1 Vessző kél majd Jessze törzsökéből,
és hajtás sarjad gyökereiből.
Rajta nyugszik az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke,
a tanács és az erősség lelke,
a tudás és kegyesség, és az Úr félelmének lelke;
és kedve telik az Úr félelmében.
Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát,
és nem aszerint dönt, amit a fül hall,
hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket,
és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében;
megveri a földet szája vesszejével,
és ajkának leheletével megöli az istentelent.
Igazságosság lesz derekának öve,
és a hűség csípőjének kötője.
6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,
és a párduc a gödölyével heverészik;
borjú és oroszlánkölyök együtt híznak,
és kisgyermek terelgeti őket.
Tehén és medve együtt legelnek,
együtt heverésznek kölykeik,
és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén.
A csecsemő a vipera fészkénél játszik,
s az áspiskígyó üregébe dugja kezét
az anyatejtől elválasztott gyermek.
Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen,
mert tele lesz a föld az Úr ismeretével,
mint ahogy a vizek betöltik a tengert.
Ez történik majd azon a napon:
Jessze sarja a népek zászlajaként áll,
őt keresik a nemzetek,
és lakóhelye dicsőséges lesz.
11 Ez történik majd azon a napon:
kinyújtja az Úr másodszor is kezét,
hogy visszahozza népe maradékát,
mely megmarad Asszíriából és Egyiptomból,
Patroszból, Etiópiából és Élámból,
Sineárból, Hamatból és a tenger szigeteiről.
Zászlót bont a nemzeteknek,
egybegyűjti Izrael kitaszítottjait,
és Júda szétszórtjait összegyűjti
a föld négy széléről.
Megszűnik a viszálykodás Efraimmal,
és Júda ellenségei kipusztulnak;
Efraim nem lesz féltékeny Júdára,
és Júda nem ellenségeskedik Efraimmal.
Rázúdulnak a filiszteusok lejtőire nyugat felé,
együtt fosztják ki kelet fiait;
Edomra és Moábra kinyújtják kezüket,
és Ammon fiai engedelmeskednek nekik.
Kiszárítja az Úr Egyiptom tengerének öblét,
kezét a Folyam fölé lendíti forró szelével;
hét patakra zsugorítja azt,
és saruval járhatóvá teszi.
Útja lesz népem maradékának,
mely megmarad Asszíriából,
amint volt Izraelnek azon a napon,
amelyen feljött Egyiptom földjéről.
»Hálát adok neked, Uram,
mert haragudtál ugyan rám,
de elfordult haragod, és megvigasztaltál.
Íme, Isten az én üdvösségem,
bízom és nem félek,
mert erőm és ujjongó dalom az Úr,
ő lett nekem üdvösségem.«
Örömmel merítetek majd vizet
az üdvösség forrásaiból.
Így szóltok azon a napon:
»Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén,
ismertessétek meg a népek közt tetteit!
Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve!
Énekkel dicsérjétek az Urat,
mert fönséges dolgot művelt,
legyen ismert ez az egész földön!
Kiálts és ujjongj, Sion lakója,
mert nagy közötted Izrael Szentje!«
ÍTÉLET A NÉPEK FELETT: 13,1-23,18
Ítélet Babilon felett: 13,1-14,23
Babilon pusztulása 13 1Kijelentés Babilon ellen, melyet Izajás, Ámosz fia látott.
Kopár hegyen emeljetek zászlót,
kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel,
hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin!
Én adtam parancsot megszenteltjeimnek,
és hívtam hőseimet haragomban,
akik ujjonganak fenségemnek.
Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé;
királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké.
A Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget.
Jönnek messze földről, az égnek széléről,
az Úr és haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész földet.
Jajgassatok, mert közel van az Úr napja,
mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!
Ezért minden kéz lehanyatlik,
és minden emberi szív elcsügged.
Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket,
mint szülő asszony, vajúdnak;
egyik a másikra bámul:
lángoló arc az ő arcuk.
Íme, az Úr napja jön könyörtelenül,
mint bosszúság és izzó harag,
hogy pusztasággá tegye a földet,
és vétkeseit kipusztítsa róla.
Az ég csillagai és csillagképei
nem ragyogtatják világosságukat;
elsötétül a nap, amikor felkel,
és a hold nem sugározza fényét.
Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért,
és az istenteleneket bűneikért;
megszüntetem a kevélyek gőgjét,
és az erőszakosok büszkeségét megalázom.
Ritkábbá teszem a férfit a színaranynál,
és az embert Ofír aranyánál.
Ezért megrendítem az eget,
és kimozdul helyéből a föld
a Seregek Urának bosszúsága miatt
izzó haragjának napján.
Akkor majd, mint űzött gazella
és mint a nyáj, melyet senki sem gyűjt össze,
mindenki a saját népe felé fordul,
és mindenki a maga földjére menekül.
Mindenkit leszúrnak, akit megtalálnak,
és kard által esik el mindenki, akit elfognak.
Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
kirabolják házaikat,
és asszonyaikat meggyalázzák.
17 Íme, én felkeltem ellenük a médeket,
akik ezüsttel nem törődnek, sem aranyat nem kívánnak;
de íjaik gyermekeket terítenek le,
nem irgalmaznak a méh gyümölcsének,
a fiakon nem könyörül szemük.
Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze,
a káldeaiak büszke ékessége,
ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát.
Nem laknak ott többé soha,
és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre;
nem üt sátrat ott az arab,
és pásztorok nem deleltetnek.
Pusztai vadak tanyáznak ott,
a házaik megtelnek baglyokkal;
struccmadarak laknak majd ott,
és démonok kísértenek.
Hiénák üvöltenek kastélyaiban,
és sakálok a kényelmes palotákban.
Hamarosan elérkezik az ideje,
és az ítélet napjai nem késlekednek.
Jegyzetek
11,1 Egy eljövendő király Dávid házából elhozza majd a békét a földre.
11,6 Visszatér a paradicsomi állapot.
11,11 Fogság utáni költemény. A szétszóratásban élő zsidóságot Isten egybegyűjti Patroszból (felső Egyiptom), Etiópiából, Élámból (Babilontól keletre), Sineárból (a Babilon-környéki síkság), Hamatból (a szíriai Orontesz melléke).
12,1 Zsoltár, melyet egy későbbi tanítvány helyezett ide, a könyv első részének végére. A vízmerítés utal a sátoros ünnep szertartására (vö. Jn 7,37-38). Izrael Istenét az egész föld áldani fogja.
13,1 Eredetileg önálló gyűjtemény. Izajás és más fogság alatt és után működő próféták jövendölései különböző népekről. E jövendölések alaphangja, hogy a történelmet Izrael Istene irányítja, és végpontja nem a háborúk zűrzavara, hanem a népek megtérése és Jeruzsálembe való zarándoklása lesz.
13,1 A Babilonról szóló rész igen részletes, hiszen kulcsszerepe volt Izrael történelmében.
13,17 Babilont valójában nem a médek, hanem a perzsák győzték le (Kr. e. 538).
A SZABADÍTÓ ISTEN DICSÉRETE BEFEJEZŐ INTELMEK: 13,1-14,15
Tóbit dicsőítő éneke 13 Tóbit örvendező imádságot írt és így szólt:
»Áldott legyen az élő Isten és az ő országa mindörökké;
mert ő megfenyít és irgalmaz, levisz az alvilág mélységeibe,
és felhoz a nagy pusztulásból és senki sem menekülhet el kezéből.
Dicsőítsétek őt Izrael fiai a nemzetek előtt,
mert ha szétszórt is benneteket közéjük,
ott mutatta meg nektek nagyságát is.
Magasztaljátok őt minden élőlény előtt,
mert ő a mi Urunk, ő a mi atyánk
és ő a mi Istenünk örökkön örökké.
Megfenyített titeket vétkeitekért,
de meg is könyörül rajtatok,
és összegyűjt titeket minden nép közül,
akik közé szétszórt titeket.
Ha hozzátértek teljes szívetekből és lelketekből,
és az igazságot cselekszitek színe előtt,
akkor felétek fordul és nem rejti el többé előletek arcát.
És most fontoljátok meg, hogy mit tett veletek,
és magasztaljátok fennhangon.
Áldjátok az igazságos Urat,
és magasztaljátok az örökkévalóság Királyát.
Én számkivetésem földjén dicsőítem őt
és hirdetem hatalmát és fönségét a bűnös népnek.
Térjetek meg bűnösök,
igaz tetteket vigyetek végbe színe előtt.
Ki tudja, talán hozzátok fordul
és megkönyörül rajtatok.
Én és az én lelkem öröméneket mondunk az ég Királyának,
és az én lelkem örvend élete minden napján.
Áldjátok az Urat összes választottai,
és mindnyájan magasztaljátok fönségét.
Tartsatok örömnapot és dicsőítsétek őt.
Jeruzsálem, te szent város,
Isten megvert téged kezed művéért.
Dicsőítsd az Urat jótettben,
és magasztald az örökkévalóság Királyát,
hogy szentélye felépüljön benned örömmel,
és vidámmá tegyen benned minden száműzöttet,
és szeresse benned a szenvedőket minden nemzedéken át örökké.
Ragyogó világosság támad a föld minden határán;
Számtalan nép jön hozzád messziről,
és a föld határairól szent Nevedhez,
s ajándékot hoznak kezükben az ég Királyának.
Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével,
és a kiválasztott neve megmarad örökkön örökké.
Átok mindazokra, akik durván beszélnek veled.
Átok rá, aki elpusztít,
lebontja falaidat,
ledönti tornyaidat,
és fölégeti házaidat.
Áldottak mindazok örökké, akik félnek téged.
Örülj és vigadj igaz fiaid miatt,
mert mindnyájan összegyűlnek,
és dicsőítik az örökkévaló Urat.
Boldogok, akik szeretnek,
és boldogok, akik örülnek a te békédben.
Boldog minden ember,
aki szomorkodott pusztulásodon,
mert örvendenek tebenned,
és meglátják mindörökké örömödet.
Áldjad lelkem az Urat, a nagy Királyt,
mert Jeruzsálem újra felépül
és az ő háza minden időkre.
Boldog lennék, ha nemzetségemből valaki megérné,
megláthatná dicsőségedet
és magasztalhatná az ég Királyát.
Jeruzsálem kapui zafírból és smaragdból épülnek,
és drágakőből minden fala,
Jeruzsálem tornyai aranyból, védőfalai színaranyból.
Jeruzsálem utcái rubinnal és ofíri kővel lesznek kirakva.
Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének,
és minden háza ezt énekli: ‘Alleluja!
Áldott Izrael Istene,
és áldottak, akik dicsőítik szent nevét mindörökké!’«
Tóbit száztizenkét éves korában halt meg és tisztességgel eltemették Ninivében. Hatvankét éves volt, amikor megvakult. Miután visszanyerte látását, jómódban élt, alamizsnát osztott és nem szűnt meg magasztalni Istent, és dicsőíteni Isten nagyságát. Amikor közeledni érezte halálát, hívatta Tóbiás fiát és meghagyta neki: »Fiam, vedd gyermekeidet és költözz velük Médiába, mert hiszek Isten szavának, amelyet Náhum által mondott Ninive ellen: minden beteljesedik Asszíria és Ninive felett, amit Izrael prófétái mondtak, akiket Isten küldött. Minden beteljesedik és semmi sem hiúsul meg a szavaikból, hanem megtörténik a maga idejében. Médiában nagyobb biztonság lesz, mint Asszíriában és Babilóniában, mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mondott, bekövetkezik és megvalósul, és nem hiúsul meg a szavaiból semmi sem. Testvéreink, akik Izrael földjén laknak, mind szétszóródnak és fogságba kerülnek a szép földről. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztaság lesz, Isten háza szomorúságra jut és felgyújtják, s elhagyatott lesz egy ideig. Isten azonban újra megkönyörül rajtuk és visszavezeti őket Izrael földjére. Újra fölépítik majd az ő házát, de nem úgy, mint előbb volt, amíg be nem telik büntetésének ideje. Ezután mindnyájan visszatérnek fogságukból és teljes pompájában fölépítik Jeruzsálemet és az Isten háza felépül benne, amint Izrael prófétái szóltak róla. Minden nemzet az egész földön megtér és Istent féli. Elhagyják minden bálványukat, amelyek félrevezették őket. Igazságban áldják az örök Istent. Izrael minden fia, aki megszabadul azokban a napokban, igazságban emlékezik Istenre, egybegyűlnek és Jeruzsálembe jönnek és biztonságban laknak mindörökké Ábrahám földjén, amely az övék lesz. Örvendeznek majd, akik szeretik Istent igazságban. Akik pedig gonoszságot és bűnt követnek el, eltűnnek a földről. Most pedig fiam, meghagyom nektek: szolgáljátok az Urat igazságban és azt tegyétek színe előtt, ami neki tetszik. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, hogy az igazságot szolgálják, adjanak alamizsnát és emlékezzenek meg Istenről és áldják nevét minden időben igazságban, minden erejükből. Te pedig fiam, hagyd el Ninivét és ne maradj itt, 10hanem azon a napon, amikor eltemetted anyádat mellém, ne maradj az ő határaikban. Látom ugyanis, hogy sok a gonoszság benne, sok hűtlenséget követnek el és nem szégyenkeznek. Látod fiam, mit tett Nádáb Ahikárral, aki fölnevelte őt. Nemde élve akarta a föld alá juttatni? Isten az ő színe elé hozta gonoszságát és Ahikárt a világosságra hozta, Nádáb pedig az örök sötétségre került, mert meg akarta ölni Ahikárt. Mivel alamizsnát adott, kikerülte a halálos csapdát, amelyet Nádáb állított neki, Nádáb pedig beleesett a halálos csapdába és elpusztult. Látjátok gyermekeim, mit tesz az alamizsna és mit tesz a gonoszság, ez utóbbi elpusztít. De lassan elhagy az élet.« Ágyára fektették, meghalt és tisztességgel eltemették.
BEFEJEZÉS: 14,12-15
Amikor anyja meghalt, Tóbiás eltemette apja mellé. Azután Médiába költözött feleségével és Ekbatanában lakott apósával Ráguellel. Gondjukat viselte öregségükben és tisztességgel eltemette őket a médiai Ekbatanában. Övé lett Ráguel öröksége ugyanúgy, mint Tóbité, az apjáé. Száztizenhét éves korában halt meg tisztességben. Még halála előtt értesült Ninive pusztulásáról és látta, hogyan viszi őket fogságba Artaxerxész Média királya. Áldotta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Halála előtt örvendezett Ninive sorsa miatt és áldotta az Urat, az Istent, örökkön örökké.Jegyzetek
14,10 Nádáb Ahikár rokona volt, akivel ő jót tett, és aki példátlan hálátlansággal, nem csak hogy megfeledkezett a kapott jótéteményről, hanem megrágalmazta jótevőjét. Ahikárnak futva kellett elrejtőznie a rágalmak miatt. Amikor a hamis vád lelepleződött, Nádábot megbüntették, és Ahikár visszanyerte becsületét. A szerző tanítása: az alamizsnaadás gyakorlása, amely itt a földön a legtöbbször nem nyer sem elismerést, sem viszonzást, Isten szemében kedves, ő soha nem feledkezik meg róla, és mindig megjutalmazza.
13 Az értelmes ajkán bölcsességet találsz,
ám vessző való az esztelen hátának!
A bölcsek elrejtik tudásukat,
az ostoba szája azonban közel van a szégyenvalláshoz.
Erős város a vagyon a gazdagnak,
a szűkölködés pedig romlás a szegénynek.
Az igaz szerzeménye életre szolgál,
a gonosz jövedelme pedig bűnre.
Jegyzetek
10,13 A megfontolt és okos beszéd fontosságáról szóló mondások.