1 Mert íme, az Úr, a Seregek Ura
megfosztja Jeruzsálemet és Júdát
a támasztól és oltalomtól,
minden támasztól, amit a kenyér jelent,
és minden segítségtől, amit a víz nyújt.
Elveszi tőle a hőst és a harcost,
a bírót és a prófétát,
a jóst és az öreget,
ötven ember parancsnokát és a tekintélyest,
a tanácsadót, a bölcs mestert
és a gyógyításhoz értőt.
Ifjakat teszek fejedelmeikké,
és gyermekek uralkodnak majd rajtuk.
Szorongatja a nép között egyik ember a másikat,
mindenki a társát:
rátámad az ifjú az öregre,
s az alacsonyrendű a tekintélyesre.
Az egyik megragadja testvérét,
aki atyja házából való:
»Neked még van ruhád,
légy a fejedelmünk,
és e romhalmaz legyen a te kezed alatt!«,
az így kiált majd azon a napon:
»Nem leszek én orvosa másnak,
hiszen az én házamban sincsen sem kenyér, sem ruha;
ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!«
Mert elbukik Jeruzsálem, és Júda elesik,
mivel szavuk és tetteik az Úr ellen irányulnak,
hogy szembeszegüljenek dicsőséges szemével.
Arcátlanságuk vádolja őket,
és vétküket, mint Szodoma, hirdetik, nem titkolják.
Jaj nekik, mert meglakolnak a gonoszságért!
10 Nyugtassátok meg az igazat: »Jól van!«,
mert tettei gyümölcsét fogja enni.
Jaj a gonosznak! Rosszul jár,
mert keze tetteihez mérten lesz fizetsége.
Népemet gyermekek sanyargatják,
és asszonyok uralkodnak rajta.
Én népem! Vezetőid tévútra visznek,
és lépteid útját megzavarják.
Ám az Úr felkel, hogy pereljen,
feláll, hogy megítélje a népeket.
14 Az Úr ítéletre száll
népe véneivel és fejedelmeivel:
»Ti feldúltátok a szőlőt,
szegénytől rabolt holmi van házaitokban.
Miért zúzzátok össze népemet,
és töritek össze a szegények arcát?«
– mondja az Úr, a Seregek Istene.
16 Így szól az Úr:
»Mivel felfuvalkodtak Sion leányai,
nyakukat nyújtogatva és szemükkel kacsingatva járnak,
tipegve lépegetnek,
és lábpereceikkel csörögnek,
azért kopasszá teszi az Úr
Sion leányainak feje tetejét,
és halántékukat felfedi az Úr.«
Azon a napon majd elveszi az Úr a díszeket:
a lábpereceket és a nyakláncokat,
a holdacskákat és a fülbevalókat,
a karpereceket és a fátylakat,
a hajdíszeket és a lábkarikákat,
az öveket, az illatszertartókat és a varázsszobrokat,
a gyűrűket és az orrkarikákat,
a díszes ruhákat és a palástokat,
a vállkendőket és az erszényeket,
a tükröket és a gyolcsokat,
a fejkötőket és a lepleket.
És lesz a balzsamillat helyett büdösség,
az öv helyett kötél,
a bodorított haj helyett kopaszság,
a díszöltözet helyett zsákruha
és a szépség helyett szégyenbélyeg.
Embereid a kardtól hullanak el,
és hőseid a harcban.
Szomorkodnak és gyászolnak majd városkapui,
ő pedig kifosztva ül a földön.
»A saját kenyerünket esszük,
és a saját ruhánkba öltözünk;
csak hadd viselhessük nevedet!
Vedd le rólunk a gyalázatot!«
2 Azon a napon az Úr sarjadéka
ékesség és dicsőség lesz,
s a föld gyümölcse büszkeség és dísz
azoknak, akik megmenekülnek Izraelből.
Ez történik majd: mindazt, aki megmarad Sionban,
és életben marad Jeruzsálemben,
szentnek hívják majd;
mindazt, aki az élők közé van felírva Jeruzsálemben.
Az Úr pedig lemossa majd Sion leányainak szennyét,
és Jeruzsálem vérét kiöblíti belőle,
az ítélet lelkével és a megtisztítás lelkével.
Akkor az Úr a Sion hegyének egész helye fölé
és közössége fölé
felhőt teremt nappal,
füstöt és lángoló tűz fényét éjjel.
Minden dicsőség felett oltalom lesz számára,
és sátor, árnyékul nappal a forróság ellen,
menedékül és rejtekhelyül a zápor és eső ellen.
Jegyzetek
3,1 Isten megtagadja segítségét a néptől, és így a rend összeomlik. Először a vezetőembereket hurcolták fogságba.
3,10 Ez a később idefűzött bölcs mondás összefoglalja a helyzetet.
3,14 A szőlő Izrael (vö. 5,1).
3,16 A magukat cicomázó asszonyok majd az ostrom után ráébrednek, mit is jelent igazából egy férfi társának lenni.
4,2 A vész után megmaradottak szentek, mert fel vannak írva a mennyei könyvben. Éppúgy, mint az egyiptomi kivonulás idején, Isten felhő és tűzoszlop alakjában velük lesz.
Sárát becsmérlik Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott. Hét férfinek adták ugyanis feleségül, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt megtörtént volna vele, ami az asszonyokkal történni szokott. A szolgálóleány ezt mondta neki: »Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád és egyikkel sem volt szerencséd. 9Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt.«
Sára imája Ezen a napon elkeseredve és könnyezve fölment a leány atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott és így szólt: »Ne gyalázzák esetleg apámat és mondják: ‘Egyetlen kedves lányod volt és keserűségében felakasztotta magát’, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben.« Ez után az ablaknál kitárt karral fohászkodott és ezt mondta: »Légy áldott Uram, irgalmas Isten, legyen áldott szent és tiszteletreméltó neved mindörökké. Áldjon téged minden műved örökké. És most Uram, feléd irányítom arcomat és tekintetemet. Add meg, hogy elhagyjam a földet és ne halljam a gyalázkodásokat. Te tudod Uram, hogy tiszta maradtam a férfi minden tisztátalanságától és nem szennyeztem be nevemet, sem atyám nevét fogságom földjén. Egyedüli leánya vagyok atyámnak, nincs más gyermeke, aki örökölhetne utána, nincs testvére, sem közeli rokona, aki miatt meg kellene maradnom, hogy felesége legyek. Hét férjet már elvesztettem, mi értelme van még az életemnek? De ha nem akarod elvenni életemet Uram, tekints rám és könyörülj rajtam, ne kelljen több gyalázatot elviselnem.«
Isten segítségének reménye Ugyanabban az időben mindkettőjük imádsága meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt, 17és elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt: Tóbit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hogy láthassa Isten világát, Sárát pedig, Ráguel leányát, adja feleségül Tóbiásnak, Tóbit fiának, kötözze meg Azmódeust, a gonosz szellemet, mert az előbbiekkel szemben Tóbiást illeti a jog, hogy őt elnyerje. Ekkor Tóbit visszatért az udvarról házába, Sára pedig, Ráguel leánya, lejött a fenti szobából.
ISTEN MEGSEGÍTI TÓBITOT: 4,1-12,22
Tóbit intelmei Tóbiásnak 4 Azon a napon Tóbitnak eszébe jutott a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott a médiai Rágesben. Ezt gondolta magában: »Íme, halálomat kértem. Miért nem hívom fiamat Tóbiást, és beszélek vele erről a pénzről, mielőtt meghalok?« Magához hívta fiát Tóbiást, aki odajött és így szólt hozzá: »Fiam, ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat és ne hagyd el egész életében, tégy kedvére és semmiben se szomorítsd meg lelkét. Gondolj arra fiam, hogy sok veszedelmet állt ki érted, amikor méhében hordozott. Ha meghal, temesd mellém ugyanabba a sírba. Életed minden napján fiam, eszedben legyen az Úr, ne vétkezz és ne hágd át parancsait. Életed minden napján tedd a jót és ne járj a gonoszság útján, mert ha az igazságot műveled, szerencsések lesznek útjaid tetteidben. Vagyonodból fiam, adj alamizsnát, és sohase fordítsd el arcodat a szegénytől, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled. Amennyi vagyonod lesz fiam, aszerint adj belőle alamizsnát. Ha bőven lesz vagyonod, több alamizsnát adj belőle. Ha kevés lesz, ne félj a kevésből adni alamizsnát: szép kincset helyezel el így az ínséges napokra, mert az alamizsna megment a haláltól és nem engedi, hogy a sötétségbe kerülj. Az alamizsna szép adomány mindazoknak, akik a Magasságbeli színe előtt teszik.Óvakodj fiam minden erkölcstelenségtől. Feleséget atyáid nemzetségéből végy magadnak és ne végy el idegen asszonyt, aki nem atyád törzséből való, mert a próféták fiai vagyunk: Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob a mi ősatyánk a régi időtől kezdve. Emlékezz arra fiam, hogy ők mind atyáik nemzetségéből vettek feleséget és áldottak voltak gyermekeikben és ivadékuké lesz örökségként a föld. Te pedig fiam szeresd testvéreidet és ne légy kevély szívedben testvéreiddel, néped fiaival és leányaival szemben, hogy közülük végy feleséget, mert a kevélység nagy romlást és állhatatlanságot okoz. A tétlenség pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség az éhség anyja.
A nálad dolgozó munkás bére ne maradjon nálad, hanem azonnal add meg neki, és a te béred nem kevesbedik meg, ha Istennek szolgálsz, igazságban megtérül számodra. Vigyázz magadra fiam minden cselekedetedben és légy megfontolt minden szavadban, s amit te nem szeretsz, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy megrészegedj, s a részegség ne kísérjen utadon. Kenyeredből juttass az éhezőnek és ruhádból a mezítelennek. Mindabból amiben bővelkedsz, adj, s szemrehányás nélkül adj alamizsnát.
Törd meg kenyeredet, és öntsd borodat az igazak sírjára, de ne adj a bűnösöknek. Minden bölcstől kérj tanácsot és ne vess meg semmi hasznos tanácsot. Minden időben áldd az Urat és kérd tőle, hogy irányítsa útjaidat és ösvényeidet, s hogy terveid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a jó tanács, hanem maga az Úr adja nekik a jó tanácsot. Akit akar, fölemel, s akit akar az Úr, megalázza az alvilág mélyéig. És most fiam vésd emlékezetedbe ezeket az utasításokat és ne vesszenek ki szívedből. Azt is tudtodra adom fiam, hogy tíz talentum ezüstöt helyeztem letétbe Gábaelnél, Gábri fiánál a médiai Rágesben. Ne félj fiam, hogy szegényen élünk. Sok jóval rendelkezel, ha féled az Istent, tartózkodsz minden bűntől és jót cselekszel az Úr, a te Istened szemében.«
Jegyzetek
3,6 Tóbit Istenhez imádkozott. Kérte, legyen meg az ő akarata. Elfogadja azt, majd kéri Istent, hadd halhasson meg. Örök hely: a szöveg nem egy sötét, félelmetes helyre céloz (általában így képzelték el az alvilágot), hanem azt a nyugalom, az élet terheitől való megszabadulás helyeként mutatja be. Mintha ez az írás is a békének azt a bizonyosságát sugallná, amelyről a Bölcsesség könyve beszél.
3,9 Meddőséget kívánni egy nőnek: a legnagyobb átoknak számított, amit mondani lehetett a régi keleten.
3,17 Ráfael azt jelenti „Isten gyógyít”. Megilleti a jog: ezek a szavak arra engednek következtetni, hogy Sára előző kérői nem feleltek meg a Törvény azon előírásának, hogy az egyedül öröklő leányt feleségül vegyék (Szám 27,8).
13 Dőreség-asszony lármás,
csupa csábítás és egyebet sem tud.
Leül háza kapujába,
egy székre a város magas helyén,
hogy hívja az arra menőket,
akik az útjukon járnak:
»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek ezt üzeni:
»A lopott víz édesebb,
s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«
És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak,
s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!
Jegyzetek
9,13 A dőreséget utcanőként festi le a szent szerző. Megszemélyesít minden a romlásba vezető csábítást.