Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: »Meribbaál!« Ő azt felelte: »Itt vagyok, én, a te szolgád.« Azt mondta ekkor neki Dávid: »Ne félj, mert irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, az apádért. Visszaadom neked atyádnak, Saulnak minden földjét, és asztalomnál fogsz étkezni mindenkor.« Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: »Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?«
Odaszólította erre a király Szíbát, Saul legényét, és azt mondta neki: »Mindazt, ami Saulé volt, egész házát, urad fiának adtam. Műveld meg tehát neki fiaiddal és szolgáiddal a földet, s takarítsd be urad fiának az eleséget, hogy ellátása legyen, maga Meribbaál, urad fia azonban mindenkor asztalomnál étkezzen!« – Tizenöt fia és húsz szolgája volt Szíbának. – Azt mondta erre Szíba a királynak: »Úgy fog cselekedni szolgád, uram király, ahogy szolgádnak megparancsoltad!« Meribbaál tehát az asztalánál evett, mint a király fiainak egyike. Meribbaálnak volt egy kisfia, akit Míkának hívtak, ettől kezdve Szíba házának egész közössége Meribbaálnak szolgált. Meribbaál Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Mindkét lábára sánta volt.
Jegyzetek
9,1 Dávid nagylelkűen – a saját jövőbeli érdekeit is szem előtt tartva (vö. 16,1-4) – visszaadja Saul birtokait. Így beváltja Jonatánnak tett ígéretét. Lodabár Transzjordániában fekszik.
A gáditák közül szöktek át Dávidhoz, amikor a pusztában lappangott, a következő igen erős férfiak s kiváló harcosok, pajzsosok és dárdások, akiknek tekintete olyan volt, mint az oroszlán tekintete, s akik oly gyorsak voltak, mint a vadkecskék a hegyeken: Ezer, a vezérük, Obadja, a második, Eliáb, a harmadik, Masmána, a negyedik, Jeremiás az ötödik, Eti, a hatodik, Eliél, a hetedik, Johanán, a nyolcadik, Elzábád, a kilencedik, Jeremiás, a tizedik, Makbanáj, a tizenegyedik; ezek voltak Gád fiai közül a had vezetői: az utolsó is felért száz vitézzel, a legnagyobb ezerrel is. Ők voltak azok, akik átkeltek a Jordánon, az első hónapban, amikor el szokta önteni partjait, s megfutamították mindazokat, akik keleten és nyugaton, a völgyekben laktak.
Benjaminból és Júdából is elmentek azonban néhányan ahhoz az erősséghez, amelyben Dávid tartózkodott. Erre Dávid kiment eléjük és azt mondta: »Ha békességes szándékkal jöttetek hozzám, azért, hogy segítségemre legyetek, akkor szívem egy lesz veletek, ha azonban csapdát állítottatok nekem ellenségeim érdekében, noha kezemben gonoszság nincsen, akkor lássa ezt atyáink Istene és torolja meg.« Erre megszállta a lélek Amaszájt, a harmincnak a vezérét és azt mondta:
»Tieid vagyunk, Dávid,
és veled tartunk Izáj fia;
béke, béke neked és béke segítőidnek,
mert megsegít téged a te Istened.«
Erre Dávid befogadta őket és vezérekké tette a seregben.
Dávid hívei Hebronban A következő volt azoknak a hadvezéreknek a száma, akik Dávidhoz mentek, amikor Hebronban volt, hogy ráruházzák Saul királyságát, az Úr szava szerint:
Júda fiai közül: hatezer-nyolcszáz, pajzsot és dárdát viselő harcrakész ember. Simeon fiai közül: hétezer-száz, igen vitéz harcos. Lévi fiai közül: négyezer-hatszáz ember, továbbá Jojáda, Áron nemzetségének feje s vele háromezer-hétszáz ember, valamint Szádok, e kiváló erkölcsű ifjú, és családja, huszonkét vezér. Benjamin fiai, Saul testvérei közül: háromezer ember, nagyrészük ugyanis még Saul házát követte. Efraim fiai közül húszezer-nyolcszáz igen vitéz, nemzetségében neves ember. Manassze fél törzséből tizennyolcezer, név szerint ismert ember ment, hogy királlyá tegye Dávidot, Isszakár fiai közül pedig kétszáz tapasztalt vezér, aki minden időben meg tudta mondani, hogy mit kell tennie Izraelnek, s akinek tanácsát valamennyi többi nemzetség követte. Zebulon fiai közül ötvenezer hadba vonuló, a hadban hadiszerszámokkal felszerelve álló ember jött segítségül, nem kettős szívvel. Naftaliból ezer vezér és velük harminchétezer, pajzzsal és dárdával felszerelt ember. Dánból huszonnyolcezer-hatszáz, harcra felkészült ember. Áserből negyvenezer hadba vonuló, s a hadban támadó ember. A Jordánon túlról Rúben és Gád fiaiból s Manassze törzsének feléből százhúszezer, hadiszerszámokkal felszerelt ember.
Ezek a harcra felkészült harcosok teljes szívvel jöttek Hebronba, hogy Dávidot egész Izrael királyává tegyék: de a többi izraelita is mind egy szívvel azon volt, hogy Dávid legyen a király. Három napig voltak ott Dávidnál, s ettek és ittak, mert testvéreik ellátták őket, de meg azok is, akik a szomszédságukban voltak, egészen Isszakárig, Zebulonig és Naftaliig, hoztak szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon ennivalót: lisztet, fügét, aszú szőlőt, bort, olajat, marhát s kost minden mennyiségben, mert öröm volt Izraelben.
Segélykiáltás halálveszélyben; hálaadás a menekülésért
28 1Dávidtól. Hozzád kiáltok, Uram, Istenem,
ne fordulj el szótlanul tőlem!
Ne legyek olyan, ha néma maradsz hozzám,
mint aki a sírverembe száll.
Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát,
amikor imádkozom hozzád,
amikor fölemelem kezemet
szent templomod felé.
Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel,
akik békésen szólnak felebarátjukhoz,
holott szívükben gonoszság lakik.
Fizess meg nekik cselekedeteik szerint,
és szándékaik gonoszsága szerint;
Kezük művei szerint jutalmazd meg őket,
add meg nekik, amit érdemelnek!
Mivel nem gondolnak az Úr tetteivel,
és kezének műveivel,
lerombolja és nem építi fel őket.
Áldott legyen az Úr,
mert meghallgatta könyörgésem szavát!
Segítőm és oltalmazóm az Úr,
szívem benne remél s ő megsegít engem;
Ujjong a szívem,
s énekemben hálát zengek neki.
8 Az Úr az ő népének erőssége,
s fölkentjének megmentő védelmezője.
Uram, mentsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
kormányozd és tedd naggyá őket mindörökké!
Jegyzetek
28,1 Könyörgő-ének a kora-királyi időkből. Egy ártatlan vagy súlyos beteg keres segítséget és szabadulást a hitben. Először élete biztonságát kéri (1-5), aztán hálaimát mond (6-7)
28,8 A görög és a szír fordítás alapján javítva.
28,8 Későbbi liturgikus bővítmény.