De különösképpen csodálatra méltó, és a jók emlékezetére érdemes az anya, aki Istenbe vetett bizodalmában hősies lelkülettel viselte el azt, hogy egy napon hét fiát látta elveszni. Bölcsességgel telve, mindegyiküket a saját nyelvén lelkesen buzdította, az asszonyi lelkülettel a férfias bátorságot egyesítve így szólt hozzájuk: »Nem tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyiketeknek sem a tagjait, hanem a világ Teremtője, aki megalkotta az embert eredetébe, és mindennek megadja létét. S ő irgalmasságában vissza is adja nektek lelketeket és életeteket, ha ti most föláldozzátok magatokat törvényeiért.« Antióchosz pedig, bár látta, hogy megvetik őt, anélkül, hogy törődött volna a gyalázkodónak szavaival, nemcsak szóval biztatta a még életben lévő fiatalabb testvért, hanem esküvel ígérte neki, hogy gazdaggá és boldoggá teszi, felveszi barátai sorába és megadja neki azt, amire szüksége van, ha elpártol atyáinak törvényeitől. S mivel az ifjú semmiképpen sem adta ehhez a beleegyezését, a király odahívatta az anyát, és unszolta őt, hogy segítse megmenteni az ifjút. Amikor aztán már sok szóval biztatta, az megígérte, hogy a lelkére fog beszélni fiának. Aztán lehajolt hozzá, és a kegyetlen zsarnok megcsúfolására saját nyelvén így szólt: »Fiam! Légy irgalommal hozzám! Kilenc hónapig méhemben hordoztalak, három esztendeig szoptattalak, tápláltalak és mind ez ideig neveltelek. Kérlek, fiam! Tekints az égre, a földre és mindenre, ami bennük van, és értsd meg, hogy mindezt, valamint az emberi nemet is a semmiből teremtette Isten. 29Ne félj tehát ettől a hóhértól, hanem légy méltó testvéreidhez! Osztozz a sorsukban, és szenvedd el a halált, hogy egykor, az irgalmasság idején testvéreiddel együtt visszakapjalak téged is!« Miközben ezeket mondta, így szólt az ifjú: »Mire vártok? Én nem engedelmeskedem a király parancsának, hanem a törvény parancsának, amit Mózes adott nekünk. Te pedig, a héberek minden bajának szerzője, nem kerülöd el Isten kezét. Mi a mi bűneink miatt szenvedjük ezeket. Istenünk ugyanis rövid időre megharagudott ránk. Ezért fenyít és büntet minket. De ismét megengesztelődik majd szolgáival szemben. Te pedig, aki őrjöngsz az ő szolgái ellen, ne áltasd magadat hiábavaló módon, hiú reményekkel, te gonosz és legelvetemültebb valamennyi ember között. Még nem kerülted el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét. Testvéreim csekély szenvedés árán a szövetségi ígéreteknek lettek részeseivé az örök életben. Terád pedig Isten ítélete által felfuvalkodottságodnak méltó büntetése vár. Én testvéreimhez hasonlóan atyáim törvényeiért odaadom lelkemet és testemet. Csak arra kérem Istent, hogy minél előbb könyörüljön meg népünkön, téged pedig kínok és csapások árán arra a vallomásra bírjon, hogy egyedül ő az Isten. 38Szűnjék meg irántam és testvéreim iránt a Mindenható haragja, amely méltán szállt egész nemzetünkre.« Erre magánkívül lett haragjában a király, és vele szemben még kegyetlenebbül dühöngött, mint bármelyikkel szemben, mert nagyon zokon vette, hogy kigúnyolták. Meghalt tehát ez is az Úrba vetett teljes bizalmában, ártatlanul. 41Végül, a fiai után az anyát is kivégezték. De legyen elég ennyi az áldozatokról és a borzalmas kínzásokról.
Jegyzetek
7,1 A hős anyának és gyermekeinek története nem csupán egyéni sors: jelzi az egész nép megpróbáltatását és sokak hűségét. Antióchosz nemcsak kegyetlen uralkodó, hanem istentelen Antikrisztus (vö. Dán 7; Jel 13,1-17), aki nem halandó emberek, hanem Isten ellen küzd; a vértanúk áldozata pedig kiengeszteli a népet Istennel.
7,29 Itt is világosan kifejezésre jut az örök életbe vetett hit: Isten hatalmasabb a halálnál. Ő teremtett mindent, az övé minden, a halál senkit el nem ragadhat tőle.
7,38 A hűségesek vértanúhalála engesztelés másokért.
7,41 E vértanúk emlékére számos keresztény templomot szenteltek a Földközi-tenger vidékén.
1 Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak,
s a halál kínja nem éri őket.
Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak,
távozásukat balsorsnak vélték,
és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk,
ők azonban békességben vannak,
ha kínt szenvedtek is az emberek szemében,
reményük halhatatlansággal teljes,
5 kevés fenyítés után nagy javakban van részük,
mert Isten próbára tette,
és magához méltóknak találta őket.
Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban,
és elfogadta őket egészen elégő áldozatul.
Látogatásuk idején pedig
7 az igazak felragyognak,
olyanok lesznek, mint a szikra,
amely a nádasban tovaterjed,
ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken,
s az Úr lesz a királyuk örökké.
A benne bízók megértik az igazságot,
s a hívek kitartanak mellette szeretetben,
mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.
A gonoszok pedig gondolataik szerint bűnhődnek,
mivel lenézték az igazat, és eltávoztak az Úrtól.
Mert aki a bölcsességet és fegyelmet megveti, boldogtalan.
A reményük hiú, fáradságuk hasztalan,
és munkájuk hiábavaló,
asszonyaik esztelenek, gyermekeik gonoszak,
Gyermektelen igazak– sokgyermekes gonoszok
13 és nemzetségük elátkozott.
Boldog a magtalan, ha szeplő nincs benne,
ha bűnös ágyról nem tudott,
és lesz gyümölcse az igaz lelkek látogatásakor.
Boldog az eunuch is,
aki nem követett el kezével törvénysértést,
és nem eszelt ki gonosz dolgot Isten ellen,
mert elveszi a hűség kiváló jutalmát,
s a legkedvesebb osztályrészt Isten templomában.
Mert a nemes törekvések gyümölcse dicsőséges,
s a bölcsesség gyökere el nem pusztul.
A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak,
s a törvénytelen ágynak ivadéka elpusztul.
Ha hosszú is az életük, becsületük nincsen,
és öregkoruk végül tisztesség híjával lesz.
Ha pedig előbb meghalnak, nincsen reményük,
sem vigaszuk a törvénykezés napján,
mert igaztalan nemzedéknek gonosz a vége!
4
De szép a tiszta nemzedék dicsőségében,
mert halhatatlan az emlékezete,
és ismert Isten és ember előtt.
Ha jelen van, utánozzák,
ha távozott, visszakívánják.
Koszorúval a fején,
győztesként vonul fel az örökkévalóságba,
miután elnyerte a szeplőtelen viadalok jutalmát.
De nincs haszon az istentelenek népes gyermekrajában,
a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét,
és nem tesz szert szilárd alapra,
mert ha ideig-óráig burjánzik is ága,
gyenge lévén, a szél megingatja,
s a vihar ereje gyökerestül kitépi.
A fejletlen hajtások letöredeznek,
a gyümölcsük élvezhetetlen, fanyar ízű,
és semmi hasznát sem lehet venni,
mert a törvénytelen együttlétből sarjadt gyermekek
a bűnözés tanúi szüleik ellen ítéletük idején.
7 Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál.
Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja,
és nem az évek száma méri,
inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj,
s a szeplőtelen élet az igazi aggkor.
Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált,
és ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét,
elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét,
s az álnokság meg ne tévessze lelkét.
Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót,
s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet.
Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú időt töltött be.
Mert lelke kedves volt Isten előtt,
sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből.
A népek látták, de meg nem értették,
és nem vették szívükre azt,
hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire,
és irgalmas látogatása választottjaira.
Az igaz azonban, ha meghalt,
megítéli az életben maradt gonoszokat,
s a hamar tökéletessé lett ifjúkor
a bűnös hosszú életét.
Látják ugyanis a bölcsnek végét,
de nem értik, mit rendelt felőle Isten,
és miért helyezte őt az Úr biztonságba.
Látják őt és lenézik,
az Úr azonban kineveti őket.
Ők pedig becstelen hullává lesznek,
és gyalázatban lesz részük a holtak közt örökre,
mert ő letaszítja az ilyen gőgösöket,
hogy meg sem mukkannak,
és ledönti őket alapjukról.
Végső pusztulásra jutnak és nyögnek,
emlékük pedig elenyészik.
20 Remegve jönnek elő, amikor bűneiket számon kérik,
és törvényszegéseik vádlókként lépnek fel ellenük.
Jegyzetek
3,1 A megölt igazak Istennél élnek. A szerző még a „meghalni” szót is igyekszik elkerülni, hogy kifejezze az örök életre való átmenetet.
3,5 A szenvedés nem büntetés, hanem a próbatétel és a megtisztulás ideje.
3,7 Képek, amelyek az örök életet igyekszenek szemléltetni.
3,13 A gyermektelenség szégyennek számított, Isten büntetésének tartották. Ám Isten előtt nem a gyermekek száma számít, hanem az, ami a szívben van.
4,7 Régebben a hosszú életet Isten áldásának, a korai halált pedig büntetésnek tartották. Ám Isten előtt nem az évek száma fontos, hanem az életszentség. Isten egyeseket „elragad” mint Hénokot (vö. Ter 5,24), hogy megvédje őket a kísértésektől vagy a szenvedésektől.
4,20 A halál után a gonoszok rádöbbennek rettentő tévedésükre, és arra, hogy elrontották az életüket.