A PRÓFÉTÁK KÖNYVEI
IZAJÁS KÖNYVE
I. RÉSZ; ELSŐ IZAJÁS (PROTOIZAJÁS): 1,1-39,8
A PRÓFÉTA MŰKÖDÉSÉNEK ELSŐ KORSZAKA: TANÍTÁS JÚDÁRÓL ÉS JERUZSÁLEMRŐL: 1,1-12,6
Bevezetés 1 1Izajásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júdáról és Jeruzsálemről látott Uzijának, Jótámnak, Ácháznak és Hiszkijának, Júda királyainak napjaiban.A nép hűtlensége
2 Halljátok, egek,
és figyelj füleddel, föld,
mert az Úr szól:
»Fiakat neveltem és felmagasztaltam,
ők azonban elpártoltak tőlem.
Az ökör megismeri gazdáját,
és a szamár urának jászlát;
Izrael azonban nem ismer engem,
népem nem ért meg.«
Jaj, vétkes nemzet,
bűnnel terhelt nép,
gonosztevők ivadéka, elvetemült fiak!
Elhagyták az Urat,
meggyalázták Izrael Szentjét,
hátat fordítottak neki.
5 Még hol kapjatok verést,
hogy egyre lázadoztok?
Az egész fej beteg,
s az egész szív erőtlen.
Tetőtől talpig nincsen rajta ép hely;
csupa sérülés, kék folt és gennyes seb,
melyet nem nyomtak ki, nem kötöztek be,
és olajjal sem puhítottak.
Országotok pusztaság,
városaitokat tűz emésztette meg;
földeteket szemetek láttára idegenek élik fel,
és pusztaság az, mintha idegenek dúlták volna fel.
Magára maradt Sion leánya,
mint kunyhó a szőlőben,
mint csőszkunyhó az uborkaföldön,
mint ostromlott város.
Ha a Seregek Ura
nem hagyott volna nekünk néhány utódot,
olyanok volnánk, mint Szodoma,
Gomorrához hasonlítanánk.
Halljátok az Úr szavát,
Szodoma fejedelmei!
Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását,
Gomorra népe!
»Minek nekem véresáldozataitok sokasága? – mondja az Úr –
Elegem van kosáldozatokból
és a hízott állatok hájából;
bikák, bárányok és bakok vérében
nem lelem kedvemet.
Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt,
ki kívánta ezt tőletek,
hogy így tapossátok udvaraimat?
Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot!
A tömjénfüst utálat számomra,
az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel;
nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet.
Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm,
terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem.
Amikor kinyújtjátok kezeteket,
eltakarom szememet előletek;
akármennyit is imádkoztok,
nem hallgatom meg,
mert kezetek csupa vér.
Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat,
távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől!
Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek,
tanuljatok jót tenni!
Keressétek a jogot,
siessetek segítségére az elnyomottnak,
szolgáltassatok igazságot az árvának,
védelmezzétek az özvegyet!
Jöjjetek, és szálljunk perbe!
– mondja az Úr. –
Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát,
fehérek lesznek, mint a hó;
ha vörösek is, mint a bíbor,
olyanok lesznek, mint a gyapjú.
Ha készek vagytok meghallgatni,
majd a föld legjavából esztek.
Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek,
kard emészt meg titeket.
Bizony, az Úr szája szólt.«
21 Hogyan lett paráznává a hűséges város,
mely telve volt joggal?
Igazságosság lakozott benne,
most pedig gyilkosok tanyája.
Ezüstöd salakká lett,
színborod vízzel vegyült.
Fejedelmeid lázadók, tolvajok társai:
mindnyájan szeretik a megvesztegetést,
és ajándékokat hajhásznak;
az árvának nem szolgáltatnak igazságot,
és az özvegy ügye nem jut eléjük.
Ezért így szól az Úr, a Seregek Ura,
Izrael Hatalmasa:
»Elégtételt szerzek magamnak ellenségeimen,
és bosszút állok ellenfeleimen!
Ellened fordítom kezemet,
kiolvasztom, mint a tisztítószer, salakodat,
és eltávolítom minden ónodat.
Ismét olyanokká teszem bíráidat, mint kezdetben,
és tanácsadóidat, mint hajdanában;
azután majd Igazság városának hívnak,
Hűséges városnak.«
Sion jog által váltatik meg,
és megtérői igazság által.
Összetörnek a hűtlenek és a vétkesek együtt;
s akik elhagyták az Urat, semmivé lesznek.
29 Bizony, szégyent vallotok a tölgyek miatt,
amelyekben gyönyörködtetek;
és pirultok majd a berkek miatt,
amelyekben kedveteket leltétek.
Mert olyanok lesztek,
mint a lombját vesztett tölgy,
és mint a kert,
melynek nincsen vize.
Erősségtek olyan lesz, mint a kóc,
és műve olyan, mint a szikra;
lángra lobban mindkettő egyszerre,
és nincs, aki eloltsa.
2 Ez történik majd az utolsó napokban:
szilárdan áll az Úr házának hegye
a hegyek tetején,
kiemelkedik a halmok közül;
és özönlenek hozzá mind a nemzetek.
Odamegy számos nép, és így szólnak:
»Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához!
Hadd tanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk!«
Mert Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből.
Ítéletet tart majd a nemzetek között,
és megfenyít számos népet;
ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják,
és lándzsáikat szőlőmetsző késekké.
Nemzet nemzet ellen kardot nem emel,
és nem tanulnak többé hadviselést.
Jákob háza, jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában!
6 Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát,
mert tele van keleti jövendőmondókkal,
jósokkal, mint a filiszteusok,
és idegeneknek nyújt kezet.
Tele van országa ezüsttel, arannyal,
és kincseinek se szeri, se száma;
tele van országa lovakkal,
és nincsen száma szekereinek;
tele van országa bálványokkal:
kezük művei előtt borulnak le,
az előtt, amit ujjaik alkottak.
Meghajlik az ember,
és megalázza magát a férfi:
ne bocsáss meg nekik!
Menj a kősziklák közé,
rejtőzz el a porban
az Úr félelmetes színe elől
és fenségének dicsősége elől!
Az ember gőgös szeme majd megalázkodik,
és megtörik a férfiak büszkesége;
egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.
Mert felvirrad a Seregek Urának napja
minden kevélyre és büszkére,
minden felfuvalkodottra, hogy megalázza;
Libanonnak minden magas, sudár cédrusára
és Básán minden tölgyére,
minden magas hegyre
és minden kiemelkedő dombra,
minden magas toronyra
és minden megerősített falra,
16 Tarzis minden hajójára
és minden szép bárkára.
Meghajlik az emberi gőg,
és megalázkodik a férfiak büszkesége;
egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,
s a bálványok teljesen megsemmisülnek.
Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba,
s a szirtek üregeibe
az Úr félelmetes színe elől
és fenségének dicsősége elől,
amikor felkel, hogy megrémítse a földet.
Jegyzetek
1,1 Ez a cím eredetileg az Iz 1-12 fejezetekben tartalmazott hagyományanyagot vezette be. Uzija uralkodásának évei Kr. e. 767-739, Jótámé 739-734, Ácházé 734-728, Hiszkijáé pedig 728-699.
1,2 Ez a prófétai mondásgyűjtemény kezdetben önálló egység volt (lásd a 2,1-ben olvasható újabb címet).
1,2 A háziállatok (az ökör és a szamár) tudják kihez tartoznak, Izrael nem (vö. Lk 2,16).
1,5 Ezek a versek a Szanherib-féle hadjárat (Kr. e. 701) pusztításaira utalnak.
1,21 Jeruzsálem, mint egy szajha, eladta magát. Nincs többé se rend, se jog.
1,29 Itt a próféta kánaáni pogány vallási szokásokra utal.
2,2 A versek Mikeás könyvében (Mik 4,1-3) is megtalálhatóak, eredetük vitatott. A végső időket írják le.
2,6 Beszéd a végítéletről, amikor majd minden emberi büszkeség és teljesítmény összetörik.
2,16 A Tarzis-hajók a legjobb tengeri hajók voltak, melyek a hispániai (ma Spanyolország) Tartesszosz-ig el tudtak menni.
TÓBIÁS KÖNYVE
BEVEZETÉS: 1,1-2
1 Tóbit cselekedeteinek könyve, Tóbiel fiáé, aki Ananiel fia, aki AduTÓBIT BÁNATA ÉS NYOMORÚSÁGA: 1,3-3,17
Tóbit a hazájában Én Tóbit az igaz úton jártam és jótetteket vittem végbe életem minden napján, sok alamizsnát adtam testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem kerültek fogságba Asszíria országába, Ninivébe. Amikor még hazámban, Izrael földjén éltem és még fiatal voltam, atyámnak Naftalinak egész törzse elszakadt Dávidnak, atyámnak házától és Jeruzsálemtől, Izrael minden törzséből kiválasztott városától, hogy az áldozat helye legyen, ott, ahol a templom, Isten lakóhelye lett felépítve és felszentelve Izrael minden törzse számára örök időkre. Minden testvérem és atyámnak Naftalinak egész háza a borjúnak áldozott, amelyet Jeroboám, Izrael királya állíttatott Dánban, Galilea hegyén. Én azonban gyakran elzarándokoltam egyedül Jeruzsálembe az ünnepnapokon, amint azt örök törvény írja elő egész Izraelben. Vittem magammal Jeruzsálembe az első termést, az állatok és a nyáj elsőszülötteit, a nyáj első gyapját és odaadtam azt a papoknak, Áron fiainak az oltár számára. A gabona és bor, az olaj, a gránátalma és egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam, akik Jeruzsálemben szolgáltak. A második tizedet pénzzé tettem hat éven át és felhasználtam Jeruzsálemben minden évben. Odaadtam az árváknak és özvegyeknek, az Izrael között élő idegeneknek, és nekik adtam a harmadik évben és megettük azt Mózes törvényének előírása szerint és ahogyan Debóra, Ananiel atyánknak anyja tanított. Apám ugyanis meghalt és árván maradtam. Amikor elértem a férfikort, feleségül vettem Annát hazám nemzetségéből és fiam született tőle, akit Tóbiásnak neveztem el.Tóbit száműzetésben Amikor fogságba kerültem Asszíriába, mint fogoly Ninivébe mentem. Minden testvérem és akik nemzetségemből valók voltak, ettek a pogányok eledeléből, én azonban őrizkedtem attól, hogy a pogányok ételéből egyek. Mivel emlékeztem Istenemre egész lelkemmel, a Magasságbeli kedvessé tett Szalmanasszár előtt és én vásároltam be neki mindent, amire szüksége volt. Médiába mentem és haláláig vásároltam neki és a médiai Rágesben Gábaelnél, Gábri testvérénél letétbe helyeztem tíz talentum ezüstöt. Miután meghalt Szalmanasszár, fia Szanherib uralkodott helyette. A Médiába vezető utak nem voltak biztonságosak, és már többé nem utazhattam Médiába. Szalmanasszár idejében bőséges alamizsnát adtam testvéreimnek, akik népemhez tartoztak. Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a mezíteleneknek adtam, s ha láttam, hogy meghalt valaki népemből és kivetették Ninive falai mögé, eltemettem. Eltemettem azokat is, akiket Szanherib király ölt meg, amikor Júdából menekült a büntetés idején, amelyet az Ég Királya művelt vele a káromlásokért, amelyekkel káromolta – Izrael fiai közül sokakat megölt haragjában –, én elvittem és eltemettem őket. Szanherib kereste és nem találta őket. Ekkor a niniveiek közül valaki megmondta a királynak, hogy én temettem el őket. Amikor megtudtam, hogy a király ezt tudja rólam és keres, hogy megöljön, elrejtőztem és félelmemben elmenekültem. Erre minden vagyonomat elkobozták a királyi kincstár számára, és nem maradt számomra más, mint feleségem Anna és fiam Tóbiás. 21De nem múlt el negyven nap és két fia megölte, majd az Ararát hegységbe menekültek. Fia Asszarhaddon uralkodott utána, s Ahikárt, testvéremnek Anaelnek fiát tette főkincstárosának és kormányzójának. Ahikár szólt az érdekemben és visszatérhettem Ninivébe. Ahikár volt ugyanis a főpohárnok, a pecsétőr, az adminisztráció és a pénzügyek vezetője Szanherib asszír király alatt. Rokonságomhoz tartozott, nemzetségemből való volt.
Tóbit megvakul 2 1Asszarhaddon idejében tehát visszatértem házamba és visszakaptam feleségemet Annát és fiamat Tóbiást. Ünnepünkkor, pünkösdkor, amely a Hetek szent ünnepe, jó ebéd volt, leültem enni. Meg volt terítve számomra az asztal és finom ételeket láttam. Így szóltam fiamhoz Tóbiáshoz: »Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide, s egyék velünk. Megvárlak fiam, amíg visszajössz.« Tóbiás elment, hogy a testvéreink között keressen egy szegényt, de visszatért és így szólt: »Apám!« Ezt mondtam neki: »Mi van fiam?« Ő ezt válaszolta: »Valakit meggyilkoltak a mieink közül, odavetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották.« Fölkeltem, otthagytam az ebédet még mielőtt hozzányúltam volna, elhoztam az embert a térről egy házba, és vártam a napnyugtát, hogy eltemethessem. Aztán hazatértem, megfürödtem és szomorúan fogyasztottam el kenyeremet, s eszembe jutott, amit Ámosz próféta mondott Bételről: »Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé.« Elkezdtem sírni. Napnyugta után elmentem, megástam a sírt és eltemettem. Szomszédaim kicsúfoltak és ezt mondták: »Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték és megmenekült, s íme, már újra halottakat temet.« Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt. 10Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment.
Tóbitot kigúnyolja a felesége Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font. A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki. Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: »Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.« Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.«
Jegyzetek
1,21 Ahikár Szanherib (Kr. e. 705-681) és Asszarhaddon (Kr. e. 681-669) bölcs tanácsadója és kincstárnoka volt. Nem tudni, hogy valóban történeti vagy csak képzelt személy. Az ő nevéhez fűződik egy könyv, amely nagyobbrészt arám iratokban maradt ránk a Kr. e. 5. századból. Elefantiné szigetén találták meg 1906-1907-ben, Ahikár életét és bölcs mondásokat őriztek meg tőle.
2,1 A bizonytalan történelmi képet felvázoló első rész után a szent szerző a továbbiakban úgy szerkeszti művét, hogy tanítása az isteni gondviselést emelje ki. Isten nem hagy el senkit, aki benne bízik, akkor sem, ha próbának veti alá. Minden jó, ha vége jó.
2,10 A verébtrágya égette Tóbit szemét, de a látását - a görög szerint - csak fokozatosan veszítette el, mert az orvosok nem találták meg a megfelelő gyógykezelést.
7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának,
aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.
Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön!
Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.
Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik,
tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!
A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
s a Szentnek ismerete okosság,
11 mert általam sokasodnak napjaid,
és lesz még több életéved.
Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az,
ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!
Jegyzetek
9,7 A rossz diákot szidni is kár, a jó még a szidalomért is hálás.
9,11 A tanító szavai tanítványához.