Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Az istentisztelet újrakezdése; a templomépítés kezdete 3 1Amikor aztán elérkezett a hetedik hónap, Izrael fiai pedig már városaikban laktak, egy emberként összegyűlt az egész nép Jeruzsálemben. Józsue, Joszedek fia, és paptestvérei, valamint Zerubbábel, Salátiel fia, és testvérei erre nekiláttak és felállították Izrael Istenének oltárát, hogy egészen elégő áldozatokat mutassanak be rajta, amint ezt Mózesnek, Isten emberének törvénye előírja. Miután pedig felépítették Isten oltárát a maga helyén, reggel és este egészen elégő áldozatot mutattak be rajta az Úrnak, miközben körülöttük a föld népei rettegésben tartották őket. Megünnepelték előírás szerint a sátoros ünnepet is, bemutatták naponkint az állandó, egészen elégő áldozatot azon a módon, ahogy azt a törvény az egyes napokra megköveteli, továbbá az egészen elégő áldozatot a hónapok első napjain, valamint az Úr összes szent ünnepén, nemkülönben mindazokon a napokon, amelyeken jószántukból hoztak ajándékot az Úrnak. A hetedik hónap első napjától kezdték bemutatni az egészen elégő áldozatot az Úrnak, noha még nem tették le az Isten hajlékának alapkövét.
A kőfaragóknak és a kőműveseknek pénzt, a szidoniaknak és tírusziaknak pedig étel- és italféleségeket meg olajat adtak, hogy cédrusfát szállítsanak le a Libanonról a joppéi tengerparthoz, amint azt Círusz, a perzsák királya megengedte nekik.
Isten jeruzsálemi templomához való érkezésük második esztendejében a második hónapban Zerubbábel, Salátiel fia, Józsue, Joszedek fia és többi testvére, a papok és a leviták, nemkülönben mindazok, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe, munkához láttak. Kijelöltek pedig húszéves és magasabb korú levitákat, hogy az Úr templomának építésénél felügyeljenek. Elő is álltak Józsue meg fiai és testvérei, Kedmiel, Binnuj, Hodavja mint egy ember, hogy felügyeljenek azokra, akik Isten templomának építési munkálatait végezték; nemkülönben Henadad fiai, meg fiaik, valamint levitatestvéreik is.
Miközben a kőművesek megvetették az Úr templomának alapját, előálltak a papok öltözékükben, trombitával, a leviták pedig Ászáf családjából cintányérokkal, hogy dicsőítsék Istent, Dávidnak, Izrael királyának rendelése szerint. Dicséret és magasztalás közben azt mondogatták az Úrról, hogy »jó és Izrael iránt való irgalmassága örökké tart.« Az egész nép pedig lelkendezett és nagy ujjongással dicsőítette az Urat, mivel megvethették az Úr templomának alapját. De az öregek közül igen sokan: papok, leviták és családfők, akik látták a régi templomot, hangosan zokogtak, amikor szemük láttára lefektették ennek a templomnak az alapját, míg sokan hangos szóval adtak ujjongó örömüknek kifejezést, úgy hogy nem lehetett megkülönböztetni az örvendezők ujjongását a siránkozó nép jajgatásától. Oly nagy volt ugyanis a nép zűrzavaros lármája, hogy messze földre elhallatszott a zaj.
Az ellenfelek közbelépése 4 Amint azonban Júda és Benjamin ellenségei arról értesültek, hogy a számkivetettek felépítik az Úrnak, Izrael Istenének templomát, 2odajárultak Zerubbábelhez meg a családfőkhöz és azt mondták nekik: »Hadd építsünk mi is veletek, hiszen mi éppúgy keressük Isteneteket, mint ti. Íme, neki mutattunk be áldozatokat már Asszarhaddonnak, Asszíria királyának idejétől kezdve, aki idehozott minket.« Erre Zerubbábel és Józsue meg a többiek, az izraelita családfők azt felelték: »Nem illik, hogy mi veletek építsünk hajlékot Istenünknek, felépítjük majd mi magunk az Úrnak, a mi Istenünknek, úgy, ahogy azt nekünk meghagyta Círusz, a perzsák királya.« Ezért a föld népe arra törekedett, hogy megkösse Júda népének kezét és elvegye kedvét az építéstől. 5Felbéreltek ellenük tanácsosokat is, hogy meghiúsítsák tervüket Círusznak, a perzsák királyának egész idejére, sőt egészen Dáriusznak, a perzsák királyának uralkodásáig.
Artaxerxész uralkodása alatt mindjárt az ő trónra lépése után, vádlevelet terjesztettek be Júda meg Jeruzsálem lakói ellen; Artaxerxész idejében pedig Beselám, Mitridátész, Tábeél meg többen, akik tanácsukhoz tartoztak, vádolták be őket Artaxerxésznél, a perzsák királyánál. A vádlevelet szírül írták és szír nyelvből tolmácsolták. Reum kormányzó és Samsáj írnok ezt a levelet írta Jeruzsálemről Artaxerxész királynak: »Reum kormányzó, Samsáj, a jegyző meg a többi tanácsosuk: a perzsa bírák, a perzsa tanácsosok, az urukiak, a babilóniaiak, a szúzaiak, vagyis elamiták és egyéb népek, amelyeket a nagy és dicső Aszenafár hozott ide és telepített le békességben Szamaria városaiban meg a többi vidéken a folyamon túl.«
A levél mása, amelyet elküldtek neki, a következő:
»Artaxerxész király, szolgáid, a férfiak a folyamon túlról, üdvözölnek! Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik tőled vándoroltak ide hozzánk, bevonultak Jeruzsálembe, ebbe a lázongó, gonosz városba, hogy ismét felépítsék azt, felemeljék falait és lerakják alapjait. Tudja meg ennélfogva a király, hogy mihelyt felépül ez a város és elkészülnek falai, adót, vámot és évi szolgáltatást nem adnak s így károsodás éri a királyokat. Éppen ezért, mivel tudatában vagyunk annak, hogy az udvar sóját esszük és nem illő, hogy elnézzük a király kárát, küldtük e jelentést a királynak. Különben is nézz csak utána őseid évkönyveiben és megtalálod leírva e krónikákban és megtudod, hogy ez a város pártütő város, amely ártalmára volt a királyoknak és tartományoknak. Benne már ősi időktől fogva lázadásokat szítottak, ez volt az oka annak, hogy ezt a várost le is rombolták. Jelentjük továbbá a királynak, hogy ha ez a város ismét felépül és elkészülnek falai, megszűnik uralmad a folyamon túl.«
Az templomépítés felfüggesztése A király a következő választ küldte: Reum kormányzónak, Samsájnak, a jegyzőnek, tanácsos társaiknak, Szamaria lakóinak és a többieknek a folyamon túl: »üdv és béke! A vádlevelet, amelyet hozzám küldtetek, gondosan felolvastattam magamnak. Parancsomra utánanéztek és valóban rá is akadtak arra, hogy az a város már ősi időktől fogva lázadozik a királyok ellen és benne pártütést meg zendülést szítanak. Erőskezű királyok uralkodtak ugyanis Jeruzsálemben, akik a folyamon túl minden területet uralmuk alá hajtottak és adót, vámot, meg évi szolgáltatást szedtek. Ennélfogva tehát halljátok az utasítást! Akadályozzátok meg azokat az embereket a város felépítésében mindaddig, amíg csak újra nem rendelkezem. Vigyázzatok, ne járjatok el hanyagul a dologban, hogy a baj a királyok kárára lassankint el ne hatalmasodjék.«
Miután felolvasták Artaxerxész király rendeletének mását Reum kormányzó meg Samsáj, a jegyző és tanácsosaik előtt, ezek sietve elmentek Jeruzsálembe, a zsidókhoz, hogy karhatalommal akadályozzák meg őket munkájukban. Félbeszakították tehát az Úr hajlékának építését Jeruzsálemben, és az félben is maradt Dáriusz, a perzsák királya uralkodásának második esztendejéig.
Jegyzetek

3,1 A hetedik hónap tisri (szeptember-október) volt, a visszatérés évében. Rögtön hozzálátnak a szertartások visszaállításához, hogy újra elmélyítsék a kapcsolatot a Szövetség Istenével, aki a hosszú és fájdalmas fogságból visszavezette őket hazájukba.

4,2 Asszarhaddon Ninivében uralkodott 680-tól 669-ig. A kérés azoktól az izraeli királyságba behozott pogány telepesektől származik, akik egyidőben az izraeliek elhurcolásával, Szamária eleste után, 722-ben (2Kir 17,24-33) kerültek oda. Ők, miután Júda királysága elesett, elárasztották és birtokba vették a déli területeket is.

4,5 Círusz utódja Kambüzész, aki 522-ben halt meg. Dáriusz 521-ben lépett trónra; kedvezett az idegen szertartásoknak. Az ő idejében – Aggeus és Zakariás támogatásával – Zerubbábel újrakezdte a Templom újjáépítését, amit azután Dáriusz uralkodásának hatodik évében fejeztek be.


ZAKARIÁS JÖVENDÖLÉSE

Első rész: Zakariás látomásai és beszédei: 1,1- 8,23
Felhívás a megtérésre 1 1A nyolcadik hónapban, Dáriusz király második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához: »Az Úr nagyon megharagudott atyáitokra. Mondd azért nekik: Így szól a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám – mondja a Seregek Ura –, és én visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. – Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez a régi próféták így kiáltottak: Így szól a Seregek Ura: Térjetek meg rossz útjaitokról és igen gonosz szándékaitoktól; de azok nem hallgattak meg engem és nem figyeltek rám, – mondja az Úr. – 5Atyáitok hol vannak immár? És a próféták vajon örökké élnek-e? De az én szavaim és végzéseim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, nemde elérték atyáitokat? Azután megtértek és így szóltak: ‘Amint eltökélte a Seregek Ura, hogy útjaink és tetteink szerint cselekszik velünk, úgy is cselekedett.’«
Első látomás: a lovak 7A tizenegyedik hónapnak, Sabatnak huszonnegyedik napján, Dáriusz második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához: 8»Éjszaka látomásom volt: Íme, egy vörös lovon ülő férfi állt a völgy mirtuszfái között, mögötte pedig vörös, tarka és fehér lovak voltak. Mikor megkérdeztem: ‘Mik ezek, Uram?’, ezt mondta nekem egy angyal, aki velem beszélt: ‘Én majd megmutatom neked, hogy mik ezek.’ Ekkor megszólalt a mirtuszfák közt álló férfi és mondta: ‘Ezek azok, akiket elküldött az Úr, hogy bejárják a földet.’ Aztán szóltak az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt, és azt mondták: ‘Bejártuk a földet, és íme, az egész föld békességben lakik.’
Szólt ekkor az Úr angyala és mondta: ‘Seregek Ura, meddig nem könyörülsz még meg Jeruzsálem és Júda városain, amelyekre immár hetven esztendeje haragszol?’ Erre az Úr jóságos szavakat, vigasztaló szavakat mondott annak az angyalnak, aki bennem beszélt. S az angyal, aki bennem beszélt, így szólt hozzám: ‘Kiáltsd és mondd: Így szól a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont, és nagy haraggal haragszom azokra a hatalmas nemzetekre, amelyek, mikor én egy kissé haragudtam, túlságosan megnövelték a bajt. Ezért így szól az Úr: Ismét irgalmassággal fordulok Jeruzsálemhez: benne épüljön fel az én házam – mondja a Seregek Ura –, és mérőzsinór feszüljön Jeruzsálem felett. Kiáltsd és mondd továbbá: Így szól a Seregek Ura: Városaim még bővelkednek majd a jókban, s az Úr még megvigasztalja Siont, és ismét választottjává teszi Jeruzsálemet!’
Második látomás: a négy szarv 2 Aztán felemeltem szememet és íme, négy szarvat láttam. Mikor megkérdeztem az angyalt, aki bennem beszélt: ‘Mik ezek?’ – ő azt mondta nekem: ‘Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet.’ Aztán az Úr négy kovácsot mutatott nekem. Mikor megkérdeztem: ‘Miért jöttek ezek?’ – ő azt felelte: ‘Azok a szarvak azok, amelyek egy szálig szétszórták Júdát, úgy, hogy senki sem emelhette fel közülük fejét; de eljöttek ezek, hogy elrémítsék őket és letörjék azon nemzetek szarvait, amelyek felemelték szarvukat Júda országa ellen, hogy szétszórják.’
Harmadik látomás: férfi mérőzsinórral 5Aztán felemeltem szememet, és íme, egy férfit láttam, kinek kezében mérőzsinór volt. Megkérdeztem: ‘Hová mégy?’ Azt mondta nekem: ‘Jeruzsálemet megmérni, hogy lássam: mennyi a szélessége és mennyi a hosszúsága?’
Ekkor az az angyal, aki bennem beszélt, elindult, és egy másik angyal jött elébe, és ennek ő azt mondta: ‘Siess, szólj annak az ifjúnak és mondd: Fal nem övezi majd Jeruzsálem lakóit, oly sok lesz benne az ember és az állat, és én – mondja az Úr –, tüzes fal leszek számára körös-körül, és dicsőségére leszek benne.
Felhívás a száműzöttekhez Jaj, jaj, meneküljetek Észak földjéről – mondja az Úr –, mert az ég négy szélére szórtalak szét titeket – mondja az Úr. – Jaj, menekülj, Sion, aki Babilon leányánál laksz, mert így szól a Seregek Ura, akinek dicsősége elküldött engem azokhoz a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket: aki hozzátok nyúl, az én szemem fényéhez nyúl. Mert íme, én felemelem ellenük kezemet, és ők prédájává lesznek azoknak, akik szolgáltak nekik; és ti akkor majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.

Ujjongj és örvendj, Sion leánya,
mert íme, én majd eljövök
és benned lakom
– mondja az Úr. –

Azon a napon majd sok nemzet
csatlakozik az Úrhoz
és az én népemmé lesznek,
és én majd nálad lakom;
és te majd megtudod,
hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.

És az Úr majd birtokába veszi Júdát,
ez az ő osztályrésze lesz a szent földön,
és ismét választottjává teszi Jeruzsálemet.

17 Hallgasson el minden, ami test, az Úr előtt,
mert ő immár el is indult szent lakóhelyéről!’

Negyedik látomás: a főpap 3 1Majd megmutatta nekem Józsuét, a főpapot, amint az Úr angyala előtt állt; jobbján pedig a sátán állt, hogy vádat emeljen ellene.
És az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: ‘Csendet parancsol neked, sátán, bizony, csendet parancsol neked az Úr, aki kiválasztotta Jeruzsálemet. Vajon nem olyan-e az, mint a tűzből kiragadott üszök?’ Józsue pedig szennyes ruhába öltözve állt az angyal színe előtt. Ekkor ez megszólalt és ezt mondta az előtte állóknak: ‘Vegyétek le róla a szennyes ruhát.’ Neki pedig mondta: ‘Íme, elvettem tőled gonoszságodat és új ruhába öltöztettelek.’ És mondta: ‘Tegyetek tiszta süveget a fejére.’ Ekkor tiszta süveget tettek a fejére és felöltöztették őt, miközben az Úr angyala ott állt.
Aztán az Úr angyala bizonyságot tett Józsuénak: ‘Így szól a Seregek Ura: Ha útjaimon jársz és megtartod előírásaimat, akkor viszonzásul te kormányzod majd házamat, te őrized udvaraimat, és bejárást engedek neked azok közé, akik most itt állnak.
8Halljad, Józsue főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot. Íme, a kő, amit Józsue elé helyeztem: Egy kövön hét szem van; íme, én faragom ki faragványát – mondja a Seregek Ura –, és egyetlen egy napon eltörlöm én e föld gonoszságát. Azon a napon – mondja a Seregek Ura –, mindenki meghívja majd barátját szőlője és fügefája alá.’
Jegyzetek

1,1 A jelzett időpont Kr. e. 520 november.

1,5 A később a Bibliában írásba foglalt isteni szóról való tanítás egyik legelső megfogalmazása.

1,7 Kr. e. 519 január.

1,7 Hét látomás leírása.

1,8 A két mirtuszfa a menny kapujában (vö. Ter 28,12-19) áll. Angyalok közvetítenek Isten és az emberek közt. A lovasok Isten hírhozói. A föld nyugodt, vagyis Izrael elnyomói biztonságban érzik magukat.

2,5 A városfalak felépítése előtt a templomot kell újjáépíteni. Ha az készen lesz, Isten dicsősége betölti a templomot, és az egész nép hazatér, úgyhogy nem lesz szükség falakra.

2,17 Liturgikus felhívás.

3,1 A mennyben a Sátán vádolja Józsue főpapot, aki az egész népet képviseli és bűneiket hordozza (ezt jelenti a szennyes ruha). A nép bocsánatot nyer, a főpap fehér ruhát kap.

3,8 A hét kő a főpap melldíszén van (vö. Kiv. 28,36-38). Hamarosan eljön a Messiás, és eltörli a nép bűnét, melyre a melldísz utal.


A tunya a hideg miatt elhagyja a szántást,
ezért nyáron koldul, de nem adnak neki!

Mint a mély víz, olyan a terv az ember szívében,
de az okos ember kimeregeti azt.

Sok emberről állítják, hogy jószívű,
de ki talál olyat, akiben meg lehet bízni?

Az igaz, aki tökéletességben jár,
boldog gyermekeket hagy maga után.