Tanácskozás Micpában 20
1Kivonultak tehát Izrael fiai mindnyájan és összegyűltek valamennyien, Dántól Beersebáig és Gileád földjéről, mint egy ember az Úr elé, Micpába.
A nép minden főembere, Izrael minden törzse összejött Isten népének gyülekezetébe: négyszázezer gyalogos harcos.
(Benjamin fiai előtt sem volt titok, hogy Izrael fiai felmentek Micpába.) Aztán megkérdezték a levitát, a megölt asszony férjét, hogy hogyan történt az a nagy gonoszság.
Az ezt felelte: »Eljutottam a feleségemmel Benjamin-Gibeába, s ott szálltam meg.
Éjjel aztán, íme, körülvették a város emberei azt a házat, amelyben tartózkodtam, s meg akartak ölni, majd feleségemet a bujaság hihetetlen hevével annyira meggyötörték, hogy végre is meghalt.
Erre megragadtam, s darabokra vágtam és egy-egy részt küldtem birtokotok valamennyi területére, mert sohasem történt ekkora aljasság és ilyen nagy vétek Izraelben.
Itt vagytok mindnyájan, Izrael fiai, határozzatok, mit kell tennetek.«
Felállt erre az egész nép, s szinte egy ember szavával felelte: »Nem térünk vissza sátrainkba, s nem megy egyikünk sem házába, hanem közös erővel ezt cselekedjük Gibeával: ki kell választani Izrael valamennyi törzséből tíz embert száz közül, százat ezer közül és ezret tízezer közül, hogy élelmet hordjon a seregnek, s harcolhassunk Benjamin-Gibea ellen, s megadhassuk neki a vétekért azt, amit érdemel.«
Felvonulás Gibea ellen Egybe is gyűlt egész Izrael a város előtt, mint egy ember, egy szívvel, egy akarattal. Ekkor követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: »Miért történt közöttetek ekkora gonoszság? Adjátok ki azokat a gibeai embereket, akik e gaztettet elkövették, hogy meghaljanak, s eltűnjék a gonoszság Izraelből.«
Ám azok nem hallgattak testvéreiknek, Izrael fiainak üzenetére, sőt osztályrészük valamennyi városából összegyűltek Gibeába, hogy segítséget vigyenek nekik, s hadakozzanak Izrael egész népe ellen. Huszonötezren kerültek ki Benjaminból olyanok, akik kardot foghattak, Gibea lakosain kívül, akiknek hétszáz igen erős emberük volt; utóbbiak úgy hadakoztak bal kezükkel, mint a jobb kezükkel, s olyan biztosan hajították a parittyából a követ, hogy a hajszálat is eltalálták, s a kő ütése semmiképpen sem tévesztett célt.
Izrael fiaiból viszont, Benjamin fiain kívül, négyszázezren kerültek ki olyanok, akik kardot foghattak, s harcrakészek voltak. Ezek felkeltek, s elmentek Isten házába, azaz Silóba, s megkérdezték Istent, s azt mondták: »Ki kezdje meg seregünkből a küzdelmet Benjamin fiai ellen?« Az Úr azt felelte: »Júda kezdje meg közületek.«
Az izraeliták veresége Erre Izrael fiai mindjárt reggel felkerekedtek, s tábort ütöttek Gibea mellett, majd onnan felvonultak a harcra Benjamin ellen, s ostromolni kezdték a várost. Benjamin fiai azonban kirontottak Gibeából, s megöltek azon a napon Izrael fiai közül huszonkétezer embert. Ám Izrael fiai, erejükben és számukban bizakodva, ugyanazon a helyen, ahol az előbb küzdöttek, ismét csatarendbe álltak. Előbb azonban felmentek az Úr elé és sírtak előtte egészen éjszakáig, s megkérdezték őt: »Fel kell-e még mennem harcolni Benjamin fiai, a testvéreim ellen vagy sem?« Az Úr így felelt nekik: »Csak menjetek fel ellenük, s bocsátkozzatok küzdelembe velük.« Amikor azonban Izrael fiai másnap felvonultak a harcra Benjamin fiai ellen, Benjamin fiai kirontottak Gibea kapuiból, s eléjük rohantak, s olyan nagy öldökléssel dühöngtek ellenük, hogy tizennyolcezer kardforgató embert terítettek le.
Erre Izrael fiai mindnyájan felmentek az Isten házába, leültek, sírtak az Úr előtt, böjtöltek azon a napon egészen estig, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutattak be neki, s megkérdezték őt helyzetükről. Abban az időben ott volt Isten szövetségének ládája, és Fineesz, Áron fiának, Eleazárnak a fia volt a ház gondviselője. Megkérdezték tehát az Urat, s azt mondták: »Ki kell-e még mennünk a harcra Benjamin fiai, a testvéreink ellen, vagy hagyjuk abba?« Azt mondta az Úr nekik: »Csak menjetek fel, mert holnap kezetekbe adom őket.«
Benjamin fiainak legyőzése Erre Izrael fiai csapatokat helyeztek lesbe Gibea városa körül, s harmadízben is felvonultatták a sereget Benjamin ellen, mint először és másodszor. Ám Benjamin fiai is merészen kirontottak a városból, s jó messzire a futásnak eredő ellenség után nyomultak, miközben úgy, mint az első és a második napon, osztották a sebeket és vágták a hátrálókat azon a két ösvényen, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeába vezetett és leterítettek körülbelül harminc embert. Azt hitték ugyanis, hogy azok a szokott módon meghátrálnak. Ám ők csak mesterségesen színlelték a futást, s abban állapodtak meg, hogy elszakítják őket a várostól, s mintha megfutamodnának, a fent említett utakra viszik. Fel is keltek Izrael fiai mindnyájan helyükről, és azon a helyen, amelyet Baáltámárnak hívnak, csatarendbe álltak. Ugyanakkor a város körül lesben álló csapatok lassankint felfejlődtek, és előjöttek a város nyugati részéről, sőt másik tízezer, egész Izraelből összeválogatott ember is harcra ingerelte a város lakóit. Aztán súlyos harc indult Benjamin fiai ellen, de azok nem vették észre, hogy minden oldalról veszedelem fenyegeti őket. Végre is az Úr megverte őket Izrael fiainak színe előtt, s megöltek közülük azon a napon huszonötezer-száz, csupa hadakozó és kardforgató férfit.
Amikor Benjamin fiai látták, hogy alul maradtak, futásnak eredtek. – Amikor ugyanis Izrael fiai látták a dolgokat, helyet engedtek nekik, hogy nyomuljanak utánuk, s így azokhoz a lesben álló csapatokhoz jussanak, amelyeket a város mellett elhelyeztek. Amikor aztán Benjamin hátat fordított öldöklőinek, a lesben állók hirtelen felkeltek, s bementek a városba, s azt kardélre hányták. Izrael fiai már most abban a jelben állapodtak meg azokkal, akiket lesbe állítottak, hogy ha bevették a várost, gyújtsanak tüzet, hogy annak magasba szálló füstjével jelezzék, hogy elfoglalták a várost. Amikor ezt Izrael megtámadott fiai meglátták (Benjamin fiai ugyanis azt hitték, hogy megfutamodnak, s mind hevesebben üldözték őket, s harminc embert le is vágtak seregükből), s a városból oszlopszerűen felemelkedő füstöt megpillantották, s amikor Benjamin is hátratekintett, s látta, hogy a várost bevették és száll belőle a láng a magasba, akkor ők, akik eddig futást színleltek, megfordították arcukat és keményen helytálltak. Amikor ezt Benjamin fiai látták, megfutamodtak, s a puszta felé vivő útra tartottak, de oda is utánuk nyomultak ellenségeik. Ugyanakkor azok, akik felgyújtották a várost, eléjük vágtak. Így az történt, hogy mindkét oldalról ellenség vágta őket és sehonnan sem volt nyugtuk és meg kellett halniuk: elestek és elhullottak Gibea városának keleti vidékén. Azok az emberek, akiket ezen a helyen öltek meg, tizennyolcezren voltak: mind igazán erős harcos. Amikor látták ezt azok, akik Benjaminból még megmaradtak, a pusztába menekültek, és a Remmon nevű szikla felé tartottak. Amint a menekülés közben mindenfelé bolyongtak és igyekeztek, szintén megöltek közülük ötezer embert. Amikor pedig tovább tartottak, utánuk nyomultak és megöltek másik kétezret is. Így történt az, hogy azok, akik Benjaminból a különböző helyeken elestek, összesen huszonötezren voltak: csupa hadra igazán alkalmas harcos. Ennek következtében Benjamin egész létszámából csak az a hatszáz férfi maradt meg, aki meg tudott menekülni és a pusztába futni; ezek Remmon szikláján maradtak négy hónapig. Izrael fiai aztán visszafordultak, s kardélre hányták a városban megmaradt embereket s barmokat egyaránt, Benjamin valamennyi városát és falvát pedig a lángok martalékává tették.
Gondoskodás a megmenekült benjaminitákról 21 Micpában Izrael fiai meg is esküdtek, így szólva: »Egyikünk sem fog feleséget adni a lányai közül Benjamin fiainak.«
Ekkor azonban elmentek mindannyian Isten házához Silóba, s ott ültek a színe előtt estig, s hangos zokogással és nagy jajveszékeléssel sírni kezdtek és azt mondták: »Urunk, Izrael Istene, miért történt népeddel az a szerencsétlenség, hogy a mai nappal el kell vesznie egy törzsnek közülünk?« Másnap aztán hajnalban felkeltek, oltárt építettek, s egészen elégő- s békeáldozatokat mutattak be rajta, és azt mondták: »Ki nem jött fel az Úr hadseregébe Izrael valamennyi törzséből?« Amikor ugyanis Micpában voltak, a nagy esküvel arra kötelezték magukat, hogy megölik azokat, akik hiányoznak.
Izrael fiai ekkor szánalomra gerjedtek a testvérük, Benjamin iránt, s azt kezdték mondogatni: »Kivész egy törzs Izraelből – honnan vegyenek feleséget, hiszen valamennyien egyaránt megesküdtünk, hogy nem adjuk nekik lányainkat.« 8Ezért azt mondták: »Ki az Izrael valamennyi törzse közül, aki nem jött fel az Úrhoz Micpába?« És íme, Jábes-Gileádból senki sem jött fel a közösség táborába. Amikor a népet számba vették, senkit sem találtak közülük.
Hadjárat Jábes-Gileád ellen Elküldtek tehát tízezer igen erős embert, s meghagyták nekik: »Menjetek, s hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakóit feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. A következő módon kell eljárnotok: minden férfit s mindazokat a nőket, akik már megismerték a férfit, öljétek meg, a szüzeket azonban hagyjátok életben.« Ők négyszáz szüzet találtak a jábesgileádiak között, akik még nem ismerték meg a férfi ágyát, s azokat elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.
Aztán követeket küldtek Benjaminnak Remmon szikláján levő fiaihoz, s megüzenték nekik, hogy békességgel visszafogadják őket. Erre Benjamin fiai nyomban visszatértek, s ők feleséget adtak nekik Jábes-Gileád lányaiból. Másokat azonban, akiket hasonlóképpen odaadhattak volna, nem találtak.
Asszonyrablás Silóban Ám egész Izrael nagyon bánkódott és szánakozott, hogy elvész egy törzs Izraelből. Azt mondták azért a vének: »Mit cselekedjünk a többiekkel, akik nem kaptak feleséget? Benjaminban a nők mind elpusztultak!« Aztán így szóltak: »Nagy gonddal, s nagy igyekezettel valamilyen intézkedést kell tehát tennünk, hogy el ne tűnjön egy törzs Izraelből. A mi lányainkat ugyanis nem adhatjuk oda nekik, mert kötelez minket az eskü s az átok, amellyel azt mondtuk: ‘Átkozott, aki lányaiból feleséget ad Benjamin fiainak!’« 19Erre tanácsot tartottak és azt mondták: »Íme, az Úrnak esztendőnként ünnepe van Silóban, amely Bétel városától északra, a Bételből Szíchembe vivő úttól keletre, Lebóna városától pedig délre fekszik.« Meghagyták tehát Benjamin fiainak, s azt mondták: »Menjetek, s rejtőzzetek el a szőlőkben, s ha látjátok, hogy Siló lányai a szokás szerint kivonulnak a körtáncra, jertek ki hirtelen a szőlőkből, s ragadjon mindegyiktek egy-egy feleséget közülük, s menjetek el Benjamin földjére. Ha aztán eljönnek apáik s testvéreik, s panaszt emelnek ellenetek, s perelni kezdenek, mi majd azt mondjuk nekik: ‘Könyörüljetek meg rajtuk, hiszen nem háborúban rabolták el őket, hanem kérték, hogy kapjanak, s ti nem adtatok nekik, s így a tiétek a vétek.’«
Úgy is cselekedtek Benjamin fiai, ahogy parancsolták nekik és számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak maguknak a táncolók közül. Aztán elmentek birtokukra, s felépítették városaikat és megtelepedtek bennük. Izrael fiai is visszatértek törzsről-törzsre, családról-családra sátraikba.
Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.
Felállt erre az egész nép, s szinte egy ember szavával felelte: »Nem térünk vissza sátrainkba, s nem megy egyikünk sem házába, hanem közös erővel ezt cselekedjük Gibeával: ki kell választani Izrael valamennyi törzséből tíz embert száz közül, százat ezer közül és ezret tízezer közül, hogy élelmet hordjon a seregnek, s harcolhassunk Benjamin-Gibea ellen, s megadhassuk neki a vétekért azt, amit érdemel.«
Felvonulás Gibea ellen Egybe is gyűlt egész Izrael a város előtt, mint egy ember, egy szívvel, egy akarattal. Ekkor követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: »Miért történt közöttetek ekkora gonoszság? Adjátok ki azokat a gibeai embereket, akik e gaztettet elkövették, hogy meghaljanak, s eltűnjék a gonoszság Izraelből.«
Ám azok nem hallgattak testvéreiknek, Izrael fiainak üzenetére, sőt osztályrészük valamennyi városából összegyűltek Gibeába, hogy segítséget vigyenek nekik, s hadakozzanak Izrael egész népe ellen. Huszonötezren kerültek ki Benjaminból olyanok, akik kardot foghattak, Gibea lakosain kívül, akiknek hétszáz igen erős emberük volt; utóbbiak úgy hadakoztak bal kezükkel, mint a jobb kezükkel, s olyan biztosan hajították a parittyából a követ, hogy a hajszálat is eltalálták, s a kő ütése semmiképpen sem tévesztett célt.
Izrael fiaiból viszont, Benjamin fiain kívül, négyszázezren kerültek ki olyanok, akik kardot foghattak, s harcrakészek voltak. Ezek felkeltek, s elmentek Isten házába, azaz Silóba, s megkérdezték Istent, s azt mondták: »Ki kezdje meg seregünkből a küzdelmet Benjamin fiai ellen?« Az Úr azt felelte: »Júda kezdje meg közületek.«
Az izraeliták veresége Erre Izrael fiai mindjárt reggel felkerekedtek, s tábort ütöttek Gibea mellett, majd onnan felvonultak a harcra Benjamin ellen, s ostromolni kezdték a várost. Benjamin fiai azonban kirontottak Gibeából, s megöltek azon a napon Izrael fiai közül huszonkétezer embert. Ám Izrael fiai, erejükben és számukban bizakodva, ugyanazon a helyen, ahol az előbb küzdöttek, ismét csatarendbe álltak. Előbb azonban felmentek az Úr elé és sírtak előtte egészen éjszakáig, s megkérdezték őt: »Fel kell-e még mennem harcolni Benjamin fiai, a testvéreim ellen vagy sem?« Az Úr így felelt nekik: »Csak menjetek fel ellenük, s bocsátkozzatok küzdelembe velük.« Amikor azonban Izrael fiai másnap felvonultak a harcra Benjamin fiai ellen, Benjamin fiai kirontottak Gibea kapuiból, s eléjük rohantak, s olyan nagy öldökléssel dühöngtek ellenük, hogy tizennyolcezer kardforgató embert terítettek le.
Erre Izrael fiai mindnyájan felmentek az Isten házába, leültek, sírtak az Úr előtt, böjtöltek azon a napon egészen estig, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutattak be neki, s megkérdezték őt helyzetükről. Abban az időben ott volt Isten szövetségének ládája, és Fineesz, Áron fiának, Eleazárnak a fia volt a ház gondviselője. Megkérdezték tehát az Urat, s azt mondták: »Ki kell-e még mennünk a harcra Benjamin fiai, a testvéreink ellen, vagy hagyjuk abba?« Azt mondta az Úr nekik: »Csak menjetek fel, mert holnap kezetekbe adom őket.«
Benjamin fiainak legyőzése Erre Izrael fiai csapatokat helyeztek lesbe Gibea városa körül, s harmadízben is felvonultatták a sereget Benjamin ellen, mint először és másodszor. Ám Benjamin fiai is merészen kirontottak a városból, s jó messzire a futásnak eredő ellenség után nyomultak, miközben úgy, mint az első és a második napon, osztották a sebeket és vágták a hátrálókat azon a két ösvényen, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeába vezetett és leterítettek körülbelül harminc embert. Azt hitték ugyanis, hogy azok a szokott módon meghátrálnak. Ám ők csak mesterségesen színlelték a futást, s abban állapodtak meg, hogy elszakítják őket a várostól, s mintha megfutamodnának, a fent említett utakra viszik. Fel is keltek Izrael fiai mindnyájan helyükről, és azon a helyen, amelyet Baáltámárnak hívnak, csatarendbe álltak. Ugyanakkor a város körül lesben álló csapatok lassankint felfejlődtek, és előjöttek a város nyugati részéről, sőt másik tízezer, egész Izraelből összeválogatott ember is harcra ingerelte a város lakóit. Aztán súlyos harc indult Benjamin fiai ellen, de azok nem vették észre, hogy minden oldalról veszedelem fenyegeti őket. Végre is az Úr megverte őket Izrael fiainak színe előtt, s megöltek közülük azon a napon huszonötezer-száz, csupa hadakozó és kardforgató férfit.
Amikor Benjamin fiai látták, hogy alul maradtak, futásnak eredtek. – Amikor ugyanis Izrael fiai látták a dolgokat, helyet engedtek nekik, hogy nyomuljanak utánuk, s így azokhoz a lesben álló csapatokhoz jussanak, amelyeket a város mellett elhelyeztek. Amikor aztán Benjamin hátat fordított öldöklőinek, a lesben állók hirtelen felkeltek, s bementek a városba, s azt kardélre hányták. Izrael fiai már most abban a jelben állapodtak meg azokkal, akiket lesbe állítottak, hogy ha bevették a várost, gyújtsanak tüzet, hogy annak magasba szálló füstjével jelezzék, hogy elfoglalták a várost. Amikor ezt Izrael megtámadott fiai meglátták (Benjamin fiai ugyanis azt hitték, hogy megfutamodnak, s mind hevesebben üldözték őket, s harminc embert le is vágtak seregükből), s a városból oszlopszerűen felemelkedő füstöt megpillantották, s amikor Benjamin is hátratekintett, s látta, hogy a várost bevették és száll belőle a láng a magasba, akkor ők, akik eddig futást színleltek, megfordították arcukat és keményen helytálltak. Amikor ezt Benjamin fiai látták, megfutamodtak, s a puszta felé vivő útra tartottak, de oda is utánuk nyomultak ellenségeik. Ugyanakkor azok, akik felgyújtották a várost, eléjük vágtak. Így az történt, hogy mindkét oldalról ellenség vágta őket és sehonnan sem volt nyugtuk és meg kellett halniuk: elestek és elhullottak Gibea városának keleti vidékén. Azok az emberek, akiket ezen a helyen öltek meg, tizennyolcezren voltak: mind igazán erős harcos. Amikor látták ezt azok, akik Benjaminból még megmaradtak, a pusztába menekültek, és a Remmon nevű szikla felé tartottak. Amint a menekülés közben mindenfelé bolyongtak és igyekeztek, szintén megöltek közülük ötezer embert. Amikor pedig tovább tartottak, utánuk nyomultak és megöltek másik kétezret is. Így történt az, hogy azok, akik Benjaminból a különböző helyeken elestek, összesen huszonötezren voltak: csupa hadra igazán alkalmas harcos. Ennek következtében Benjamin egész létszámából csak az a hatszáz férfi maradt meg, aki meg tudott menekülni és a pusztába futni; ezek Remmon szikláján maradtak négy hónapig. Izrael fiai aztán visszafordultak, s kardélre hányták a városban megmaradt embereket s barmokat egyaránt, Benjamin valamennyi városát és falvát pedig a lángok martalékává tették.
Gondoskodás a megmenekült benjaminitákról 21 Micpában Izrael fiai meg is esküdtek, így szólva: »Egyikünk sem fog feleséget adni a lányai közül Benjamin fiainak.«
Ekkor azonban elmentek mindannyian Isten házához Silóba, s ott ültek a színe előtt estig, s hangos zokogással és nagy jajveszékeléssel sírni kezdtek és azt mondták: »Urunk, Izrael Istene, miért történt népeddel az a szerencsétlenség, hogy a mai nappal el kell vesznie egy törzsnek közülünk?« Másnap aztán hajnalban felkeltek, oltárt építettek, s egészen elégő- s békeáldozatokat mutattak be rajta, és azt mondták: »Ki nem jött fel az Úr hadseregébe Izrael valamennyi törzséből?« Amikor ugyanis Micpában voltak, a nagy esküvel arra kötelezték magukat, hogy megölik azokat, akik hiányoznak.
Izrael fiai ekkor szánalomra gerjedtek a testvérük, Benjamin iránt, s azt kezdték mondogatni: »Kivész egy törzs Izraelből – honnan vegyenek feleséget, hiszen valamennyien egyaránt megesküdtünk, hogy nem adjuk nekik lányainkat.« 8Ezért azt mondták: »Ki az Izrael valamennyi törzse közül, aki nem jött fel az Úrhoz Micpába?« És íme, Jábes-Gileádból senki sem jött fel a közösség táborába. Amikor a népet számba vették, senkit sem találtak közülük.
Hadjárat Jábes-Gileád ellen Elküldtek tehát tízezer igen erős embert, s meghagyták nekik: »Menjetek, s hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakóit feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. A következő módon kell eljárnotok: minden férfit s mindazokat a nőket, akik már megismerték a férfit, öljétek meg, a szüzeket azonban hagyjátok életben.« Ők négyszáz szüzet találtak a jábesgileádiak között, akik még nem ismerték meg a férfi ágyát, s azokat elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.
Aztán követeket küldtek Benjaminnak Remmon szikláján levő fiaihoz, s megüzenték nekik, hogy békességgel visszafogadják őket. Erre Benjamin fiai nyomban visszatértek, s ők feleséget adtak nekik Jábes-Gileád lányaiból. Másokat azonban, akiket hasonlóképpen odaadhattak volna, nem találtak.
Asszonyrablás Silóban Ám egész Izrael nagyon bánkódott és szánakozott, hogy elvész egy törzs Izraelből. Azt mondták azért a vének: »Mit cselekedjünk a többiekkel, akik nem kaptak feleséget? Benjaminban a nők mind elpusztultak!« Aztán így szóltak: »Nagy gonddal, s nagy igyekezettel valamilyen intézkedést kell tehát tennünk, hogy el ne tűnjön egy törzs Izraelből. A mi lányainkat ugyanis nem adhatjuk oda nekik, mert kötelez minket az eskü s az átok, amellyel azt mondtuk: ‘Átkozott, aki lányaiból feleséget ad Benjamin fiainak!’« 19Erre tanácsot tartottak és azt mondták: »Íme, az Úrnak esztendőnként ünnepe van Silóban, amely Bétel városától északra, a Bételből Szíchembe vivő úttól keletre, Lebóna városától pedig délre fekszik.« Meghagyták tehát Benjamin fiainak, s azt mondták: »Menjetek, s rejtőzzetek el a szőlőkben, s ha látjátok, hogy Siló lányai a szokás szerint kivonulnak a körtáncra, jertek ki hirtelen a szőlőkből, s ragadjon mindegyiktek egy-egy feleséget közülük, s menjetek el Benjamin földjére. Ha aztán eljönnek apáik s testvéreik, s panaszt emelnek ellenetek, s perelni kezdenek, mi majd azt mondjuk nekik: ‘Könyörüljetek meg rajtuk, hiszen nem háborúban rabolták el őket, hanem kérték, hogy kapjanak, s ti nem adtatok nekik, s így a tiétek a vétek.’«
Úgy is cselekedtek Benjamin fiai, ahogy parancsolták nekik és számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak maguknak a táncolók közül. Aztán elmentek birtokukra, s felépítették városaikat és megtelepedtek bennük. Izrael fiai is visszatértek törzsről-törzsre, családról-családra sátraikba.
Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.
Jegyzetek
20,1 Micpa Jeruzsálemtől északra, Benjamin területén fekszik.
21,8 Jábes lakói feltehetően rokonságban álltak a benjaminitákkal.
21,19 Valószínűleg a sátoros ünnepről van szó.