Amikor ezt húga, Oholiba látta, még őrültebb fajtalanságra gerjedt, mint ő, és paráznaságát még nénje paráznaságánál is nagyobb mértékben kínálta fel szemérmetlenül az asszírok fiainak, a hozzá közeledő, tarka ruhába öltözött fejedelmeknek és vezéreknek, a lovon járó lovasoknak és minden daliás termetű ifjúnak. S én láttam, hogy mindkettőnek útja egyaránt szennyes, de ez még tovább vitte paráznaságait. Amikor falra festett férfiakat látott, a káldeaiak színes ábrázolásait, akiknek öv volt az oldalukon, színes süveg a fejükön, melyek mindegyikének fejedelmi alakja volt, képmásait Babilon, azaz Káldea, az ő szülőföldjük fiainak – amikor ezeket meglátta, őrült kívánságra gerjedt irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába. Amikor pedig eljöttek hozzá Babilon fiai szerelmének hajlékába, beszennyezték őt paráznaságukkal. Ő megfertőzte magát velük, és lelke untig betelt velük. Amikor aztán nyíltan is űzte paráznaságait és felfedte szégyenét, lelkem eltávozott tőle, amint eltávozott lelkem az ő nénjétől is. Mert még többet paráználkodott, megemlékezvén ifjúsága napjairól, amikor Egyiptom földjén paráználkodott. Őrült vágya támadt, hogy azokkal háljon, akiknek teste olyan, mint a szamár teste, s akiknek folyása olyan, mint a lovak folyása. S te fölkerested ifjúságod gonoszságát, amikor Egyiptomban fogdosták melleidet és megrontották ifjú kebledet.
Ezért, Oholiba, így szól az Úr Isten: Íme, én feltámasztom ellened valamennyi szeretődet, akikkel untig betelt a lelked, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől: Babilon fiait és mind a káldeaiakat, a nemeseket, a vezéreket, a fejedelmeket, az asszírok valamennyi fiát, a daliás termetű ifjakat, mind a fejedelmeket és a vezéreket, a fejedelmek fejedelmeit és a nagyhírű lovasokat. Rád törnek majd a szekérrel és kerékkel felszerelt nagyszámú nemzetek; páncéllal, pajzzsal és sisakkal fegyverkeznek fel ellened mindenfelől, s én nekik adom át az ítéletet, hogy ítélkezzenek feletted saját törvényeik szerint. Rád bocsátom bosszúmat, hogy éreztessék azt veled haragjukban. Orrodat és füledet levágják, s ami megmarad, karddal darabolják szét; fiaidat és leányaidat fogságra hurcolják, és végső maradékaidat tűz emészti meg. Megfosztanak téged ruháidtól és elveszik ékszereidet. De én véget vetek gonoszságodnak és Egyiptom földjéről hozott paráznaságodnak; szemedet nem emeled többé rájuk, és nem gondolsz többé Egyiptomra. Mert így szól az Úr Isten: Íme, azok kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azok kezébe, akikkel untig betelt a lelked. Gyűlölettel bánnak majd veled, elviszik munkád minden gyümölcsét, és meztelenül, szégyennel telve hagynak ott. Akkor nyilvánvaló lesz paráznaságod szégyene, gonoszságod és paráználkodásaid. Így cselekszenek majd veled, mert paráználkodtál azokkal a nemzetekkel, amelyek közt beszennyezted magadat azok bálványaival. Nénéd útján haladtál, azért az ő kelyhét adom kezedbe.
Így szól az Úr Isten:
Inni fogod nővérednek mély és öblös kelyhét;
nevetség és igen nagy csúfság tárgyává leszel.
Részegséggel és fájdalommal telsz majd el:
a bánat és a szomorúság kelyhével,
nénédnek, Szamariának kelyhével.
Kiiszod azt és kiszürcsölöd,
rágod a cserepeit és megsebzed velük emlőidet,
mert én szóltam« – mondja az Úr Isten.
46Mert így szól az Úr Isten: »Gyűjts össze ellenük népgyűlést és add át őket a borzalomnak és a fosztogatásnak! Kövezzék meg őket a nemzetek és öljék meg őket kardjukkal; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat perzseljék fel tűzzel. Így elveszem a vétket a földről, és megtanulják majd az asszonyok mind, hogy ne cselekedjenek az ő vétkük szerint. Akkor rátok rakják gonoszságotokat, és ti viselitek majd bálványaitok bűneit; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az Isten!«
További jelképes cselekedetek: 24,1-27
A forró üst 24 Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján: 2»Emberfia, írd fel magadnak a mai nap nevét, mert ma támadta meg Babilon királya Jeruzsálemet. 3Beszélj az ellenszegülő házhoz képes beszédben, és így szólj hozzájuk: Ezeket mondja az Úr Isten:
Tégy fel egy üstöt;
tedd fel, mondom,
és önts bele vizet.
Rakj bele húsdarabokat,
mindenféle jó részt, combot és lapockát,
válogatott és csontokkal teli darabokat.
Vedd a legkövérebb juhot,
rakd alá a csontokat is;
hadd forrjon fel, ami benne fő,
hogy csontjai is megfőjenek benne.
S így szól az Úr Isten:
Jaj a vérontó városnak,
az üstnek, amely rozsdás lett,
és rozsdája nem megy le róla!
Darabról darabra szedd ki,
anélkül, hogy sorsot vetnél rá.
Mert vére ott van benne,
kopár sziklán ontotta ki azt;
nem a földre ontotta,
hogy belephetné a por.
Hogy ráhozzam méltatlankodásomat
és bosszút állhassak rajta,
a legsimább sziklára engedtem ontani vérét,
hogy semmi se lepje be.
Ezért így szól az Úr Isten:
Jaj a vér városának,
melynek nagy máglyát rakok!
Hordd össze a csontokat,
hogy meggyújtsam őket tűzzel;
hadd eméssze meg a húst,
főjön meg az egész egyveleg,
és málljanak szét a csontok!
Aztán tedd fel üresen a parázsra,
hogy felforrósodjék és érce megolvadjon,
a szennye olvadjon el benne
és rozsdája emésztődjék meg.
Sok munkába és izzadságba került,
de temérdek rozsdája nem ment ki belőle
még a tűz által sem.
A próféta feleségének halála Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak. Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.« Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem. Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?« Azt feleltem nekik: »Az Úr így szólt hozzám: Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el. Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek; turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd. Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
Te pedig, emberfia, íme, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket és méltóságuk örömét és szemük gyönyörűségét, amelyen a lelkük megnyugszik: fiaikat és leányaikat – azon a napon, amelyen majd hozzád érkezik a menekülő, hogy hírt adjon neked –, 27aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«
FENYEGETŐ BESZÉDEK A SZOMSZÉD NÉPEK ELLEN: 25,1-32,32
Izrael közvetlen szomszédai ellen: 25,1-28,26
Ammon, Moáb, Edom és a filiszteusok ellen 25 1Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, fordítsd arcodat Ammon fiai ellen, jövendölj ellenük, és mondd Ammon fiainak: Halljátok az Úr Isten igéjét!Így szól az Úr Isten: Mivel ti így beszéltetek szentélyemről, amikor meggyalázták, és Izrael földjéről, amikor elpusztult, és Júda házáról, amikor fogságba hurcolták: ‘Haha, haha!’ – íme, téged a napkelet fiainak adlak örökrészül; benned állítják majd fel karámjaikat és benned ütik fel sátraikat; ők eszik meg termésedet és ők isszák meg tejedet. Rabbátot pedig tevék tanyájává teszem, és Ammon fiainak földjét nyájak pihenőhelyévé; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Mert így szól az Úr Isten: Mivel kezeddel tapsoltál és lábaddal dobbantottál és teljes szívedből örültél Izrael földje miatt, azért íme, kinyújtom rád kezemet és a nemzetek zsákmányává teszlek. Kiirtalak a népek közül, kitöröllek az országok közül és összetiporlak, s megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!
Így szól az Úr Isten: Mivel Moáb és Szeír ezt mondták: ‘Íme, Júda háza is olyan, mint bármely más nemzet!’, azért íme, én hozzáférhetővé teszem Moáb lejtőit a városok felől; az ő városai felől, mondom, és az ő határai felől az ország ékességeit: Bét-Jesimótot, Beelmeont és Kirjátaimot; még ezt is örökrészül adom a napkelet fiainak Ammon fiaival együtt, hogy ne legyen többé emléke Ammon fiainak a nemzetek között. És Moáb fölött is végrehajtom az ítéletet, s megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!
Így szól az Úr Isten: Mivel Edom bosszút állt és megbosszulta magát Júda fiain, bűnre bűnt halmozott, és bosszúját kitöltötte rajtuk, 13azért így szól az Úr Isten: Kinyújtom kezemet Edomra, elveszem tőle az embert és az állatot, és pusztasággá teszem Temántól kezdve, és akik Dedánban laknak, kard által hullanak majd el. Kitöltöm bosszúmat Edomon az én népemnek, Izraelnek keze által, s ők Edommal haragom és bosszúm szerint cselekszenek, úgyhogy megismeri majd bosszúállásomat – mondja az Úr Isten! –
15Így szól az Úr Isten: Mivel a filiszteusok bosszúállók voltak és teljes lelkükből megbosszulták magukat: gyilkoltak és folytatták a régi ellenségeskedést, azért így szól az Úr Isten: Íme, én kinyújtom kezemet a filiszteusokra, megölöm az öldöklőket, kiirtom a tengerparti ország megmaradt részét, és hatalmas bosszút állok rajtuk; megfenyítem őket haragomban, s ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor bosszúmat kitöltöm rajtuk!«
Tírusz ellen 26 1Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, mivel Tírusz így beszélt Jeruzsálemről:
‘Haha! Össze van törve a népek kapuja!
Felém fordult! Én el fogok telni!
Ő pedig elpusztult!’
Azért így szól az Úr Isten:
Íme, én ellened fordulok, Tírusz,
és számos nemzetet vonultatok fel ellened,
miként a tenger magasba emeli hullámait.
Széthányják Tírusz falait
és lerombolják tornyait;
még törmelékét is elsöpröm róla,
és kopár sziklává teszem.
Hálószárító hellyé lesz
a tenger közepette,
mert én szóltam – mondja az Úr Isten –,
s a nemzetek zsákmányává lesz.
Leányait is, akik a szárazföldön vannak,
karddal pusztítják majd el,
és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Mert így szól az Úr Isten:
Íme, én Tírusz ellen vezetem
Nebukadnezárt, Babilon királyát,
észak felől – a királyok királyát –
lovakkal, szekerekkel és lovasokkal,
hadsereggel és nagyszámú hadinéppel.
Leányaidat, akik a szárazföldön vannak,
karddal öli meg,
téged pedig sánccal vesz körül;
töltést hány körös-körül,
és pajzsot emel ellened.
Védőműveket és faltörő kosokat
irányít falaid ellen,
és tornyaidat ledönti hadigépeivel.
Lovainak nagy száma miatt
ellep téged azok pora;
lovasainak, kerekeinek és szekereinek dübörgésétől
megrendülnek falaid,
amikor bevonul majd kapuidon,
mint egy elpusztított város bejáratán.
Lovainak patáival
összetapossa minden utcádat;
népedet kardélre hányja,
és büszke oszlopaid a földre hullanak.
Elzsákmányolják kincseidet,
elrabolják áruidat,
lerontják falaidat,
és nagyszerű házaidat feldúlják;
köveidet, fáidat és törmelékedet
a vízbe vetik.
Akkor elhallgattatom a te sok énekedet,
és citeráid zengése nem hangzik fel többé.
Kopár sziklává teszlek;
hálószárító hellyé leszel,
és nem épülsz fel többé,
mert én szóltam – mondja az Úr Isten! –
‘Miként vesztél el, ó tenger lakója,
te hírneves város,
mely hatalmas voltál a tengeren lakóid miatt,
akiktől mindenki remegett!
Csodálkoznak most a hajók
rémületed napján,
megremegnek a tenger szigetei,
mert senki sem megy ki belőled!’
Jegyzetek
23,4 Ohola jelentése „az ő sátra” (azaz Dán és Bétel szinkretista szentélye), Oholibáé pedig „sátram benne van” (azaz Isten szentélye Jeruzsálemben van).
23,5 Előbb Izrael, majd Júda tötrténetét mondja el a próféta.
23,46 Későbbi kiegészítés.
24,2 Kr. e. 587 január.
24,3 Az üst Jeruzsálem.
24,27 A hírnök, aki Jeruzsálem pusztulásának hírét hozza, igazolja majd Ezekiel szavait.
25,1 Beszédek a népek ellen, melyekben igen sok későbbi betoldás található. Babilon ellen nincs prófécia, mert Ezekiel Babilonban prédikál.
25,1 Ammon (a Jordán keleti partján elterülő ország) örült Jeruzsálem elestének.
25,13 Temán Edom része volt, Dedán pedig tőle délre feküdt.
25,15 A filiszteusok valószínűleg segítették Nebukadnezárt Jeruzsálem elfoglalásakor.
26,1 Kr. e. 586, közvetlenül Jeruzsálem elfoglalása után. Tírusz ujjongott Jeruzsálem elestén. Nebukadnezár 13 évig ostromolta a tengerbe nyúló sziklára (tírusz = szikla) épült várost, de nem tudta elfoglalni (ez csak Nagy Sándornak sikerül majd).
26,1 Tírusz, a nagy főníciai kereskedő- és kikötőváros elleni beszédek.
26,20 A „mélység” az őstenger, a teremtés előtti káosz.