Ezdrás engesztelő imája Az esti áldozatkor felkeltem sanyarúságomból, tépett palástban meg köntösben meghajtottam térdemet, kiterjesztettem kezemet az Úrhoz, az én Istenemhez.
Így szóltam: »Istenem, szégyellem magamat és nem merem felemelni arcomat hozzád, mivel gonoszságaink megsokasodtak fejünk felett és bűneink az égig növekedtek atyáink idejétől kezdve. Súlyosan vétkeztünk mind a mai napig, úgyhogy tulajdon gonoszságaink miatt jutottunk mi magunk, királyaink és papjaink idegen országok királyainak kezére, kardélre, fogságba és ki voltunk téve fosztogatásnak és arcpirulásnak, mint ma is. Most azonban egy szempillantásra kegyelmet találtunk az Úrnál, a mi Istenünknél. Meghagyott nekünk egy maradékot és leverte nekünk a sátrat az ő szent helyén és felragyogtatta szemünket Istenünk és egy kis menedéket adott nekünk szolgaságunkban. Igaz, szolgák vagyunk, de szolgaságunkban sem hagyott el Istenünk. Felénk hajlította a perzsa királyok kegyét, hogy életet adjon belénk, megépítse és feltámassza romjaiból Istenünk templomát, nekünk pedig védőfalat emeljen Júdában és Jeruzsálemben.
Mit szóljunk tehát ezek után Istenünk? Megszegtük parancsaidat, amelyeket szolgáid, a próféták által hirdettél ki, ezekkel a szavakkal: ‘Az a föld, amelyet birtokba venni készültök, tisztátalan föld, mint ahogy tisztátalanok a népek és más országok azoknak a gyalázatosságai miatt, akik förtelmükkel színültig töltötték meg azt. Ne adjátok tehát leányaitokat fiaiknak feleségül, de az ő leányaikat se vegyétek fiaitok számára. Sohase keressétek velük a békét és általuk a jólétet, hogy megerősödhessetek és élvezhessétek a föld terméseit, fiaitok pedig örököseitek lehessenek minden időben.’
13Mindazok után azonban, amik nagy gonoszságunk és bűneink miatt sújtottak bennünket, te, a mi Istenünk, megszabadítottál vétkünktől és megmentettél minket, ahogy az jelenleg is történt, hogy meg ne szegjük újra parancsaidat és ne keressünk házassági összeköttetést azokkal az utálatos népekkel. Nemde megsemmisítő volna ránk ezért haragod, és nem engednéd, hogy közülünk bárki is megmaradjon és megmeneküljön? Uram, Izrael Istene, milyen igaz vagy te! Magunkra hagytál, hogy megmenthess minket, amint ez jelenleg megtörtént. Íme, bűnben vagyunk előtted és nincs, aki megállhasson színed előtt.«
A tiltott házasságok 10 Miközben Ezdrás az Isten temploma előtt leborulva így imádkozott, esdekelt és siránkozott, nagy tömeg izraelita férfi, nő és gyermek gyűlt össze körülötte, és a nép hangos zokogással zokogott. Megszólalt ekkor Sekenja, Jehiél fia Élám fiai közül és azt mondta Ezdrásnak: »Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mivel a föld népeiből való, idegen nőket vettünk magunknak feleségül. De azért még van remény Izrael számára: kössünk szövetséget az Úrral, a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindezeket a nőket szülötteikkel együtt, az Úrnak és azoknak a kívánsága szerint, akik remegnek az Úr, a mi Istenünk parancsától. Hadd jusson érvényre a törvény. Fel tehát! A te dolgod határozni, mi melletted leszünk. Cselekedj bátran!«
Felkelt tehát Ezdrás és megeskette a papok és a leviták fejedelmeit és egész Izraelt, hogy ilyen értelemben járjanak el. Ők meg is esküdtek. Majd elindult Ezdrás az Isten háza elől és elment Eljasib fiának, Johanánnak kamrájába, és ott töltötte az éjszakát. Kenyeret nem evett és vizet nem ivott, mert gyászolt azoknak a bűne miatt, akik a fogságból visszatértek.
Majd felszólították Júdában és Jeruzsálemben mindazokat, akik a fogságból visszatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben. Aki pedig a fejedelmek és a vének határozata értelmében három nap alatt meg nem jelenik, annak elkobozzák egész vagyonát, őt magát pedig kizárják a fogságból hazatértek gyülekezetéből. Egybegyűlt tehát Jeruzsálemben Júda és Benjamin összes férfia három nap alatt a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján, és az egész nép ott telepedett le az Isten templomának terén és reszketett a bűn meg az eső miatt.
Majd szólásra emelkedett Ezdrás pap és így szólt hozzájuk: »Áthágtátok a törvényt, mert idegen nőket vettetek feleségül, hogy még tetézzétek Izrael vétkét. Most azonban tegyetek vallomást az Úr, atyáitok Istene előtt, teljesítsétek akaratát, szakítsatok a föld népeivel és az idegen asszonyokkal!«
Erre az egész tömeg így felelt és hangos szóval azt mondta: »Úgy legyen, ahogy szóltál hozzánk! Mivel pedig sok a nép és itt az esőzés ideje és kint nem álldogálhatunk, meg nem is egy vagy két napi munkáról van szó (ebben a dologban ugyanis nagyon számosan vétkeztünk), álljanak elő az egész gyülekezet fejedelmei és mindazok, akik városainkban idegen nőket vettek feleségül. Jelenjenek meg a kijelölt időben városonként a vénekkel és a bírákkal együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról e bűn miatt Isten haragját.« Jonatán, Aszaél fia, meg Jaászja, Tikva fia felkeltek ez ellen és velük tartottak Mesullám meg Sebetáj leviták.
A számkivetés fiai tehát így cselekedtek. Ezdrás pap családfőket választott ki magának nemzetségenként mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján ülésre jöttek össze, hogy az ügyben vizsgálatot tartsanak. Ezt mindazokkal a férfiakkal, akik idegen nőket vettek feleségül, az első hónap első napjáig elvégezték.
A tiltott házasságban élők jegyzéke A papok, akik idegen nőket vettek feleségül, a következők voltak: Józsuénak, Joszedek fiának fiai és testvérei közül: Maaszja, Eliézer, Járib és Gedalja. Kezüket adták, hogy elküldik feleségeiket és vétkükért egy kost hoznak a nyájból áldozatul. Immer fiai közül Hanáni és Zebedja; Hárim fiai közül Maaszja, Elija, Semeja, Jehiél és Ozia; Feshúr fiai közül: Elioenáj, Maaszja, Ismaél, Natanael, Jozabád és Elásza.
A leviták fiai közül: Jozabád, Semej, Kelája, azaz Kálita, Fatája, Júda és Eliézer; az énekesek közül: Eljasib; a kapuőrök közül: Sallum, Telem és Úri; Izraelből pedig: Fáros fiai közül: Remeja, Jezia, Melkia, Miámin, Eliézer, Melkia és Bánea; Élám fiai közül: Matanja, Zakariás, Jehiél, Abdi, Jerimót és Elija; Zétua fiai közül: Elioenáj, Eljasib, Matanja, Jerimót, Zábád és Aziza; Bebáj fiai közül: Johanán, Hananja, Zabbáj, Ataláj; Báni fiai közül: Mesullám, Melluk, Adája, Jasúb, Saál és Ramót; Fáhat-Moáb fiai közül: Edna, Kalál, Benája, Maaszja, Matanja, Beszeleél, Binnuj és Manassze; Herem fiai közül: Eliézer, Józsue, Melkia, Semeja, Simeon, Benjamin, Málok, Samarja; Hásum fiai közül: Matanáj, Matáta, Zábád, Elifelet, Jermáj, Manassze, Szemei; Báni fiai közül: Maáddi, Amrám, Úel, Bánea, Bádaja, Keliau, Vánia, Márimut, Eljasib, Matanja, Matanáj, Jászi, Báni fiai közül, Binnuj, Semej, Sálmia, Nátán, Adája, Meknedebáj, Sisáj, Saráj, Ezrel, Selemiau, Semeria, Sallum, Amarja, József; Nébó fiai közül: Jehiél, Matatiás, Zábád, Zábina, Jaddaj, Joel és Benája.
Mindezek idegen nőket vettek feleségül és elbocsátották az asszonyokat és a gyermekeket is.
Jegyzetek
9,13 Maradék: Nagyon kevesen voltak, akik a választott népből megőrizték istenhitüket. Ezt már Illésnek megmondta Isten, 1Kir 19,18; később Izajásnak és Hiszkijának is, 2Kir 19,31. Erre mutat rá az Ezdr 9,8.13.14; Iz 10,21; 37,32; Mik 5,2.7.8; Bölcs 2,9; stb.
Második rész: Jövendölések és ítéletmondások a későbbi időkből: 9,1-14,21
Maradék a szomszéd népekből 9 1Jövendölés. »Ránehezedik az Úr szava Hadrak földjére,
és rászáll Damaszkuszra;
mert az Úr szeme Arámon van,
és Izraelnek minden törzsén,
Emát is az övé, ami szomszédos vele,
és Tírusz meg Szidon,
melyek igen sokat tartanak bölcsességükről.
Sáncot épített magának Tírusz,
felhalmozta az ezüstöt, mint a port,
s az aranyat, mint az utca sarát.
Íme, az Úr őt birtokába veszi,
a tengerbe dönti erődítését,
és őt magát tűz emészti meg.
Látja majd ezt Askalon és megremeg;
Gáza is, és fölötte nagy fájdalom fogja el;
Akkaron is, mert reménye kudarcot vallott.
És Gázából eltűnik a király,
és Askalon lakatlanná lesz.
Asdódban fattyú telepszik meg,
és megtöröm a filiszteusok kevélységét.
7 Kiveszem a vért a szájából,
s az undokságot a fogai közül,
de a maradékuk Istenünké lesz,
és olyan lesz, mint egy vezér Júdában,
Akkaron pedig olyan, mint a jebuzita.
És körülveszem házamat azokkal szemben,
akik hadakoznak ellenem jövet és menet;
és nem járja őket többé sarcoló,
mert immár rájuk tekintettem szememmel.
9 Felette örvendezzél, Sion leánya;
ujjongj, Jeruzsálem leánya:
íme, bevonul hozzád királyod,
igaz ő és megszabadít;
szegény ő és szamáron ül,
szamárkanca fiatal vemhén.
Kiirtom én a harci szekereket Efraimból,
s a lovakat Jeruzsálemből;
széttöröm a harci íjakat,
és békét hirdet ő a nemzeteknek;
és uralkodik tengertől tengerig,
és a Folyamtól a föld határáig.
Ami téged illet: szövetséged véréért
szabadon bocsátom foglyaidat
a víztelen veremből.
Térjetek vissza a várba,
reménység foglyai;
ma is azt hirdetem:
kétszer annyit adok vissza neked!
Mert mint íjat kifeszítem magamnak Júdát,
és ráhelyezem nyílként Efraimot;
és fellázítom fiaidat, Sion,
fiaid ellen, Görögország,
és olyanná teszlek, mint a hősök kardja.
Az Úr, az Isten megjelenik majd felettük,
és nyila kirepül, mint a villám;
az Úr, az Isten megfújja a harsonát,
és kivonul a dél viharában.
A Seregek Ura megvédelmezi majd őket,
és ők pusztítanak és a parittyaköveket a földön tapodják.
És mámorosan isszák a vért, mint a bort,
és megtelnek vele, mint az áldozati csészék,
és mint az oltár szarvai.
És az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon,
mint népének juhait;
bizony, mint a korona drágakövei,
tündökölnek majd földjén.
Mily nagy az ő jósága,
mily nagy az ő szépsége!
Bőven ellátja gabonával az ifjakat,
s musttal a leányokat!
Az Úrtól kérjetek esőt a tavasz idején,
s az Úr küld majd záporfelhőket,
és ad nekik záporesőt,
és kinek-kinek füvet a mezőn.
Mert a bálványképek haszontalan dolgokat beszélnek,
a jósok hazugságot látnak,
s az álomlátók hiábavalóságokat beszélnek,
üres vigasztalásokat mondanak;
ezért kerülnek ők tévútra, mint a nyáj,
mely sanyarúságot szenved, mert nincsen pásztora.
Haragom felgerjedt a pásztorok ellen,
és megfenyítem én a vezérbakokat;
bizony, a Seregek Ura meglátogatja nyáját, Júda házát,
és olyanokká teszi, mint amilyen az ő díszes harci lova.
4 Belőle támad a szegletkő,
belőle a sátorcövek,
belőle a harci íj,
belőle támad minden vezér egyaránt.
Olyanok lesznek ők, mint a hősök,
akik az utak sarát tapossák a harcban,
és küzdenek, mert az Úr velük van;
és szégyent vallanak a lovon ülők.
Megerősítem én Júda házát,
és segítséget nyújtok József házának,
és visszahozom őket, mert megkönyörülök rajtuk,
és olyanok lesznek,
mintha el sem vetettem volna őket.
Mert én, az Úr, vagyok az ő Istenük,
és én meghallgatom őket.
Efraim olyan lesz, mint a hős,
szívük örvendezik majd, mintha bort ittak volna;
fiaik is látják majd ezt és örvendeznek,
és szívük vigad majd az Úrban.
Füttyszóval hívom és egybegyűjtöm majd őket,
mert megváltottam őket;
és megsokasítom őket,
mint amilyen sokan azelőtt voltak.
Ha el is vetem őket a nemzetek közé,
rám gondolnak majd ők a távolban is,
és felnevelik fiaikat,
és visszatérnek ide.
Visszahozom őket Egyiptom földjéről,
és összegyűjtöm őket az asszírok közül;
elviszem őket Gileád és Libanon földjére,
s a hely nem is lesz elég nekik.
Átkelnek a tenger szorosán,
de az Úr megveri a tenger hullámait;
kiszárad a folyó minden örvénye,
és megtörik Asszúr kevélysége,
és eltűnik Egyiptom kormánypálcája.
Megerősítem őket az Úrban,
és az ő nevében járnak majd«
– mondja az Úr.
hadd eméssze tűz cédrusaidat!
Jajgass Ciprus, mert elesett a cédrus,
mert elvesztek a hatalmasok;
jajgassatok Básán tölgyei,
mert kivágták a várerdőt.
Pásztorok jajgatása hallatszik,
mert elpusztult a büszkeségük;
oroszlánok ordítása hallatszik,
mert elpusztult a Jordán dicsősége!
Én sem kegyelmezek többé a föld lakóinak – mondja az Úr. – Íme, kiszolgáltatok én minden embert társa kezébe, s királya kezébe; és ők feldúlják a földet, és én senkit sem mentek ki kezükből.«
Én tehát legeltettem a leölésre szánt juhokat, a juhkereskedők számára. Két botot vettem magamhoz; az egyiket elneveztem ‘Jóakarat’-nak, a másikat elneveztem ‘Kötelék’-nek; és legeltettem a nyájat, és egy hónap alatt elűztem három pásztort. De keserűség fogta el lelkemet miattuk, és nekik is elegük volt belőlem. Ekkor azt mondtam: »Nem legeltetlek titeket! Ami halálra való, haljon meg, ami kiirtani való, irtassék ki, a többiek pedig ám falják fel egymás húsát!« Majd elővettem azt a botomat, amelynek Jóakarat volt a neve, és széttörtem, hogy megsemmisítsem szövetségemet, amelyet minden néppel kötöttem. Meg is semmisült azon a napon; és így felismerhették a juhkereskedők, akik figyeltek engem, hogy ez az Úr szava. 12Majd azt mondtam nekik: »Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok!« Erre ők harminc ezüstöt mértek ki béremül. 13Ám az Úr azt mondta nekem: »Vesd az olvasztóba, a dicső bért, amelyre engem becsültek!« Erre vettem a harminc ezüstöt és bedobtam az Úr házának kincstárába. Aztán széttörtem a másik botomat, amelyiknek a neve Kötelék volt, hogy felbontsam a testvéri köteléket Júda és Izrael között.
Mondta aztán az Úr nekem: »Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az oktalan pásztor.
Mert íme, én olyan pásztort támasztok a földön,
aki nem néz az elveszettek után,
az elszéledteket meg nem keresi,
a megtörtet meg nem gyógyítja,
a fáradtnak nem viseli gondját,
hanem a kövérek húsát megeszi
és körmeiket összetöri.
Jaj a semmirekellő pásztornak,
aki elhagyja a nyájat!
Kard érje a karját
és a jobb szemét;
karja szárazra aszalódjon,
jobb szemét érje homály és sötétség!«
Jegyzetek
9,1 Az ún. „Második Zakariás” könyve, kb. 200 évvel későbbi időből.
9,1 Nagy Sándor Kr. e. 332-ben elfoglalta Tíruszt.
9,7 A filiszteusok nem tartották meg az egész emberiségre vonatkozó Noé-féle szövetséget (Ter 9,4).
9,9 Az ősidők fejedelmei lovagoltak szamáron.
10,4 Isten felkészíti népét a végidő nagy csatájára.
11,1 A Ptolemaida és Szeleukida birodalom bukásának jövendölése.
11,12 Ilyen keveset ér Szamariának a Júdával való közösség.
11,13 Az „olvasztó” feladata a templomnak adományozott nemesfém összeolvasztása volt.
Csak vedd el a ruháját, mert kezese lett másnak,
végy zálogot tőle idegenek miatt!
Édes az embernek a csalárdság kenyere,
de azután szája betelik kaviccsal.
Tanácstól erősödnek a tervek,
bölcs számítással kell viselni hadat!
Aki pletykával házal, elárulja a titkot,
ezért ne barátkozz oktalan fecsegővel!