Mert megkönyörül az Úr Jákobon,
kiválasztja még egyszer Izraelt,
és letelepíti őket földjükön.
Az idegenek majd hozzájuk csatlakoznak,
és Jákob házához társulnak.
A nemzetek kézbeveszik őket,
és elviszik lakóhelyükre,
Izrael háza pedig tulajdonává teszi
az idegeneket az Úr földjén,
szolgákká és szolgálókká.
Azokat viszik fogságba, akik elhurcolták őket,
s ők uralkodni fognak sanyargatóikon.
Ez történik majd azon a napon,
amikor az Úr nyugalmat ad neked
szenvedésed és gyötrelmed után,
a kemény szolgaság után, melyben szolgáltál:
4 ezt a gúnydalt fogod zengeni Babilon királyáról:
»Hogy eltűnt a sanyargató,
hogy eltűnt a szorongatás!
Összetörte az Úr az istentelenek botját,
a zsarnokok vesszejét,
mely népeket vert dühödten
szüntelen veréssel,
nemzeteket igázott le haragjában
kegyetlen üldözéssel.
Megnyugodott és megpihent az egész föld,
ujjongásban tört ki.
A ciprusok is örülnek miattad,
s a Libanon cédrusai:
‘Mióta ledöntöttek téged,
nem jön fel senki kiirtani minket.’
Lent az alvilág megrendült jöttödre;
felriasztja kedvedért az árnyakat,
a föld minden fejedelmét,
felkelti trónjáról a nemzetek minden királyát.
Valamennyien megszólalnak, és ezt mondják neked:
‘Te is gyenge lettél, mint mi,
hozzánk hasonlóvá lettél.’
Az alvilágba szállt alá kevélységed
és hárfáid zengése;
rothadás alattad a fekvőhely,
és férgek a takaród.
12 Hogyan hullottál le az égből,
te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia?
Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője!
Te azt mondtad magadban:
‘Az égbe szállok fel,
Isten csillagai fölé emelem trónomat,
leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon.
Felmegyek a magas felhők fölé,
hasonló leszek a Magasságbelihez.’
De az alvilágba szállsz alá,
a verem legmélyére!
Akik meglátnak, rád néznek,
és téged figyelnek:
‘Hát ez az, aki megremegtette a földet,
aki megrendítette a királyságokat?
Ő az, aki a földkerekséget sivataggá tette,
városait lerombolta,
és foglyait nem engedte haza?
A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak,
mindenki a házában;
téged azonban kivetnek sírodból,
mint eldobott sarjat,
beborítva meggyilkoltakkal, akik kard által vesztek el,
és leszállnak a verem köveire;
kidobnak, mint eltaposott hullát.
Temetésben nem lesz részed, mint nekik,
mert földedet tönkretetted,
népedet legyilkoltad;
kihal neve mindörökre a gonoszok ivadékának!
Készítsetek fiainak vágóhidat,
atyáik bűne miatt,
nehogy felkeljenek, és birtokba vegyék az országot,
s betöltsék a földkerekség színét városokkal!’«
»Felkelek ellenük
– mondja a Seregek Ura –,
és kiirtom Babilon nevét és maradékát,
sarjadékát és ivadékát – mondja az Úr. –
Sündisznó odvává teszem, és mocsárrá,
elsöpröm a pusztítás seprűjével«
– mondja a Seregek Ura.
Ítélet a népek felett: 14,24-21,17
Az asszír sereg pusztulása
24 Megesküdött a Seregek Ura, és így szólt:
»Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz,
és amint elterveztem, úgy következik be.
Összetöröm Asszíriát országomban,
és hegyeimen eltaposom őt;
leveszem róluk igáját,
és terhét vállukról leemelem.«
Ez az elhatározott terv az egész föld felől,
és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet fölött.
Mert amit a Seregek Ura eltervezett,
ki hiúsíthatja meg?
És ha keze ki van nyújtva,
ki fordíthatja el?
»Ne örvendezz, egész Filisztea,
hogy összetört a botja a téged verőnek!
Mert a kígyó gyökeréből áspiskígyó sarjad,
és kígyó magva csak repülő kígyó.
A szegények elsőszülöttei jóllaknak,
és a szűkölködők biztonságban pihennek;
de a te gyökeredet éhséggel pusztítom el,
és maradékodat megölöm.
Jajgass, kapu! Kiálts, város!
Reszkess, egész Filisztea!
Mert észak felől füst közeleg,
és nincs szökevény seregeiben.«
Mit feleljenek a nemzet követeinek?
»Az Úr alapozta meg Siont,
és benne keresnek menedéket népének szegényei!«
Bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Ár-Moáb,
bizony, éjszaka elpusztul, megsemmisül Kír-Moáb.
Felmegy Díbon leánya sírni a magaslatokra;
a Nébó és Medeba fölött jajgat Moáb.
Minden fej kopasz,
minden szakáll levágva.
Utcáin zsákruhát viselnek,
háztetőin és terein mindenki jajgat,
sírásban tör ki.
Kiáltozik Hesbon és Elále,
Jászáig hallatszik a hangjuk;
ezért jajveszékelnek Moáb fegyveresei,
s a lelkük elcsügged.
Szívem Moáb felé kiált,
menekültjei Szegorig futnak, Eglát-Selisijjáig;
bizony, a Lúit emelkedőjén sírva mennek felfelé,
és Oronaim útján összetörve kiáltoznak.
Mert Nemrim vizei pusztasággá lesznek,
mivel elszárad a fű, elpusztul a növény,
nem marad semmiféle zöld.
Ezért amijük megmaradt,
vagyonukat a Fűzfák patakjához viszik.
Bizony, körbejárja a kiáltás Moáb határait;
Gállomig hallatszik jajgatása,
és Beer-Elímig jajveszékelése.
Bizony, Díbon vizei megtelnek vérrel,
mert Díbonra új csapásokat hozok:
oroszlánt Moáb menekültjeire,
és a föld maradékára.
Jegyzetek
14,4 A zsarnok halálakor az egész föld ujjong.
14,12 A kánaáni mitológia szerint Helel, a hajnal fia Istenhez akart hasonló lenni, és fel akart emelkedni az égbe, ám letaszították az alvilágba. A későbbi zsidó és keresztény hagyomány a mennyből letaszított Luciferre (a sátánra) vonatkoztatta ezeket a sorokat.
14,24 Izajástól eredő jövendölés, utal Szanherib visszavonulására Jeruzsálem alól (Kr. e. 701).
14,28 A verő bot III. Tiglatpilezer, aki Kr. e. 727-ben halt meg. Ekkor a filiszteusok megpróbáltak létrehozni egy Asszíria-ellenes szövetséget.
15,1 Moáb elleni jövendölések. Moáb is áldozatául esett az asszír hódításnak. Kír (ill. Kír Heresz) az ország fővárosa.
JOEL JÖVENDÖLÉSE
Felirat: 1,1
1 Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.A nép bűnbánata: 1,2-2,27
A sáskajárás csapása
Halljátok ezt, vének,
és fogadjátok be fületekbe mindnyájan,
akik az országban laktok!
Történt-e ilyesmi napjaitokban,
avagy atyáitok napjaiban?
Erről beszéljetek fiaitoknak,
fiaitok az ő fiaiknak,
és azok fiai a következő nemzedéknek!
4 Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska,
amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár,
s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!
Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok,
jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok,
mert elragadták szátoktól.
Felvonult ugyanis földemre egy nép:
erős és megszámlálhatatlan,
foga olyan volt, mint az oroszlán foga,
zápfoga, mint a nőstény oroszláné.
Szőlőmet pusztasággá tette,
fügefámat lehántotta,
meztelenné változtatta, szerteszórta,
fehérekké lettek ágai.
Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz
ifjúkori jegyese fölött!
Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat
az Úr házából;
gyászolnak a papok,
az Úr szolgái.
Pusztává lett a mező,
gyászol a termőföld,
mert elpusztult a gabona,
odalett a bor,
elapadt az olaj.
Szomorkodnak a szántóvetők,
jajgatnak a szőlőművesek
a gabona és az árpa miatt,
mert elveszett a szántóföld termése.
Odalett a szőlőtő,
elhervadt a fügefa;
gránátalma-, pálma- és almafa
s a mező minden fája kiszáradt.
Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!
Öltsetek gyászt és sírjatok, papok;
jajgassatok, oltárnak szolgái;
menjetek be, virrasszatok szőrruhában,
én Istenemnek szolgái;
mert veszendőbe ment Istenetek házából
az áldozat és az italáldozat.
Hirdessetek szent böjtöt,
rendeljetek el ünnepet,
gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket,
az ország összes lakóit,
és kiáltsatok az Úrhoz:
15 »Jaj, jaj, jaj! Az a nap!
Bizony közel van az Úr napja,
és mint pusztulás jön a Hatalmastól!
Nemde szemetek láttára pusztult ki az élelem,
az öröm és a vidámság Istenünk házából?«
Elpusztult az elvetett mag a göröngyök alatt,
összeomolhatnak a csűrök,
összedőlhetnek a magtárak,
hisz odalett a gabona!
Miért nyög az állat,
bőg a marhacsorda?
Mert nincs legelőjük;
sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak.
Hozzád kiáltok, Uram,
mert tűz emésztette meg a puszta ékességeit,
láng perzselte fel a vidék minden fáját.
De a mező állatai is rád tekintenek,
(mint az esőt szomjazó föld;)
hisz elapadtak a vizek forrásai,
és tűz emésztette meg a puszta ékességeit!
fújjatok riadót szent hegyemen,
rendüljön meg az ország minden lakója,
mert jön az Úr napja;
mert közel van!
Jön a sötétség és a homály napja,
a felhő és a vihar napja,
mint a hegyekre boruló szürkület,
jön egy nagyszámú és erős nép.
Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva,
s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!
Színe előtt tűz emészt,
és utána láng perzsel.
Mint a gyönyörűség kertje,
olyan a föld előtte,
és kietlen pusztaság utána;
senki sem menekülhet meg előle.
Alakjuk olyan, mint a lovak alakja,
s úgy száguldanak, mint a lovasok.
Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása
a hegyek tetején,
mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése.
Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép:
színe előtt gyötrelem fogja el a népeket,
minden arc magába gyűjti pírját.
Úgy száguldanak, mint a hősök,
megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak;
mindegyik a maga útján halad,
nem térnek le útjukról.
Egyik sem akadályozza a másikat,
mindegyik a maga ösvényén halad;
még a fegyvereken is keresztültörnek,
nincs akadály előttük.
Betörnek a városba,
felfutnak a falra,
felmásznak a házakba,
és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj.
Színe előtt megremeg a föld,
megmozdulnak az egek;
nap és hold elsötétedik,
s a csillagok visszatartják fényüket;
s az Úr hallatja mennydörgését
az ő seregének színe előtt;
mert igen nagy az ő tábora,
s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják.
Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes;
ki viselheti el?
»Nos tehát – mondja az Úr –,
térjetek hozzám teljes szívetekből,
böjttel, sírással és jajgatással.
Szaggassátok meg szíveteket,
nem pedig ruhátokat,
és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez,
mert jóságos ő és irgalmas,
türelmes és nagyirgalmú,
és szánakozik a bajok felett.«
Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt,
s áldást hagy hátra maga után,
étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára?
Fújjátok meg a harsonát Sionban,
hirdessetek szent böjtöt,
rendeljetek el ünnepet,
gyűjtsétek össze a népet,
szenteljétek meg a gyülekezetet,
hívjátok egybe a véneket,
gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket;
jöjjön ki hálószobájából a vőlegény,
és nászházából a menyasszony.
Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok,
az Úr szolgái, és mondják:
»Könyörülj, Uram, könyörülj népeden;
ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet,
és uralkodjanak rajta a nemzetek!«
Miért mondanák a népek között:
»Hol van az ő Istenük?«
Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt,
és megkegyelmezett népének.
És így felelt az Úr népének:
»Íme, én küldök nektek
gabonát, bort és olajat,
úgyhogy jóllakhattok velük,
és nem teszlek ki többé titeket
a nemzetek gyalázkodásának.
20 És eltávolítom tőletek az északi ellenséget,
és járatlan és puszta földre űzöm őt;
előőrsét a keleti tengerbe,
utóvédjét a nyugati tengerbe vetem,
és felszáll büdössége,
felszáll rothadásának bűze,
mert kevélyen cselekedett.
Ne félj, ország!
Ujjongj és örvendj,
mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr!
Ne féljetek, ti állatai a földnek,
mert sarjadnak immár a puszta legelői!
A fa megtermi gyümölcsét,
a fügefa s a szőlő megadja termését.
Sion fiai, ti is ujjongjatok,
és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben,
mert megadta nektek az igazság esőjét,
és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor.
És megtelnek a szérűk gabonával,
és árad a sajtókból a bor meg az olaj.
És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért,
amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó,
az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.
Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat,
és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét,
aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek;
és népem soha többé meg nem szégyenül.
Akkor majd megtudjátok,
hogy én Izrael közepette vagyok,
és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más,
és népem soha többé meg nem szégyenül.«
Jegyzetek
1,4 A vers a vándorsáska pusztítására utal.
1,15 A közösség siralma.
2,1 Nem világos, hogy a csapás egy sáskajárás, ellenséges betörés, vagy a végső ítélet leírása-e.
2,20 Utalás a Holt-tengerre és a Földközi-tengerre.