LÁTOMÁS A KOSRÓL ÉS A KECSKEBAKRÓL: 8,1-27
8 1Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomásom volt. Én, Dániel, az után, amit először láttam, azt láttam látomásomban, hogy Szúza várában, Élám tartományában vagyok, s azt láttam a látomásban, hogy az Uláj folyónál vagyok. 3Amint felemeltem szememet, láttam, hogy íme, egy kos áll a víz előtt. Két nagy szarva volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, és később még növekedett. Láttam, hogy a kos nyugat, észak és dél felé öklelt szarvaival, és semmiféle vadállat nem tudott ellenállni neki és hatalmától megszabadulni; azt tett, amit akart, és naggyá lett. Amíg erre figyeltem, íme, egy kecskebak rontott nyugat felől az egész föld színére, anélkül, hogy a földet érintette volna. A bak hatalmas szarvat viselt a szemei között, és eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amelyet a kapu előtt láttam állni, és dühödt erővel feléje rohant. Mikor aztán a kos közelébe jutott, dühösen nekirontott a kosnak, és letörte két szarvát, s a kos nem tudott ellenállni neki. Aztán földre terítette és összetaposta, és senki sem tudta a kost a hatalmából megszabadítani. A kecskebak ezután igen naggyá lett, de éppen, amikor a legnagyobb volt, a nagy szarva letörött, és a helyében négy szarv nőtt ki az ég négy tája felé. 9Az egyikből aztán egy kis szarv nőtt ki, és igen nagyra nőtt dél, kelet és a dicső ország felé, sőt felnőtt az ég seregéig. Néhányat a seregből és a csillagokból levetett a földre és összetaposta őket. Majd felnőtt egészen a sereg Fejedelméig, elvette tőle az örökkön égő áldozatot, és megalázta szent helyét. Mert a bűnök miatt hatalom adatott neki a szüntelen való áldozat ellen, földre terítette az igazságot, és tetteivel sikert aratott.13Akkor hallottam, hogy az egyik szent beszél, és egy másik szent így szólt annak, aki beszélt és akit én nem ismertem: »Mennyi időre szól ez a látomás az örökkön égő áldozatról, s a pusztítás bűnének elkövetéséről, a szentély és a sereg megtiprásáról?« Az mondta neki: »Kétezer-háromszáz napra, estére, reggelre; aztán tisztává lesz a szentély.«
Történt pedig, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam és az értelmét kerestem, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak. Az Uláj felől emberi szót hallottam, mely kiáltott és szólt: »Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!« Erre ő odajött és megállt ott, ahol én álltam; amikor odajött, remegve arcra borultam, s ő azt mondta nekem: »Értsd meg, emberfia, hogy az utolsó időkben megy teljesedésbe ez a látomás.« Amikor hozzám szólt, arcra estem a földön, de ő megérintett, a lábamra állított, és azt mondta nekem: »Megmutatom neked, mi történik majd az átok idejének végén; mert vége lesz az időnek.
Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya, a kecskebak pedig a görögök királya, és a nagy szarv, amely a szemei között volt, az első király. Az pedig, hogy letört és négy támadt a helyében: a népéből négy király fog támadni, de az ő ereje nélkül. Az ő uralmuk után, amikor megnő a gonoszság, egy arcátlan, cselszövő király támad. A hatalma megerősödik, de nem a maga erejéből, és hihetetlen mértékben pusztít majd mindent, és sikert is arat tetteivel. Megöli majd a hatalmasokat és a szentek népét kénye-kedve szerint. Sikeres lesz a cselszövés a kezében, és szívét nagy dolgokra irányítja; mindenben bővelkedve igen sokakat megöl, sőt a fejedelmek Fejedelme ellen is támad; de elpusztul anélkül, hogy emberi kéz illetné. A látomás, ami az estékről és a reggelekről szólt, igaz; te azonban pecsételd le a látomást, mert csak sok nap múlva következik be.« Erre én, Dániel, elájultam és napokon keresztül beteg voltam; mikor aztán felkeltem, intéztem a király ügyeit, és álmélkodtam a látomáson, de nem volt senki sem, aki megmagyarázza.
JÖVENDÖLÉS A HETVEN ÉVHÉTRŐL: 9,1-27
9 1A káldeai birodalom méd származású királyának, Dáriusznak, Ahasvérus fiának első esztendejében, uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a Könyvekből, hogy az Úr az esztendők számára vonatkozólag ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jeruzsálem pusztulása teljes hetven esztendeig tart. Erre én az Úrhoz, Istenemhez fordítottam arcomat, hogy böjtölve, szőrruhában és hamuban könyörögjek és esdekeljek előtte. A következőképpen imádkoztam az Úrhoz, Istenemhez, és a következő vallomást tettem:»Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat! Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől. Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek. Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek; de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled, és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott. Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult, hogy ne hallja szavadat. Ekkor ránk hullott az az átok és az a fenyegetés, ami meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert vétkeztünk ellene. Ő beteljesítette, amit mondott rólunk és fejedelmeinkről, akik ítélkeztek rajtunk, hogy olyan nagy csapást hoz ránk, amilyen még soha, sehol sem volt az egész ég alatt; és úgy is történt Jeruzsálemmel. Amint írva van Mózes törvényében, úgy jött ránk mindez a csapás. Nem kérleltük meg színedet, Urunk, Istenünk azzal, hogy gonoszságainkból megtértünk volna és igazságodra ügyeltünk volna. Ezért gondolt az Úr a veszedelemre és hozta el azt ránk. Igazságos az Úr, a mi Istenünk minden tettében, amelyet véghez vitt, mert nem hallgattunk szavára. Most azonban, Urunk, Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről, és nevet szereztél magadnak mind a mai napig – noha vétkeztünk, gonoszságot cselekedtünk –, kérlek, Uram, egész igazságodra, forduljon el haragod és bosszúságod városodtól, Jeruzsálemtől, és szent hegyedtől, hiszen Jeruzsálem és néped a mi vétkeink miatt és atyáink gonoszsága miatt gyalázat tárgya mindazok előtt, akik körülöttünk vannak. Most azonban hallgasd meg, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és önnön kedvedért ragyogtasd fel arcodat feldúlt szentélyed felett. Hajtsd hozzánk, Istenem, füledet, és hallgass meg; nyisd fel szemedet és lásd meg pusztulásunkat, és azt a várost, amelyik a nevedet viseli, hiszen nem a mi érdemeinkben, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük színed elé könyörgéseinket. Hallgass meg, Uram! Légy kegyes, Uram! Figyelj ránk, és cselekedj önnön kedvedért késedelem nélkül, Istenem, hiszen a te nevedet viseli városod és néped!«
Még beszéltem és imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, és Istenemnek színe elé terjesztettem könyörgésemet Istenemnek szent hegyéért, még mondtam az imádságot, mikor íme, Gábriel, az a férfi, akit az előbbi látomásban láttam, gyorsan hozzám repült és megérintett az esti áldozat idején. Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: »Dániel, máris eljöttem, hogy megmagyarázzam neked a dolog értelmét. Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást.
24 Hetven hét van kiszabva népedre
és szent városodra,
míg megszűnik a törvényszegés
és véget ér a bűn,
eltörlik a gonoszságot,
és örök igazság támad,
beteljesedik a látomás és a jövendölés,
s felkenik a Szentek Szentjét.
Tudd meg tehát és értsd meg:
annak a parancsnak a kiadásától,
hogy ismét felépüljön Jeruzsálem,
a felkent fejedelemig
hét hét és hatvankét hét telik el,
és viszontagságos időkben
ismét felépülnek az utcák és a falak.
26 Hatvankét hét múlva
megölik a felkentet,
és népe nem lesz,
hogy őt megtagadja.
A várost és a szentélyt elpusztítja
egy nép az eljövendő vezérrel,
a vége rombolás,
s a háború vége után
jön az elhatározott pusztulás.
Azután egy héten
sokakkal megerősíti a szövetséget,
és a hét közepén megszűnik
a véres áldozat és az ételáldozat,
a templomban vészthozó undokság lesz,
és véges-végig megmarad a pusztulás.«
UTOLSÓ KINYILATKOZTATÁSOK: 10,1-12,13
10 Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást. Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam; jóízű kenyeret nem ettem, hús és bor nem ment be számba, és olajjal nem kentem meg magamat, amíg a teljes három hét el nem telt.Az első hónap huszonnegyedik napján, amikor a nagy folyam, a Tigris mellett voltam, felemeltem szememet, és íme, egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. A derekát színarany övezte, teste olyan volt, mint a krizolit, az arca mint a villám fénye, a szeme mint az égő tűz, a karja és a lábszára, mint a ragyogó érc, s a szavának hangja olyan, mint a sokaság hangja. Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. 8Amikor magamra maradtam és ezt a nagy látomást láttam, erő nem maradt bennem, az arcom elváltozott, elbágyadtam, és minden erőm odalett. Mikor pedig szavának hangját hallottam, ennek hallatán rémülten arcra estem, és arcom a földhöz tapadt.
Akkor íme, egy kéz megérintett, a térdemre és a tenyeremre állított, és azt mondta nekem: »Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.« Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam. Ekkor így szólt hozzám: »Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem. A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál. Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás megint azokról a napokról szól.« Amikor ezeket a szavakat elmondta nekem, a földre szegeztem tekintetemet és hallgattam. Ekkor íme, egy emberfiához hasonló alak megérintette ajkamat, én pedig megnyitottam számat, beszélni kezdtem, és így szóltam ahhoz, aki előttem állt: »Uram! Amikor téged láttalak, az inaim elernyedtek, és semmi erő sem maradt bennem. Hogyan beszélhetnék tehát én, uram szolgája, veled, uram, mikor semmi erő sem maradt bennem, és még a lélegzetem is elállt?« Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített, és így szólt: »Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!« Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: »Beszélj, Uram, mert megerősítettél.«
Ekkor így szólt: »Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme – de tudtodra adom azt, ami fel van jegyezve az igazság könyvében –; és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek.
11 A méd Dáriusz mellett álltam én első esztendejétől fogva, hogy megerősödjék és hatalmassá legyen. Most pedig igazságot hirdetek neked. Íme, még három király támad Perzsiában, s a negyedik nagyobb gazdagságra jut valamennyinél. Amikor gazdagsága által hatalmassá lesz, mindenkit felingerel Görögország ellen. 3Aztán egy erős király támad: nagy hatalommal fog uralkodni, és megtesz mindent, amit csak akar. Ám alighogy hatalomra jut, a birodalma összeomlik, és a négy égtáj szerint felosztják; nem az ő utódaira száll, és nem is lesz olyan hatalmas, mint az ő uralma alatt volt, mert birodalmát szétszaggatják, és másokra száll, nem azokra. 5A déli király erős lesz, de az egyik fővezére fölékerekedik és uralomra jut, és birodalma nagy lesz. 6Évek múlva aztán szövetségre lépnek: a déli király leánya elmegy az északi királyhoz, hogy békét szerezzen, de a kar erejét nem tudja fenntartani, és ivadéka meg nem marad. Kiszolgáltatják őt és kísérő apródjait, és azokat, akik őt ezekben az időkben támogatták. 7Ám az ő gyökereinek hajtásából sarj támad, s az hadra kel, és bevonul az északi király tartományába. Kényére-kedvére hatalmaskodik velük, sőt még isteneiket, szobraikat és drága ezüst- és aranyedényeiket is elviszi zsákmányként Egyiptomba, s diadalmaskodik az északi királyon. Az betör ugyan a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére. 10Fiai azonban felháborodva igen hatalmas hadsereget gyűjtenek, amely sietve felvonul és beözönlik, akkor aztán ő ismét bevonul és keményen megtámadja annak erősségét. Erre a déli király felháborodottan kivonul, és harcba száll az északi királlyal, aki igen nagy sereget állít fel, de a sereg a másiknak a kezébe kerül. Fogságba is ejti a sereget és a szíve felfuvalkodik. Bár sok ezret lever, mégsem diadalmaskodik, mert az északi király ismét sereget állít, sokkal nagyobbat, mint azelőtt, és idők és esztendők múltán hatalmas hadsereggel és nagy felszereléssel sebtében betör. Azokban az időkben sokan felkelnek a déli király ellen; a te néped hitszegő fiai is felkelnek, hogy teljesítsék a látomást és elessenek. Akkor eljön az északi király, és töltést emel, elfoglalja a legjobban megerősített várakat is, s a déli király karja nem bír vele. Hiába kelnek ellenállásra válogatottjai, erejük nem lesz, a támadója azt tesz vele, amit akar, s nem lesz senki, aki ellenállhatna neki. Akkor megáll a dicsőséges földön, és a keze elpusztítja azt. Aztán arra törekszik, hogy egész birodalmát hatalmába kerítse, s ezért jól bánik vele. Egy asszonyt ad neki, hogy országát felforgassa, de nem ér célt és nem szerzi meg. Ezután a szigetek felé fordítja arcát, és sokat elfoglal; de egy vezér véget vet gyalázatosságának, és megfizet neki gyalázatosságáért. Végül saját országának földjére fordítja arcát, megbotlik és elesik, s meg sem találják. 20Helyébe pedig hitvány és a királyi díszre méltatlan ember áll, de rövid idő múlva, nem haraggal és nem háborúban, elpusztítják.
21A helyébe megvetésre méltó ember áll; a királyi méltóság meg nem illeti, alattomban jön, és csalárdsággal szerzi meg a királyságot. Legyőzi és összezúzza az ellene hadakozó karokat, sőt a szövetség fejedelmét is. Noha barátságot köt, csalárdul jár el vele, rátör és legyőzi kicsiny sereggel. Bevonul a leggazdagabb és legvagyonosabb városokba, és azt tesz, amit nem tettek atyái és atyáinak atyái: rabol, zsákmányol, gazdagságukat eltékozolja, s terveket sző a legerősebb helyek ellen is, de csak egy ideig. 25Aztán nagy sereggel, dühödt erővel és szívvel a déli király ellen vonul, s a déli király nagy és igen erős sereggel hadba száll, de helytállni nem tud, mert cselt szőnek ellene. Romlásba döntik őt asztaltársai, a hadserege pedig vereséget szenved, sokan elpusztulnak és elesnek belőle. Mindkét király szíve rosszat forral, és még egy asztalnál is hazugságot beszélnek. Célt azonban nem érnek, mert a vég még más időre marad. Azután nagy kincsekkel visszaindul országába, a szíve a szent szövetség ellen fordul és cselekszik, aztán visszatér földjére. A meghatározott időben azonban ismét dél ellen vonul; de ez az útja nem lesz olyan, mint az előbbi. Hajók és rómaiak jönnek ugyanis ellene, s ő megdöbben és visszafordul. Méltatlanságot tervez és tesz a szent szövetség ellen, hazatérve pedig azokra fordítja gondolatait, akik elhagyták a szent szövetséget. Seregei felállnak, meggyalázzák a szent várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészthozó undokságot. Az istentelenek csalárd hitszegést követnek el a szövetség ellen, a nép azonban, amely ismeri Istenét, kitart és cselekszik. A nép értelmesebbjei sokakat belátásra bírnak, egy ideig mégis hullanak a kard, a láng, a fogság és a rablás miatt. De miközben hullanak, némi segítséget is nyernek, bár igen sokan álnokul csatlakoznak hozzájuk. Az értelmesek közül is elhullanak többen, hogy ők is próbatételt szenvedjenek, kiválogassák őket és megtisztuljanak az előre meghatározott ideig, mert még más idő is lesz.
Közben a király a maga kénye-kedve szerint cselekszik, felfuvalkodik és nagyzolni kezd minden isten ellen, és nagyokat mond az istenek Istene ellen, és sikert is arat, míg be nem telik a harag, és végzete be nem következik. Atyáinak Istenére sem vet ügyet; az asszonyok kívánságának hódol, és más istennel sem törődik, mert valamennyi fölé helyezi magát. De tiszteli a várak istenét a maga helyén, azt az istent tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakővel, kincsekkel, akit atyái nem ismertek, és azon lesz, hogy a várakat megerősítse az idegen istennel, és azoknak, akik tisztelik, sok méltóságot juttat, sokak felett való hatalmat ad és ingyenföldet osztogat.
40De a meghatározott időben hadba száll ellene a déli király; erre mint a fergeteg rátámad az északi király szekerekkel, lovasokkal és nagy hajóhaddal; betör az országukba, összetöri őket és keresztülvonul rajtuk. Bevonul a dicsőséges országba is, sokan elesnek, s csak ezek menekülnek meg kezétől: Edom, Moáb, és Ammon fiainak legjava. Kezét ráveti az országokra, és Egyiptom földje sem menekül meg. Hatalmába ejti Egyiptom arany- és ezüstkincseit s minden drágaságát; Líbián és Etiópián is keresztülvonul. De a keletről és északról jövő hírek zavarba ejtik, s ő elmegy nagy sereggel, hogy igen sokakat letiporjon és megöljön; felüti sátorpalotáját a tengerek között a dicsőséges szent hegyen, de eléri a vég, és nem lesz, aki segíthetne rajta.
Jegyzetek
8,1 Élám a perzsa birodalom szíve.
8,3 A perzsák és a médek háborúja. A kecskebak Nagy Sándor.
8,9 A kis szarv IV. Antióchosz Epifánész. A „dicső ország” Jeruzsálem.
8,13 A templom 3 évig volt megszentségtelenítve (Kr. e. 167-164).
9,1 Méd Dáriuszt nem ismer a történelem.
9,24 Jeremiás megjövendölte, hogy a fogság 70 évig tart (Jer 25,11-12; 29,10). Dániel ezt értelmezi át 70 évhétre (= 490 év), és az Antióchosz Epifánész általi üldözésre utal vele (bár pontos számítás szerint Kr. e. 96/95-ben telt volna le a 490 év).
9,26 III. Oniás főpapot Kr. e. 170-ben megölték.
10,8 A korabeli elképzelés szerint minden népnek van egy angyala (Izraelé Mihály). A népek földi harcának a mennyben is van megfelelője: angyalaik harca.
11,3 Nagy Sándor felosztja a birodalmát.
11,5 „Dél királya” I. Ptolemajosz (Kr. e. 305-283); „észak királya” I. Szeleukosz (Kr. e. 305-281).
11,6 II. Ptolemajosz (Kr. e. 285-246) lányát Berenikét a szíriai uralkodóhoz II. Antióchoszhoz (Kr. e. 261-246) adja feleségül, aki előző feleségét Laodikét eltaszítja az új házasság érdekében, ám Laodiké megöleti őt, Berenikét és annak fiát is.
11,7 Bereniké bátyja (III. Ptolemajosz; Kr. e. 246-221) sikeres bosszúhadjárata.
11,10 III. Antióchosz uralkodása (Kr. e. 223-187): meghódítja Szíriát és Palesztínát, ám megsemmisítő vereséget szenved a rómaiaktól.
11,20 Heliodor küldetése (vö. 2 Makk 3).
11,21 III. Oniás meggyilkolása.
11,25 IV. Antióchosz Epifánész két egyiptomi hadjárata.
11,40 A múlt után a jövő leírása következik: sok háború után IV. Antióchosz elbukik.