1 Jaj azoknak,
akik gonosz törvényeket hoznak,
és akik sanyargató rendeletet írnak,
hogy elnyomják a perben a szegényeket.
Megfosztják jogaiktól népem megalázottait;
hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek,
és az árvákat kirabolják!
De mit tesztek majd a látogatás napján,
és amikor távolról jön a veszedelem?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok gazdagságtokat?
Csak térdre hullnak a foglyok között,
és a megöltek alá esnek.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!
Jaj Asszíriának, haragom vesszejének!
Kezében van bosszúállásom botja.
Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen,
és parancsot adok neki haragom népe ellen,
hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon,
s tapossa azt, mint az utca sarát.
Ő azonban nem így vélekedik,
és szíve nem így gondolkodik,
hanem szíve szándéka, hogy pusztítson,
és kiirtson nem kevés nemzetet.
Mert azt mondja:
»Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?
9 Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis?
Nem úgy Hamat, mint Arfád?
És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz?
10 Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait,
akiknek több bálványszobruk volt,
mint Jeruzsálemnek és Szamariának,
ahogy tettem Szamariával és bálványaival,
nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?«
»A saját kezem erejével cselekedtem,
az én bölcsességemmel, mert okos vagyok;
eltöröltem a népek határait,
vagyonukat elraboltam,
és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket.
Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát;
s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat,
úgy gyűjtöttem be a föld országait,
és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna,
vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.« –
Vajon dicsekedhet-e a fejsze
azzal szemben, aki vág vele?
Vagy nagyzolhat-e a fűrész
azzal szemben, aki húzza?
Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli,
és a bot emelhetné azt, aki nem fa!
Ezért az Úr, a Seregek Ura
sorvadást bocsát kövéreire,
és dicsősége alatt láng lobban fel,
mint tűznek lángja.
Izrael Világossága lesz a tűz,
és Szentje a láng:
elégeti és elemészti tüskéjét
és tövisét egyetlen napon.
Testestől lelkestől megsemmisíti
erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét,
és olyan lesz, mint a senyvedő beteg.
Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma,
hogy egy gyermek is összeírhatja őket.
Ez történik majd azon a napon:
Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei
nem abban bíznak többé, aki veri őket,
hanem az Úrban, Izrael Szentjében
bizakodnak hűségesen.
A maradék megtér,
Jákob maradéka, az erős Istenhez.
Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is,
mint a tenger fövenye,
csak a maradék üdvözül. belőle
Az eltervezett megsemmisülés igazságosan árad,
mert az eltervezett megsemmisítést
végbeviszi az Úr, a Seregek Istene az egész földön.
Ez történik majd azon a napon:
lekerül az ellenség terhe válladról
és igája nyakadról.
A pusztító felvonul Rimmonból.
28 Eljut Ajjátba, áthalad Magronon,
Makmásznál leteszi felszerelését;
átkelnek a szoroson; Gábában lesz éjszakai szállásuk;
megrémül Ráma, Saul Gibeája megfutamodik.
Sikolts hangosan, Batgallim;
figyelj, Lajesa; válaszolj, Anatót!
Elfut Madmena, Gábím lakói menekülnek.
Még ma megáll Nóbban:
kezét lendíti Sion leányának hegye ellen,
Jeruzsálemnek dombja ellen.
Íme, az Úr, a Seregek Ura
levágja az ágakat rettentő erővel,
a sudár növésű fák leroskadnak,
és a magasak ledőlnek.
Kivágják vassal az erdő bozótját,
és a Libanon hatalmas cédrusaival elbukik.
1 Vessző kél majd Jessze törzsökéből,
és hajtás sarjad gyökereiből.
Rajta nyugszik az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke,
a tanács és az erősség lelke,
a tudás és kegyesség, és az Úr félelmének lelke;
és kedve telik az Úr félelmében.
Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát,
és nem aszerint dönt, amit a fül hall,
hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket,
és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében;
megveri a földet szája vesszejével,
és ajkának leheletével megöli az istentelent.
Igazságosság lesz derekának öve,
és a hűség csípőjének kötője.
6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik,
és a párduc a gödölyével heverészik;
borjú és oroszlánkölyök együtt híznak,
és kisgyermek terelgeti őket.
Tehén és medve együtt legelnek,
együtt heverésznek kölykeik,
és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén.
A csecsemő a vipera fészkénél játszik,
s az áspiskígyó üregébe dugja kezét
az anyatejtől elválasztott gyermek.
Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen,
mert tele lesz a föld az Úr ismeretével,
mint ahogy a vizek betöltik a tengert.
Ez történik majd azon a napon:
Jessze sarja a népek zászlajaként áll,
őt keresik a nemzetek,
és lakóhelye dicsőséges lesz.
11 Ez történik majd azon a napon:
kinyújtja az Úr másodszor is kezét,
hogy visszahozza népe maradékát,
mely megmarad Asszíriából és Egyiptomból,
Patroszból, Etiópiából és Élámból,
Sineárból, Hamatból és a tenger szigeteiről.
Zászlót bont a nemzeteknek,
egybegyűjti Izrael kitaszítottjait,
és Júda szétszórtjait összegyűjti
a föld négy széléről.
Megszűnik a viszálykodás Efraimmal,
és Júda ellenségei kipusztulnak;
Efraim nem lesz féltékeny Júdára,
és Júda nem ellenségeskedik Efraimmal.
Rázúdulnak a filiszteusok lejtőire nyugat felé,
együtt fosztják ki kelet fiait;
Edomra és Moábra kinyújtják kezüket,
és Ammon fiai engedelmeskednek nekik.
Kiszárítja az Úr Egyiptom tengerének öblét,
kezét a Folyam fölé lendíti forró szelével;
hét patakra zsugorítja azt,
és saruval járhatóvá teszi.
Útja lesz népem maradékának,
mely megmarad Asszíriából,
amint volt Izraelnek azon a napon,
amelyen feljött Egyiptom földjéről.
»Hálát adok neked, Uram,
mert haragudtál ugyan rám,
de elfordult haragod, és megvigasztaltál.
Íme, Isten az én üdvösségem,
bízom és nem félek,
mert erőm és ujjongó dalom az Úr,
ő lett nekem üdvösségem.«
Örömmel merítetek majd vizet
az üdvösség forrásaiból.
Így szóltok azon a napon:
»Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén,
ismertessétek meg a népek közt tetteit!
Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve!
Énekkel dicsérjétek az Urat,
mert fönséges dolgot művelt,
legyen ismert ez az egész földön!
Kiálts és ujjongj, Sion lakója,
mert nagy közötted Izrael Szentje!«
Jegyzetek
10,1 A hetedik jaj az 5,24 befejezésének tekintendő.
10,9 Kalnét az asszírok Kr. e. 738-ban, Karkemist 717-ben, Arfádot 740-ben, Damaszkuszt 734-ben, Szamariát 722-ben hódították meg.
10,10 Későbbi betoldások, melyekben egy próféta-tanítvány Júda büntetésére és megmenekülésére utal.
10,26 Vö. Bír 7; Kiv 14,16.26.
10,28 Jeruzsálemtől északra fekvő helységek.
11,1 Egy eljövendő király Dávid házából elhozza majd a békét a földre.
11,6 Visszatér a paradicsomi állapot.
11,11 Fogság utáni költemény. A szétszóratásban élő zsidóságot Isten egybegyűjti Patroszból (felső Egyiptom), Etiópiából, Élámból (Babilontól keletre), Sineárból (a Babilon-környéki síkság), Hamatból (a szíriai Orontesz melléke).
12,1 Zsoltár, melyet egy későbbi tanítvány helyezett ide, a könyv első részének végére. A vízmerítés utal a sátoros ünnep szertartására (vö. Jn 7,37-38). Izrael Istenét az egész föld áldani fogja.