1            Vessző kél majd Jessze törzsökéből,
                                            és hajtás sarjad gyökereiből.    
            Rajta nyugszik az Úr lelke:
                                            a bölcsesség és az értelem lelke,
                                            a tanács és az erősség lelke,
                                            a tudás és kegyesség, és az Úr félelmének lelke;    
            és kedve telik az Úr félelmében.
                                            Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát,
                                            és nem aszerint dönt, amit a fül hall,    
            hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket,
                                            és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében;
                                            megveri a földet szája vesszejével,
                                            és ajkának leheletével megöli az istentelent.    
            Igazságosság lesz derekának öve,
                                            és a hűség csípőjének kötője.    
        6            Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,
                                            és a párduc a gödölyével heverészik;
                                            borjú és oroszlánkölyök együtt híznak,
                                            és kisgyermek terelgeti őket.    
            Tehén és medve együtt legelnek,
                                            együtt heverésznek kölykeik,
                                            és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén.    
            A csecsemő a vipera fészkénél játszik,
                                            s az áspiskígyó üregébe dugja kezét
                                            az anyatejtől elválasztott gyermek.    
            Nem ártanak és nem pusztítanak
                                            sehol szent hegyemen,
                                            mert tele lesz a föld az Úr ismeretével,
                                            mint ahogy a vizek betöltik a tengert.    
            Ez történik majd azon a napon:
                                            Jessze sarja a népek zászlajaként áll,
                                            őt keresik a nemzetek,
                                            és lakóhelye dicsőséges lesz.    
        11            Ez történik majd azon a napon:
                                            kinyújtja az Úr másodszor is kezét,
                                            hogy visszahozza népe maradékát,
                                            mely megmarad Asszíriából és Egyiptomból,
                                            Patroszból, Etiópiából és Élámból,
                                            Sineárból, Hamatból és a tenger szigeteiről.    
            Zászlót bont a nemzeteknek,
                                            egybegyűjti Izrael kitaszítottjait,
                                            és Júda szétszórtjait összegyűjti
                                            a föld négy széléről.    
            Megszűnik a viszálykodás Efraimmal,
                                            és Júda ellenségei kipusztulnak;
                                            Efraim nem lesz féltékeny Júdára,
                                            és Júda nem ellenségeskedik Efraimmal.    
            Rázúdulnak a filiszteusok lejtőire nyugat felé,
                                            együtt fosztják ki kelet fiait;
                                            Edomra és Moábra kinyújtják kezüket,
                                            és Ammon fiai engedelmeskednek nekik.    
            Kiszárítja az Úr Egyiptom tengerének öblét,
                                            kezét a Folyam fölé lendíti forró szelével;
                                            hét patakra zsugorítja azt,
                                            és saruval járhatóvá teszi.    
            Útja lesz népem maradékának,
                                            mely megmarad Asszíriából,
                                            amint volt Izraelnek azon a napon,
                                            amelyen feljött Egyiptom földjéről.    
            »Hálát adok neked, Uram,
                                            mert haragudtál ugyan rám,
                                            de elfordult haragod, és megvigasztaltál.    
            Íme, Isten az én üdvösségem,
                                            bízom és nem félek,
                                            mert erőm és ujjongó dalom az Úr,
                                            ő lett nekem üdvösségem.«    
            Örömmel merítetek majd vizet
                                            az üdvösség forrásaiból.    
            Így szóltok azon a napon:
                                            »Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén,
                                            ismertessétek meg a népek közt tetteit!
                                            Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve!    
            Énekkel dicsérjétek az Urat,
                                            mert fönséges dolgot művelt,
                                            legyen ismert ez az egész földön!    
            Kiálts és ujjongj, Sion lakója,
                                            mert nagy közötted Izrael Szentje!«    
ÍTÉLET A NÉPEK FELETT: 13,1-23,18
Ítélet Babilon felett: 13,1-14,23
Babilon pusztulása 13 1Kijelentés Babilon ellen, melyet Izajás, Ámosz fia látott.
            Kopár hegyen emeljetek zászlót,
                                            kiáltsatok emelt hanggal, intsetek kezetekkel,
                                            hadd vonuljanak be a fejedelmek Babilon kapuin!    
            Én adtam parancsot megszenteltjeimnek,
                                            és hívtam hőseimet haragomban,
                                            akik ujjonganak fenségemnek.    
            Lárma hangzik a hegyeken, mint sok népé;
                                            királyságok zúgása hangzik, összegyűlt nemzeteké.
                                            A Seregek Ura szemügyre veszi a hadsereget.    
            Jönnek messze földről, az égnek széléről,
                                            az Úr és haragjának eszközei,
                                            hogy elpusztítsák az egész földet.    
            Jajgassatok, mert közel van az Úr napja,
                                            mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!    
            Ezért minden kéz lehanyatlik,
                                            és minden emberi szív elcsügged.    
            Megrémülnek, görcs és fájdalom fogja el őket,
                                            mint szülő asszony, vajúdnak;
                                            egyik a másikra bámul:
                                            lángoló arc az ő arcuk.    
            Íme, az Úr napja jön könyörtelenül,
                                            mint bosszúság és izzó harag,
                                            hogy pusztasággá tegye a földet,
                                            és vétkeseit kipusztítsa róla.    
            Az ég csillagai és csillagképei
                                            nem ragyogtatják világosságukat;
                                            elsötétül a nap, amikor felkel,
                                            és a hold nem sugározza fényét.    
            Megbüntetem a földkerekséget gonoszságáért,
                                            és az istenteleneket bűneikért;
                                            megszüntetem a kevélyek gőgjét,
                                            és az erőszakosok büszkeségét megalázom.    
            Ritkábbá teszem a férfit a színaranynál,
                                            és az embert Ofír aranyánál.    
            Ezért megrendítem az eget,
                                            és kimozdul helyéből a föld
                                            a Seregek Urának bosszúsága miatt
                                            izzó haragjának napján.    
            Akkor majd, mint űzött gazella
                                            és mint a nyáj, melyet senki sem gyűjt össze,
                                            mindenki a saját népe felé fordul,
                                            és mindenki a maga földjére menekül.    
            Mindenkit leszúrnak, akit megtalálnak,
                                            és kard által esik el mindenki, akit elfognak.    
            Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
                                            kirabolják házaikat,
                                            és asszonyaikat meggyalázzák.    
        17            Íme, én felkeltem ellenük a médeket,
                                            akik ezüsttel nem törődnek, sem aranyat nem kívánnak;    
            de íjaik gyermekeket terítenek le,
                                            nem irgalmaznak a méh gyümölcsének,
                                            a fiakon nem könyörül szemük.    
            Úgy jár majd Babilon, a királyságok dísze,
                                            a káldeaiak büszke ékessége,
                                            ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát.    
            Nem laknak ott többé soha,
                                            és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre;
                                            nem üt sátrat ott az arab,
                                            és pásztorok nem deleltetnek.    
            Pusztai vadak tanyáznak ott,
                                            a házaik megtelnek baglyokkal;
                                            struccmadarak laknak majd ott,
                                            és démonok kísértenek.    
            Hiénák üvöltenek kastélyaiban,
                                            és sakálok a kényelmes palotákban.
                                            Hamarosan elérkezik az ideje,
                                            és az ítélet napjai nem késlekednek.    
Jegyzetek
11,1 Egy eljövendő király Dávid házából elhozza majd a békét a földre.
11,6 Visszatér a paradicsomi állapot.
11,11 Fogság utáni költemény. A szétszóratásban élő zsidóságot Isten egybegyűjti Patroszból (felső Egyiptom), Etiópiából, Élámból (Babilontól keletre), Sineárból (a Babilon-környéki síkság), Hamatból (a szíriai Orontesz melléke).
12,1 Zsoltár, melyet egy későbbi tanítvány helyezett ide, a könyv első részének végére. A vízmerítés utal a sátoros ünnep szertartására (vö. Jn 7,37-38). Izrael Istenét az egész föld áldani fogja.
13,1 Eredetileg önálló gyűjtemény. Izajás és más fogság alatt és után működő próféták jövendölései különböző népekről. E jövendölések alaphangja, hogy a történelmet Izrael Istene irányítja, és végpontja nem a háborúk zűrzavara, hanem a népek megtérése és Jeruzsálembe való zarándoklása lesz.
13,1 A Babilonról szóló rész igen részletes, hiszen kulcsszerepe volt Izrael történelmében.
13,17 Babilont valójában nem a médek, hanem a perzsák győzték le (Kr. e. 538).