Ezek a dolgok le vannak írva Nehemiás feljegyzéseiben és emlékirataiban is. Továbbá az is, hogy ő könyvtárt állított össze. Összegyűjtötte ugyanis az országokról szóló könyveket, a próféták és Dávid iratait, a királyok leveleit, és az adományozásokról szóló írásokat. Később Júdás is összegyűjtötte azokat az iratokat mind, amelyek a nálunk dúló harcok következtében szétszóródtak. Ezek nálunk vannak. Ha szükségetek van rájuk, küldjetek értük, hogy elvigyék nektek.
16Azért írtunk nektek, mert a templom megtisztításának ünnepét akarjuk megülni. Jól teszitek ti is, ha megülitek ezeket a napokat. Mert Isten az, aki megszabadította népét, és örökrészt, országot, papságot és megszentelést adott újra mindenkinek, amint ezt megígérte a törvényben. Reméljük tehát, hogy csakhamar megkönyörül rajtunk, és az ég minden tájáról a szent helyre gyűjt egybe minket. Máris nagy veszedelemből mentett ki minket és megtisztította a szent helyet.
A SZERZŐ ELŐSZAVA: 2,19-32
19A történetet Makkabeus Júdásról és testvéreiről, a nagy templom megtisztításáról és az oltáravatásról, továbbá az Antióchosz Epifánész meg fia, Eupátor ellen vívott küzdelmeket, s azokat az égi jelenéseket, amelyek osztályrészül jutottak azoknak, akik hősiesen megállták a helyüket a zsidók érdekében, és maroknyi számuk ellenére visszahódították az egész országot, megszalasztották a barbárok tömegét, visszaszerezték az egész földkerekségen jól ismert templomot, szabaddá tették a várost, és újra érvényt szereztek az eltörölt törvényeknek, mert nagy jóságában könyörületes volt irányukban az Úr, egyszóval azt, amit öt könyvben írt meg a kirenei Jázon, mi egy könyvbe igyekeztünk összevonni. Tekintetbe vettük ugyanis a könyvek nagy számát, és azokat a nehézségeket, amellyel a dolgok bősége folytán meg kell küzdenie annak, aki bele akar kezdeni a történtek elbeszélésébe. Ezért azon igyekeztünk, hogy az olvasni akarónak lelki gyönyörűségül szolgáljon könyvünk, a tudni vágyók pedig minél könnyebben véshessék azt emlékezetükbe, egyszóval az olvasók mindegyike hasznot merítsen belőle. Mi természetesen, akik a mű összevonására vállalkoztunk, nem könnyű feladatot, hanem virrasztással meg izzadással járó munkát vettünk magunkra. Mindazonáltal, amint azok, akik lakomát szereznek, mások kívánságának igyekeznek megfelelni, úgy sokak kedvéért mi is örömest vállaljuk a fáradságot. Az egyes dolgok megvizsgálását a szerzőkre hagyva, mi az adott forma szerint rövidségre törekszünk. Mint ahogyan egy új ház építőmesterének az egész építkezésről kell gondoskodnia, a festő pedig csak arra ügyel, ami a díszítéshez szükséges, azt gondoljuk, így van ez velünk is. Kihámozni ugyanis az értelmet, elrendezni az elbeszélés anyagát, és alaposabban utána járni az egyes részleteknek, az a történetírónak a feladata. A kivonatírónak ezzel szemben meg kell engedni azt, hogy az előadás rövidségére törekedhessen, és a dolgok bővebb kifejtésétől eltekinthessen. Ám kezdjük meg immár az elbeszélést! Legyen elég a bevezetőből! Esztelenség lenne ugyanis a történet bevezetőjében bőbeszédűnek, magában a történetben pedig szűkszavúnak lenni.Jegyzetek
2,1 Ezek az iratok elvesztek.
2,1 Késői Jeremiás-legenda.
2,8 Vö. Kiv 24,16; 1Kir 8,10-11.
2,11 Vö. Lev 10,16-17.
2,16 Isten mentette meg a népét (a Makkabeusokat nem említi).
2,19 Az író korabeli szokás szerint beszél a megírás körülményeiről is, szerzői szándékáról, és hangsúlyozza elbeszélésének hiteles voltát.
1 Restelld továbbadni a hallott szót,
és feltárni a titkos beszédet,
akkor megvan benned a helyes szégyenérzés,
és tetszésre találsz minden ember előtt.
De kicsit se szégyelld a következőket,
és senki kedvéért ne vétkezzél:
a Magasságbeli törvényét és rendelkezését,
az igazságosságot, hogy felmentsd a gonoszt,
az elszámolást társakkal és utasokkal,
az osztozkodást barátaiddal az örökségen,
a pontosságot mérlegben és súlyban,
a keresetet, legyen az sok vagy kevés,
a hasznot adásnál-vevésnél,
a gyermekek gyakori fenyítését,
s a rossz rabszolga hátának véresre verését.
Hitvány asszony mellett helyén való a pecsét,
és ahol sok a kéz, tarts mindent zár alatt.
Amit átadsz, számláld és mérd meg,
jegyezz fel minden kiadást és bevételt!
Ne restelld rendreutasítani a balgát és az ostobát,
az öreget, akit ifjak is elítélnek,
akkor jó nevelésű leszel mindenben,
és elismerést aratsz minden élő szemében!
9 Olyan kincs a leány,
amely anyjának álmatlanságot okoz,
és elűzi az álmát a miatta való aggodalom,
hogy lánysorsban meg ne öregedjék,
ha pedig férjnél van, meg ne gyűlöltesse magát;
hogy meg ne rontsák szüzességében,
és teherbe ne essen az apai házban;
hogy félre ne lépjen férjes állapotában,
és magtalan se maradjon.
A könnyelmű leányt őrizd gondosan,
hogy szégyenbe ne hozzon az ellenségek előtt
a város megszólása és a nép szóbeszéde miatt,
és gyalázatodra ne legyen a nép sokasága előtt.
Ne nézd senkinek szépségét,
és ne időzz asszonyok között,
mert a ruhából jön elő a moly,
s az asszonyból a férfi rosszasága.
Jobb a férfi keménysége az asszony kedvességénél,
az ocsmány asszony pedig gyalázattá válik.
A TERMÉSZET ÉS A TÖRTÉNELEM ISTENÉNEK DICSÉRETE: 42,15-50,24
A Teremtő dicsérete
15 Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről,
és hadd hirdessem azt, amit láttam!
Az Úr szava által lettek az ő alkotásai.
Miként a tündöklő nap beragyogja a mindenséget,
úgy telik be az Úr dicsőségével az ő alkotása.
Nemde az Úr a szentek által
hirdeti minden csodatettét?
A mindenható Úr erőt adott nekik,
hogy megállhassanak dicsősége előtt!
Kifürkészi a tenger mélységét és az emberek szívét,
átlát az ő furfangjukon,
mert az Úr minden tudás birtokában van,
és látja az idők jelét,
tudtul adja a múltat és a jövendőt,
és fölfedi a titkok leplét.
Egy gondolat sem kerüli el figyelmét,
s egy szó sincs rejtve előtte.
Ékessé tette bölcsessége remekműveit,
aki öröktől fogva örökké van.
Nincs ahhoz sem hozzátenni,
sem attól elvenni való,
és nem szorul ő senki tanácsára.
Mily gyönyörű minden műve,
pedig csak szikrányi az, amit látni lehet!
Mindezek élnek és örökké megmaradnak,
és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki,
mind különböznek, egyik a másiktól,
és semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne.
Biztosította mindegyik jóságát,
– ki győzne betelni dicsősége látásával?
1 Dísze az égbolt a magasban;
az ég szépségének látványa milyen dicső!
A felkelő nap, amikor megjelenik, hirdeti,
hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása!
Perzseli délben a földet,
ki tudja hőségét elviselni?
Izzó tüzelővel megtelt kemencénél
háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket,
tüzes sugarakat lövell,
és fényben úszva megvakítja a szemet.
Nagy az Úr, aki azt alkotta,
az ő parancsára siet pályáján.
6 A hold is mindenkor a maga idejében
mutatja az időt, és jel örök időkre.
A hold jelzi az ünnepnapot,
világító az, amely telte után megfogyatkozik,
– az ő neve szerint van a hónap –
majd csodás módon növekszik töltéig.
9 Magasságbeli harci fegyver az,
amely dicsőn ragyog az égbolton.
Az ég dísze a csillagok pompája,
beragyogja velük az Úr a világot a magasból.
A Szent szavára rendben állnak,
és nem lankadnak őrhelyükön.
Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját,
mert igen gyönyörű az a pompájában,
átfogja az eget nagyszerű ívével,
a Magasságbeli keze feszítette ki.
14 Parancsa által sietteti a havat,
és szaporán küldi el ítélete villámait,
ezért nyílnak meg a tárházak,
és repülnek ki a felhők, mint a madarak.
Fölségében helyezte el a felhőket,
és tördeli össze a jégeső szemeit.
Megrendülnek a hegyek tekintetétől,
és akarata szerint fúj a déli szél,
mennydörgésének szava felriasztja a földet,
s az északi vihar, a szelek összecsapása.
Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat,
s az leereszkedik, mint a szálló sáska.
Csodálja a szem fehér színének szépségét,
és elámul a szív a hullásától.
Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre,
s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi.
Fúj a hideg északi szél,
mire kristállyá fagy a víz színe,
bevon minden állóvizet,
és mintegy páncéllal borítja a tavat.
Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát,
és mint a tűz, elégeti a zöldet.
Gyógyulás minderre a felhők csepegése,
a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt.
Szavára eláll a szél,
akaratával csendesítette le a világtengert,
és helyezte el benne az Úr a szigeteket.
Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeiről,
ha hallunk róluk, szinte elámulunk.
Nagyszerű csodadolgok vannak benne:
állatok és mindenféle szörnyetegek különböző fajai,
iszonyatos teremtmények!
Általa ér az út sikeres véghez,
és szava rendez el mindent.
Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen.
A beszéd vége pedig: ő van mindenben!
Ha dicsőítjük, meddig jutunk el?
Hisz ő hatalmasabb minden művénél!
Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas,
csodálatos az ő ereje!
Dicsérjétek az Urat, amennyire tőletek telik,
mert ő még többre méltó,
és csodálatos az ő fensége!
Áldjátok az Urat, magasztaljátok őt, amennyire tudjátok,
mert nagyobb minden dicséretnél!
Akik magasztaljátok őt, kapjatok új erőre,
ne lankadjatok, mert el nem éritek!
Ki látta őt, hogy le tudná írni,
és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettől fogva van?
Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb,
mert keveset láttunk műveiből.
Mindezt azonban az Úr alkotta,
és bölcsességet adott a jámboroknak.
1 Hadd dicsérjük a híres férfiakat,
a mi őseinket nemzedékeik sorában.
Sok dicsőséget juttatott nekik az Úr
fensége által régtől fogva.
Voltak, akik hatalommal uralkodtak,
akik híresek voltak vitézségük miatt.
Voltak, akik okossággal ékeskedtek,
mások hírnevet szereztek a prófétai tisztnek jövendöléssel,
voltak, akik parancsoltak az akkori népnek,
és szentséges igéket mondtak a nemzeteknek bölcsességük révén.
Voltak, akik dallamokat gondoltak ki művészetükkel,
és írásba foglalták költeményeiket,
férfiak, akik bővelkedtek vagyonban,
s olyanok, akik szép életre törekedtek,
és békében laktak házukban.
Becsben is álltak mindannyian népük nemzedékei előtt,
és dicséretet arattak napjaikban.
Voltak közöttük, akik nevet hagytak hátra,
amelyről dicsérettel beszélnek,
és voltak, akiknek nem maradt emlékük:
kimúltak, mintha nem is lettek volna,
születtek, mintha nem is születtek volna,
éppígy gyermekeik is utánuk.
De azoknak a jámbor férfiaknak,
akiknek jósága nem ért véget,
a javaik megmaradnak ivadékuknál,
és szent örökségük unokáiknál,
a szövetségek részese marad utódjuk,
és miattuk gyermekeik is mindörökre.
Törzsük és hírnevük el nem enyészik,
testüket békében eltemették,
de nevük él nemzedékről nemzedékre.
Népek emlegetik bölcsességüket,
és dicséretüket hirdeti a közösség.
16 Hénok tetszett Istennek,
ezért a paradicsomba vitték,
hogy a népeknek bűnbánatra szolgáljon.
17 Feddhetetlen igaz volt Noé,
s a harag idején engesztelésül szolgált.
Miatta maradt a földön maradék
a vízözön idejében.
Szövetséget kötött vele Isten örök időkre,
hogy el ne pusztuljon többé minden élő a vízözön által.
20 Ábrahám népek sokaságának volt dicső atyja,
nem is volt dicsőségben hozzá hasonló.
Megtartotta a Magasságbeli parancsát,
és szövetségre lépett vele.
Testén szerzett érvényt a szövetségnek,
s a kísértésben hűnek bizonyult.
Dicsőséget adott neki ezért nemzetében,
megesküdött, hogy gyarapítja őt, mint a föld porát,
felmagasztalja ivadékát, mint a csillagokat,
és örökrészt ad nekik tengertől tengerig,
s a Folyamtól a föld határáig.
Ugyanígy tett Izsákkal is
Ábrahámnak, atyjának kedvéért.
Az összes elődjével kötött szövetségeket átadta neki,
s az áldás Jákob fején nyugodott.
Elismerte őt áldásai által,
és megadta neki örökrészét,
ő pedig elosztotta részét a tizenkét törzs között,
és belőle támasztotta azt a jámbor férfit,
aki kegyet talált minden élő szemében.
Jegyzetek
42,1 Az igazságért kiállni, a kereskedő csalásaival szemben felszólalni nem szégyen.
42,9 A lányos apa legfőbb feladata megőrizni a lányát a félrelépésektől.
42,15 Sírák fia könyvének utolsó egységét himnusz vezeti be a teremtő Isten nagyságáról.
42,15 Isten a szavával alkotta a mindenséget, jónak teremtette, ám az ember képtelen átlátni minden dolog értelmét.
43,1 A napot (hímnemű szó) hős harcoshoz hasonlítja a költemény.
43,6 Sírák fia idejében a Hold hónapjait követte a zsidó naptár. A hónapok újholdkor kezdődtek, a Húsvétot (Pászka) és a Sátoros ünnepet holdtöltekor ülték.
43,9 „Harci fegyver” vagy: szekér. Feltehetően a felhőkön mintegy csónakként úszó Holdat jelöli a kifejezés.
43,14 Korabeli elképzelés szerint Isten a természet erőit kamrákban tárolja.
44,1 A történelem során a bölcsesség számtalanszor megnyilatkozott a kiválasztott embereken keresztül. A sor Hénokkal kezdődik, és Sírák fia idejének főpapjával, Simonnal zárul.
44,1 A tizenkét dicsérő jelző (3-6.v.) nem konkrét személyekre vonatkozik. Voltak a meghívottak között is méltatlanok (9. v.).
44,16 Az első bölcs Hénok volt, aki az Úrral élt, és akin nem fogott a halál (vö. Ter 5,22-24; Zsid 11,5).
44,17 Vö. Ter 6-9.
44,20 Ábrahám a hite révén lett áldás közvetítője a népek számára.