A BÖLCSESSÉG KÖNYVE
ÚJ ÉLET A BÖLCSESSÉG ÁLTAL: 1,1-6,21
Buzdítás az igaz életre 1
1 Szeressétek az igazságot, ti föld bírái!
Gondoljatok az Úrra jó lélekkel,
keressétek őt szívetek egyszerűségében,
mert azok találnak rá, akik nem kísértik,
s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne!
Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől,
s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat.
4 Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe,
és nem lakik bűnnek adózó testben.
Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól,
távol tartja magát az esztelen gondolatoktól,
és visszariad, ha igaztalanság közelít.
6 A bölcsesség emberbarát lélek ugyan,
de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét,
mert Isten az ember veséit kutatja,
a szívét jól megvizsgálja,
és nyelvét meghallgatja.
7 Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget,
s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!
Ezért senki sem maradhat rejtve, aki igaztalant beszél,
nem kerüli el azt a büntető igazság,
mert az istentelennek számot kell adnia fondorlataiért,
és beszédeinek híre eljut az Istenhez,
hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket.
Hisz mindent meghall a féltékeny fül,
s a zúgolódás moraja nem marad rejtve!
Kerüljétek tehát a hasztalan zúgolódást,
s óvjátok nyelveteket a rágalomtól,
mert beszéd titokban sem hangzik el büntetlenül,
s a hazug száj megöli a lelket.
12 Ne törjétek magatokat a halál után tévelygő életetekkel,
ne siettessétek romlástokat kezetek munkájával!
Hisz Isten nem alkotta a halált,
és nem leli örömét az élők vesztén.
Azért teremtett mindent, hogy legyen,
s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta.
Nincs meg bennük a romlás mérge,
és nincs a földön az alvilág országa!
Az igazság ugyanis örök és halhatatlan.
A gonoszok üzelmei
16 A gonoszok azonban kézzel és szóval
magukhoz édesgetik a halált,
a barátjuknak hiszik, sorvadnak utána,
szövetségre lépnek vele,
és méltók is arra, hogy martalékává legyenek.
1 Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak:
»Rövid az életünk ideje és szomorú,
nincsen orvosság az ember halála ellen,
és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.
Mert semmiből lettünk
és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna,
mert csak füst az éltető lehelet orrunkban,
s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:
ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz,
a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő.
Idő múltán elfelejtik nevünket is,
és senki sem gondol többé tetteinkre.
Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik,
eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz,
és a melege földre sújt.
Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása,
és végünkből nincs visszatérés,
mert le van pecsételve az,
és nem tér vissza senki sem.
6 Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal,
élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!
Töltekezzünk pompás borral és mirhával,
ne menjünk el az évszak virágai mellett!
Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának,
ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen!
Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból,
mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit,
mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!
10 Nyomjuk el a szegény igazat,
ne kíméljük az özvegyet,
és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!
Erőnk legyen az igazság mércéje,
mert ami gyenge, az haszontalan!
Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll,
és ellenkezik tetteinkkel,
törvényszegést vet a szemünkre,
s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.
Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete,
és Isten gyermekének mondja magát.
még az is terhes nekünk, ha látjuk őt,
mert élete másokétól különbözik,
és ösvényei egészen különösek.
Ő komolytalannak néz minket,
tartózkodik útjainktól, mint a szennytől,
s boldognak hirdeti az igazak végét,
és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja.
Lássuk tehát, igazak-e beszédei?
Tegyük próbára, mi lesz majd vele,
tudjuk meg, milyen lesz a vége!
Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja,
és kiragadja ellenségei kezéből.
Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással,
hogy megismerjük szelídségét,
és kipróbáljuk állhatatosságát!
Ítéljük őt gyalázatos halálra,
mert – amint mondja – oltalomban részesül!«
21 Így gondolják ők, de tévednek,
mert gonoszságuk vakká tette őket.
Nem ismerik Isten titkait,
nem remélik a jóság bérét,
és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.
Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert,
és saját hasonlóságára és képére alkotta,
a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba,
és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.
1 Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak,
s a halál kínja nem éri őket.
Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak,
távozásukat balsorsnak vélték,
és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk,
ők azonban békességben vannak,
ha kínt szenvedtek is az emberek szemében,
reményük halhatatlansággal teljes,
5 kevés fenyítés után nagy javakban van részük,
mert Isten próbára tette,
és magához méltóknak találta őket.
Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban,
és elfogadta őket egészen elégő áldozatul.
Látogatásuk idején pedig
7 az igazak felragyognak,
olyanok lesznek, mint a szikra,
amely a nádasban tovaterjed,
ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken,
s az Úr lesz a királyuk örökké.
A benne bízók megértik az igazságot,
s a hívek kitartanak mellette szeretetben,
mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.
A gonoszok pedig gondolataik szerint bűnhődnek,
mivel lenézték az igazat, és eltávoztak az Úrtól.
Mert aki a bölcsességet és fegyelmet megveti, boldogtalan.
A reményük hiú, fáradságuk hasztalan,
és munkájuk hiábavaló,
asszonyaik esztelenek, gyermekeik gonoszak,
Gyermektelen igazak– sokgyermekes gonoszok
13 és nemzetségük elátkozott.
Boldog a magtalan, ha szeplő nincs benne,
ha bűnös ágyról nem tudott,
és lesz gyümölcse az igaz lelkek látogatásakor.
Boldog az eunuch is,
aki nem követett el kezével törvénysértést,
és nem eszelt ki gonosz dolgot Isten ellen,
mert elveszi a hűség kiváló jutalmát,
s a legkedvesebb osztályrészt Isten templomában.
Mert a nemes törekvések gyümölcse dicsőséges,
s a bölcsesség gyökere el nem pusztul.
A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak,
s a törvénytelen ágynak ivadéka elpusztul.
Ha hosszú is az életük, becsületük nincsen,
és öregkoruk végül tisztesség híjával lesz.
Ha pedig előbb meghalnak, nincsen reményük,
sem vigaszuk a törvénykezés napján,
Jegyzetek
1,1 A bölcs Salamon a királyokhoz beszél.
1,1 A bölcsességet csak a jó ember nyerheti el.
1,4 Isten lelke átjárja és összetartja a mindenséget. A gonoszok bezárják önmagukat, így kirekesztik magukból Isten lelkét.
1,6 A korabeli felfogás szerint a legtitkosabb és legmélyebb gondolatok a veséből származnak.
1,7 Mivel Isten lelke betölti az egész földet, ezért mindent hall.
1,12 A gonosz maga választja magának a (lelki) halált (vö. MTörv 30,15-20).
1,16 A gonoszok a halállal szövetkeztek, semmi közük nincs az igazakhoz.
2,1 A gonoszok elutasítanak minden gondolatot, ami a túlvilágra utal, ezért az erkölcsi értékeknek sem látják az értelmét.
2,6 Nem marad más, mint maradéktalanul élvezni az életet (Préd 9,7-10).
2,10 A gonoszok csak az erősebb jogát ismerik. Az igaznak már a puszta léte is eleven vád ellenük, ezért el akarják őt pusztítani.
2,21 Az ember Isten lényegének képmása, ezért halhatatlan. A Sátán Isten ellen nem tud harcolni, ezért Isten képmása, az ember ellen fordul.
3,1 A megölt igazak Istennél élnek. A szerző még a „meghalni” szót is igyekszik elkerülni, hogy kifejezze az örök életre való átmenetet.
3,5 A szenvedés nem büntetés, hanem a próbatétel és a megtisztulás ideje.
3,7 Képek, amelyek az örök életet igyekszenek szemléltetni.
3,13 A gyermektelenség szégyennek számított, Isten büntetésének tartották. Ám Isten előtt nem a gyermekek száma számít, hanem az, ami a szívben van.