JERUZSÁLEM FELSZABADÍTÁSA: 8,1-10,8
Makkabeus Júdás felkelése 8 1Makkabeus Júdás pedig, és az övéi titkon eljárogattak a falvakba, összehívták rokonaikat meg barátaikat, és maguk köré gyűjtötték azokat, akik hűen kitartottak a zsidó vallás mellett. Így hatezer embert szedtek össze. Aztán az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le a mindenki által legázolt népre. Könyörüljön meg az istentelenektől meggyalázott templomon. Legyen irgalommal a végromláshoz és a pusztuláshoz közel álló város iránt, és hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát. Emlékezzék meg az ártatlan kisdedek becstelen legyilkolásáról, az ő nevét sértő istenkáromlásokról, s mutassa ki haragját ezek miatt. Mikor aztán a Makkabeus sereget gyűjtött, nem bírtak vele a pogányok, mert irgalomra fordult Isten haragja. Váratlanul meglepte a falvakat és a városokat, s felgyújtotta azokat. Megszállt alkalmas helyeket, és nem csekély csapást mért az ellenségre. Kiváltképpen éjszakánként járt ilyen portyázásokra. El is terjedt hősiességének a híre mindenfelé.Júdás győzelme Nikánor és más ellenségek felett 8Amikor pedig Fülöp azt látta, hogy ez a férfi lassanként eredményt ér el, és többnyire szerencsésen jár el dolgaiban, írt Ptolemajosznak, Cöleszíria és Fönícia kormányzójának, hogy küldjön segítséget a király ügye érdekében. Az mindjárt elküldte Nikánort, Patroklosz fiát, legbensőbb bizalmasainak egyikét. Rábízott nem kevesebb, mint húszezer fegyveres embert, akiket különböző nemzetekből toboroztak össze, azzal, hogy irtsa ki a zsidók egész nemzetségét. Melléadta Gorgiászt, egy vitéz és hadban igen jártas férfit. Nikánor elhatározta, hogy azt a kétezer talentumnyi adót, amelyet a rómaiaknak köteles fizetni a király, zsidó rabszolgák eladásából fedezi. El is küldött tüstént a tengerparti városokba azzal a felszólítással, hogy vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencven rabszolgát ígért egy talentumért. Nem is sejtette, hogyan fogja ezt megtorolni rajta a Mindenható. Amikor Júdás értesült Nikánor jöveteléről, közölte ezt a vele lévő zsidókkal. Erre néhányan közülük, azok a kislelkűek, akik nem bíztak Isten igazságosságában, elmenekültek. Mások ellenben mindent eladtak, amijük még megmaradt, és esengve kérték az Urat, hogy szabadítsa meg őket az istentelen Nikánortól, aki már eladta őket, mielőtt megütköztek volna. S ha nem is őértük, de legalább a szövetségért, amit atyáikkal kötött, tegye ezt meg, és az ő szent és magasztos nevéért, amit viselnek. Majd a Makkabeus összehívta a hozzá hű hétezer embert, és arra buzdította őket, hogy ne legyenek békés hajlammal az ellenség iránt, és ne ijedjenek meg az igaztalanul rájuk támadó ellenség tömegétől, hanem harcoljanak bátran. Álljon szemük előtt az a gyalázat, mellyel azok galádul illették a szent helyet, és az az erőszakoskodás, amit elkövettek a megcsúfolt városon, valamint az ősi rendelkezések felforgatása. »Azok ugyanis – mondta – a fegyverekben és a bátorságban bizakodnak, mi azonban a mindenható Úrban reménykedünk, aki nemcsak a ránk rontó ellenséget, hanem az egész világot is meg tudja semmisíteni egyetlenegy intésével.« 19Aztán emlékeztette őket Istennek arra a segítségére, amelyet az atyákkal szemben gyakorolt: így Szanherib esetére, amikor száznyolcvanötezer ember veszett el; meg arra az ütközetre, amelyet a galatákkal vívtak Babilóniában, amikor a harc hevében meginogtak harctársaiknak, a Makedónoknak sorai, és ők, mindössze hatezren, az égből küldött segítséggel levertek százhúszezer embert, és ennek következtében igen gazdag javak birtokába jutottak. Ezekből a szavakból bátorságot merítettek és készek voltak meghalni a törvényekért és a hazáért. Egy-egy csapat élére vezérül testvéreit állította: azaz Simont, Józsefet és Jonatánt, és mindegyikük alá ezerötszáz embert rendelt. Ezután Eleazár felolvasott nekik a szent könyvből, és kiadta a jelszót: Isten segítségével! Akkor ő a sereg élére állva megütközött Nikánorral. Mivel megsegítette őket a Mindenható, lemészároltak több mint kilencezer embert; megsebesítették és megcsonkították Nikánor seregének javarészét, és az egészet futásba kergették. Miután elvették azok pénzét, akik azért jöttek, hogy őket megvásárolják, jó darabig űzőbe vették a menekülőket. Az idő rövidsége miatt azonban visszatértek, mert közvetlenül szombat előtt álltak, s így nem folytatták az üldözést. Még összehordták azonban azok fegyvereit és zsákmányát, azután szombatot ültek és áldották az Urat, aki szabadulást hozott számukra azon a napon, és kezdte kiárasztani irgalmasságát rájuk. A szombat elmúltával aztán odaadták a zsákmány egy részét a megkínzottaknak, az árváknak és az özvegyeknek, a többit pedig maguk meg övéik számára tartották meg. Ezek végeztével közös imát mondtak mindannyian, és kérték a könyörületes Urat, hogy engesztelődjék meg végleg szolgáival szemben.
Azok közül, akik Timóteus és Bakhidész oldalán ellenük harcoltak, több mint húszezer embert öltek meg. Hatalmukba kerítettek erős várakat is. Aztán szétosztották a gazdag zsákmányt, egyenlő részt juttatva a megkínzottaknak, az árváknak és az özvegyeknek, sőt az öregeknek is. Minden fegyverüket, amelyet gondosan összeszedtek, alkalmas helyre rakták; a zsákmány többi részét pedig Jeruzsálembe vitték. Megölték Filarhészt is, Timóteus egyik gonosz emberét, aki nagyon zaklatta a zsidókat. A diadalünnep alkalmával pedig elégették Jeruzsálemben Kallisztenészt, aki elégette a szent kapukat, ekkor pedig egy lakóházba menekült. Méltó bérrel fizettek tehát neki istentelenségéért.
34Az elvetemült Nikánort is, aki ezer kereskedőt hozott, hogy a zsidókat eladják, mély megalázás érte az Úr segítségével azok részéről, akiket semmibe sem vett. Ledobta ugyanis díszes ruháját, és az országon át menekülve, egymagában érkezett Antióchiába, és igen boldogtalan volt seregének elvesztése miatt. Azt ígérte, hogy a jeruzsálemi foglyokból fizeti majd meg a rómaiak adóját, és most nyíltan hirdette, hogy a zsidóknak Isten az oltalmazójuk, ezért nem lehet őket megsebesíteni, ha megtartják az általa rendelt törvényeket.
Jegyzetek
8,1 A szenvedések bemutatását a vallási szabadságért való küzdelem leírása követi.
8,1 Vö. 1 Makk 2,32-48.
8,8 Vö. 1 Makk 3,38-4,25.
8,19 Vö. 2Kir 19,35.
8,34 Nikánor megszégyenülése tanúsítja, hogy Isten a zsidók mellett áll.
Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe,
akik sanyargatták őket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat.
Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg őket,
s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt.
Bánkódva mondják majd egymásnak,
s elfogódott szívvel sóhajtoznak:
»Ezek azok, akiken egykor nevettünk,
akikből csúfot űztünk!
Mi, ostobák, életüket őrültségnek
és végüket dicstelennek véltük.
5 Íme, mint számolják őket Isten fiai közé,
s a szentek között van részük!
Valóban, letértünk az igazság útjáról,
az igazság világa nem fénylett nekünk,
s az értelem napja nem kelt fel számunkra!
Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk,
bejártunk kietlen utakat,
az Úr útjáról azonban nem tudtunk.
Mi hasznát láttuk a gőgnek?
És mit nyertünk, ha a gazdagsággal kérkedtünk?
Mindez elmúlt, mint az árnyék,
mint a szálló mendemonda,
mint a hajó, amely a hullámzó vizet átszeli,
amelynek, ha elhaladt, nem találni nyomát,
sem gerince ösvényét a habokon,
és mint a légben szálló madár,
amelynek nem lehet meglelni útja nyomát,
mert a lenge levegőn suhogó szárnyakkal csapkodva
erővel hasít utat a légben,
és szárnyát lebbentve tovarepül,
s utána útjának semmi nyoma sem marad,
vagy mint ahogy a célba lőtt nyíl után,
az átszelt levegő rögtön ismét összefolyik,
úgyhogy nem lehet látni pályáját:
éppígy mi is, alighogy megszülettünk, máris elenyésztünk,
s az erény semmi nyomát sem tudtuk felmutatni,
sőt elemésztett minket gonoszságunk!«
Valóban, a gonosz reménye olyan,
mint a szélfútta pehely,
mint a könnyű hab, amelyet vihar kerget,
mint a füst, amelyet a szél eloszlat,
s mint az egynapos átutazó vendég emléke!
Az igazak ellenben örökké élnek,
és jutalmuk az Úrnál van,
gondjuk viselése a Magasságbelinél;
ezért nyerik el az ékesség országát
s a szépség koronáját az Úr kezéből,
mert jobbjával betakarja,
és szentséges karjával megvédi őket.
17 Felveszi fegyverzetül haragvó indulatát
és felfegyverzi a teremtést az ellenség megtorlására,
felölti mellvértnek az igazságosságot,
és sisak gyanánt felteszi a kemény ítéletet;
felveszi győzhetetlen pajzsul a szentséget,
és dárdájává élesíti a bősz haragot.
Vele együtt a világ is harcba száll az esztelenek ellen,
elröppennek a villámok jól találó nyilai,
s a felhőkből, mint jól kivont íjból szállnak,
és biztosan a célba csapódnak.
Belőlük, mint parittyából haragos jégkövek röpülnek,
felzúdul ellenük a tenger vize,
s a folyók háborogva elöntik őket.
Hatalmas vihar kel fel ellenük,
és mint a forgószél, szétszórja őket,
igazságtalanságuk pusztává teszi az egész földet,
s a gonoszság felforgatja a hatalmasok trónját.
1 Hallgassatok tehát, királyok és értsetek!
Okuljatok, akik kormányozzátok a föld határait!
Figyeljetek ti, akik sokaság fölött uralkodtok,
és népek nagy számával hivalkodtok!
Mert az Úrtól nyertétek a hatalmat,
s a Fölségestől az uralmat,
aki számonkéri tetteiteket,
és kifürkészi terveiteket;
mert, noha országa szolgái vagytok,
nem ítéltetek igazul,
nem tartottátok meg az igazság törvényét,
és nem jártatok Isten akarata szerint.
Iszonyúan és hamar megjelenik nektek,
mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre!
A kicsiny ugyanis irgalmat talál,
de kemény fenyítés vár a hatalmasokra,
mert Isten nem tart senki személyétől,
és nem fél senki rangjától,
hisz a kicsinyt is, a nagyot is ő alkotta,
s egyaránt viseli gondját mindegyiknek.
Az erősekre azonban szigorúbb vizsgálat vár!
Hozzátok szól tehát szavam, ti királyok,
hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne essetek!
Mert, akik az igazságot igazságban megtartják,
igazzá lesznek,
s akik megtanulják, védelmezőre találnak.
Kívánjátok tehát szavaimat,
vágyódjatok utánuk, és okulásban lesz részetek!
12 Ragyogó a bölcsesség és hervadhatatlan,
és könnyen meglátják azok, akik szeretik;
akik keresik, meg is találják.
Eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána,
s előre megmutatja nekik magát.
Aki kora hajnalban keresi, nem kell, hogy fáradjon,
mert a portáján ülve találja.
Róla elmélkedni tökéletes okosság,
aki érte virraszt, csakhamar gond nélkül lesz,
mert ő maga jár körül,
s felkeresi azokat, akik hozzá méltók,
vidáman jelenik meg nekik az utakon,
és minden gondolatban találkozik velük.
17 Kezdete a legőszintébb vágy az okulás után,
az okulásra irányuló gond pedig szeretet,
a szeretet pedig törvényeinek teljesítése,
a törvények megtartása pedig a halhatatlanság teljessége,
a halhatatlanság pedig közel hoz Istenhez,
a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz.
Ha tehát kedvetekre van
a trón s a jogar, ti népek fejedelmei,
szeressétek a bölcsességet,
hogy örökké országolhassatok!
A BÖLCSESSÉG LÉNYEGE ÉS HASZNA: 6,22-8,18
Bevezetés
22 Hogy mi a bölcsesség
és hogyan keletkezett, íme, hirdetem,
nem rejtem el előttetek Isten titkait,
megvizsgálom a teremtés kezdetétől fogva,
napvilágra hozom ismeretét,
és nem hallgatom el az igazságot.
Nem járok a sápadt irigységgel,
mert annak nincs köze a bölcsességhez.
A bölcsek nagy száma javára van a világnak,
s az értelmes király erőssége a népnek.
Jegyzetek
5,5 Az igazak az angyalok társaságába kerülnek.
5,17 A szöveg apokaliptikus képekkel ábrázolja Istent, aki legyőzi ellenségeit.
6,1 Salamon beszél itt a királyokhoz (vö. 1,1), és arra emlékezteti őket, hogy van Valaki, aki náluk is hatalmasabb.
6,12 A szöveg megszemélyesíti az isteni bölcsességet, úgy ábrázolja, mint Isten követét, aki a jóra inti az embereket.
6,17 Ún. lánckövetkeztetés, amely kimutatja, hogy a bölcsesség iránti vágy Isten közelébe vezet, és ezáltal az uralkodáshoz is.
6,22 A sok bölcs ember áldás a világnak.
Elmentem a rest ember szántója mellett,
s az oktalan férfi szőlője alatt,
és íme, az egészet ellepte a csalán,
a színét felverte a tövis,
és leomlott a kőkerítése!
Amikor ezt láttam, észbe kaptam,
okultam a példáján!
Azt mondtam: »Alszol egy kissé, szenderegsz egy kevéssé,
összeteszed egy kicsit a kezedet, és megpihensz.
Akkor beállít hozzád az ínség, mint a csavargó,
s a nélkülözés, mint a fegyveres férfi.«