¹1  De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben!

²2  Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset,
vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd,
hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!

³3  Így szent földed régi lakóitól is iszonyodtál ugyan,

⁴4  mert utálatos dolgokat műveltek előtted:
varázslást és förtelmes áldozatokat;

⁵5  kegyetlenül megölték gyermekeiket,
emberek belső részeit falták és vért szürcsöltek,
amikor mint beavatottak titkos ünnepséget ültek.

⁶6  A gyámoltalan teremtések gyilkos szülőit
el akartad ugyan emészteni atyáink keze által,

⁷7  hogy a föld, amely előtted mindennél kedvesebb,
Isten gyermekeiben méltó telepeseket nyerjen,

⁸8  de még őket is megkímélted, hisz ők is emberek,
és sereged előőrse gyanánt darazsakat küldtél,
hogy apránkint irtsák ki őket.

⁹9  Nem mintha nem lett volna erőd,
haddal vetni az igazak alá a gonoszokat,
félelmes vadakkal, vagy egy kemény igével
egyszeriben kiirtani őket.

¹⁰10  Mégis apránként büntetted őket,
hogy alkalmat adj bűnbánatra,
bár tudtad, hogy gonosz volt eredetük,
a romlottságuk velük született,
és gondolkodásuk soha meg nem változik,

¹¹11  hisz istentelen fajzat voltak kezdettől fogva!
Nem kellett tartanod senkitől sem,
amikor büntetlenül hagytad bűneiket,

¹²12  hisz ki mondhatná neked: »Mit cselekedtél?«
Vagy ki szegülhetne ellen ítéletednek?
Ki léphet fel ellened, mint az igaztalan emberek védője,
és ki illethet váddal, ha elpusztulnak népek, melyeket alkottál?

¹³13  Hisz nincsen kívüled Isten,
aki gondját viselné a mindenségnek,
hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltél hamisan.

¹⁴14  Nem vonhat kérdőre sem király, sem fejedelem
azokért, akiket elveszítettél.

¹⁵15  Mert igaz vagy, mindent igazságban intézel,
úgy ítélsz, hogy nem illik hatalmadhoz
kárhoztatni azt is, aki büntetést nem érdemel.

¹⁶16  Hiszen hatalmad az igazságosság alapja,
és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni.

¹⁷17  Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét,
és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged,

¹⁸18  de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz,
és nagy kímélettel igazgatsz minket,
mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod!

¹⁹19  Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítottad népedet,
hogy az igaznak emberségesnek kell lennie,
és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet,
hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására.

²⁰20  Ha már szolgáid halálra szánt ellenségeit
ekkora kímélettel büntetted,
s időt és alkalmat adtál nekik,
hogy felhagyjanak a gonoszsággal,

²¹21  mennyi gonddal ítéled akkor fiaidat,
amikor atyáiknak esküvel, sőt szövetséggel javakat ígértél!

²²22  Amíg tehát fenyítesz minket,
ellenségeinket sokszor korbácsolod,
hogy mi is, amikor ítélkezünk, jóságodat meggondoljuk,
s az ítéleten irgalmadat remélhessük.

²³23  Ezért azokat is, akik esztelen, gonosz életet éltek,
azzal gyötörted leginkább, amit imádtak,

²⁴24  mert a tévelygés útjain túl messze jutottak,
amikor az állatok legsilányabbjait hitték isteneknek,
s úgy éltek, mint együgyű gyermekek.

²⁵25  Ezért szégyenteljes büntetést bocsátottál rájuk,
mintha éretlen gyermekek lennének.

²⁶26  Mivel pedig nem hajlottak sem megszégyenítésre, sem korholásra,
Istenhez illő ítéletet tapasztaltak,

²⁷27  mert amikor szenvedésük közben bosszankodva látták,
hogy azok által bűnhődnek, amiket isteneknek gondoltak,
felismerték, hogy ő az igaz Isten,
akiről azelőtt tagadták, hogy ismerik,
ezért jött el rájuk végső kárhozatuk!

¹1  Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete,
akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van,
s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót,

²2  hanem a tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt,
vagy a csillagok körét, vagy a víz árját,
vagy a napot s a holdat tartották
világot kormányzó isteneknek.

³3  Ha már ezeket isteneknek gondolták,
mert szépségük elbájolta őket,
tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura,
hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket.

⁴4  Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét,
megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb,

⁵5  mert a teremtmények nagyságából, szépségéből
nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét.

⁶6  De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás,
mert ők talán csak tévednek,
miközben Istent keresik, és meg akarják találni.

⁷7  Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják,
megejti őket azok látása,
mert annyira szép, amit látni lehet!

⁸8  Ezeknek azonban még sincs mentségük,

⁹9  mert, ha tudásban annyira vitték,
hogy át tudták kutatni a világot,
ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?

¹⁰10  De boldogtalanok azok, és holt dolgokba vetik reményüket,
akik emberi kéz művét hívják isteneknek,
a mesterséges alkotást aranyból, ezüstből, az állatok képeit,
vagy haszontalan követ, régi kéz munkáját.

¹¹11  Így, amikor a fafaragó alkalmas törzset vág az erdőből,
gondosan lehántja egész kérgét,
majd hozzáértő szorgalommal
hasznos holmit készít az élet szolgálatára,

¹²12  a munka hulladékát étel készítésére fordítja,

¹³13  ami pedig megmarad belőle, és semmire sem alkalmas:
a görbe és görcsökkel telenőtt fát
üres idejében szorgalmasan kifaragja,
gondos művészettel alakot ad neki,
és ember képére formálja,

¹⁴14  vagy valami hitvány állathoz szabja.
Bevonja vörös agyaggal, pirosra keni pirosítóval,
és minden foltját befesti,

¹⁵15  aztán hozzáillő hajlékot készít,
a falra illeszti és vassal megerősíti.

¹⁶16  Tehát gondját viseli, hogy le ne essen,
mert tudja, hogy az nem tud magán segíteni,
hiszen csak képmás, és segítségre szorul.

¹⁷17  Amikor pedig vagyonáért, gyermekeiért
és feleségéért fogadalmat tesz és imádkozik,
nem restell szólni ahhoz, ami lélek nélkül van,

¹⁸18  az erőtlenhez könyörög egészségért,
a holthoz esedezik életért,
s a gyámoltalanhoz fordul segítségért,

¹⁹19  szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani,
keresetéért, munkájáért és minden ügye sikeréért
ahhoz könyörög, ami semmire sem képes.

¹1  Más viszont, aki tengerre indul,
és szilaj hullámokat készül átszelni,
fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb,
mint a hajó, amely őt hordozza.

²2  Mert a haszonvágy eszelte ezt ki,
és hozzáértő ember bölcsessége építette,

³3  s a te gondviselésed kormányozza, Atyánk,
mivel a tengeren is adtál utat,
és biztos ösvényt a hullámok között.

⁴4  Megmutatod, hogy minden veszélytől meg tudod menteni
még azt is, aki jártasság nélkül száll tengerre.

⁵5  Hogy bölcsességed művei parlagon ne heverjenek,
még a silány fára is rábízzák az emberek életüket,
hajón szelik át a habokat, és életben maradnak.

⁶6  Már régente is, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték,
a világ reménysége hajóra menekült,
és kezed irányítása mellett
átmentette a nemző magot az utókornak.

⁷7  Mert áldott a fa, amely által igazság történik,

⁸8  de átok éri a kézzel alkotott bálványt,
és azt is, aki készítette.
Az egyiket azért, mert megalkotta,
a másikat pedig, mert romlandó létére istennek hívták.

⁹9  Egyaránt utálat Isten előtt
az istentelen és istentelen alkotása,

¹⁰10  és készítőjével együtt a mű is bűnhődik.

¹¹11  Ezért a pogányok bálványai ítélet alá esnek,
mert utálattá lettek Isten teremtményei közül,
kísértéssé lettek az emberek lelkének,
és tőrré a balgák lábának.

¹²12  Mert a hűtlenség kezdete a bálványképek gondolata,
kitalálásuk az élet rákfenéje.

¹³13  Nem voltak ilyenek kezdettől fogva,
ezért nem is maradnak meg örökké.

¹⁴14  Mivel az ember hivalkodása által jöttek a világra,
hirtelen elmúlás vár rájuk.

¹⁵15  A keserű gyászban bánkódó atya ugyanis
a tőle váratlanul elragadott fia képmását készítette,
s azt, aki mint ember halt meg, most istenként tisztelte,
és alattvalói között szertartásokat és áldozatokat rendelt.

¹⁶16  Idővel az istentelen szokás megszilárdult,
s e tévedést törvényként megtartották,
és uralkodók parancsára faragott képeket imádtak.

¹⁷17  Akiket pedig az emberek
nem tudtak szemtől szembe tisztelni,
mert távol laktak tőlük,
azok képmását a távolból elhozták,
a királyról, akit tisztelni akartak,
hű képet készítettek,
hogy a távollevőnek olyan készséggel hízelegjenek,
mintha közöttük volna.

¹⁸18  Tiszteletük ápolására pedig a művész becsvágya
olyanokat is ösztönzött, akik azt nem ismerték,

¹⁹19  mert, hogy megbízója kedvében járjon,
azon fáradozott művészetével,
hogy a hasonlóságot minél hívebben kifejezze.

²⁰20  A műalkotás szépségétől elbűvölt sokaság pedig
most már istennek tartotta,
akit kevéssel azelőtt mint embert tiszteltek.

²¹21  Ekként vált az emberi élet kelepcéjévé,
hogy az emberek akár érzelem,
akár uralkodó előtt meghajolva,
a másra nem ruházható nevet kőnek vagy fának adták.

²²22  És nem érik be azzal,
hogy megtévedtek Isten ismeretében,
hanem a tudatlanság nagy háborúságában élnek,
és mindezt a sok rosszat még béke gyanánt magasztalják!

²³23  Mert amikor gyermekeiket feláldozzák,
vagy titkos szertartásokat végeznek,
s eszeveszett vad tivornyákat űznek,

²⁴24  nem ügyelnek sem az élet, sem a házasság tisztaságára,
az egyik a másikat irigységből megöli,
vagy házasságtöréssel keseríti.

²⁵25  Mindezek összekeverednek náluk,
vérengzés, gyilkosság, lopás és csalárdság,
vesztegetés, hűtlenség, lázadás és hamis eskü,

²⁶26  a jók zaklatása, a megfeledkezés Istenről,
a lelkek fertőzése, természetellenes paráznaság,
a házasság állhatatlansága, házasságtörés és kicsapongás.

²⁷27  Mert a gyalázatos bálványok imádása
minden gonosznak oka, kezdete és bevégzése,

²⁸28  hisz vagy őrjöngnek jókedvükben, vagy hamisan jövendölnek,
vagy gonoszul élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek,

²⁹29  mert amikor lélek nélküli bálványokban bizakodnak,
nem tartanak a hamis eskü megtorlásától.

³⁰30  Ezért mind a kettőért méltán bűnhődnek:
azért, hogy bálványokra hagyatkozva,
Istenről hamisan vélekedtek,
és mert hamisan esküdtek,
csalárdul megvetve az igazságot;

³¹31  mert nem azok hatalma, akikre esküt tettek,
hanem a bűnösöknek járó büntetés
követi mindig az igaztalanok botlását.