1 Kijelentés Damaszkusz ellen.
»Íme, Damaszkusz nem lesz többé város,
hanem romhalmazzá válik.
Elhagyottá lesznek Ároer városai,
a nyájaknak jutnak, s azok ott heverésznek,
anélkül, hogy valaki megzavarná őket.
Eltűnik az erőd Efraimból,
a királyság Damaszkuszból,
és Szíria maradéka úgy elpusztul,
mint Izrael fiainak dicsősége,
– mondja a Seregek Ura. –
Ez történik majd azon a napon:
megfogyatkozik Jákob dicsősége,
és húsának kövérsége lesoványodik.
Úgy lesz, mint amikor az arató
összefogja az álló gabonát,
és sarlójával learatja a kalászokat;
úgy lesz, mint amikor kalászt szed valaki
Refaim völgyében:
csak néhány szem marad belőle;
s mint amikor az olajfa termését leverik:
két-három bogyó marad koronája tetején,
vagy négy-öt a gyümölcsfa ágain«
– mondja az Úr, Izrael Istene.
Azon a napon az ember majd Alkotójára tekint,
és szeme Izrael Szentjére néz;
nem tekint az oltárokra, keze műveire,
és nem néz arra, amit ujjai alkottak,
a fákra és az oszlopokra.
Azon a napon olyanok lesznek erős városai,
mint a magányos erdők és hegycsúcsok,
amelyeket elhagytak Izrael fiai elől.
Pusztasággá válik,
mert megfeledkeztél szabadító Istenedről,
és erős Kőszikládra nem emlékeztél.
Ezért ültetsz tetszetős ültetvényeket,
ezért veted el idegen cserjék magvait.
11 Az ültetés napján körülkeríted,
és reggelre magodat kivirágoztatod.
De odalesz az aratás a betegség napján,
és a fájdalom gyógyíthatatlan lesz.
12 Jaj, zúg a számtalan nép,
zúgnak, mint a tengerek zúgása!
Morajlanak a nemzetek:
mint hatalmas vizek moraja, úgy háborognak.
A nemzetek, mint nagy vizek moraja,
úgy zúgnak.
Ha ő megfenyíti azokat, messzire futnak,
és elsodródnak, mint pelyva a hegyeken a széltől,
és mint kóró a szélvihartól.
Az est idején, íme, itt a rémület,
és reggelre már nincsenek többé!
Ez lesz az osztályrésze fosztogatóinknak,
és a sorsa azoknak, akik minket kirabolnak.
1 Jaj a szárnyzúgás földjének,
mely Etiópia folyamain túl van!
Követeket küld a tengeren,
papiruszcsónakokon a vizeken:
»Menjetek, gyors követek,
a szálas és fényes bőrű nemzethez,
a közel és távol rettegett néphez,
az erős és eltipró nemzethez,
melynek földjét folyamok szelik át!«
A földkerekség összes lakói,
a földnek lakosai,
ha fölemelkedik a zászló a hegyeken, lássátok meg,
és ha felharsan a kürt, halljátok meg!
Mert így szól hozzám az Úr:
»Nyugodt vagyok, és széttekintek lakóhelyemen,
mint forró hőség fényes nappal,
és mint gomolyfelhő a hőségben aratáskor.«
Mert még szüret előtt, elvirágzás után,
amikor a virágból érett szőlő lesz,
levágja a venyigéket szőlőmetsző késsel,
s az indákat letépi és leszakítja.
Ott marad mind a hegyek falánk madarainak
és a föld állatainak;
rajta töltik a nyarat a ragadozó madarak,
és a föld minden állata rajta telel.
Büntető ítélet Egyiptom ellen 19 1Kijelentés Egyiptom ellen.
Íme, az Úr gyors felhőn száguld
és lemegy Egyiptomba.
Meginognak színe előtt Egyiptom bálványai,
és Egyiptom szíve elernyed bensejében.
»Felingerlem az egyiptomit az egyiptomi ellen,
hogy harcoljon mindenki a testvére ellen,
és mindenki a társa ellen;
város város ellen, királyság királyság ellen.
Egyiptom lelke elgyengül bensejében,
tervét összezavarom.
Bálványokhoz és varázslókhoz fordulnak,
a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz.
Kegyetlen úr kezébe adom Egyiptomot,
és kemény király uralkodik majd rajtuk«
– mondja az Úr, a Seregek Ura.
Kiapad a víz a tengerből,
s a folyó kiszárad és kiszikkad.
Bűzlenek a folyamok,
elsekélyesednek és kiszáradnak Egyiptom Nílus-ágai,
a nád és a sás elfonnyad.
Kopár helyek lesznek a Nílus mellett,
a folyó torkolatánál,
s a Nílus mentén minden vetés elszárad,
eltűnik és nem lesz többé.
Búsulnak a halászok, és gyászolnak mind,
akik horgot vetnek a Nílusba,
és akik kiterítik a hálót a víz színén, kétségbeesnek.
Szégyent vallanak a len megmunkálói,
akik azt fésülik, és finom gyolccsá szövik;
takácsai tönkremennek,
és minden bérmunkás aggodalmaskodik.
Bizony, ostobák Tánisz fejedelmei,
a fáraó bölcs tanácsosai oktalan tanácsot adnak.
Hogyan mondhatjátok a fáraónak:
»Bölcsek fia vagyok én, ősrégi királyok fia?«
Hol vannak hát a bölcseid?
Adják neked hírül és mondják meg,
mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől!
Balgák lettek Tánisz fejedelmei,
tévedtek Memfisz fejedelmei;
félrevezették Egyiptomot törzseinek sarkkövei.
Az Úr a bensejükbe keverte a szédelgés szellemét,
hogy félrevezessék Egyiptomot minden tettében,
ahogy a részeg tántorog okádékában.
Nem sikerül Egyiptomnak semmilyen tette,
tegye azt akár a fej, akár a farok,
akár a pálma, akár a káka.
18Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptom földjén, mely Kánaán nyelvén beszél, és a Seregek Urára esküszik; Nap városának nevezik majd az egyiket.
Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földjének belsejében, és emlékoszlopa az Úrnak az ország határánál. Ez jel és bizonyság lesz a Seregek Uráról Egyiptom földjén; ha az Úrhoz kiáltanak szorongatóik miatt, szabadítót és vezetőt küld nekik, hogy megmentse őket. Megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és megismeri Egyiptom az Urat azon a napon; véres- és ételáldozattal hódolnak, s fogadalmat tesznek az Úrnak, és teljesítik azt. Bár kemény csapással sújtja az Úr Egyiptomot, de meg is gyógyítja: megtérnek az Úrhoz, és ő enged kérésüknek, s meggyógyítja őket.
Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába; az asszírok Egyiptomba mennek, és az egyiptomiak Asszíriába; és szolgálni fog Egyiptom Asszíriával együtt.
24Azon a napon Izrael harmadikként Egyiptom és Asszíria mellett áldás lesz a föld közepén, melyet megáld a Seregek Ura e szavakkal: »Áldott az én népem, Egyiptom, kezemnek műve, Asszíria, és örökségem, Izrael!«
Az etiópok és az egyiptomiak elhurcolása 20 1Abban az esztendőben, amikor Asdódhoz érkezett a fővezér, akit Szárgon, Asszíria királya küldött, és ostrom alá vette Asdódot, s elfoglalta, abban az időben így szólt az Úr Izajás, Ámosz fia által: »Menj, oldd le a zsákruhát derekadról, és sarudat húzd le lábadról!« Ő így is tett, mezítelenül és mezítláb járt. Akkor így szólt az Úr: »Amint szolgám, Izajás, mezítelenül és mezítláb járt három évig jelként és jelképként Egyiptom és Etiópia számára, úgy hajtja el majd Asszíria királya Egyiptom foglyait és Etiópia száműzöttjeit, ifjakat és öregeket, mezítelenül és mezítláb, csupasz üleppel, Egyiptom szégyenére. Akkor megrémülnek, és mindenki kiábrándul Etiópiából, melyben reménykedett, és Egyiptomból, amellyel kérkedett. Így szólnak e partvidék lakói azon a napon: ‘Íme, így jártak azok, akikben reménykedtünk, akikhez segítségért szaladtunk, hogy megszabaduljunk Asszíria királyától; akkor hogyan menekülhetnénk meg mi?’«
Jegyzetek
17,1 Különböző fenyegető jövendölések után (1-6) egy későbbi próféta a végső időkről, a népek megtéréséről szól (7-8).
17,11 Az idegen istenek tiszteletére ültetett kertektől termékenységet reméltek.
17,12 Isten végső győzelme a teremtéskor már megfékezett mítikus őstenger felett.
18,1 Az Egyiptomban kb. Kr. e. 712-től uralkodó 25. (etiópiai) dinasztia egy Asszíria-ellenes szövetségre próbálta Júdát rávenni. Izajás a terv ellen szól, Egyiptom bukását jövendöli meg.
18,7 Későbbi korból származó jövendölés az egyiptomiak megtéréséről.
19,1 A „kegyetlen úr” II. Szárgon (Kr. e. 722-705)
19,16 Későbbi időkből való jövendölések Egyiptomról.
19,18 A nap városa Hierapolisz.
19,24 Az Ábrahámnak adott ígéret (Ter 12,3) beteljesedik, Izrael áldás lesz a népek számára.
20,1 A próféta ruha nélkül jár, mint ahogyan majd az asszírok által deportált egyiptomiak fognak. Velük szövetségre lépni esztelenség. Asdód, a filiszteus város Kr. e. 711-ben esett el.