Mint a délen átsöprő szélviharok,
úgy jön a sivatagból, a félelmetes földről.
Fenyegető látomásban volt részem:
a fosztogató fosztogat,
és a pusztító pusztít.
Vonulj föl, Élám!
Indíts ostromot, Média!
Minden érte való sóhajtozásnak véget vetettem.
Ezért van tele fájdalommal ágyékom,
görcsök fogtak el, mint a szülő asszony görcsei;
összeroskadtam attól, amit hallottam,
megrémültem attól, amit láttam.
Reszket a szívem, rémület szállt meg,
a nekem oly kedves alkonyatot rettegéssé tette.
Asztalt állítanak,
szőnyeget terítenek, esznek, isznak.
Keljetek fel, fejedelmek,
kenjétek be a pajzsot!
Mert így szólt hozzám az Úr:
»Menj, állíts őrszemet,
és amit lát, jelentse!
Ha lát kocsit, kettős fogatot,
szamáron járó, tevén ülő csapatot,
figyeljen erősen, nagy figyelemmel!«
És kiáltott a figyelő:
»Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat;
és őrhelyemen állok egész éjszakákon át.
Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!«
Akkor valaki megszólalt:
»Elesett, elesett Babilon,
és isteneinek faragott képeit
mind szétzúzták a földön!«
Ó, szérűn agyoncsépelt fiam!
Amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam,
azt hirdettem nektek.
Kiáltanak hozzám Szeírből:
»Őr, meddig tart még az éjszaka?
Őr, meddig tart még az éj?«
Felel az őr:
»Eljött a reggel, aztán az éjszaka;
ha kérdezni akartok, kérdezzetek,
jöjjetek ismét vissza!«
13 Kijelentés a pusztában.
Az erdőben, a pusztában töltsétek az éjszakát,
Dedán karavánjai!
A szomjazó elé vigyetek vizet,
Tema földjének lakói!
Kenyérrel siessetek a menekülő elé!
Mert kard elől menekülnek,
kivont kard elől,
és kifeszített íj elől,
súlyos harc elől.
Ítélet Jeruzsálem ellen: 22,1-25
Jeruzsálem lakóinak gonoszsága 22 1Kijelentés a Látomás völgye ellen. Mi lelt téged,
hogy egész néped felment a háztetőkre,
2 te lármával teli, zajongó város,
te vigadó város?
Sebesültjeidet nem kard sebezte meg,
és nem harcban haltak meg.
Főembereid mind együtt menekültek,
íj nélkül kerültek fogságba;
mindazok, akikre ráakadtak,
fogságba jutottak mindannyian,
hiába menekültek messze.
Ezért mondom: »Vegyétek le szemeteket rólam,
keservesen sírok!
Ne zaklassatok vigasztalásotokkal
népem leányának pusztulása miatt!«
Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja ez
az Úrtól, a Seregek Istenétől,
a Látomás völgyében.
Lerombolják a falat,
és segélykiáltás hangzik a hegy felé.
Élám felvette a tegezt,
lovas emberek menetében,
és Kír elővette a pajzsot.
Gyönyörű völgyeid megteltek harci kocsikkal,
és a lovasok felálltak a kapuban.
8 Leveszik Júda leplét,
és rátekintesz azon a napon
a Cédrusház fegyverzetére.
Látjátok, hogy Dávid városán sok a rés;
és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
Jeruzsálem házait számba veszitek,
és szétszedik a házakat,
hogy megerősítsétek a várfalat.
Medencét csináltok a két fal között
a régi tó vizének;
de nem figyeltek arra, aki ezeket alkotta,
és aki régóta formálta, arra nem néztek.
Az Úr, a Seregek Istene azon a napon
sírásra és jajgatásra hív,
kopaszságra és zsákruha felöltésére.
De íme, itt eközben öröm és vidámság van,
marhákat ölnek, és juhokat vágnak,
húst esznek, és bort isznak:
»Együnk és igyunk,
mert holnap úgyis meghalunk!«
Kinyilatkoztatást kaptam fülembe
a Seregek Urától:
»Bizony, nem nyer bocsánatot ez a bűnötök,
míg meg nem haltok!«
– mondja az Úr, a Seregek Istene.
»Indulj, menj be ahhoz az intézőhöz,
Sebna udvarnagyhoz:
‘Mi van neked itt, és ki van neked itt,
hogy sírhelyet vágattál itt magadnak?’
Mert a magasban vágatta ki sírhelyét,
a kősziklában vésetett hajlékot magának.
Íme, az Úr nagy hévvel elhajít téged, ember,
erősen megragadva.
Jól összegöngyöl, mint gombolyagot,
mint labdát, hajít téged egy tágas földre:
ott halsz meg, és ott lesznek pompás kocsijaid,
te, gyalázata urad házának!
Kivetlek téged tisztségedből,
és hivatalodból letaszítalak.
20 Ez történik majd azon a napon:
elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát,
ráadom köntösödet,
és övedet ráerősítem;
hatalmadat az ő kezébe adom,
és atyja lesz Jeruzsálem lakóinak
és Júda házának.
Az ő vállára adom Dávid házának kulcsát;
amit kinyit, nincs, aki bezárja,
és amit bezár, nincs, aki kinyissa.
Beverem őt, mint szeget, szilárd helyre,
és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.
Büntető ítélet Tírusz és Szidon ellen: 23,1-18
23 1Kijelentés Tírusz ellen. Jajgassatok, Tarzis hajói,
mert elpusztult erősségtek!
Miután megjöttek Ketim földjéről,
akkor jutott hozzájuk a hír.
Némuljatok el, partvidék lakói,
Szidon kereskedői!
A tengerjárók elleptek téged.
A nagy vizeken a Síhor vetése,
a Nílus aratása volt a jövedelme,
és a nemzetek kereskedelme folyt ott.
Szégyenkezz, Szidon, mert így szól a tenger,
ezt mondja a tenger erőssége:
»Nem vajúdtam, és nem szültem,
nem neveltem ifjakat,
nem tápláltam szüzeket.«
Amint a hír eljut Egyiptomba,
megrendülnek, mikor Tíruszról hallanak.
Keljetek át Tarzisba,
jajgassatok, partvidék lakói!
Hát ez a ti vigadozó városotok,
melynek eredete ősidőkbe nyúlik,
melyet lába messzire elvitt,
hogy idegenben telepedjék meg?
Ki határozott így Tírusz felől,
mely egykor koronát viselt,
melynek kereskedői fejedelmek voltak,
és kalmárai a földön tiszteletben álltak?
A Seregek Ura határozott így,
hogy meggyalázzon minden kevély büszkeséget,
és megszégyenítse mindazokat,
akik tiszteletben állnak a földön.
Műveld meg földedet, Tarzis leánya,
mint a Nílus partját,
nincs többé kikötő!
Az Úr kinyújtotta kezét a tenger fölé,
királyságokat rendített meg.
Az Úr parancsot adott Kánaán ellen,
hogy pusztítsák el erődítményeit.
Így szólt: »Nem fogsz többé vigadozni,
te meggyalázott szűz, Szidon leánya!
Hiába kelsz fel és kelsz át Ketimbe,
ott sem lesz nyugalmad!«
13 Íme, a káldeaiak országa:
ilyen nép nem volt;
Asszíria vadaknak szánta.
Felállították ostromtornyaikat,
földig rombolták palotáit,
romhalmazzá tették.
Jajgassatok, Tarzis hajói,
mert elpusztult erősségtek!
»Vedd a citerát, járd körül a várost,
te elfelejtett parázna nő!
Pengesd szépen, énekelj sokat,
hogy visszaemlékezzenek rád!«
Jegyzetek
21,1 Ez a látomás feltehetően a babiloni fogság idejéből származik. A Babilon eleste fölötti örömkiáltás Isten végső győzelmének örömhírévé lett a Jelenések könyvében (Jel 14,8; 18,2).
21,11 A próféta megtagadja a nyomorúság és a szabadulás időpontjaira vonatkozó kérdés megválaszolását.
21,13 Dedán és Tema délarábiai karaván-állomások.
22,1 Izajás szavai közvetlenül Jeruzsálem csodálatos felszabadulása után (Kr. e. 701). A nép nem ismerte fel Isten cselekvő kezét, és nem tart bűnbánatot.
22,2 Az elesettek azok a főemberek, akik szökést kíséreltek meg az ostromlott városból.
22,8 A Cédrusházhoz lásd 1Kir 7,2.
22,20 A kulcsok a város fölötti hatalmat jelképezik, melyeket a tisztségbe való beiktatáskor a hivatalnok vállára tettek (vö. Mt 16,19; Jel 3,7).
22,24 Intés Eljákimnak, hogy ne részesítse előnyben a saját családját.
23,1 Gyászének a fényűző föníciai tengerpart pusztulásáról, melyet a próféta a térséget jelképező tarzisi hajókhoz intéz. Ketim földje Ciprus.
23,13 Későbbi betoldások miatt a mondat alig érthető.
23,15 Tírusz kereskedelmét a próféta paráznasághoz hasonlítja. Jövedelme a Jeruzsálemben szegényesen élő papoké lesz.