1 Jöjjetek közel, nemzetek, hogy halljátok,
és ti népek, figyeljetek!
Hallja meg a föld, és ami azt betölti,
a földkerekség és minden sarjadéka!
Mert felgerjedt az Úr haragja minden nemzet ellen,
és indulata minden seregük ellen;
kiirtásra szánja és lemészároltatja őket.
Megöltjeiket szerteszét dobálják,
holttestükből bűz száll fel,
és vérüktől megolvadnak a hegyek.
Felbomlik az egek minden serege,
mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek,
és minden seregük lehull,
ahogy lehull a levél a szőlőről,
s ahogy lehull a fügefáról.
Mert felizzott kardom az égben,
és íme, ítéletre leszáll Edomra,
a népre, melyet kiirtásra szántam.
Az Úr kardja tele van vérrel,
zsíros a hájtól,
bárányok és bakok vérétől,
kosok veséjének hájától.
Mert áldozatot rendez az Úr Boszrában,
és nagy mészárlást Edom földjén.
Elhullanak a bivalyok velük együtt,
és a tulkok a bikákkal együtt;
megittasodik földjük a vértől,
és poruk zsíros lesz a hájtól.
Mert itt az Úr bosszújának napja,
a megtorlás esztendeje,
hogy elégtételt szerezzen Sionért.
Patakjai szurokká változnak,
a pora kénkővé,
a földje pedig égő szurokká.
Éjjel-nappal sohasem alszik ki,
örökké felfelé száll a füstje.
Nemzedékről nemzedékre pusztaság lesz,
soha többé senki sem megy át rajta.
Pelikán és sündisznó veszi birtokába,
bagoly és holló tanyázik majd rajta.
S ő kifeszíti fölötte a pusztaság mérőzsinórját
és a sivárság mérőónját.
Nemesei nem lesznek,
királyságot ott ki nem kiáltanak,
és fejedelmei mind semmivé lesznek.
Palotáiban tövis nő majd,
csalán és bogáncs a váraiban;
sakálok lakóhelye lesz,
és struccmadarak tanyája.
Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal,
és démon kiált a társának;
bizony, ott rejtőzik a boszorkány,
és talál nyugvóhelyet magának.
Ott fészkel a kígyó, és rak tojást,
melengeti és kikölti azt árnyékában;
bizony, ott gyűlnek össze a kányák,
egyik a másik után.
16 Keressétek meg az Úr könyvében,
és olvassátok el:
egy sem hiányzik ezek közül,
egyik sem keresi hiába a másikat;
mert az Úr szája parancsolt,
és az ő lelke gyűjtötte össze őket.
Ő vetett sorsot nekik,
és keze osztotta szét azt köztük mérőzsinórral;
örökre birtokba veszik,
nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.
1 Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék,
ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom!
Virulva viruljon és ujjongjon,
ujjongva vigadjon!
Övé lett a Libanon dicsősége,
a Kármel és a Sáron fensége;
meglátják ők az Úr dicsőségét,
Istenünk fenségét.
Erősítsétek meg a lankadt kezeket,
és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
Mondjátok a remegő szívűeknek:
»Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, a ti Istenetek!
Eljön a bosszú, Isten megtorlása,
ő jön el, és megszabadít titeket.«
Akkor majd kinyílik a vakok szeme,
és a süketek füle megnyílik.
Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve;
mert vizek fakadnak a pusztában,
és patakok a sivatagban.
A száraz vidék tóvá lesz,
és a szomjas föld vizek forrásává;
a tanyán, ahol sakálok hevertek,
benne nád és káka terem.
Kiépített út vezet arra,
és szent útnak fogják hívni.
Nem jár rajta tisztátalan:
azoké lesz, akik a helyes úton járnak,
és balgák nem tévelyegnek rajta.
Nem lesz ott oroszlán,
ragadozó vad nem lép rá,
nem is téved arra:
csak a megváltottak járnak rajta.
Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek,
ujjongással jönnek a Sionra,
és örök örvendezés lesz a fejük felett;
vidámság és öröm tölti el őket,
s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.
FÜGGELÉK: TÖRTÉNETI ESEMÉNYEK: 36,1-39,8
Szanherib hadjárata Jeruzsálem ellen: 36,1-22
Szanherib első üzenete 36 1Történt Hiszkija király tizennegyedik esztendejében, hogy felvonult Szanherib, Asszíria királya Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket. Ekkor elküldte Asszíria királya a főpohárnokát Lákisból Jeruzsálembe, Hiszkija királyhoz nagy hadsereggel, és az fel is állt a Felső-tó vízvezetéke mellett a Ruhamosók mezejéhez vivő úton. Kiment hozzá Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy, Sebna, az írnok és Joah, Ászáf fia, a főtanácsos. Ekkor így szólt hozzájuk a főpohárnok: »Mondjátok meg Hiszkijának, ezt mondja a nagykirály, Asszíria királya: Mi ez a bizalom, miben bízol? Azt gondolod: ‘Az ajkak beszéde már jó terv és elég erő a hadakozáshoz?’ Most kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? Íme, te ebben a törött nádpálcában, Egyiptomban bizakodsz, mely annak, aki rátámaszkodik, belemegy a tenyerébe, és átlyukasztja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya, mindazok számára, akik benne bíznak. Ha pedig azt mondjátok nekem: ‘Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk’, nemde ő az, akinek magaslatait és oltárait Hiszkija eltávolította, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ‘Ez előtt az oltár előtt boruljatok le?’ Nos tehát, fogadj urammal, Asszíria királyával! Adok neked kétezer lovat, ha tudsz lovasokat adni rájuk. Hogyan tudnál visszafordítani egyet is uram legkisebb szolgái közül? Mégis Egyiptomban bízol, a harci kocsikban és a lovasokban. Nos, talán az Úr nélkül vonultam fel ez ellen a föld ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: ‘Vonulj fel ez ellen a föld ellen, és pusztítsd el!’«Ekkor így szólt Eljakim, Sebna és Joah a főpohárnokhoz: »Beszélj szolgáidhoz arámul, mert megértjük! Ne beszélj hozzánk zsidó nyelven a nép füle hallatára, mely a várfalon áll!« De a főpohárnok azt mondta: »Talán csak uradhoz és hozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam mindezeket a szavakat? És nem inkább azokhoz az emberekhez, akik a várfalon ülnek, hogy majd saját ürüléküket egyék, és saját vizeletüket igyák, veletek együtt?«
Odaállt tehát a főpohárnok, majd nagy hanggal, zsidó nyelven kiáltott, és ezt mondta: »Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának szavait! Így szól a király: Rá ne szedjen titeket Hiszkija, mert nem tud megmenteni benneteket! Az Úrral se biztasson titeket Hiszkija, mondván: ‘Bizonyosan megment minket az Úr, nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe!’ Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert így szól Asszíria királya: Adjátok meg magatokat nekem, és jöjjetek ki hozzám, akkor ehet mindenki a szőlőtőjéről és mindenki a fügefájáról, és ihatja mindenki a kútjának vizét, míg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan földre, mint a ti földetek, gabonát és mustot termő földre, kenyeret és szőlőt termő földre. Ne vezessen félre titeket Hiszkija, mondván: ‘Az Úr majd megment minket!’ Vajon megmentették-e a nemzetek istenei a maguk földjét Asszíria királyának kezétől? Hol vannak Emát és Arfád istenei? Hol vannak Szefárvaim istenei? És megmentették-e Szamariát a kezemtől? Ezek közül az országok közül melyiket mentette meg istene a kezemtől, hogy az Úr meg tudná menteni Jeruzsálemet a kezemtől?«
De ők hallgattak, és nem feleltek neki egy szót sem, mert a király parancsa ez volt: »Ne feleljetek neki!« Akkor Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy, Sebna, az írnok és Joah, Ászáf fia, a főtanácsos bement Hiszkijához megszaggatott ruhában, és jelentették neki a főpohárnok szavait.
Jegyzetek
34,1 A végítélet leírása. Edom, Izrael ősellensége itt példaként szerepel, milyen is lesz az ítélet.
34,16 Későbbi kiegészítés a prófécia beteljesedéséről.
35,1 Egy ismeretlen próféta éneke az üdvösségről (vö. Mt 11,5). A nép hazatér majd a szétszóratásból.
36,1 Ezek a fejezetek a 2Kir 18,13-20,19-ből kerültek ide, hogy az összes Izajással kapcsolatos hagyomány megtalálható legyen az ő könyvében. Magyarázatokat lásd ott.