Aztán magához hívatta Gileád valamennyi emberét, s harcba bocsátkozott Efraimmal. Gileád emberei megverték Efraimot. Azt mondták ugyanis: »A gileádiak Efraimból menekültek el, s úgy telepedtek meg Efraim és Manassze között.« – A gileádiak ezután megszállták a Jordán átkelőit, amelyeken Efraim vissza akart térni. Amikor aztán egy-egy menekülő efraimi odajött és azt mondta: »Kérlek titeket, hadd menjek át« – a gileádiak megkérdezték tőle: »Efraimi vagy?« Ha azt mondta: »Nem«, akkor felszólították: »Mondd ki tehát: Sibbólet« – ami annyit jelent, mint kalász. Aki azt felelte: »Szibbólet«, mert ugyanazt a hangot a kalász szóban kiejteni nem tudta, azt legott megfogták, s ott a Jordán átkelőjénél megölték. Negyvenkétezren estek el abban az időben Efraimból.
Hat esztendeig bíráskodott a gileádi Jefte Izraelen, aztán meghalt, és eltemették városában, Gileádban.
Ibszán, Élon és Abdon Utána a betlehemi Ibszán bíráskodott Izraelen. Ennek harminc fia és ugyanannyi lánya volt; utóbbiakat idegenbe küldte és adta férjhez, fiainak pedig ugyanannyi számú feleséget szerzett és hozta be házába. Hét esztendeig bíráskodott Izraelen, aztán meghalt, és eltemették Betlehemben.
Utána a Zebulonból való Élon következett. Ez tíz esztendeig bíráskodott Izraelen, aztán meghalt, és eltemették Zebulonban.
Utána a fárátoni Abdon, Hillél fia bíráskodott Izraelen. Negyven fia, azoktól pedig harminc unokája volt; ezek hetven szamárcsikón lovagoltak. Nyolc esztendeig bíráskodott Izraelen, aztán meghalt, és eltemették Fárátonban, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.
Sámson születésének hírüladása 13 1Izrael fiai azonban ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt, s azért ő a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.
Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: »Te meddő vagy, és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.«
6Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: »Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: ‘Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.’«
Erre Mánue az Úrhoz fohászkodott és azt mondta: »Kérlek, Uram, jöjjön el ismét Istennek az az embere, akit küldtél, s tanítson meg minket, mit kell cselekednünk a születendő gyermekkel.« Az Úr meg is hallgatta a könyörgő Mánuét. Isten angyala ismét megjelent feleségének, amikor éppen a mezőn üldögélt, de Mánue, a férje nem volt vele. Amikor meglátta az angyalt, gyorsan férjéhez szaladt, s hírül vitte neki, ezekkel a szavakkal: »Íme, megjelent nekem az a férfi, akit a múltkor láttam.« Erre az felkelt, követte a feleségét, s amikor odaért a férfihez, megkérdezte tőle: »Te vagy az, aki az asszonnyal beszéltél?« Az így felelt: »Én.« Mánue erre azt mondta neki: »Ha majd beteljesedik a beszéded, mit akarsz, mit cselekedjen a gyermek, s mitől kell majd tartózkodnia?« Azt mondta erre az Úr angyala Mánuénak: »Mindattól, amit feleségednek mondtam, tartózkodjék: semmit se egyen, ami szőlőtőn terem, bort és részegítő italt ne igyon, semmi tisztátalant se egyen, s mindazt, amit parancsoltam neki, teljesítse, s tartsa meg.«
Azt mondta erre Mánue az Úr angyalának: »Kérlek, engedj kérésemnek: hadd készítsünk neked egy kecskegödölyét.« Az angyal azt felelte neki: »Ha kényszerítesz, sem eszem ételedből: de ha egészen elégő áldozatot akarsz készíteni, ám mutasd be az Úrnak.« Mánue ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala az. Meg is kérdezte tőle: »Mi a neved, hogy ha majd teljesedik beszéded, megtisztelhessünk?« Ő azonban azt felelte neki: »Miért kérdezed nevemet? Csodálatos az!« 19Erre Mánue elhozta a kecskegödölyét és a hozzá tartozó ételáldozatot, rátette a sziklára, és bemutatta az Úrnak. Ekkor az Úr csodálatos dolgot cselekedett Mánue és felesége szeme láttára. Amikor ugyanis az oltárról a láng felcsapott az égnek, az Úr angyala is felszállt a lángban. Amikor ezt Mánue és felesége látták, arcukkal a földre borultak, de az Úr angyala többé nem jelent meg nekik. Ekkor Mánue legott megértette, hogy az az Úr angyala volt és azt mondta feleségének: »Meg kell halnunk, mert láttuk Istent!« Az asszony azt felelte neki: »Ha az Úr meg akarna ölni minket, akkor nem fogadott volna el egészen elégő áldozatot és ételáldozatot kezünkből, nem mutatta volna nekünk mindezeket, s nem mondta volna meg a jövendőt.«
Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta, és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.
Sámson menyegzője 14 1Lement tehát Sámson Tamnátába, s ott meglátott egy nőt a filiszteusok lányai közül. Aztán felment és közölte apjával és anyjával: »Láttam egy nőt Tamnátában a filiszteusok lányai közül, kérlek, vegyétek nekem feleségül.« Azt mondta neki az apja és az anyja: »Hát nincs testvéreid lányai között, s egész népemben nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusoktól akarsz feleséget venni?« Sámson azt felelte apjának: »Őt vedd el nekem, mert ő tetszett meg szememnek.« Szülei ugyanis nem tudták, hogy a dolog az Úrtól van, s hogy ő csak az alkalmat keresi, hogy beleköthessen a filiszteusokba. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen.
Lement tehát Sámson az apjával és anyjával Tamnátába. Amikor a város szőlőhegyéhez jutottak, egy dühös és ordító kölyökoroszlán tűnt fel és jött eléje. Erre Sámsont megszállta az Úr lelke, s úgy széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra, pedig egyáltalán semmi sem volt a kezében. Apjának és anyjának azonban nem akarta elmondani a dolgot. Majd lement és beszélt a nővel, aki megtetszett szemének. Amikor aztán néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye, került egyet, hogy megnézze az oroszlán tetemét, s íme, méhraj és lépesméz volt az oroszlán szájában. Kezébe vette és eszegette az úton: amikor apjához s anyjához ért, nekik is adott belőle, s ők is ettek; azt azonban nem akarta megmondani nekik, hogy az oroszlán teteméből vette ki a mézet.
Lement tehát apja a nőhöz, s lakomát rendezett Sámsonnak, a fiának, mert így szoktak cselekedni a legények. 11Amint őt a helység polgárai meglátták, harminc társat adtak melléje, hogy legyenek vele. Sámson azt mondta nekik: »Találós kérdést tárok elétek: ha megfejtitek nekem a lakoma hét napja alatt, harminc inget s ugyanannyi köntöst adok nektek. Ha azonban nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc inget s ugyanannyi köntöst.« Azok ezt felelték neki: »Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk!« Azt mondta erre nekik:
Ők azonban nem tudták megfejteni a feladatot három napon át.
»Ennivaló jött ki az evőből
s édesség került ki az erősből!«
»Méznél vajon mi édesebb,
oroszlánnál mi erősebb?«
Ő azt mondta nekik:
»Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna:
feladatomat meg nem fejtettétek volna.«
Erre felesége férjhez ment az ő egyik barátjához s vőfélyéhez.
A vetés felgyújtása 15 1Bizonyos idő múltán azonban, amikor éppen a búzaaratás napjai közeledtek, elment Sámson, hogy meglátogassa feleségét, s vitt neki egy kecskegödölyét. De amikor szokása szerint be akart menni hálókamrájába, az asszony apja eltiltotta és azt mondta: »Azt hittem, hogy meggyűlölted, s azért odaadtam barátodnak. Van azonban neki egy nővére, aki fiatalabb és szebb nála, legyen az a feleséged helyette.« Azt mondta neki Sámson: »Ettől a naptól kezdve nem érhet engem vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nektek.« Azzal elment, összefogdosott háromszáz rókát, egymáshoz kötözte farkukat, csóvákat kötözött közéjük, azokat tűzzel meggyújtotta, aztán elengedte őket, hogy fussanak szét mindenfelé. Azok legott belementek a filiszteusok vetésébe és felgyújtották, úgyhogy elégett a már összehordott gabona is, a még szárban álló is, sőt a szőlőket és az olajfakerteket is megemésztette a láng. Azt mondták erre a filiszteusok: »Ki tette ezt?« Azt mondták nekik: »Sámson, a tamnátai ember veje cselekedte, mert az elvette feleségét, s máshoz adta.« Felmentek erre a filiszteusok, s elégették az asszonyt is, az apját is. Azt mondta nekik Sámson: »Ámbár ezt cselekedtétek, mégsem nyugszom mindaddig, amíg még egyszer bosszút nem állok rajtatok.« 8Meg is verte őket akkora veréssel, hogy rémületükben lábukat a hasuk alá húzták. Aztán lement, és Etám sziklabarlangjában telepedett meg.
Sámson győzelme Lechinél Erre felvonultak a filiszteusok Júda földjére és tábort ütöttek azon a helyen, amelyet később Lechinek, azaz Állkapocsnak neveztek, s ott felállt a seregük. Azt mondták ekkor nekik a Júda törzséből valók: »Miért jöttetek fel ellenünk?« Azok ezt felelték: »Azért jöttünk fel, hogy megkötözzük Sámsont, s visszafizessük neki, amit velünk művelt.« Erre lement háromezer férfi Júdából Etám sziklabarlangjához, s azt mondták Sámsonnak: »Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért művelted ezt?« Ő így felelt nekik: »Ahogy ők tettek velem, úgy tettem velük.« Erre ők így szóltak: »Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, s a filiszteusok kezébe adjunk.« Azt mondta nekik Sámson: »Esküdjetek meg, s ígérjétek meg nekem, hogy nem öltök meg engem.« Azok azt mondták: »Nem ölünk meg, csak megkötözünk és kiszolgáltatunk.« Meg is kötözték két új kötéllel, s felhozták Etám sziklájából.
Amikor azonban ő az Állkapocs-helyére érkezett, s a filiszteusok ujjongva eléje jöttek, megszállta az Úr lelke, s úgy lemállottak s lefoszlottak róla a kötelek, amelyekkel megkötözték, mint ahogy szét szokott foszlani a len, amikor tűz éri.
Talált aztán egy ott heverő szamár állkapcsot, s azt felkapta és megölt vele ezer férfit. 16Erre így szólt:
»Szamár állkapcsával,
szamárcsikó állcsontjával
Őket íme, eltöröltem,
ezer embert leütöttem.«
Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen a filiszteusok idejében.
Jegyzetek
12,1 Az efraimiták most is elégedetlenek, mint Gedeon idejében (vö. Bír 8,1-3). Az efraimi dialektust beszélők az „s” helyett „sz”-et ejtettek ki.
13,1 A nagy hősök születésének elbeszélése egy adott séma szerint történik: Isten csodásan ad életet neki (pl. meddő az anyja); születését mennyei követ jelenti be; a nevét és a küldetését Isten határozza meg; Isten áldása és Lelke nyugszik rajta (vö. Lk 1,5-25). A nazírokról ld. Szám 6,1-21.
13,6 Az asszony kihagyja a beszámolójából azt, hogy Sámson (= napocska) erejét a filiszteusok legyőzésére kapta. Ezt Sámson nem tudta egész életén át, s így erejét ostobaságokra pazarolta.
13,19 Istent valószínűleg a „csodatevő” néven tisztelték a córai szentélyben.
14,1 A filiszteusok a tengeri népek vándorlása során Kaftorból (Ám 9,7; talán Kréta, vagy Kappadócia) Egyiptomba érkeztek, de ott visszaverték őket, és így Palesztína (az országnév a filiszteus szóból származik) tengerpartján telepedtek le a zsidó honfoglalással nagyjából egyidőben.
14,11 „Amint meglátták” (héber); a görög szövegben ez áll: „mivel féltek tőle”.
15,1 Sámson egyéni kalandjai is Isten tervét (a filiszteusok legyőzését) szolgálják.
15,8 Héber szólás.
15,16 A szamár és az „eltörölni” szó héberül azonos hangzású.
Dicsőítő ének az Úrnak, Izrael segítőjének
146
1 ALLELUJA!
Dicsérd lelkem, az Urat!
Dicsérem az Urat, amíg csak élek,
zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek.
Ne bízzatok fejedelmekben,
emberek fiaiban, akik nem segíthetnek!
Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe,
terveik még aznap mind megsemmisülnek.
Boldog, akinek segítője Jákob Istene,
akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye!
Ő alkotta az eget és a földet,
a tengert és mindent ami bennük van.
Hűségét megtartja örökre,
igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek,
kenyeret ad az éhezőknek.
Az Úr megszabadítja a foglyokat,
az Úr a vakokat látóvá teszi,
az Úr felemeli a lesújtottakat,
az Úr az igazakat szereti.
Az Úr megoltalmazza a jövevényeket,
felkarolja az özvegyet és az árvát,
de elpusztítja a bűnösök útjait.
Király az Úr mindörökké,
a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.
Jegyzetek
146,1 Himnusz, késő fogság utáni. A szöveg fordulatai a korábbi dicsőítő énekekből származnak. Ezzel a zsoltárral kezdődik az ún. „Alleluja zsoltárok” csoportja (146-150. zsoltárok: dicsőítésre hívással kezdődnek és fejeződnek be), amelyek a zsidó reggeli imához tartoznak. Alleluja: szó szerint azt jelenti „dicsérjétek Ja-t (Jahvét)!”.