Kis türelmet
Az igazságtalan bírók ellen 10

1 Jaj azoknak,
akik gonosz törvényeket hoznak,
és akik sanyargató rendeletet írnak,

hogy elnyomják a perben a szegényeket.
Megfosztják jogaiktól népem megalázottait;
hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek,
és az árvákat kirabolják!

De mit tesztek majd a látogatás napján,
és amikor távolról jön a veszedelem?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok gazdagságtokat?

Csak térdre hullnak a foglyok között,
és a megöltek alá esnek.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!

Büntető ítélet Asszíria ellen –

Jaj Asszíriának, haragom vesszejének!
Kezében van bosszúállásom botja.

Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen,
és parancsot adok neki haragom népe ellen,
hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon,
s tapossa azt, mint az utca sarát.

Ő azonban nem így vélekedik,
és szíve nem így gondolkodik,
hanem szíve szándéka, hogy pusztítson,
és kiirtson nem kevés nemzetet.

Mert azt mondja:
»Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?

9 Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis?
Nem úgy Hamat, mint Arfád?
És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz?

10 Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait,
akiknek több bálványszobruk volt,
mint Jeruzsálemnek és Szamariának,

ahogy tettem Szamariával és bálványaival,
nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?«

Ez történik majd, amikor az Úr beteljesíti minden művét Sion hegyén és Jeruzsálemben: Megfenyítem az asszír király öntelt szívének gyümölcsét és kevély szemének büszkeségét. Azt mondta ugyanis:

»A saját kezem erejével cselekedtem,
az én bölcsességemmel, mert okos vagyok;
eltöröltem a népek határait,
vagyonukat elraboltam,
és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket.

Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát;
s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat,
úgy gyűjtöttem be a föld országait,
és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna,
vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.« –

Vajon dicsekedhet-e a fejsze
azzal szemben, aki vág vele?
Vagy nagyzolhat-e a fűrész
azzal szemben, aki húzza?
Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli,
és a bot emelhetné azt, aki nem fa!

Ezért az Úr, a Seregek Ura
sorvadást bocsát kövéreire,
és dicsősége alatt láng lobban fel,
mint tűznek lángja.

Izrael Világossága lesz a tűz,
és Szentje a láng:
elégeti és elemészti tüskéjét
és tövisét egyetlen napon.

Testestől lelkestől megsemmisíti
erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét,
és olyan lesz, mint a senyvedő beteg.

Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma,
hogy egy gyermek is összeírhatja őket.

Ez történik majd azon a napon:
Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei
nem abban bíznak többé, aki veri őket,
hanem az Úrban, Izrael Szentjében
bizakodnak hűségesen.

A maradék megtér,
Jákob maradéka, az erős Istenhez.

Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is,
mint a tenger fövenye,
csak a maradék üdvözül. belőle
Az eltervezett megsemmisülés igazságosan árad,

mert az eltervezett megsemmisítést
végbeviszi az Úr, a Seregek Istene az egész földön.

Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: »Ne félj, én népem, Sion lakója, Asszíriától, mely vesszővel ver téged, és botját emeli ellened, mint Egyiptom! Mert még egy kevés kis idő, és véget ér haragom, s indulatom az ő pusztítása ellen fordul.« 26S a Seregek Ura megsuhintja fölötte ostorát, mint amikor megverte Mádiánt Óreb sziklájánál; és botját felemeli a tenger fölé, mint Egyiptomban.

Ez történik majd azon a napon:
lekerül az ellenség terhe válladról
és igája nyakadról.
A pusztító felvonul Rimmonból.

28 Eljut Ajjátba, áthalad Magronon,
Makmásznál leteszi felszerelését;

átkelnek a szoroson; Gábában lesz éjszakai szállásuk;
megrémül Ráma, Saul Gibeája megfutamodik.

Sikolts hangosan, Batgallim;
figyelj, Lajesa; válaszolj, Anatót!

Elfut Madmena, Gábím lakói menekülnek.

Még ma megáll Nóbban:
kezét lendíti Sion leányának hegye ellen,
Jeruzsálemnek dombja ellen.

Íme, az Úr, a Seregek Ura
levágja az ágakat rettentő erővel,
a sudár növésű fák leroskadnak,
és a magasak ledőlnek.

Kivágják vassal az erdő bozótját,
és a Libanon hatalmas cédrusaival elbukik.

A messiási országról 11

1 Vessző kél majd Jessze törzsökéből,
és hajtás sarjad gyökereiből.

Rajta nyugszik az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke,
a tanács és az erősség lelke,
a tudás és kegyesség, és az Úr félelmének lelke;

és kedve telik az Úr félelmében.
Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát,
és nem aszerint dönt, amit a fül hall,

hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket,
és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében;
megveri a földet szája vesszejével,
és ajkának leheletével megöli az istentelent.

Igazságosság lesz derekának öve,
és a hűség csípőjének kötője.

6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,
és a párduc a gödölyével heverészik;
borjú és oroszlánkölyök együtt híznak,
és kisgyermek terelgeti őket.

Tehén és medve együtt legelnek,
együtt heverésznek kölykeik,
és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén.

A csecsemő a vipera fészkénél játszik,
s az áspiskígyó üregébe dugja kezét
az anyatejtől elválasztott gyermek.

Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen,
mert tele lesz a föld az Úr ismeretével,
mint ahogy a vizek betöltik a tengert.

Ez történik majd azon a napon:
Jessze sarja a népek zászlajaként áll,
őt keresik a nemzetek,
és lakóhelye dicsőséges lesz.

11 Ez történik majd azon a napon:
kinyújtja az Úr másodszor is kezét,
hogy visszahozza népe maradékát,
mely megmarad Asszíriából és Egyiptomból,
Patroszból, Etiópiából és Élámból,
Sineárból, Hamatból és a tenger szigeteiről.

Zászlót bont a nemzeteknek,
egybegyűjti Izrael kitaszítottjait,
és Júda szétszórtjait összegyűjti
a föld négy széléről.

Megszűnik a viszálykodás Efraimmal,
és Júda ellenségei kipusztulnak;
Efraim nem lesz féltékeny Júdára,
és Júda nem ellenségeskedik Efraimmal.

Rázúdulnak a filiszteusok lejtőire nyugat felé,
együtt fosztják ki kelet fiait;
Edomra és Moábra kinyújtják kezüket,
és Ammon fiai engedelmeskednek nekik.

Kiszárítja az Úr Egyiptom tengerének öblét,
kezét a Folyam fölé lendíti forró szelével;
hét patakra zsugorítja azt,
és saruval járhatóvá teszi.

Útja lesz népem maradékának,
mely megmarad Asszíriából,
amint volt Izraelnek azon a napon,
amelyen feljött Egyiptom földjéről.

A megszabadultak háladala 12 1Így fogsz szólni azon a napon:

»Hálát adok neked, Uram,
mert haragudtál ugyan rám,
de elfordult haragod, és megvigasztaltál.

Íme, Isten az én üdvösségem,
bízom és nem félek,
mert erőm és ujjongó dalom az Úr,
ő lett nekem üdvösségem.«

Örömmel merítetek majd vizet
az üdvösség forrásaiból.

Így szóltok azon a napon:
»Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén,
ismertessétek meg a népek közt tetteit!
Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve!

Énekkel dicsérjétek az Urat,
mert fönséges dolgot művelt,
legyen ismert ez az egész földön!

Kiálts és ujjongj, Sion lakója,
mert nagy közötted Izrael Szentje!«

Jegyzetek

10,1 A hetedik jaj az 5,24 befejezésének tekintendő.

10,9 Kalnét az asszírok Kr. e. 738-ban, Karkemist 717-ben, Arfádot 740-ben, Damaszkuszt 734-ben, Szamariát 722-ben hódították meg.

10,10 Későbbi betoldások, melyekben egy próféta-tanítvány Júda büntetésére és megmenekülésére utal.

10,26 Vö. Bír 7; Kiv 14,16.26.

10,28 Jeruzsálemtől északra fekvő helységek.

11,1 Egy eljövendő király Dávid házából elhozza majd a békét a földre.

11,6 Visszatér a paradicsomi állapot.

11,11 Fogság utáni költemény. A szétszóratásban élő zsidóságot Isten egybegyűjti Patroszból (felső Egyiptom), Etiópiából, Élámból (Babilontól keletre), Sineárból (a Babilon-környéki síkság), Hamatból (a szíriai Orontesz melléke).

12,1 Zsoltár, melyet egy későbbi tanítvány helyezett ide, a könyv első részének végére. A vízmerítés utal a sátoros ünnep szertartására (vö. Jn 7,37-38). Izrael Istenét az egész föld áldani fogja.


Minden fejezet...
1 0