom.
Ráadtam lelkemet,
igazságot visz majd a nemzeteknek.

²2  Nem kiált, nem emeli fel hangját,
és nem hallatja az utcán.

³3  A megroppant nádszálat nem töri össze,
és a kialvó mécsbelet nem oltja el;
hűségesen visz igazságot.

⁴4  Nem alszik ki, és nem roppan össze,
míg igazságot nem tesz a földön;
és az ő nevében bíznak a nemzetek.

⁵5  Ezt mondja az Isten, az Úr,
aki az eget teremtette és kifeszítette,
aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad;
aki leheletet ad a rajta levő népnek,
és lelket a rajta járóknak:

⁶6  »Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban,
és fogom a kezedet;
megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek,
a nemzetek világosságává,

⁷7  hogy megnyisd a vakok szemét,
kihozd a börtönből a foglyokat,
a fogházból a sötétségben ülőket.

⁸8  Én vagyok az Úr, ez az én nevem;
és dicsőségemet nem adom másnak,
sem dicséretemet a bálványoknak.

⁹9  A régebbi dolgok, íme, elérkeztek;
most újakat hirdetek:
mielőtt kisarjadnának,
tudatom veletek.«

A BABILONBÓL VALÓ SZABADULÁS ÍGÉRETE: 42,10-44,23

¹⁰10  Énekeljetek az Úrnak új éneket,
dicséretét a föld végéről,
ti, akik a tengerre szálltok,
s mindazok, amik azt betöltik,
a szigetek és azok lakói!

¹¹11  Zengjen a puszta és városai,
a falvak, ahol Kedár lakik;
ujjongjanak a kőszikla lakói,
a hegyek tetejéről kiáltsanak!

¹²12  Adjanak az Úrnak dicsőséget,
és dicséretét a szigeteken hirdessék!

¹³13  Az Úr, mint a hős, kivonul,
mint harcos, felszítja indulatát;
felrivall és csatakiáltást hallat,
ellenségei felett diadalmaskodik.

¹⁴14  »Régóta hallgattam,
némán türtőztettem magam;
de most nyögök, mint a szülő asszony,
zihálok és lihegek egyszerre.

¹⁵15  Pusztává teszek hegyeket és halmokat,
minden füvüket kiszárítom;
szigetekké teszek folyamokat,
és tavakat kiszárítok.

¹⁶16  Vakokat vezetek olyan úton,
melyet nem ismernek,
és ismeretlen ösvényeken járatom őket;
a sötétséget világossággá teszem előttük,
és a göröngyös helyeket egyenessé.
Ezeket a dolgokat teszem velük,
és nem hagyom el őket.«

¹⁷17  Meghátrálnak és csúfosan megszégyenülnek,
akik a bálványban bíznak;
akik így szólnak az öntött szobrokhoz:
»Ti vagytok a mi isteneink.«

¹⁸18  Süketek, halljatok!
Vakok, nézzetek és lássatok!

¹⁹19  Ki vak, ha nem az én szolgám?
Ki olyan süket, mint követem, akit küldök?
Ki olyan vak, mint megbízottam,
és olyan vak, mint az Úr szolgája?

²⁰20  Sokat láttál, de nem ügyelsz rá;
nyitva van a füled, de nem hallasz.

²¹21  Úgy tetszett az Úrnak igazsága miatt,
hogy naggyá és magasztossá tegye a tanítást.

²²22  De kirabolt és kifosztott nép ez:
megbilincselték a börtönökben mindnyájukat,
és fogházakba dugták;
prédává lettek, és nincs megmentő,
zsákmánnyá, és nincs, aki azt mondja: »Add vissza!«

²³23  Ki fogja fel ezt fülével közületek,
ki figyel, és hallja meg a jövendő dolgokat?

²⁴24  Ki adta zsákmányul Jákobot,
és Izraelt a prédálóknak?
Nemde az Úr, aki ellen vétkeztünk?
Nem akartak útjain járni,
és nem hallgattak tanítására.

²⁵25  Ezért kiöntötte rá haragjának hevét
és a kemény harcot;
lángra lobbantotta körben, de ő nem értette meg,
felgyújtotta őt, de nem szívlelte meg.