Látomások: 8,1-11,25
Újabb látomás: Jeruzsálem 8 1Történt pedig a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hó ötödik napján, hogy amikor én a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az Úr Isten rám bocsátotta ott a kezét. És íme, egy emberhez hasonló alakot láttam. Attól, ami derekának látszott, lefelé tűz volt, és a derekától fölfelé olyan volt, mint a fény; olyannak látszott, mint a fénylő érc. Ő kinyújtotta azt, ami kéznek látszott, és megragadott engem fejem egyik hajfürtjénél fogva. A lélek felemelt engem a föld és az ég közé, és isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe az észak felé néző belső kapu mellé, ahol a féltékenység bálványa állt, hogy féltékenységre ingereljen. És íme, ott volt Izrael Istenének dicsősége, úgy, ahogy akkor láttam, amikor a mezőn szemléltem.A templom megszentségtelenítése Azt mondta nekem: »Emberfia, emeld fel szemedet az északi út felé.« Felemeltem szememet az északi út felé; és íme, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, magánál a bejáratnál. Majd azt mondta nekem: »Emberfia, ugye látod, mit művelnek ezek? Nagy utálatosságokat művel itt Izrael háza, hogy messzire eltávozzam szentélyemtől! De látsz majd még nagyobb utálatosságokat is!«
Aztán elvitt az udvar bejáratához, és íme, azt láttam, hogy lyuk van a falban. Azt mondta nekem: »Emberfia, törd át a falat!« Amikor áttörtem a falat, egy ajtó tűnt elő. Erre azt mondta nekem: »Menj be, és lásd a gonosz utálatosságokat, amelyeket ők itt cselekszenek.« Bementem, és íme, mindenféle csúszómászó és egyéb állatok ábrázolását láttam; körös-körül az egész falon undokságok voltak lefestve, Izrael házának valamennyi bálványa. És ott volt hetven férfi Izrael házának vénei közül; azok között, akik a képek előtt álltak, ott volt Jaazonja, Sáfán fia is. Mindegyikük kezében tömjénező volt, és füstfelhő szállt fel a tömjénből. Azt mondta nekem: »Ugye látod, emberfia, mit művelnek Izrael házának vénei a sötétben, mindegyik az ő szobájának rejtekében? Mert ezt mondják: ‘Nem lát minket az Úr!’ – ‘Az Úr elhagyta az országot!’« Aztán így szólt hozzám: »Látsz majd még nagyobb utálatosságokat is, amelyeket ők művelnek!«
14Ezután bevitt engem az Úr háza észak felé néző kapujának bejáratán, és íme, asszonyok ültek ott, és Tammuzt siratták. Azt mondta nekem: »Ugye látod, emberfia? Látsz majd még ezeknél nagyobb utálatosságokat is!«
Azután elvitt engem az Úr házának belső udvarába; és íme, az Úr templomának bejáratában, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt ember állt, háttal az Úr temploma felé fordulva, arccal pedig keletnek, és imádták a felkelő napot. Erre azt mondta nekem: »Ugye látod, emberfia? Vajon csekélység-e Júda házának szemében, hogy olyan utálatosságokat művelnek, mint amilyeneket itt cselekszenek? Betöltik az országot istentelenséggel, és újra meg újra haragra ingerelnek engem! Íme, ágat tartanak az orrukhoz! Én is cselekszem tehát haragomban; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek; s amikor nagy hangon a fülembe kiáltanak majd, nem hallgatom meg őket!«
A város lerombolása 9 1És hallottam, amint nagy hanggal kiáltotta: »Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét!« És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál. Ekkor Izrael Urának dicsősége elszállt a kerubról, amely felett volt, a ház küszöbéhez, és hívta a gyolcsba öltözött férfit, akinek írószer volt az oldalán. Azt mondta neki az Úr: »Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!« És hallottam, amint azt mondta nekik: »Menjetek keresztül a városon, kövessétek őt és öldököljetek; szemetek ne irgalmazzon, ne könyörüljetek; öreget és ifjút, szüzet, kisdedet és asszonyt öljetek meg irgalmatlanul, de senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok. A szentélyemnél kezdjétek!« Megkezdték tehát az idős férfiakon, akik a ház előtt voltak. Azt mondta nekik: »Rajta! Fertőzzétek meg a házat és töltsétek meg megöltekkel az udvarokat!« Azok kimentek és megölték a város lakóit.
Mikor aztán véget ért az öldöklés, csak én maradtam meg. Erre arcra borultam és hangosan kiáltottam: »Jaj, Úr Isten! Hát megsemmisíted-e Izrael minden maradékát, amikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre?« Ő azt felelte nekem: »Igen nagy Izrael és Júda házának gonoszsága; az ország tele van vérrel, s a város tele van pártütéssel, mert így beszélnek: ‘Az Úr elhagyta az országot!’ és: ‘Nem lát az Úr!’ Tehát az én szemem sem irgalmaz és én sem könyörülök; útjuk terhét fejükre térítem vissza!« Akkor íme, a gyolcsba öltözött férfi, akinek írószer volt az oldalán, azt mondta: »Úgy tettem, amint megparancsoltad nekem.«
10 Ekkor láttam, és íme, fent, a kerubok feje fölött levő égboltozaton olyan valami jelent meg, mint egy zafírkő, mint egy királyi szék alakja. Ő pedig odaszólt a gyolcsba öltözött férfinak és mondta: »Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy egy tele marokkal abból az izzó szénből, amely a kerubok alatt van, és szórd a városra.« És láttam, amint bement.
A kerubok pedig a ház jobb oldalán álltak, miközben a férfi belépett, és a felhő betöltötte a belső udvart. Az Úr dicsősége pedig elszállt a kerubról a ház küszöbéhez. A ház megtelt a felhővel, és az udvar megtelt az Úr dicsőségének fényességével. A kerubok szárnyának csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten szózata, amikor beszél.
Akkor parancsot adott a gyolcsba öltözött férfinak ezekkel a szavakkal: »Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!« Az bement és megállt a kerék mellett. Az egyik kerub kinyújtotta kezét a kerubok közül a tűz után, amely a kerubok közt volt, vett belőle, és annak a kezébe adta, aki gyolcsba volt öltözve; az elvette és kiment. A kerubokon pedig emberi kézhez hasonló valami jelent meg szárnyaik alatt. És íme, azt láttam, hogy négy kerék van a kerubok mellett; az egyik kerék az egyik kerub mellett, s a másik kerék a másik kerub mellett; a kerekek pedig olyannak látszottak, mint a ragyogó tarziskő. Úgy látszott, hogy mind a négynek ugyanolyan alakja van, mintha kerék volna a kerék belsejében. Amikor jártak, négyfelé mentek, és nem fordultak meg jártukban, hanem amerre az első fordult, arra a helyre követték őt a többiek is és nem fordultak meg. Az egész testük, nyakuk, kezük, szárnyaik és az íveik – a négy kerék pereme – tele voltak szemekkel. Hallottam, amint ezeket a kerekeket forgóknak nevezte. Mindegyiknek négy arca volt: első arca kerubarc, második arca emberi arc, a harmadik oroszlánarc, és a negyedik sasarc. A kerubok felemelkedtek – ez ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. S amikor a kerubok mentek, mellettük haladtak egyszersmind a kerekek is, és amikor a kerubok felemelték szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak vissza, hanem azok is mellettük voltak. Amikor a kerubok megálltak, megálltak a kerekek is, és amikor azok felemelkedtek, felemelkedtek ezek is, mert az élet lelke volt bennük.
Az Úr kivonul a templomból 18Akkor az Úr dicsősége átvonult a templom küszöbén, és megállt a kerubok felett. Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat és felemelkedtek a földről előttem. Amikor kivonultak, a kerekek is követték őket, megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége volt felettük. Ezek azok az élőlények, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett; ekkor megértettem, hogy kerubok voltak. Négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya volt mindegyiknek, és emberi kézhez hasonló valami volt szárnyaik alatt. Az arcuk teljesen olyan volt, mint azok az arcok, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam, úgyszintén alakjuk is; és mindegyikük azon igyekezett, hogy arccal előre haladjon.
Büntető ítélet Jeruzsálem vezetői ellen 11 1Ekkor a lélek felemelt engem és bevitt az Úr házának keleti kapujához, amely napkelet felé nézett; és íme, a kapu bejáratában huszonöt férfi volt. Köztük láttam Jaazonját, Ázur fiát, és Pelatját, Benája fiát, a nép fejedelmeit. Ekkor azt mondta nekem: »Emberfia, ezek azok a férfiak, akik istentelenséget forralnak és igen gonosz tervet szőnek ebben a városban. Azt mondják: ‘Ugye a házak már régen felépültek? Ez az üst, és mi vagyunk a hús!’ Ezért jövendölj róluk, jövendölj, emberfia!« – Akkor rám szállt az Úr lelke és azt mondta nekem: »Beszélj! Így szól az Úr: Így beszéltetek, Izrael háza; ismerem én szívetek gondolatait! Számtalan embert megöltetek ebben a városban, és utcáit megöltekkel töltöttétek be. Ezért így szól az Úr Isten: Megöltjeitek, akiket benne odavetettetek, ők a hús, a másik pedig az üst, s titeket kiviszlek onnan. Ti féltek a kardtól, én mégis kardot hozok rátok – mondja az Úr Isten. – Kivetlek titeket onnan s az ellenség kezébe adlak, és végrehajtom rajtatok az ítéletet. Kard által estek el; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! Nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem jártatok parancsaim szerint, és nem cselekedtétek meg törvényeimet, hanem a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint éltetek.«
Történt pedig, hogy amikor jövendöltem, meghalt Pelatja, Benája fia. Erre én arcra borultam és hangos szóval kiáltottam és mondtam: »Jaj, Úr Isten! Egészen megsemmisíted-e Izrael maradékát?«
Izrael újjászületése Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia! Testvéreid, rokonaid és Izrael egész háza, ők mindazok, akikhez Jeruzsálem lakói így szóltak: ‘Távozzatok el messzire az Úrtól, nekünk adatott birtokul az ország!’ Azért így szól az Úr Isten: Mivel messzire juttattam őket a nemzetek közé, és mivel szétszórtam őket azokba az országokba, egy kevéssé megszentelem őket azokban az országokban, amelyekbe jutottak. Mondd tehát: Így szól az Úr Isten: Összegyűjtelek titeket a népek közül és egybegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és nektek adom Izrael földjét. Bevonulnak oda, és eltávolítják onnan minden botrányát és utálatosságát. Egy szívet adok nekik és új lelket öntök beléjük; elveszem testükből a kőszívet, és hús-szívet adok nekik, hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek. Akiknek azonban botrányaik és utálatosságaik után jár a szívük, azoknak útjuk terhét a fejükre rakom« – mondja az Úr Isten.
Erre a kerubok fölemelték szárnyaikat, és velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, és felettük volt Izrael Istenének dicsősége. 23Az Úr dicsősége pedig fölemelkedett a város belsejéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.
Ekkor a lélek felemelt engem és a látomásban elvitt Káldeába a száműzöttek közé az Isten lelke által; aztán eltűnt előlem a látomás, amelyet láttam. Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett.
Jegyzetek
8,1 Egyetlen látomásban a próféta négy különböző helyen látja Jeruzsálem vétkeit.
8,1 Az időpont Kr. e. 591. A Benjámin kapunál egy őrző isten szobrát állították föl.
8,14 Tammuz mezopotámiai termékenységi isten. Nyáron (tammuz egy nyári hónap neve is) leszáll az alvilágba, Istár utána megy, egybekelnek, és ezáltal megtermékenyül a világ.
9,1 A „t” formája a régi héber írásban a kereszt volt (X alakú). A megjelöltek Isten tulajdonai, ők megmenekülnek.
10,18 A kerubok élő trónszekeret alkotnak, melyen Isten elhagyja a templomot.
11,1 A Kr. e. 597 után megmaradottak a nép jobbik részének képzelik magukat (ők a „hús a fazékban”), ám pusztulás vár rájuk. A megjövendölt ítélet egyből utol is éri az egyik hallgatót.
11,23 Az Olajfák hegye.