Izrael Istene, a mindent látó Úr azonban gyógyíthatatlan és észre nem vehető csapással sújtott le rá. Alighogy befejezte ugyanis e szavait, borzalmas fájdalom fogta el beleiben, és szörnyű belső kínok gyötörték. És méltán! Hiszen olyan sok és újfajta kínzással gyötört meg másokat bensejükben. Mégsem hagyott fel gonoszságával, hanem gőggel telve, indulatában tüzet lihegett a zsidókra és kiadta a parancsot, hogy még gyorsabban hajtsanak. Történt pedig, hogy a nagy iramban kiesett a kocsiból, súlyosan megütötte testének tagjait és kínokban gyötrődött. Lám, emberfölötti kevélységgel telve azt hitte magáról, hogy a tenger hullámainak is parancsol, és mérleggel mérheti a magas hegyeket, most pedig a földön terült el, és hordozható ágyon volt kénytelen vitetni magát, és így saját maga tett bizonyságot Isten nyilvánvaló erejéről. Férgek is hemzsegtek az istentelennek testében, és bár még életben volt, fájdalmak közepette darabokban mállott le a húsa, úgyhogy a szagától és bűzétől megundorodott a sereg. Kevéssel előtte azt hitte, hogy elérheti az ég csillagait is, most pedig kibírhatatlan szagát nem tudta elviselni senki sem.
Az isteni csapás súlya alatt aztán, amikor már pillanatról-pillanatra növekedtek fájdalmai, alábbhagyott a nagy kevélységgel, és kezdett önismeretre térni. S amikor már maga sem bírta ki saját szagát, így szólt: »Illő dolog, hogy alávesse magát az ember Istennek, és halandó létére ne képzelje magát egyenlőnek Istennel.« 13Azután az Úrhoz imádkozott a gonosz, de az már nem könyörült meg rajta. Annak a városnak, ahová sietett, hogy földig lerontsa és sírhalommá változtassa, most vissza akarta adni a szabadságát. Azt ígérte most, hogy a zsidókat, akikről azt mondta, hogy az elföldelésre sem tartja őket méltóknak, hanem odahányja majd őket a madaraknak és a vadaknak zsákmányul, és csecsemőstül kiirtja őket, Athén polgáraival helyezi egy sorba. A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi. Sőt, mi több: ő maga is zsidóvá lesz, és bejárja majd a föld minden helyét és hirdeti Isten hatalmát.
18Mivel azonban nem csillapodott a fájdalma – utolérte ugyanis Isten igazságos ítélete –, reménytelen helyzetében ilyen kérlelő levelet írt a zsidóknak: »Antióchosz király és fővezér üdvözli a legjobb polgárokat, a zsidókat és nekik jó egészséget meg boldogságot kíván! Ha jól vagytok ti is, meg fiaitok is és kedvetek szerint megy minden, igen nagy hálát adunk. Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok. Amikor visszatértem a perzsa tartományokból, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségesnek véltem, hogy gondoskodjam a közjóról. Nem mintha feladnám magamat illetően a reményt, hiszen nagyon bízom benne, hogy kigyógyulok betegségemből. Ám megfontoltam azt, hogy atyám is, amikor hadat vezetett a felső tartományokba, kijelölte utódát az uralkodásban, hogy abban az esetben, ha valami váratlan dolog történne, vagy szomorú hír érkeznék, tudják a tartományok lakói, kit illet a legfőbb hatalom, és ne nyugtalankodjanak. Ezenfölül arra is gondoltam, hogy a közeli fejedelmek és a szomszédok lesik az alkalmas pillanatot és figyelik a dolgok kimenetelét. Ezért fiamat, Antióchoszt rendeltem királynak, akit, amikor a felső tartományokban hadakoztam, gyakorta ajánlottam soknak közületek. Neki az itt mellékelt iratot küldtem. Hozzátok fordulok tehát és kérlek titeket: emlékezzetek meg a közösségnek és az egyeseknek jutott jótéteményekről, és mindenki tartson ki hűségesen mellettem és fiam mellett. Bízom ugyanis benne, hogy szándékom szerint szelíden és emberségesen jár majd el és jó viszonyban lesz veletek.«
Így tehát a gyilkos és istenkáromló rettenetes csapástól sújtva – mint ahogyan ő is elbánt másokkal –, szánalmas halállal fejezte be életét idegenben, a hegyek között. Holttestét magával vitte tejtestvére, Fülöp, aki – mivel félt Antióchosz fiától – elment Egyiptomba, Ptolemajosz Filométorhoz.
Jegyzetek
9,1 Vö. 1 Makk 6,1-16; 2 Makk 1,11-17. A leírás a megszokott formát követi: az üldöző hatalma teljében; Isten lesújt rá; az üldöző megérti, hogy nem egyszerű szerencsétlenség érte utol, hanem láthatatlan erő csapott le rá; belátja, hogy nincs számára menekvés; kegyelemért könyörög.
9,2 Perzepolisz Perzsia fővárosa.
9,13 Antióchosz alkut akar kötni Istennel, aki azonban csak hitet és bizalmat vár.
9,18 Antióchosz körlevele valószínűleg jól tükrözi az egykori uralkodó elképzelését saját szerepéről.
1 Hisz én csak halandó ember vagyok,
hasonló a többihez,
ivadéka a földből alkotott elsőnek.
Anyám méhében formálódtam én is testté,
2 tíz hó folyamán álltam össze a vérben,
a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből.
Születésem után én is a közös levegőt szívtam,
ugyanolyan földre estem, mint mások,
első szavam sírás volt, mint a többieké.
Pólyában neveltek sok vesződséggel,
mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életét.
Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!
A bölcsesség Isten adománya
7 Ezért könyörögtem,
és okosság adatott nekem,
imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke.
Többre becsültem azt országnál és trónnál,
s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam,
nem tettem vele egy sorba drágakövet,
mert minden arany hozzá képest csak kevés homok,
s az ezüst mellette csupán sárnak számít.
Egészségnél, szépségnél jobban szerettem,
s eltökéltem, hogy világosságul használom,
mert a fénye soha el nem alszik.
De vele együtt a többi jó is hozzám jött,
és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
Én pedig örvendtem mindnek,
mivel a bölcsesség volt a vezérük,
de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja!
Csalárdság nélkül sajátítottam el,
és irigység nélkül adom tovább.
Nem rejtem el gazdagságát,
mert kifogyhatatlan kincs az az embernek.
Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát,
mert a fegyelem adományai ajánlották őket.
Nekem pedig adja meg Isten,
hogy bölcsen beszéljek,
és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem,
mivel ő a bölcsesség útmutatója,
s egyben a bölcsek irányítója,
hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is,
és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem.
17 Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását,
hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét,
az idők elejét, végét és közepét,
a napfordulat változását, az évszakok váltakozását,
az évek körforgását, a csillagok állását,
az állatok természetét, a vadállatok dühét,
a szelek erejét, az emberek gondolkodását,
a növények különféleségét, a gyökerek erejét.
21 Ami rejtve van s ami látható, megismertem,
mert a mindenség művésze, a bölcsesség, megtanított rá!
Benne ugyanis lélek van:
értelmes és szent,
egyetlen, sokféle és finom,
ékesen szóló, gyors és szeplőtelen,
biztos, kellemes, jót kedvelő és éles,
akadályt nem ismerő, jótékony,
emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd,
minden erővel teljes, mindent látó,
minden szellemen átható,
az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon.
Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség,
tisztaságánál fogva mindenen áthatol,
mert Isten erejének lehelete,
s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása.
Nincs benne semmi szenny,
mert az örök világosság kisugárzása,
Isten fölségének szeplőtelen tükre
és jóságának képmása.
Bár egymagában van, mindent megtehet,
bár egyedül marad, mindent megújít,
nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe,
s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja.
Mert Isten csak azt szereti,
aki a bölcsesség bizalmasa,
mivel az ékesebb a napnál
és minden csillagképnél,
a fényhez hasonlítva különb annál is,
mert azt felváltja az éjjel,
a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!
Elér tehát erejével egyik határtól a másikig,
s a mindenséget üdvösen igazgatja.
2 Őt szerettem
és kerestem ifjú koromtól,
s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem,
és szerelmes lettem szépségébe.
Nemes származásával dicsekszik,
mivel Istennel együtt lakik.
A mindenség Ura megkedvelte,
mert be van avatva Isten ismeretébe,
és műveiben ő a tanácsadója.
5 Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben,
mi gazdagabb a mindeneket alkotó bölcsességnél?
Ha a megérzés sikerrel munkálkodik,
van-e a létezők között nála különb művész?
És ha valaki az igazságot kedveli,
fáradságának gyümölcsei kiváló erények,
mert megtanít mértéktartásra és okosságra,
igazságosságra és erősségre,
melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek.
Ha pedig valaki gazdag tudást kíván:
ismeri ő a múltat, kifürkészi a jövőt,
ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez,
előre tudja a jeleket s a csodákat,
a korok és időszakok végét.
9 Eltökéltem tehát,
hogy őt veszem életem társául,
mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra,
és vigaszom lesz gondok és bánat közepette.
Dicsőségem lesz miatta a népek előtt,
bár ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél.
Az ítéletben elmésnek találnak,
a hatalmasok elámulnak rajtam,
s a fejedelmek arca megcsodál engem.
Ha hallgatok, megvárnak engem,
ha szólok, felfigyelnek;
ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket.
Ezenfelül általa halhatatlanságban lesz részem,
s örök emléket hagyok az utánam jövőknek.
Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim,
félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak,
a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hősnek.
Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán,
mert nincs keserűség a társaságában,
nincsen bosszúság a vele való együttlétben,
csak vígság és öröm.
Mialatt ezeket magamban fontolgattam,
és szívemben meghánytam-vetettem,
hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában,
és nemes gyönyörűség a barátságában,
el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában,
okulás a vele való szóváltásban,
és jó hírnév a vele való társalgásban,
körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.
SALAMON IMÁDSÁGA BÖLCSESSÉG A TÖRTÉNELEMBEN: 8,19-19,22
Ima a bölcsességért
Bevezetés
19 Bár széptermetű ifjú voltam,
és jó lélek jutott osztályrészemül,
vagy inkább: mivel jó voltam,
hibátlan testbe érkeztem,
mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába,
csak akkor, ha Isten megadja,
– és már ez is bölcsesség volt:
tudni, hogy kinek az adománya az –,
azért az Úr elé járultam, kértem őt,
és szívem mélyéből így szóltam:
Jegyzetek
7,1 A szöveg uralkodóknak van címezve, de mindenkinek szól.
7,2 A „tíz hónap” természetesen holdhónap (és a megkezdett hónapokat is egésznek számolták).
7,7 Vö. 1Kir 3,6-9. Az „okosság” és „a bölcsesség lelke” ugyanazt jelenti.
7,17 A bölcs mindent megért, tudása a görögök minden tudományát felülmúlja: ismeri a világ felépítését, az elemek működését, a történelem korszakainak kezdetét és végét, a napfordulók törvényeit (asztronómia), az év lefolyását, az állatokat, a démoni erőket, amelyek az emberre hatással vannak, az emberek gondolatait (pszichológia), a növényeket (botanika és gyógyítás).
7,21 A szerző a bölcsesség 21 tulajdonságát (utalás a szent számokra: 3x7) sorolja fel. A görög filozófia néhány, itt felsorolt jelzőt a logosznak tulajdonított. Az Újszövetség Jézust nevezi Isten Bölcsességének (vö. Mt 11,19; Lk 11,49; 1 Kor 1,24-30).
8,2 A bölcsesség nemes származású, mert Isten bizalmasa.
8,5 A bölcsesség megtestesíti a görögök négy sarkalatos erényét (igazságosság, okosság, mértékletesség és bátorság).
8,9 A király felsorolja, hogy mi mindent remél a bölcsességgel kötött szövetségétől.
8,19 A test és a lélek különválasztása a görög filozófia hatásának eredménye.
SALAMON MONDÁSAINAK MÁSODIK GYŰJTEMÉNYE: 25,1-29,27
25 1Ezek is Salamon mondásai,amelyeket Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtöttek egybe.
Isten dicsősége a dolgot elrejteni,
a királyok dicsősége pedig a kérdést kideríteni.
Az ég magasságát, a föld mélységét,
s a király szívét nem lehet kipuhatolni.
Jegyzetek
25,1 Salamon mondásainak ezt a második gyűjteményét Hiszkija uralkodása idejére (Kr. e. 728-699) vezeti vissza a szent szerző. A nagy történelmi megpróbáltatások (Szamaria eleste, Jeruzsálem ostroma) közt Hiszkija megparancsolja az ősi bölcsesség összegyűjtését és az utókornak való átmentését.