Izrael kiváltsága, az isteni bölcsesség: 3,9-4,4

⁹9  Halld meg, Izrael, az élet parancsait,
figyelj, hogy okosságot tanulj!

fertőzött vagy, mint a halottak,
azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.

¹²12  Elhagytad a bölcsesség forrását!

¹³13  Ha Isten útján jártál volna,
bizonnyal örökké békében lakhatnál!

¹⁴14  Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő,
hol az értelem – hogy azt is megtanuld:
hol van a hosszú élet és a jólét,
hol a ragyogó szem és a béke?

¹⁵15  Ki találta meg annak helyét,
és ki hatolt be kincseibe?

¹⁶16  Hol vannak a nemzetek fejedelmei,
a föld vadállatainak urai,

¹⁷17  akik az ég madaraival játszanak,

¹⁸18  akik ezüstöt halmoznak össze
meg aranyat, amelyben bíznak az emberek,
és amely után vég nélkül törtetnek?
Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak,
és kiknek cselekedetei érthetetlenek?

¹⁹19  Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba,
és mások léptek a helyükbe.

²⁰20  Ifjabbak látták meg a napvilágot
és laktak a földön,
de a fegyelem útját nem ismerték,

²¹21  és nem értették meg ösvényeit;
fiaik sem tudták felfogni,
távol maradt az tőlük is.

²²22  Nem hallottak róla Kánaán földjén,
Temánban sem látták.

²³23  Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják,
Merra és Temán kereskedői,
a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet,
szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját,
és nem gondoltak ösvényeire.

²⁴24  Ó Izrael, mily nagy az Isten háza,
mily nagy az ő birtokának helye!

²⁵25  Nagy és határtalan,
fölséges és megmérhetetlen!

²⁶26  Ott vannak azok a hírneves óriások,
akik az ősidőkben éltek,
hatalmas termetűek,
hadakozáshoz értők.

²⁷27  Nem őket választotta ki az Úr,
és nem ők találták meg a tudás útját.
Elvesztek,

²⁸28  mert nem volt bölcsességük,
elvesztek a saját oktalanságuk miatt.

²⁹29  Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye,
és ki hozta le a fellegekből?

³⁰30  Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon,
és elhozza színaranyért?

³¹31  Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait,
sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;

³²32  csak a Mindenható ismeri,
és találta meg okosságával:
ő, aki örök időre megalapította a földet,
és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.

³³33  Aki elküldi a fényt, s az elmegy,
és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.

³⁴34  A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,

³⁵35  ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«,
és készséggel ragyognak alkotójuknak.

³⁶36  Ő a mi Istenünk,
hozzá senki sem hasonlítható.

³⁷37  Ő ismeri a bölcsességnek minden útját,
s azt szolgájának, Jákobnak adta át,
Izraelnek, az ő kedveltjének.

³⁸38  Ezután megjelent a földön,
s az emberekkel társalgott.