1 Íme, igazságosan uralkodik majd egy király,
és a fejedelmek jog szerint kormányoznak.
Olyan lesz mindegyik, mint rejtekhely a szél elől,
és mint búvóhely a zivatar elől;
mint patakok vize a száraz vidéken,
és súlyos szikla árnyéka a tikkadt földön.
Nem homályosul el a látók szeme,
és a hallók füle érteni fog.
Az oktalanok szíve megérti a tudományt,
és a dadogók nyelve folyékonyan pereg.
Nem hívják többé a balgát nemesnek,
és a csalót nem mondják tisztességesnek.
Mert a balga balgaságot beszél,
és szíve gonoszságot forral,
hogy aljasságot cselekedjék,
és hamisságot szóljon az Úr ellen;
hogy kielégítetlenül hagyja az éhező vágyát,
és a szomjazótól megtagadja az italt.
A csaló eszközei gonoszak, terveket sző,
hogy hazug beszéddel tönkretegye az alázatosakat,
még ha a szegény be bizonyítja is igazát.
Aki nemes, nemes terveket sző,
és kitart a nemes dolgokban.
9 Ti büszke asszonyok, keljetek föl,
halljátok hangomat!
Elbizakodott leányok,
fogjátok fel fületekkel beszédemet!
Esztendő esztendőre következik,
és reszketni fogtok, ti elbizakodottak,
mert vége lesz a szüretnek,
és gyümölcsszedés sem jön többé.
Remegjetek, ti büszkék, reszkessetek, ti elbizakodottak!
Vetkőzzetek mezítelenre, és övezzétek fel csípőtöket!
Verjétek melleteket a gyönyörű mezőkért,
a termékeny szőlőtőért,
népem földjéért, melyet tüske és tövis ver fel,
minden örvendező házért, a vigadozó városért!
Mert a palota üres lesz, a népes város elhagyott;
az Ófel és az őrtorony barlang lesz örökre,
vadszamarak öröme, nyájak legelője.
Végül kiárad ránk a lélek a magasból,
és a sivatag gyümölcsöskertté válik,
a gyümölcsöskert pedig erdőnek számít.
Jog lakik majd a sivatagban,
és igazság honol a gyümölcsöskertben.
Az igazság műve béke lesz,
az igazság eredménye pedig nyugalom
és biztonság örökre.
Népem békés otthonban lakik,
biztonságos hajlékokban
és gondtalan nyugalomban.
Az erdő pedig teljesen kidől,
s a város mélyre süllyed.
Boldogok vagytok,
akik mindenütt víz mellett veteményeztek,
és nincs béklyóban az ökrötök, szamaratok lába!
1 Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el,
rabló, akit még nem raboltak ki!
Ha befejezed a pusztítást, el fogsz pusztulni,
ha bevégzed a rablást, ki fognak rabolni!
Uram, kegyelmezz nekünk,
benned reménykedünk!
Légy karunk ereje reggelenként,
és szabadításunk bajaink idején!
Dörgő hangodtól elfutnak a népek,
ha te felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.
Összeszedik a zsákmányt, ahogy begyűjtik a sáskát,
ahogy ugrik a szöcske, úgy ugranak rá.
Fenséges az Úr, mert a magasságban lakik,
betölti Siont joggal és igazsággal.
Biztonság lesz a te idődben,
bőséges jólét, bölcsesség és tudás;
az Úr félelme lesz a kincse.
Íme, hírnökök kiáltoznak kint,
a béke követei keservesen sírnak.
Elhagyatottak az utak,
nincsen, aki az ösvényen járna;
megszegték a szövetséget,
megvetették a tanúkat,
nem becsülték az embereket.
9 Gyászol és bágyadozik az ország,
megszégyenül a Libanon, és hervadozik;
a Sáron olyan lett, mint a sivatag,
és lombját vesztette a Básán és a Kármel.
10 »Most fölkelek – mondja az Úr –,
most felállok, most felemelkedem!
Száraz füvet fogantok, pelyvát szültök;
leheletem, mint a tűz, megemészt titeket.
A népek égetett mésszé lesznek,
mint levágott tövisek, tűzben égnek el.
Halljátok meg, távollevők, mit tettem,
és ismerjétek meg, közellevők, hatalmamat!«
Megrettentek Sionban a vétkesek,
remegés fogta el az istenteleneket.
Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel?
Ki élhet közülünk az örök izzással?
Aki igazságban jár, és igazat beszél,
aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget,
és legyint a kezével, mert nem kell neki az ajándék,
aki bedugja fülét, hogy ne halljon vérontásról,
és bezárja szemét, hogy ne lásson rosszat:
az magasságban fog lakni,
sziklaerőd lesz a fellegvára;
kenyerét megkapja, vize nem fogy el.
17 Szemed a királyt szépségében nézi majd,
és messzire terjedő földet lát.
Szíved emlékezik még a rémületre:
»Hol van az összeíró? Hol van, aki méricskélt?
Hol van, aki összeírta a tornyokat?«
Az arcátlan népet nem látod már,
a homályos, érthetetlen beszédű népet,
melynek nyelve dadogó, értelmetlen.
Nézd a Siont, ünnepeink városát!
Szemed látja Jeruzsálemet,
a nyugodt lakóhelyet,
a sátrat, melyet nem bontanak le,
cövekeit nem húzzák ki soha,
és egyetlen kötele sem szakad el!
Az Úr fenséges lesz ott előttünk,
azon a helyen, ahol folyók hömpölyögnek,
mindenfelé széles folyamok;
nem jár rajtuk evezős hajó,
és hatalmas gálya nem szeli át őket.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényhozónk,
az Úr a mi királyunk: ő szabadít meg minket.
Meglazultak köteleid,
nem tartják árbocuk keresztrúdját,
nem feszítik ki a vitorlát.
Akkor majd osztoznak a vakok a sok prédán,
és a sánták zsákmányt zsákmányolnak.
Nem mondja egy lakó sem: »Beteg vagyok.«
A nép, mely ott lakik, elnyeri bűne bocsánatát.
Jegyzetek
32,1 Vö. 11,1-5.
32,9 Egy éven belül odalesz az asszonyok gondtalan elbizakodottsága (vö. 3,16-4,1).
33,1 Jaj a perzsák (?) ellen, akiket még senki sem győzött le.
33,9 A Sáron a termékeny tengerparti síkság Jaffa és a Kármel között.
33,10 Ki az, aki megállhat az ítéletkor? (vö. Zsolt 15; Iz 24,3-5)
33,17 Egy próféta látomása a végső időkről: Jeruzsálemet hatalmas folyók termékenyítik majd, nem lesz többé betegség.
BÁRUK KÖNYVE
Bevezetés: 1,1-14
1 1Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket Báruk, Néria fia – ő Maaszjának volt a fia, ő meg Cidkijának volt a fia, ő meg Haszádjának volt a fia, ő meg Helkijának volt a fia –, írt Babilóniában, az ötödik esztendőben, a hónap hetedik napján, abban az időben, amikor a káldeaiak elfoglalták Jeruzsálemet és tűzzel felgyújtották. 3Fel is olvasta Báruk ennek a könyvnek az igéit Joachinnak, Joakim fiának, Júda királyának füle hallatára és az egész népnek füle hallatára, akik eljöttek, hogy meghallgassák e könyvet, valamint a hatalmasoknak, a királyok fiainak füle hallatára, a vének füle hallatára és a népnek, mindazok aprajának-nagyjának füle hallatára, akik Babilóniában a Szódi folyó mellett laktak. Ezek, miután meghallgatták, sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr színe előtt. Majd kinek-kinek tehetségéhez képest pénzt gyűjtöttek, és elküldték Jeruzsálembe, Joakim paphoz, annak a Helkijának a fiához, aki Sálomnak volt a fia, valamint a papokhoz és az egész néphez, vagyis azokhoz, akik vele voltak Jeruzsálemben. 8Ekkor ő átvette az Úr templomának edényeit, amelyeket elhurcoltak a templomból, hogy visszavigye őket Júda földjére, Szíván hó tizedik napján, azokat az ezüstedényeket tudniillik, melyeket Cidkija, Jozija fia, Júda királya készíttetett, miután Nebukadnezár, Babilon királya elfogta Joachint, a fejedelmeket, a hatalmasokat mind és a föld népét Jeruzsálemből, és bilincsbe verve elvitte őket Babilonba.10Ez volt az üzenetük: »Íme küldtünk nektek pénzt, hogy vegyetek rajta égő áldozatot és tömjént, és készítsetek ételáldozatot, és mutassatok be bűnért való áldozatot az Úr, a mi Istenünk oltárán. És imádkozzatok Nebukadnezárnak, Babilon királyának az életéért, és fiának, Baltazárnak az életéért, hogy napjaik olyanok legyenek mint az ég napjai a föld felett, és hogy adjon az Úr erőt nekünk és világosítsa meg szemünket, hogy élhessünk Nebukadnezárnak, Babilon királyának árnyékában, és fiának, Baltazárnak árnyékában, és számos napon át szolgálhassunk nekik és kegyelmet találjunk színük előtt. Imádkozzatok értünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és haragja mind a mai napig nem fordult el tőlünk. 14Olvassátok fel ezt a könyvet, amelyet azért küldünk nektek, hogy kihirdessétek az Úr templomában, ünnepnapon és a megfelelő napokon.
A száműzöttek imája: 1,15-3,8
A bűnök megvallása 15Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin, királyainkon, főembereinken, papjainkon, prófétáinkon és atyáinkon mutatja. Vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk előtt, nem hittünk neki és nem bíztunk benne; nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek arra a szavára, hogy kövessük parancsait, amelyeket nekünk adott. Attól a naptól fogva, amelyen kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek voltunk az Úr, a mi Istenünk iránt, és eltávoztunk és elfordultunk, hogy ne halljuk szavát. Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, – amint azt a mai nap mutatja. Nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára azoknak a prófétáknak megannyi beszéde ellenére sem, akiket ő hozzánk küldött, hanem elmentünk valamennyien gonosz szívünk indulatát követve más isteneket szolgálni, és azt cselekedtük, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk szeme előtt.2 Ezért az Úr, a mi Istenünk teljesítette szavát, amelyet kimondott ellenünk és bíráink ellen, akik bíráskodtak Izraelen, továbbá királyaink ellen, főembereink ellen és egész Izrael meg Júda ellen, hogy oly nagy csapást hoz ránk az Úr, amilyen még nem volt az ég alatt, – amilyen Jeruzsálemet érte, úgy amint az meg van írva Mózes törvényében, úgyhogy megeszi az ember a saját fiának húsát és a saját leányának húsát. Kiszolgáltatta őket az összes király hatalmának, akik körülöttünk vannak, hogy gyalázat és borzalom tárgyává legyenek mindazon nép között, amelyek közé az Úr széjjelszórt minket. És alájuk kerültünk, nem pedig föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mivel nem engedelmeskedtünk szavának. Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig és atyáinké arcunk megszégyenülése, amint azt ez a nap mutatja. Bizony, kimondta az Úr ellenünk mindezeket a csapásokat, amelyek ránk jöttek, és mi nem engeszteltük meg az Úrnak, a mi Istenünknek arcát azzal, hogy mindnyájan megtértünk volna igen gonosz útjainkról. Ezért vigyázott az Úr a bajokra és ránk hozta őket, mert igazságos az Úr minden intézkedésében, amelyet nekünk meghagyott, és mi nem hallgattunk szavára, hogy kövessük az Úr parancsolatait, melyeket elénk állított.
A bűnbocsánat kérése 11Nos tehát, Urunk, Izrael Istene, aki kivezetted népedet Egyiptom földjéről erős kézzel, jelekkel és csodákkal, a te nagy hatalmaddal, felemelt karral, és nevet szereztél magadnak, amint azt a mai nap mutatja: vétkeztünk, istentelenül cselekedtünk, gonoszul viselkedtünk, Urunk, Istenünk, minden parancsolatoddal szemben. Forduljon el rólunk haragod, hiszen csak kevesen maradtunk meg a nemzetek között, ahová szétszórtál minket. Hallgasd meg, Urunk, könyörgéseinket és imádságainkat, és szabadíts meg minket önmagadért, és add, hogy kegyelmet találjunk azok színe előtt, akik elhurcoltak minket; hadd tudja meg az egész föld, hogy te, az Úr vagy a mi Istenünk, és a te nevedet viseli Izrael és nemzetsége. Tekints ránk, Urunk, szent hajlékodból, hajtsd hozzánk füledet és hallgass meg minket, 17nyisd fel szemedet és láss! Hiszen nem az alvilágban lévő halottak, akiknek testéből elvetted a lelket, adnak tiszteletet és igazat az Úrnak, hanem az a lélek, amely bánkódik a nyomorúság súlya alatt, és meggörnyedve és megtörve jár, továbbá a bágyadt szem és az éhező lélek ad tiszteletet és igazat az Úrnak.
Nem azért könyörgünk és esedezünk irgalomért színed előtt, Urunk, Istenünk, mert atyáink igazak voltak, hanem mert ránk küldted haragodat és indulatodat, amint szóltál szolgáid, a próféták által, mondván: 21Ezt mondja az Úr: ‘Hajtsátok meg vállatokat és nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, és akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam. Ha azonban nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, hogy Babilon királyának szolgáljatok, kiűzlek titeket Júda városaiból és Jeruzsálemből, és elveszem tőletek a vígság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, és az egész országban nyoma sem lesz a benne lakóknak!’ De ők nem hallgattak szavadra, hogy Babilon királyának szolgáljanak. Ezért beteljesítetted igéidet, amelyeket szolgáid, a próféták által mondtál, hogy elhurcolják majd helyükről királyaink csontjait és atyáink csontjait. És lám, ott hevernek a nap tüzében és az éjszaka hidegében, és sokan meghaltak a legkínosabb fájdalmak között, éhség, kard és száműzetés által. Sőt azt a templomot is, amely a te nevedet viselte, olyanná tetted, amilyennek azt a mai nap mutatja – Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt.
Az ígéretek teljesedésének reménye Velünk azonban, Urunk Istenünk, egész jóságod és egész nagy irgalmasságod szerint cselekedtél, melyről szóltál szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen meghagytad neki, hogy írja le Izrael fiai előtt törvényedet. Azt mondtad: ‘Ha nem hallgattok szavamra, ez a nagy sokaság igen kicsinnyé lesz azok közt a nemzetek közt, amelyek közé majd szétszórom őket, mert tudom, hogy ez a nép nem hallgat majd rám, hiszen kemény nyakú egy nép ez. Fogságának földjén azonban majd megtér szívében, és megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük; én pedig értelmes szívet és figyelmes fület adok majd nekik, és dicsérnek majd engem fogságuk földjén és megemlékeznek nevemről. Megtérnek majd kemény nyakasságukból és gonoszságaikból, mert visszagondolnak atyáik útjára, akik vétkeztek ellenem. Akkor visszahívom őket arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és uralkodnak rajta; megsokasítom őket és többé meg nem fogyatkoznak. És egy másik, örök szövetségre lépek velük, hogy én legyek az Istenük és ők legyenek az én népem. Nem űzöm el többé népemet, Izrael fiait, abból az országból, amelyet nekik adtam.’
Jegyzetek
1,1 Báruk Jeremiás próféta írnoka és tanítványa. A jelzett időpont Kr. e. 581 július-augusztus.
1,3 Az elhurcoltak összejövetele Jeruzsálem elpusztításának évfordulóján. Joachin király (2Kir 24,8-17) is részt vesz, és adományokat gyűjtenek az otthonmaradottaknak.
1,8 Valószínűtlen, hogy már Nebukadnezár visszaadta volna a templom edényeit (vö. Ezdr 1,7-11).
1,10 Jeruzsálemben az áldozat bemutatásakor imádkozniuk kellett Baltazár királyért (aki nem Nebukadnezár, hanem Nabonid fia volt; vö. Dán 5,2).
1,14 Az „ünnep” a sátoros ünnep (vö. Lev 23,33-36).
1,15 Imák a szétszóratásban élő zsidóság istentiszteleteire.
1,15 Vö. Dán 9,7-14.
2,11 Isten nevének becsülete elválaszthatatlan népének sorsától.
2,17 Ha Isten veszni hagyja a népét, ki fogja Őt ezután dicsérni?
2,21 Vö. Jer 27,12; 7,34.
A könyörületes ember magával is jót tesz,
a kegyetlen pedig rokonait is eltaszítja.
18 Csalóka nyereségre dolgozik a gonosz,
aki igazságot vet, annak lesz maradandó jutalma.
A jóság életet szerez,
a gonosz követése pedig halált.
Utálja az Úr az álnok szívet,
de kedvét leli azokban, akiknek útja feddhetetlen.
Jegyzetek
11,18 A vers magyarázza, hogy miért érhetnek el eredményeket a gonoszok is: sikereik látszólagosak.