Mint a délen átsöprő szélviharok,
úgy jön a sivatagból, a félelmetes földről.
Fenyegető látomásban volt részem:
a fosztogató fosztogat,
és a pusztító pusztít.
Vonulj föl, Élám!
Indíts ostromot, Média!
Minden érte való sóhajtozásnak véget vetettem.
Ezért van tele fájdalommal ágyékom,
görcsök fogtak el, mint a szülő asszony görcsei;
összeroskadtam attól, amit hallottam,
megrémültem attól, amit láttam.
Reszket a szívem, rémület szállt meg,
a nekem oly kedves alkonyatot rettegéssé tette.
Asztalt állítanak,
szőnyeget terítenek, esznek, isznak.
Keljetek fel, fejedelmek,
kenjétek be a pajzsot!
Mert így szólt hozzám az Úr:
»Menj, állíts őrszemet,
és amit lát, jelentse!
Ha lát kocsit, kettős fogatot,
szamáron járó, tevén ülő csapatot,
figyeljen erősen, nagy figyelemmel!«
És kiáltott a figyelő:
»Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat;
és őrhelyemen állok egész éjszakákon át.
Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!«
Akkor valaki megszólalt:
»Elesett, elesett Babilon,
és isteneinek faragott képeit
mind szétzúzták a földön!«
Ó, szérűn agyoncsépelt fiam!
Amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam,
azt hirdettem nektek.
Kiáltanak hozzám Szeírből:
»Őr, meddig tart még az éjszaka?
Őr, meddig tart még az éj?«
Felel az őr:
»Eljött a reggel, aztán az éjszaka;
ha kérdezni akartok, kérdezzetek,
jöjjetek ismét vissza!«
13 Kijelentés a pusztában.
Az erdőben, a pusztában töltsétek az éjszakát,
Dedán karavánjai!
A szomjazó elé vigyetek vizet,
Tema földjének lakói!
Kenyérrel siessetek a menekülő elé!
Mert kard elől menekülnek,
kivont kard elől,
és kifeszített íj elől,
súlyos harc elől.
Ítélet Jeruzsálem ellen: 22,1-25
Jeruzsálem lakóinak gonoszsága 22 1Kijelentés a Látomás völgye ellen. Mi lelt téged,
hogy egész néped felment a háztetőkre,
2 te lármával teli, zajongó város,
te vigadó város?
Sebesültjeidet nem kard sebezte meg,
és nem harcban haltak meg.
Főembereid mind együtt menekültek,
íj nélkül kerültek fogságba;
mindazok, akikre ráakadtak,
fogságba jutottak mindannyian,
hiába menekültek messze.
Ezért mondom: »Vegyétek le szemeteket rólam,
keservesen sírok!
Ne zaklassatok vigasztalásotokkal
népem leányának pusztulása miatt!«
Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja ez
az Úrtól, a Seregek Istenétől,
a Látomás völgyében.
Lerombolják a falat,
és segélykiáltás hangzik a hegy felé.
Élám felvette a tegezt,
lovas emberek menetében,
és Kír elővette a pajzsot.
Gyönyörű völgyeid megteltek harci kocsikkal,
és a lovasok felálltak a kapuban.
8 Leveszik Júda leplét,
és rátekintesz azon a napon
a Cédrusház fegyverzetére.
Látjátok, hogy Dávid városán sok a rés;
és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
Jeruzsálem házait számba veszitek,
és szétszedik a házakat,
hogy megerősítsétek a várfalat.
Medencét csináltok a két fal között
a régi tó vizének;
de nem figyeltek arra, aki ezeket alkotta,
és aki régóta formálta, arra nem néztek.
Az Úr, a Seregek Istene azon a napon
sírásra és jajgatásra hív,
kopaszságra és zsákruha felöltésére.
De íme, itt eközben öröm és vidámság van,
marhákat ölnek, és juhokat vágnak,
húst esznek, és bort isznak:
»Együnk és igyunk,
mert holnap úgyis meghalunk!«
Kinyilatkoztatást kaptam fülembe
a Seregek Urától:
»Bizony, nem nyer bocsánatot ez a bűnötök,
míg meg nem haltok!«
– mondja az Úr, a Seregek Istene.
»Indulj, menj be ahhoz az intézőhöz,
Sebna udvarnagyhoz:
‘Mi van neked itt, és ki van neked itt,
hogy sírhelyet vágattál itt magadnak?’
Mert a magasban vágatta ki sírhelyét,
a kősziklában vésetett hajlékot magának.
Íme, az Úr nagy hévvel elhajít téged, ember,
erősen megragadva.
Jól összegöngyöl, mint gombolyagot,
mint labdát, hajít téged egy tágas földre:
ott halsz meg, és ott lesznek pompás kocsijaid,
te, gyalázata urad házának!
Kivetlek téged tisztségedből,
és hivatalodból letaszítalak.
20 Ez történik majd azon a napon:
elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát,
ráadom köntösödet,
és övedet ráerősítem;
hatalmadat az ő kezébe adom,
és atyja lesz Jeruzsálem lakóinak
és Júda házának.
Az ő vállára adom Dávid házának kulcsát;
amit kinyit, nincs, aki bezárja,
és amit bezár, nincs, aki kinyissa.
Beverem őt, mint szeget, szilárd helyre,
és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.
Jegyzetek
21,1 Ez a látomás feltehetően a babiloni fogság idejéből származik. A Babilon eleste fölötti örömkiáltás Isten végső győzelmének örömhírévé lett a Jelenések könyvében (Jel 14,8; 18,2).
21,11 A próféta megtagadja a nyomorúság és a szabadulás időpontjaira vonatkozó kérdés megválaszolását.
21,13 Dedán és Tema délarábiai karaván-állomások.
22,1 Izajás szavai közvetlenül Jeruzsálem csodálatos felszabadulása után (Kr. e. 701). A nép nem ismerte fel Isten cselekvő kezét, és nem tart bűnbánatot.
22,2 Az elesettek azok a főemberek, akik szökést kíséreltek meg az ostromlott városból.
22,8 A Cédrusházhoz lásd 1Kir 7,2.
22,20 A kulcsok a város fölötti hatalmat jelképezik, melyeket a tisztségbe való beiktatáskor a hivatalnok vállára tettek (vö. Mt 16,19; Jel 3,7).
22,24 Intés Eljákimnak, hogy ne részesítse előnyben a saját családját.
te egészen hazug;
telve vagy fosztogatással,
és nem távozik tőled a rablás.
Csattog az ostor,
dübörög a robogó kerék,
zihál a ló,
száguld a szekér,
közelednek a lovasok,
csillog a kard,
villog a lándzsa,
tömérdek a sebesült,
rengeteg a halott.
Nincs száma a holttesteknek,
hulláikba botlanak.
Mert sokat paráználkodott a szép és bájos parázna nő,
mert varázslást űzött.
Nemzeteket ejtett rabul paráznaságával
és nemzetségeket varázslásaival.
»Íme, én ellened fordulok
– mondja a Seregek Ura –,
ruhád szegélyét arcodig emelem,
és megmutatom meztelenségedet a nemzeteknek,
és gyalázatodat az országoknak.
Utálatosságot halmozok rád,
gyalázattal illetlek,
és pellengérre állítlak.
Olyan leszel, hogy mindenki, aki lát,
visszatántorodik tőled és így szól:
‘Elpusztult Ninive! Ki sajnálja?
Hol is találhatnék olyanokat, akik részvéttel vannak irántad?’
8 Vajon különb vagy-e te Nó-Ámonnál,
mely a folyók mellett fekszik? –
vizek veszik körül,
védősánca a tenger,
várfala a tenger vize.
Etiópia volt az erőssége
és a végtelen Egyiptom;
Afrika és Líbia lakói voltak segítségére.
És mégis számkivetésbe, fogságba hurcolták,
kisdedeit minden utcasarkon a földhöz verdesték;
nemesei fölött sorsot vetettek,
és minden főemberét bilincsbe verték.
Te is megrészegülsz
és megvetés tárgya leszel;
te is oltalmat keresel majd
az ellenség elől!
Minden erődítésed olyan,
mint a korán érő fügével megrakott fügefa:
ha megrázzák, az evőnek szájába hullanak.
Íme, hadi néped olyan benned, mint az asszonyok;
országod kapui feltárulnak
és kinyílnak ellenségeid előtt,
tűz emészti meg záraidat.
Meríts bár magadnak vizet az ostrom idejére,
erősítsd meg bár erődítéseidet,
eredj bár a sárba, taposd és gyúrd,
és készíts téglát:
ott emészt meg téged a tűz,
kiirt a kard,
felfal, mint a sáska.
Gyűlj bár egybe, mint a sáska,
légy bár oly nagyszámú, mint a szöcske,
legyen bár több a kereskedőd,
mint az ég csillaga:
a sáska levedli a bőrét és elrepül!
Őreid annyian vannak, mint a sáskák,
és íródeákjaid mint a sáskaraj,
melyek a hideg idején meghúzódnak a kerítésekben,
de ha felkel a nap, elrepülnek,
és nem tudni a helyüket sem, ahol voltak.
Pásztoraid, Asszúr királya, elszunnyadnak,
főembereid szenderegnek,
néped a hegyeken bujdosik,
és nincs, aki összegyűjthetné őket.
Nincs orvosság a te romlásodra,
gyógyíthatatlan a te sebed!
Mindenki, aki hírt hall rólad,
tapsol fölötted;
hiszen kire nem hatott ki szüntelenül a te gonoszságod?«
Jegyzetek
3,8 Nó Ámont (= Téba, a mai Luxor), Felső-Egyiptom fővárosát Kr. e. 667-ben Asszíria elfoglalta.
3,8 Gúnydal Ninive pusztulásáról, mely nem mentes a „nacionalista” kárörömtől. Isten neve ebben a költeményben nem szerepel.