EZDRÁS TEVÉKENYSÉGE, A REND HELYREÁLLÍTÁSA: 7,1-10,44
Ezdrás, az írástudó 7 1Miután ezek megtörténtek, Artaxerxész, a perzsák királya uralkodásának idejében Ezdrás, Szárája fia, aki Azarja fia, aki Helkija fia, aki Sallum fia, aki Szádok fia, aki Ahitób fia, aki Amarja fia, aki Azarja fia, aki Marajót fia, aki Zarahja fia, aki Ózi fia, aki Bokki fia, aki Abisue fia, aki Fineesz fia, aki Eleazár fia, aki Áron, az első főpap fia volt; ez az Ezdrás feljött Babilonból. Mint írástudó, igen jártas volt Mózes törvényében, amelyet az Úr, Izrael Istene adott, a király pedig teljesítette minden kérését, mert az Úrnak, az ő Istenének keze volt rajta. Artaxerxész királynak hetedik esztendejében indultak el egynéhányan Izrael fiai, a papok fiai, a leviták fiai, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák közül Jeruzsálembe és az ötödik hónapban, tehát még a királynak hetedik esztendejében meg is érkeztek Jeruzsálembe.Az első hónap első napján indult el ugyanis Babilonból, és az ötödik hónap első napján ért Jeruzsálembe, mivel Isten jóságos keze volt rajta. Ezdrás ugyanis szívvel-lélekkel azon volt, hogy tanulmányozza az Úr törvényét és jogot meg igazságot tegyen és tanítson Izraelben.
A második csoport hazatérése A rendelet mása pedig, amelyet Artaxerxész király adott át Ezdrás papnak, aki mint írástudó igen jártas volt az Úrnak Izrael számára adott törvényeiben, előírásaiban és szertartásaiban, így hangzik:
12»Artaxerxész, a királyok királya, üdvözli Ezdrás papot, aki mint írástudó igen jártas a menny Istenének törvényében. Úgy rendelkezem, hogy veled vonulhasson birodalmamban bárki, aki vissza akar térni Jeruzsálembe Izrael népe, valamint papjai és levitái közül. Maga a király és hét tanácsosa küld ugyanis téged, hogy vizsgáld felül Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szellemében, amely kezedben van és hogy magaddal vidd az ezüstöt és az aranyat, amelyet a király és tanácsosai saját jószántukból ajánlottak fel Izrael Istenének, akinek lakóhelye Jeruzsálemben van. Mindazt az ezüstöt meg aranyat, amelyet Babilon egész tartományában fel tudsz hajtani, és a nép kíván felajánlani, meg amit a papok Istenük jeruzsálemi temploma javára önként adományoznak, csak fogadd el bátran. Vásárolj gondosan ezen a pénzen fiatal bikákat, kosokat, bárányokat, étel- és italáldozatokat, és mutasd be őket Istenetek templomának oltárán, amely Jeruzsálemben van. A maradék ezüsttel és arannyal pedig Istenetek akarata szerint rendelkezzetek és cselekedjetek úgy, ahogy neked és testvéreidnek tetszik.
Az edényeket, amelyeket Istened házának használatára kézhez kapsz, vidd az Isten színe elé Jeruzsálembe. Sőt – amennyiben Istened templomának egyéb szükségletei is mutatkoznak, amelyeket fedezned kellene, azokat fedezi majd a királyi kincstár. Én Artaxerxész király felhívom és felszólítom az összes állami kincstárost a folyamon túl: bármit kér tőletek Ezdrás pap, a menny Istenének törvénytudója, szolgáltassátok ki haladéktalanul: ezüstöt száz talentumig, búzát száz kórig, bort száz bátig és olajat száz bát erejéig, sót pedig korlátlan mennyiségben. Mindazt, ami a menny Istenének szertartásához hozzátartozik, gondosan meg kell tenni a menny Istenének temploma javára, hogy meg ne nehezteljen a királynak és fiainak országára.
Újabb rendelkezések Egyben tudatjuk veletek, hogy ami az összes papot, levitát, énekest, kapuőrt, templomszolgát és annak a templomnak a személyzetét illeti, nincsen jogotok adót, vámot és évi szolgáltatást kivetni rájuk.
Te pedig Ezdrás, Istened bölcsességével, amely kezedet vezeti, nevezz ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságot szolgáltassanak az egész népnek a folyamon túl azoknak, akik ismerik Istened törvényét. Amennyiben pedig nem ismernék, szabadon oktassátok ki őket rá. Mindazt pedig, aki nem tartja meg lelkiismeretesen Istened törvényét és a király törvényét, ítéljék halálra vagy számkivetésre vagy jószágvesztésre, de legalábbis tömlöcre.«
Áldott az Úr, atyáink Istene, aki azt adta a király szívébe, hogy dicsőségessé tegye a templomot, amely Jeruzsálemben van, és felém hajlította kegyét a király és tanácsosai meg minden nagybefolyású udvari tisztje előtt. Úgyhogy megerősítve az Úrnak, az én Istenemnek rajtam nyugvó keze által, összegyűjthettem a főembereket Izraelből, hogy hazatérjenek velem.
A hazatérők jegyzéke 8 Ezek a családfőknek és azoknak a családfája, akik Artaxerxész király uralkodása alatt Babilonból visszatértek velem: Fineesz fiai közül Gersom; Itamár fiai közül Dániel; Dávid fiai közül Háttus, Sekenja fia Fáros utódaiból Zakariás és vele együtt szám szerint százötven férfi; Fáhat-Moáb fiai közül Elioenáj, Zaréhe fia és vele kétszáz férfi; Zétua fiai közül Sekenja Jahaziél fia, és vele háromszáz férfi; Ádán fiai közül Ábed, Jonatán fia, és vele ötven férfi; Álám fiai közül Izajás, Atália fia és vele hetven férfi; Safátja fiai közül Zebedja, Mikaél fia és vele nyolcvan férfi; Joáb fiai közül Obedja, Jáhiel fia és vele kétszáztizennyolc férfi; Báni fiai közül Selomit Joszfia fia és vele százhatvan férfi; Bebáj fiai közül Zakariás, Bebáj fia és vele huszonnyolc férfi; Azgád fiai közül Johanán, Ekketán fia és vele száztíz férfi; Adonikám fiai közül a fiatalabbak, név szerint: Elifelet, Jehiél meg Samája és velük hatvan férfi; Bigváj fiai közül Utáj Zábud fia és velük hetven férfi.
Egybegyűjtöttem őket annál a folyónál, amely Aháva felé folyik, és ott tartózkodtunk három napig. Közben leviták után néztem a nép és a papok között, de nem találtam. Erre elküldtem Eliézer, Ariel, Semeja, Járib, Elnátán, Nátán, Zakariás és Mesullám bölcs főembereket. Elküldtem őket Eddóhoz, Kászfia helység vezetőjéhez és szájukba adtam a szavakat, amelyekkel meg kellett kérniük Eddót és testvéreit, hogy küldjenek nekünk szolgákat Istenünk háza számára. Mivel pedig Isten jóságos keze volt rajtunk, bölcs férfiakat küldtek hozzánk annak a Moholinak a családjából, aki Izrael fiának, Lévinek fia volt. Sarábját fiaival és testvéreivel együtt tizennyolc embert, valamint Hásabját és vele Merári ivadékai közül Izajást, testvéreivel és fiaival együtt húsz férfit. A templomszolgák közül pedig, akiket Dávid és a fejedelmek a leviták mellé osztottak be szolgálattételre, kétszázhúsz natinitát; fel is jegyezték mindegyikük nevét.
Jelentés a hazatérésről Majd böjtöt hirdettem ott az Aháva folyó mellett, hogy megsanyargassuk magunkat az Úr, a mi Istenünk előtt és szerencsés utat esdjünk le magunknak, fiainknak és mindennemű jószágunknak. Restelltem ugyanis segítséget és lovasokat kérni a királytól, hogy megvédjenek minket az úton az ellenséggel szemben, hiszen azt mondtuk a királynak: »Istenünk keze nyugszik mindazokon, akik jóban hozzá fordulnak, de ereje, hatalma és haragja nehezedik mindazokra, akik elfordulnak tőle.« Ezért böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz. Szerencsésen is jártunk.
Majd kiválasztottam tizenkettőt a papi fejedelmek közül: Sarábját, Hásabját meg tíz testvérüket és odamértem nekik az ezüstöt, az aranyat meg a mi Istenünk háza számára szent ajándékul adott edényeket, amelyeket a király, valamint tanácsosai és fejedelmei, továbbá azok ajánlottak fel, akik egész Izraelből ott tartózkodtak. Odamértem a kezükbe hatszázötven talentum ezüstöt, száz ezüst edényt, száz talentum aranyat, húsz aranyserleget, körülbelül ezer dáriusz értékben, és a legfinomabb csillogó rézből való két edényt, amely oly szép volt, mintha aranyból lett volna. Majd így szóltam hozzájuk: »Ti az Úr szentjei vagytok, és szentek az edények, az ezüst meg az arany is, amelyet önkéntes adományul ajánlottak fel az Úrnak, atyáink Istenének. Vigyázzatok tehát és őrizzétek meg, amíg csak oda nem méritek az Úr házának kincstára számára, a papok és a leviták fejedelmei, meg az izraelita családfők elé Jeruzsálemben.« Erre átvették a papok és a leviták a megmért ezüstöt, aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Jeruzsálembe, a mi Istenünk templomába.
Elindultunk az Aháva folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe vándoroljunk. És rajtunk nyugodott az Isten keze, és megóvott minket az úton az ellenségtől és a lesben állóktól. Amikor aztán megérkeztünk Jeruzsálembe és már három napig ott tartózkodtunk, a negyedik napon odamértük Istenünk templomában az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Meremót, Uriás pap fiának kezéhez Eleazár, Fineesz fia, Jozabád, Józsue fia és Noadája, Binnuj fia, leviták jelenlétében, mindent a maga száma és súlya szerint. Fel is jegyezték akkor mindennek a súlyát. A fogságból visszatért száműzöttek ekkor Izrael egész népéért Izrael Istenének egészen elégő áldozatul bemutattak tizenkét bikaborjút, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, bűnért való áldozatul pedig tizenkét kecskebakot, egytől-egyig egészen elégő áldozatul az Úrnak. Majd átnyújtották a királyi szatrapáknak és a folyamon túl levő helytartóknak a király rendeletét, erre azok pártfogásba vették a népet és az Isten házát.
Jegyzetek
7,1 Ezdrás: a családfából sok láncszem hiányzik. A szöveg úgy mutatja be, mint a jogi ügyekben jártas írástudót, aki a jog és a közösség vallási életének kialakításával foglalkozik. Már Nehemiás alatt is Jeruzsálemben volt (Neh 8,1), de mint Nehemiás, ő is visszatért a fogság földjére, majd 398-ban tér vissza újra Jeruzsálembe. Írástudó: a fogság után ez a szó azt az osztályt jelenti, amely másolja, tanulmányozza és értelmezi a Törvényt, és magyarázza azt a népnek.
7,12 Artaxerxésznek ez a rendelete alapozza meg a zsidó vallást. Egy befolyásos zsidó ember szerkesztette, aki bejáratos volt az udvarhoz. Ezdrást hivatalos kiküldetésben fontos megbízatásokkal Palesztínába küldték, többek között azért, hogy tanítsa a Törvényt azoknak, akik még nem ismerik azt. Királyi törvény írta elő (25-26.v.), hogy a vidék lakosai fölött az Ezdrás által kinevezett bírák ítélkezzenek (25.v.). Isten Törvényének diadala ez.
Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám: »Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, és mondd nekik: Amikor böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban ez alatt a hetven esztendő alatt, vajon nekem böjtöltetek-e? És amikor ettetek és ittatok, vajon nem saját magatoknak ettetek-e és saját magatoknak ittatok-e? Vajon nem ezek-e azok a szavak, amelyeket az Úr a régi próféták által akkor mondott, amikor még Jeruzsálem népes és gazdag volt a körülötte fekvő városokkal együtt, és a Délvidék és az Alföld is lakott volt?«
És az Úr a következő szózatot intézte Zakariáshoz: »Így szól a Seregek Ura: ‘Igazságosan ítélkezzetek, és mindenki tegyen irgalmasságot és kegyességet testvérével; özvegyet és árvát, idegent és szegényt el ne nyomjatok, és senki se szőjön szívében gonosz terveket testvére ellen.’ Ám ők nem akartak rá hallgatni és vonakodtak ezt elvállalni, és befogták fülüket, hogy ne halljanak. És olyanná tették szívüket, mint a gyémánt, hogy ne hallják a törvényt és a szavakat, amelyeket a Seregek Ura küldött a Lelke által, a régi próféták által. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja, és az történt, hogy amint ők nem hallgattak rá, amikor Ő szólt, úgy majd én nem hallgatom meg, ha ők kiáltanak – mondja a Seregek Ura. – És szétszórtam őket minden országba, melyeket nem ismertek; és földjük elhagyatottá lett, és nem volt jövő-menő, és a pompás földet sivataggá tették.«
Az eljövendő szabadulás 8 És szólt a Seregek Ura:
»Így szól a Seregek Ura:
Forró, féltékeny szeretettel szeretem én Siont,
és nagy haragra gerjedtem miatta.
4Így szól a Seregek Ura: ülnek még öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem utcáin, és kinek-kinek bot lesz a kezében napjainak nagy száma miatt, és a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein.
Így szól a Seregek Ura: Ha ez ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e? – mondja a Seregek Ura.
Így szól a Seregek Ura:
Íme, én megmentem népemet a kelet földjéről,
és a napnyugatnak földjéről.
És elhozom őket,
hogy Jeruzsálemben lakjanak,
és ők lesznek az én népem,
én pedig az ő Istenük leszek,
híven és igazán.
Mert e napok előtt
nem fizetődött ki az ember munkája.
és nem fizetődött ki a barom munkája;
aki bement vagy aki kiment,
nem volt biztos a támadástól,
és egymásra bocsátottam az összes embert,
az egyiket a másikra.
Most azonban már nem cselekszem
e megmaradt néppel úgy,
mint a hajdani napokban
– mondja a Seregek Ura –,
hanem békés lesz a vetés,
a szőlő megadja gyümölcsét,
a föld megadja termését,
s az egek megadják harmatukat;
és e megmaradt népet
mindezeknek birtokába juttatom.
Ezeket kell azonban megtartanotok: Igazat mondjatok egymásnak, hűséggel és békével szolgáltassatok igazságot kapuitokban. És egyiktek se gondoljon szívében rosszat felebarátja ellen, se ne szeressétek a hamis esküt, mert mindez olyan dolog, amit gyűlölök – mondja az Úr.«
És a Seregek Ura így szólt hozzám: »Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje, s a tizediknek böjtje örömmé, vidámsággá és jeles ünneppé lesz Júda háza számára. Csak az igazságot és a békét szeressétek! Így szól a Seregek Ura: Még majd eljönnek a népek, számos város lakói! Elmennek majd egymáshoz a lakosok és mondják: ‘Menjünk, esedezzünk az Úr előtt és keressük a Seregek Urát, hadd menjek én is!’ És eljön számos nép és sok nemzet, hogy keresse a Seregek Urát Jeruzsálemben, és esedezzék az Úr előtt.
Így szól a Seregek Ura: Azokban a napokban mindenféle nyelvű nemzetből tíz ember is megragadja és megfogja egy zsidó ember köntösének szélét, és mondja: Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Úr!«
Jegyzetek
7,1 Az időpont Kr. e. 518 november.
7,2 Meg kell-e még tartani a templom lerombolásának emlékére tartott böjtöket? A válasz a 8,18-19-ben található: a böjti napok váljanak örömnappá.
8,4 A hazatértek közt alig volt gyerek és öreg.
A halló fület, a látó szemet:
mind a kettőt az Úr alkotta.
Ne szeresd az alvást, hogy a szegénység el ne nyomjon,
tartsd nyitva szemedet, akkor jóllakhatsz kenyérrel!
»Silány! Silány!« – mondja minden vevő,
s amikor elmegy, nagyra van vele.
Lehet valakinek aranya és drágaköve bőven,
a legbecsesebb ékszer mégis csak az értelmes száj.