Sámson születésének hírüladása 13
1Izrael fiai azonban ismét azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt, s azért ő a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.
Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: »Te meddő vagy, és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.«
6Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: »Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: ‘Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.’«
Erre Mánue az Úrhoz fohászkodott és azt mondta: »Kérlek, Uram, jöjjön el ismét Istennek az az embere, akit küldtél, s tanítson meg minket, mit kell cselekednünk a születendő gyermekkel.« Az Úr meg is hallgatta a könyörgő Mánuét. Isten angyala ismét megjelent feleségének, amikor éppen a mezőn üldögélt, de Mánue, a férje nem volt vele. Amikor meglátta az angyalt, gyorsan férjéhez szaladt, s hírül vitte neki, ezekkel a szavakkal: »Íme, megjelent nekem az a férfi, akit a múltkor láttam.« Erre az felkelt, követte a feleségét, s amikor odaért a férfihez, megkérdezte tőle: »Te vagy az, aki az asszonnyal beszéltél?« Az így felelt: »Én.« Mánue erre azt mondta neki: »Ha majd beteljesedik a beszéded, mit akarsz, mit cselekedjen a gyermek, s mitől kell majd tartózkodnia?« Azt mondta erre az Úr angyala Mánuénak: »Mindattól, amit feleségednek mondtam, tartózkodjék: semmit se egyen, ami szőlőtőn terem, bort és részegítő italt ne igyon, semmi tisztátalant se egyen, s mindazt, amit parancsoltam neki, teljesítse, s tartsa meg.«
Azt mondta erre Mánue az Úr angyalának: »Kérlek, engedj kérésemnek: hadd készítsünk neked egy kecskegödölyét.« Az angyal azt felelte neki: »Ha kényszerítesz, sem eszem ételedből: de ha egészen elégő áldozatot akarsz készíteni, ám mutasd be az Úrnak.« Mánue ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala az. Meg is kérdezte tőle: »Mi a neved, hogy ha majd teljesedik beszéded, megtisztelhessünk?« Ő azonban azt felelte neki: »Miért kérdezed nevemet? Csodálatos az!« 19Erre Mánue elhozta a kecskegödölyét és a hozzá tartozó ételáldozatot, rátette a sziklára, és bemutatta az Úrnak. Ekkor az Úr csodálatos dolgot cselekedett Mánue és felesége szeme láttára. Amikor ugyanis az oltárról a láng felcsapott az égnek, az Úr angyala is felszállt a lángban. Amikor ezt Mánue és felesége látták, arcukkal a földre borultak, de az Úr angyala többé nem jelent meg nekik. Ekkor Mánue legott megértette, hogy az az Úr angyala volt és azt mondta feleségének: »Meg kell halnunk, mert láttuk Istent!« Az asszony azt felelte neki: »Ha az Úr meg akarna ölni minket, akkor nem fogadott volna el egészen elégő áldozatot és ételáldozatot kezünkből, nem mutatta volna nekünk mindezeket, s nem mondta volna meg a jövendőt.«
Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta, és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.
Sámson menyegzője 14 1Lement tehát Sámson Tamnátába, s ott meglátott egy nőt a filiszteusok lányai közül. Aztán felment és közölte apjával és anyjával: »Láttam egy nőt Tamnátában a filiszteusok lányai közül, kérlek, vegyétek nekem feleségül.« Azt mondta neki az apja és az anyja: »Hát nincs testvéreid lányai között, s egész népemben nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusoktól akarsz feleséget venni?« Sámson azt felelte apjának: »Őt vedd el nekem, mert ő tetszett meg szememnek.« Szülei ugyanis nem tudták, hogy a dolog az Úrtól van, s hogy ő csak az alkalmat keresi, hogy beleköthessen a filiszteusokba. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen.
Lement tehát Sámson az apjával és anyjával Tamnátába. Amikor a város szőlőhegyéhez jutottak, egy dühös és ordító kölyökoroszlán tűnt fel és jött eléje. Erre Sámsont megszállta az Úr lelke, s úgy széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra, pedig egyáltalán semmi sem volt a kezében. Apjának és anyjának azonban nem akarta elmondani a dolgot. Majd lement és beszélt a nővel, aki megtetszett szemének. Amikor aztán néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye, került egyet, hogy megnézze az oroszlán tetemét, s íme, méhraj és lépesméz volt az oroszlán szájában. Kezébe vette és eszegette az úton: amikor apjához s anyjához ért, nekik is adott belőle, s ők is ettek; azt azonban nem akarta megmondani nekik, hogy az oroszlán teteméből vette ki a mézet.
Lement tehát apja a nőhöz, s lakomát rendezett Sámsonnak, a fiának, mert így szoktak cselekedni a legények. 11Amint őt a helység polgárai meglátták, harminc társat adtak melléje, hogy legyenek vele. Sámson azt mondta nekik: »Találós kérdést tárok elétek: ha megfejtitek nekem a lakoma hét napja alatt, harminc inget s ugyanannyi köntöst adok nektek. Ha azonban nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc inget s ugyanannyi köntöst.« Azok ezt felelték neki: »Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk!« Azt mondta erre nekik:
Ők azonban nem tudták megfejteni a feladatot három napon át.
Erre felesége férjhez ment az ő egyik barátjához s vőfélyéhez.
A vetés felgyújtása 15 1Bizonyos idő múltán azonban, amikor éppen a búzaaratás napjai közeledtek, elment Sámson, hogy meglátogassa feleségét, s vitt neki egy kecskegödölyét. De amikor szokása szerint be akart menni hálókamrájába, az asszony apja eltiltotta és azt mondta: »Azt hittem, hogy meggyűlölted, s azért odaadtam barátodnak. Van azonban neki egy nővére, aki fiatalabb és szebb nála, legyen az a feleséged helyette.« Azt mondta neki Sámson: »Ettől a naptól kezdve nem érhet engem vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nektek.« Azzal elment, összefogdosott háromszáz rókát, egymáshoz kötözte farkukat, csóvákat kötözött közéjük, azokat tűzzel meggyújtotta, aztán elengedte őket, hogy fussanak szét mindenfelé. Azok legott belementek a filiszteusok vetésébe és felgyújtották, úgyhogy elégett a már összehordott gabona is, a még szárban álló is, sőt a szőlőket és az olajfakerteket is megemésztette a láng. Azt mondták erre a filiszteusok: »Ki tette ezt?« Azt mondták nekik: »Sámson, a tamnátai ember veje cselekedte, mert az elvette feleségét, s máshoz adta.« Felmentek erre a filiszteusok, s elégették az asszonyt is, az apját is. Azt mondta nekik Sámson: »Ámbár ezt cselekedtétek, mégsem nyugszom mindaddig, amíg még egyszer bosszút nem állok rajtatok.« 8Meg is verte őket akkora veréssel, hogy rémületükben lábukat a hasuk alá húzták. Aztán lement, és Etám sziklabarlangjában telepedett meg.
Sámson győzelme Lechinél Erre felvonultak a filiszteusok Júda földjére és tábort ütöttek azon a helyen, amelyet később Lechinek, azaz Állkapocsnak neveztek, s ott felállt a seregük. Azt mondták ekkor nekik a Júda törzséből valók: »Miért jöttetek fel ellenünk?« Azok ezt felelték: »Azért jöttünk fel, hogy megkötözzük Sámsont, s visszafizessük neki, amit velünk művelt.« Erre lement háromezer férfi Júdából Etám sziklabarlangjához, s azt mondták Sámsonnak: »Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért művelted ezt?« Ő így felelt nekik: »Ahogy ők tettek velem, úgy tettem velük.« Erre ők így szóltak: »Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, s a filiszteusok kezébe adjunk.« Azt mondta nekik Sámson: »Esküdjetek meg, s ígérjétek meg nekem, hogy nem öltök meg engem.« Azok azt mondták: »Nem ölünk meg, csak megkötözünk és kiszolgáltatunk.« Meg is kötözték két új kötéllel, s felhozták Etám sziklájából.
Amikor azonban ő az Állkapocs-helyére érkezett, s a filiszteusok ujjongva eléje jöttek, megszállta az Úr lelke, s úgy lemállottak s lefoszlottak róla a kötelek, amelyekkel megkötözték, mint ahogy szét szokott foszlani a len, amikor tűz éri.
Talált aztán egy ott heverő szamár állkapcsot, s azt felkapta és megölt vele ezer férfit. 16Erre így szólt:
Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen a filiszteusok idejében.
Sámson Gázában 16 1Elment Gázába is. Ott meglátott egy parázna nőszemélyt, s bement hozzá. Amikor ezt a filiszteusok meghallották, s annak a híre, hogy Sámson bement a városba, elterjedt közöttük, bekerítették őt. Őröket állítottak ugyanis a város kapujába, s ott egész éjszaka csendben várakoztak, hogy reggel, ha kimegy, megöljék. Sámson azonban csak éjfélig aludt, akkor felkelt, fogta a kapu mindkét szárnyát a kapufélfákkal és a zárakkal együtt, a vállára vette, és felvitte a Hebronra néző hegy tetejére.
Sámson és Delila 4Azután megszeretett egy nőt, aki a Szórek völgyben lakott, s akit Delilának hívtak. Odamentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, s azt mondták: »Szedd rá őt, s tudd meg tőle, miben rejlik erejének nagysága, s mi módon győzhetnénk le őt, hogy megkötözve megsanyargathassuk. Ha megteszed, ezerszáz ezüstöt ad neked mindegyikünk.«
Így szólt tehát Delila Sámsonhoz: »Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik erőd nagysága, s mivel kellene téged úgy megkötözni, hogy ki ne szabadulhass?« Sámson azt felelte neki: »Ha megkötöznek hét ki nem száradt, hanem még friss húrzsinórral, olyan erőtlen leszek, mint a többi ember.« Erre a filiszteusok fejedelmei vittek neki hét olyan zsinórt, mint amilyent mondott, s ő azzal megkötözte őt – a lesvetők már ott rejtőztek nála, s várták a dolog végét a hálókamrában –, és rákiáltott: »Rajtad a filiszteus, Sámson!« Erre ő úgy elszakította a zsinórokat, mint ahogy az ember a csepűhulladékból sodrott, tűzperzselte fonalat szakítja el és nem tudódott ki, miben rejlik ereje.
Azt mondta ekkor neki Delila: »Ím rászedtél, s hamis dolgot mondtál; legalább most mondd meg tehát nekem, mivel kell megkötözni téged?« Ő ezt felelte neki: »Ha megkötöznek új kötelekkel, amelyek soha munkában nem voltak, erőtlen leszek, s olyan, mint a többi ember.« Erre megkötözte őt Delila ilyenekkel, s elkiáltotta magát: »Rajtad a filiszteus, Sámson!« – miközben a lesvetők már készenlétben álltak a kamrában. Ő azonban úgy széttépte a köteléket, mint valami cérnaszálat.
Azt mondta erre neki Delila: »Meddig szedsz még rá, s mondasz hamis dolgot? Közöld, mivel kell megkötözni téged?« Sámson azt felelte neki: »Ha fejem hét fonatát összeszövöd a nyüstfonállal, s rákötöd a szegre, s ezt belevered a földbe, erőtlen leszek.« Megtette ezt Delila, s aztán azt mondta neki: »Rajtad a filiszteus, Sámson!« Ő felébredt álmából, s kitépte a szeget a hajfonatokkal s a nyüstfonállal együtt.
Azt mondta erre neki Delila: »Hogy mondhatod, hogy szeretsz, amikor lelked nincs velem? Három ízben hazudtál nekem, s nem akartad megmondani, miben rejlik erőd nagysága!« Amikor aztán folyton alkalmatlankodott neki és sok napon át nyaggatta, s pihenésre sem adott neki időt, kimerült a lelke és halálra fáradt. Végre is igazán feltárta a dolgot és azt mondta neki: »Borotva sohasem járta még fejemet, mert nazír, azaz Istennek szentelt ember vagyok anyám méhétől. Ha megnyírják fejemet, eltávozik tőlem erőm, elgyengülök, s olyan leszek, mint a többi ember.«
Amikor az látta, hogy feltárta előtte egész lelkét, elküldött a filiszteusok fejedelmeihez, s üzente: »Gyertek fel még ez egyszer, mert most feltárta előttem szívét.« Azok fel is mentek, s magukkal vitték a pénzt is, amelyet ígértek. Erre ő a térdén elaltatta, fejét ölébe hajtatta, nyírót hívatott, s lenyíratta hét hajfonatát. Aztán elkezdte ellökni, s eltaszítani magától – legott eltávozott ugyanis tőle ereje –, és azt mondta: »Rajtad a filiszteus, Sámson!« Ő erre felébredt álmából, s azt mondta magában: »Kimegyek, mint eddig tettem, s kivágom magamat« – nem tudta ugyanis, hogy az Úr eltávozott tőle. Ám a filiszteusok megfogták, és legott kivájták a szemét. Elvitték Gázába, láncra kötötték, bezárták a tömlöcbe, és őröltettek vele.
Sámson fogsága és halála De a fürtjei már-már növekedni kezdtek.
23Összegyűltek akkor a filiszteusok fejedelmei, hogy nagy áldozatokat mutassanak be Dágon istenüknek, s lakomázzanak. Közben egyre mondogatták:
Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: »Te meddő vagy, és nincs gyermeked; de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből.«
6Erre az asszony elment férjéhez, s azt mondta neki: »Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: ‘Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.’«
Erre Mánue az Úrhoz fohászkodott és azt mondta: »Kérlek, Uram, jöjjön el ismét Istennek az az embere, akit küldtél, s tanítson meg minket, mit kell cselekednünk a születendő gyermekkel.« Az Úr meg is hallgatta a könyörgő Mánuét. Isten angyala ismét megjelent feleségének, amikor éppen a mezőn üldögélt, de Mánue, a férje nem volt vele. Amikor meglátta az angyalt, gyorsan férjéhez szaladt, s hírül vitte neki, ezekkel a szavakkal: »Íme, megjelent nekem az a férfi, akit a múltkor láttam.« Erre az felkelt, követte a feleségét, s amikor odaért a férfihez, megkérdezte tőle: »Te vagy az, aki az asszonnyal beszéltél?« Az így felelt: »Én.« Mánue erre azt mondta neki: »Ha majd beteljesedik a beszéded, mit akarsz, mit cselekedjen a gyermek, s mitől kell majd tartózkodnia?« Azt mondta erre az Úr angyala Mánuénak: »Mindattól, amit feleségednek mondtam, tartózkodjék: semmit se egyen, ami szőlőtőn terem, bort és részegítő italt ne igyon, semmi tisztátalant se egyen, s mindazt, amit parancsoltam neki, teljesítse, s tartsa meg.«
Azt mondta erre Mánue az Úr angyalának: »Kérlek, engedj kérésemnek: hadd készítsünk neked egy kecskegödölyét.« Az angyal azt felelte neki: »Ha kényszerítesz, sem eszem ételedből: de ha egészen elégő áldozatot akarsz készíteni, ám mutasd be az Úrnak.« Mánue ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala az. Meg is kérdezte tőle: »Mi a neved, hogy ha majd teljesedik beszéded, megtisztelhessünk?« Ő azonban azt felelte neki: »Miért kérdezed nevemet? Csodálatos az!« 19Erre Mánue elhozta a kecskegödölyét és a hozzá tartozó ételáldozatot, rátette a sziklára, és bemutatta az Úrnak. Ekkor az Úr csodálatos dolgot cselekedett Mánue és felesége szeme láttára. Amikor ugyanis az oltárról a láng felcsapott az égnek, az Úr angyala is felszállt a lángban. Amikor ezt Mánue és felesége látták, arcukkal a földre borultak, de az Úr angyala többé nem jelent meg nekik. Ekkor Mánue legott megértette, hogy az az Úr angyala volt és azt mondta feleségének: »Meg kell halnunk, mert láttuk Istent!« Az asszony azt felelte neki: »Ha az Úr meg akarna ölni minket, akkor nem fogadott volna el egészen elégő áldozatot és ételáldozatot kezünkből, nem mutatta volna nekünk mindezeket, s nem mondta volna meg a jövendőt.«
Meg is szülte a fiút és elnevezte Sámsonnak. Aztán a gyermek felnövekedett, s az Úr megáldotta, és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.
Sámson menyegzője 14 1Lement tehát Sámson Tamnátába, s ott meglátott egy nőt a filiszteusok lányai közül. Aztán felment és közölte apjával és anyjával: »Láttam egy nőt Tamnátában a filiszteusok lányai közül, kérlek, vegyétek nekem feleségül.« Azt mondta neki az apja és az anyja: »Hát nincs testvéreid lányai között, s egész népemben nő, hogy a körülmetéletlen filiszteusoktól akarsz feleséget venni?« Sámson azt felelte apjának: »Őt vedd el nekem, mert ő tetszett meg szememnek.« Szülei ugyanis nem tudták, hogy a dolog az Úrtól van, s hogy ő csak az alkalmat keresi, hogy beleköthessen a filiszteusokba. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen.
Lement tehát Sámson az apjával és anyjával Tamnátába. Amikor a város szőlőhegyéhez jutottak, egy dühös és ordító kölyökoroszlán tűnt fel és jött eléje. Erre Sámsont megszállta az Úr lelke, s úgy széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra, pedig egyáltalán semmi sem volt a kezében. Apjának és anyjának azonban nem akarta elmondani a dolgot. Majd lement és beszélt a nővel, aki megtetszett szemének. Amikor aztán néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye, került egyet, hogy megnézze az oroszlán tetemét, s íme, méhraj és lépesméz volt az oroszlán szájában. Kezébe vette és eszegette az úton: amikor apjához s anyjához ért, nekik is adott belőle, s ők is ettek; azt azonban nem akarta megmondani nekik, hogy az oroszlán teteméből vette ki a mézet.
Lement tehát apja a nőhöz, s lakomát rendezett Sámsonnak, a fiának, mert így szoktak cselekedni a legények. 11Amint őt a helység polgárai meglátták, harminc társat adtak melléje, hogy legyenek vele. Sámson azt mondta nekik: »Találós kérdést tárok elétek: ha megfejtitek nekem a lakoma hét napja alatt, harminc inget s ugyanannyi köntöst adok nektek. Ha azonban nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc inget s ugyanannyi köntöst.« Azok ezt felelték neki: »Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk!« Azt mondta erre nekik:
Ők azonban nem tudták megfejteni a feladatot három napon át.
»Ennivaló jött ki az evőből
s édesség került ki az erősből!«
»Méznél vajon mi édesebb,
oroszlánnál mi erősebb?«
Ő azt mondta nekik:
»Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna:
feladatomat meg nem fejtettétek volna.«
Erre felesége férjhez ment az ő egyik barátjához s vőfélyéhez.
A vetés felgyújtása 15 1Bizonyos idő múltán azonban, amikor éppen a búzaaratás napjai közeledtek, elment Sámson, hogy meglátogassa feleségét, s vitt neki egy kecskegödölyét. De amikor szokása szerint be akart menni hálókamrájába, az asszony apja eltiltotta és azt mondta: »Azt hittem, hogy meggyűlölted, s azért odaadtam barátodnak. Van azonban neki egy nővére, aki fiatalabb és szebb nála, legyen az a feleséged helyette.« Azt mondta neki Sámson: »Ettől a naptól kezdve nem érhet engem vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nektek.« Azzal elment, összefogdosott háromszáz rókát, egymáshoz kötözte farkukat, csóvákat kötözött közéjük, azokat tűzzel meggyújtotta, aztán elengedte őket, hogy fussanak szét mindenfelé. Azok legott belementek a filiszteusok vetésébe és felgyújtották, úgyhogy elégett a már összehordott gabona is, a még szárban álló is, sőt a szőlőket és az olajfakerteket is megemésztette a láng. Azt mondták erre a filiszteusok: »Ki tette ezt?« Azt mondták nekik: »Sámson, a tamnátai ember veje cselekedte, mert az elvette feleségét, s máshoz adta.« Felmentek erre a filiszteusok, s elégették az asszonyt is, az apját is. Azt mondta nekik Sámson: »Ámbár ezt cselekedtétek, mégsem nyugszom mindaddig, amíg még egyszer bosszút nem állok rajtatok.« 8Meg is verte őket akkora veréssel, hogy rémületükben lábukat a hasuk alá húzták. Aztán lement, és Etám sziklabarlangjában telepedett meg.
Sámson győzelme Lechinél Erre felvonultak a filiszteusok Júda földjére és tábort ütöttek azon a helyen, amelyet később Lechinek, azaz Állkapocsnak neveztek, s ott felállt a seregük. Azt mondták ekkor nekik a Júda törzséből valók: »Miért jöttetek fel ellenünk?« Azok ezt felelték: »Azért jöttünk fel, hogy megkötözzük Sámsont, s visszafizessük neki, amit velünk művelt.« Erre lement háromezer férfi Júdából Etám sziklabarlangjához, s azt mondták Sámsonnak: »Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért művelted ezt?« Ő így felelt nekik: »Ahogy ők tettek velem, úgy tettem velük.« Erre ők így szóltak: »Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, s a filiszteusok kezébe adjunk.« Azt mondta nekik Sámson: »Esküdjetek meg, s ígérjétek meg nekem, hogy nem öltök meg engem.« Azok azt mondták: »Nem ölünk meg, csak megkötözünk és kiszolgáltatunk.« Meg is kötözték két új kötéllel, s felhozták Etám sziklájából.
Amikor azonban ő az Állkapocs-helyére érkezett, s a filiszteusok ujjongva eléje jöttek, megszállta az Úr lelke, s úgy lemállottak s lefoszlottak róla a kötelek, amelyekkel megkötözték, mint ahogy szét szokott foszlani a len, amikor tűz éri.
Talált aztán egy ott heverő szamár állkapcsot, s azt felkapta és megölt vele ezer férfit. 16Erre így szólt:
»Szamár állkapcsával,
szamárcsikó állcsontjával
Őket íme, eltöröltem,
ezer embert leütöttem.«
Húsz esztendeig bíráskodott Izraelen a filiszteusok idejében.
Sámson Gázában 16 1Elment Gázába is. Ott meglátott egy parázna nőszemélyt, s bement hozzá. Amikor ezt a filiszteusok meghallották, s annak a híre, hogy Sámson bement a városba, elterjedt közöttük, bekerítették őt. Őröket állítottak ugyanis a város kapujába, s ott egész éjszaka csendben várakoztak, hogy reggel, ha kimegy, megöljék. Sámson azonban csak éjfélig aludt, akkor felkelt, fogta a kapu mindkét szárnyát a kapufélfákkal és a zárakkal együtt, a vállára vette, és felvitte a Hebronra néző hegy tetejére.
Sámson és Delila 4Azután megszeretett egy nőt, aki a Szórek völgyben lakott, s akit Delilának hívtak. Odamentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, s azt mondták: »Szedd rá őt, s tudd meg tőle, miben rejlik erejének nagysága, s mi módon győzhetnénk le őt, hogy megkötözve megsanyargathassuk. Ha megteszed, ezerszáz ezüstöt ad neked mindegyikünk.«
Így szólt tehát Delila Sámsonhoz: »Mondd meg nekem, kérlek, miben rejlik erőd nagysága, s mivel kellene téged úgy megkötözni, hogy ki ne szabadulhass?« Sámson azt felelte neki: »Ha megkötöznek hét ki nem száradt, hanem még friss húrzsinórral, olyan erőtlen leszek, mint a többi ember.« Erre a filiszteusok fejedelmei vittek neki hét olyan zsinórt, mint amilyent mondott, s ő azzal megkötözte őt – a lesvetők már ott rejtőztek nála, s várták a dolog végét a hálókamrában –, és rákiáltott: »Rajtad a filiszteus, Sámson!« Erre ő úgy elszakította a zsinórokat, mint ahogy az ember a csepűhulladékból sodrott, tűzperzselte fonalat szakítja el és nem tudódott ki, miben rejlik ereje.
Azt mondta ekkor neki Delila: »Ím rászedtél, s hamis dolgot mondtál; legalább most mondd meg tehát nekem, mivel kell megkötözni téged?« Ő ezt felelte neki: »Ha megkötöznek új kötelekkel, amelyek soha munkában nem voltak, erőtlen leszek, s olyan, mint a többi ember.« Erre megkötözte őt Delila ilyenekkel, s elkiáltotta magát: »Rajtad a filiszteus, Sámson!« – miközben a lesvetők már készenlétben álltak a kamrában. Ő azonban úgy széttépte a köteléket, mint valami cérnaszálat.
Azt mondta erre neki Delila: »Meddig szedsz még rá, s mondasz hamis dolgot? Közöld, mivel kell megkötözni téged?« Sámson azt felelte neki: »Ha fejem hét fonatát összeszövöd a nyüstfonállal, s rákötöd a szegre, s ezt belevered a földbe, erőtlen leszek.« Megtette ezt Delila, s aztán azt mondta neki: »Rajtad a filiszteus, Sámson!« Ő felébredt álmából, s kitépte a szeget a hajfonatokkal s a nyüstfonállal együtt.
Azt mondta erre neki Delila: »Hogy mondhatod, hogy szeretsz, amikor lelked nincs velem? Három ízben hazudtál nekem, s nem akartad megmondani, miben rejlik erőd nagysága!« Amikor aztán folyton alkalmatlankodott neki és sok napon át nyaggatta, s pihenésre sem adott neki időt, kimerült a lelke és halálra fáradt. Végre is igazán feltárta a dolgot és azt mondta neki: »Borotva sohasem járta még fejemet, mert nazír, azaz Istennek szentelt ember vagyok anyám méhétől. Ha megnyírják fejemet, eltávozik tőlem erőm, elgyengülök, s olyan leszek, mint a többi ember.«
Amikor az látta, hogy feltárta előtte egész lelkét, elküldött a filiszteusok fejedelmeihez, s üzente: »Gyertek fel még ez egyszer, mert most feltárta előttem szívét.« Azok fel is mentek, s magukkal vitték a pénzt is, amelyet ígértek. Erre ő a térdén elaltatta, fejét ölébe hajtatta, nyírót hívatott, s lenyíratta hét hajfonatát. Aztán elkezdte ellökni, s eltaszítani magától – legott eltávozott ugyanis tőle ereje –, és azt mondta: »Rajtad a filiszteus, Sámson!« Ő erre felébredt álmából, s azt mondta magában: »Kimegyek, mint eddig tettem, s kivágom magamat« – nem tudta ugyanis, hogy az Úr eltávozott tőle. Ám a filiszteusok megfogták, és legott kivájták a szemét. Elvitték Gázába, láncra kötötték, bezárták a tömlöcbe, és őröltettek vele.
Sámson fogsága és halála De a fürtjei már-már növekedni kezdtek.
23Összegyűltek akkor a filiszteusok fejedelmei, hogy nagy áldozatokat mutassanak be Dágon istenüknek, s lakomázzanak. Közben egyre mondogatták:
»Kezünkbe adta istenünk
Sámsont, a mi ellenségünket.«
»Kezünkbe adta istenünk
a mi ellenségünket,
aki pusztította országunkat
s megölt igen sokunkat.«
Jegyzetek
13,1 A nagy hősök születésének elbeszélése egy adott séma szerint történik: Isten csodásan ad életet neki (pl. meddő az anyja); születését mennyei követ jelenti be; a nevét és a küldetését Isten határozza meg; Isten áldása és Lelke nyugszik rajta (vö. Lk 1,5-25). A nazírokról ld. Szám 6,1-21.
13,6 Az asszony kihagyja a beszámolójából azt, hogy Sámson (= napocska) erejét a filiszteusok legyőzésére kapta. Ezt Sámson nem tudta egész életén át, s így erejét ostobaságokra pazarolta.
13,19 Istent valószínűleg a „csodatevő” néven tisztelték a córai szentélyben.
14,1 A filiszteusok a tengeri népek vándorlása során Kaftorból (Ám 9,7; talán Kréta, vagy Kappadócia) Egyiptomba érkeztek, de ott visszaverték őket, és így Palesztína (az országnév a filiszteus szóból származik) tengerpartján telepedtek le a zsidó honfoglalással nagyjából egyidőben.
14,11 „Amint meglátták” (héber); a görög szövegben ez áll: „mivel féltek tőle”.
15,1 Sámson egyéni kalandjai is Isten tervét (a filiszteusok legyőzését) szolgálják.
15,8 Héber szólás.
15,16 A szamár és az „eltörölni” szó héberül azonos hangzású.
16,1 Gáza az egyik nagy filiszteus város az öt közül.
16,4 Három ízben Sámson kijátsza Delilát, ám végül kiadja a titkát.
16,23 A vak Sámson Istenhez fordul, és benne bízva, halálában mégis legyőzi a filiszteusokat. Miután már mindenét eljátszotta, életének feláldozásával védi meg Isten nevének dicsőségét. Ezért került Izrael hősei közé.