ESEMÉNYEK ANTIÓCHOSZ EUPÁTOR URALKODÁSA ALATT: 10,10-13,26
Antióchosz Eupátor uralkodni kezd Most pedig elbeszéljük Eupátornak, az istentelen Antióchosz fiának a történetét; a háborús szenvedéseket azonban csak röviden adjuk elő. Ő trónralépése után bizonyos Líziászra, a föníciai és a szíriai sereg fővezérére bízta az ország ügyeit. Ptolemajosz ugyanis, akit Makrónnak is neveztek, arra törekedett, hogy – főleg a velük szemben elkövetett gazságok miatt – igazságot tegyen a zsidóknak, és békésen intézze el ügyeiket. Ezért aztán a király barátai beárulták Eupátornál. Különben is mindenfelé árulónak mondták, mert otthagyta a Filométor által rábízott Ciprust és Antióchosz Epifánészhez ment át, de attól is elpártolt. Méreggel vetett véget életének.Küzdelem az idúmeaiakkal és Timóteussal 14Gorgiász pedig, amikor annak a vidéknek parancsnokává lett, felfogadott zsoldosaival gyakran háborgatta a zsidókat. 15A zsidók azonban, akik kedvező fekvésű várak birtokában voltak, befogadták azokat, akiket kiűztek Jeruzsálemből, és felkészültek a harcra. Makkabeus emberei ekkor imádkoztak és kérték az Urat, hogy legyen a segítőjük. Majd megrohanták az idúmeaiak erősségeit, és heves támadással hatalmukba kerítették a helyeket. Aki kezükbe esett, azt megölték, és összesen nem kevesebb, mint húszezer embert mészároltak le. Amikor pedig többen két jól megerősített toronyba menekültek, amelyek mindennel el voltak látva, ami az ellenálláshoz szükséges, Makkabeus azok megostromlására otthagyta Simont, Józsefet meg Zakeust és elég sokat az emberei közül, ő maga pedig odament hadakozni, ahol nagyobb szükség volt rá. 20Simon emberei azonban kapzsiságtól vezéreltetve, hagyták megvesztegetni magukat a toronyban lévők közül egyesektől, és hetvenezer didrachma fejében néhányat szökni engedtek közülük. Mikor Makkabeus megtudta, hogy mi történt, összehívta a hadsereg vezéreit, és azzal vádolta őket, hogy pénzért adták el a testvéreket, mert szabadon engedték ellenségeiket. Majd kivégeztette az árulókat és csakhamar hatalmába kerítette a két tornyot. Minthogy pedig minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt, több mint húszezer embert mészárolt le a két erősségben.
24Timóteus pedig, akit korábban már megvertek a zsidók, nagyszámú zsoldos sereget gyűjtött egybe, Ázsiából lovasságot vont össze, és elindult, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát. Közeledtére Makkabeus és a társai könyörögtek az Úrhoz, port szórtak a fejükre, zsákkal övezték ágyékukat, és odaborultak az oltár lábához, hogy – amint a törvény mondja – nekik irgalmas, ellenségeiknek azonban ellensége és ellenfeleiknek ellenfele legyen. Az imádság végeztével aztán megragadták fegyverüket, messze eltávoztak a várostól, és csak akkor állapodtak meg, amikor már közel voltak az ellenséghez. Hajnalhasadáskor aztán mindkét oldalról megkezdték a támadást. Győzelmüknek és sikerüknek vitézségük mellett az Úr volt a záloga. Amazoknál az indulat volt a hadban a vezér. Amikor aztán már hevesen dúlt a harc, azt látta az ellenség, hogy aranyzablás lovakon öt ragyogó férfi jön az égből, és élére áll a zsidóknak. Ketten közülük közrefogták Makkabeust, oltalmazták fegyverükkel és sértetlenül megőrizték. Az ellenségre azonban nyilakat és villámokat szórtak. Erre azok megvakítva és zavarba ejtve a földre hullottak. Húszezer-ötszáz gyalogost és hatszáz lovast mészároltak le.
32Timóteus Gézerbe menekült, egy megerősített várba, amelynek Khereász volt a parancsnoka. Makkabeus és a társai hevesen ostromolták a várat négy napig. A bentlévők azonban bizakodva a hely erősségében, módfelett gyalázkodtak és szórták az istentelen beszédeket. De ötödik napra virradóra a Makkabeussal lévő ifjak közül húszan, felháborodva az istenkáromláson, vitézül a falhoz nyomultak, és bátor szívvel előre törtetve, felkapaszkodtak rá. Ugyanígy mások is felmásztak és nekiláttak, hogy felgyújtsák a tornyokat meg a kapukat, és elevenen égessék el az istenkáromlókat. Két egész napon át rombolták a várat. Timóteust, akit egy rejtekhelyen találtak, megölték, és meggyilkolták testvérét, Khereászt meg Apollófánészt is. Ezek végeztével dicsőítő és hálaadó énekekkel áldották az Urat, aki nagy dolgot cselekedett Izraelben és győzelmet szerzett számukra.
Jegyzetek
10,1 Vö. 1 Makk 4,36-61. Rövid beszámoló a templomnak Kr. e. 164-ben történt újraszenteléséről.
10,1 Mozaikszerű híradások az Antióchosz Eupátor (Kr. e. 164-162) alatt történt eseményekről. Az olvasó felismerheti, hogy a zsidók legyőzhetetlenek, mert Isten velük van.
10,14 Gorgiász: vö. 1 Makk 3,38.
10,15 Vö. 1 Makk 5,3-8.
10,20 Isten ellenségeivel harcolnak, a megalkuvók tehát a legsúlyosabb büntetéssel lakolnak.
10,24 Vö. 1 Makk 5,6-7; 8,30; 12,21-25.
10,32 Az 1 Makk 13,43-44 szerint Simon vette be Gézer városát. Az elbeszélő azonban konkrét személyek történetével kívánja szemléltetni az Isten ügyéért vívott lelkes harcot.
»Atyáim Istene, irgalom Ura,
aki szavaddal teremtettél mindeneket,
és bölcsességeddel alkottad az embert,
hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban,
és egyenes lélekkel igazságot tegyen:
add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet,
és ne zárj ki engem gyermekeid közül!
Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke,
gyenge, rövidéltű ember,
elégtelen a jog s a törvények értésére.
Mert legyen bár valaki
mégoly tökéletes is az emberek fiai között,
a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.
Te szemeltél ki engem néped királyává,
fiaid és leányaid bírájává,
8 te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden,
és oltárt lakóhelyed városában,
hasonmását a szent sátornak,
amelyet kezdettől fogva készítettél.
Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet,
s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted,
és tudja, mi kedves a szemed előtt,
és mi felel meg parancsaidnak.
Küldd el azt szent egedből,
dicsőséged trónusától,
hogy velem legyen és velem munkálkodjék,
és megtudjam, mi kedves előtted!
Mert ő mindezeket tudja és érti,
ezért józanul vezérel majd tetteimben,
és megőriz engem hatalmával.
Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim,
igazságban vezérlem népedet,
és méltó leszek atyám trónjára.
13 Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát,
és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?
Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok,
és terveink ingatagok,
15 mert a romlandó test teher a léleknek,
s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét.
Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak,
csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van,
az égieket pedig ki tudná kifürkészni?
Ki ismerte meg akaratodat,
hacsak te nem adtál bölcsességet,
s el nem küldted szent lelkedet a magasból?
Így lettek egyenessé a földön levők útjai,
s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked,
hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram,
akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak.«
A BÖLCSESSÉG HATALMA - HÉT PÉLDA : 10,1-11,4
Ádám 10
1 Ez óvta meg azt, akit Isten először formált,
a földkerekség atyját,
amikor még csak ő volt megteremtve;
ez vezette ki őt vétkéből,
és adott hatalmat neki, hogy minden fölött uralkodjon.
3 Tőle pártolt el haragjában az igaztalan,
azért pusztult el testvérgyilkos indulatában.
Mikor miatta özönvíz árasztotta el a földet,
ismét a bölcsesség mentette meg,
és vezérelte hitvány fa által az igazat.
Miután a népek gonosz tervükre egybegyűltek,
ez találta és óvta meg az igazat,
hogy Isten előtt feddhetetlen legyen,
és erőssé tette fia szeretetével szemben.
6 Ez ragadta ki az igazat a gonoszok romlásakor,
mikor az Ötvárosra hulló tűz elől menekült,
gonoszságuk bizonysága gyanánt ott van
a füstölgő sivár vidék,
az idétlen gyümölcsöt termő fák,
s a hitetlen lélek emlékéül álló sóoszlop.
Mivel mellőzték a bölcsesség útját,
nemcsak abban vallottak kárt, hogy a jót meg nem ismerték,
hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az embereknek,
hogy el ne titkolhassák, amiben vétkeztek.
Hű szolgáit viszont a bölcsesség ragadta ki a szorongatásból.
Jákob
10 Egyenes úton vezérelte
a bátyja haragja elől menekülő igazat,
megmutatta neki Isten országát,
és megadta neki a szent dolgok ismeretét.
Vesződsége közepette jóléthez segítette,
és fáradságát bőséggel jutalmazta.
Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben,
és gazdagsághoz juttatta,
megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől,
és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet,
hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél.
Ez nem hagyta cserben az eladott igazat,
hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe,
és nem hagyta el a bilincsekben sem,
amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát
s a hatalmat elnyomói fölött.
Meghazudtolta az ellene vádaskodókat,
és örök hírnevet szerzett neki.
Ez ragadta ki a szent népet,
a feddhetetlen ivadékot,
az elnyomó nemzet hatalmából,
ez vonult be Isten szolgájának lelkébe,
mire ő csodákkal és jelekkel
állt ellen félelmes királyoknak.
Megadta az igazaknak kényszermunkájuk jutalmát,
csodás utakon vezérelte őket,
nappal lepel volt számukra, éjjel pedig csillagfény.
Átvitte őket a Vörös-tengeren,
átvezette őket a nagy vízen,
ellenségeiket pedig a tengerbe merítette,
s a tenger mélységéből partra vetette.
Ezért az igazak kifosztották a gonoszokat,
és énekkel dicsérték Uram, szent nevedet.
Egyetértve magasztalták győztes kezedet,
a bölcsesség ugyanis megnyitotta a némák száját,
s a gyermekek nyelvét ékesszólóvá tette.
Jegyzetek
9,8 A templom a mennyei szentély mása.
9,13 Ezekben a sorokban világossá válik, hogy ez az imádság nemcsak egy király könyörgése, hanem minden emberé is.
9,15 Az a tétel, hogy a test visszatartja a lelket, Plátóntól származik.
10,1 Az itt következő fejezetek bemutatják, hogyan működött a bölcsesség Izrael történetében. A szerző az események mögött mindenütt Isten hűségét és jóságát látja meg. Az események leírásában nemcsak a Bibliára, hanem más zsidó hagyományokra (a targumokra) is támaszkodik.
10,1 Ádám bűnbe esett, de a bölcsesség megmentette őt.
10,3 Káin pusztulásának oka az, hogy elpártolt a bölcsességtől.
10,6 Az Ötváros Szodoma, Gomorra, Adma, Cebojim és Coár/Bela.
10,10 Jákob álmában látta a megnyílt eget, Isten országát.
Válaszd ki az ezüstből a salakot,
akkor az színtiszta lesz,
távolítsd el a gonoszt a király környezetéből,
akkor az igazság szilárddá teszi trónját.
Ne tolakodj előre a király előtt,
és ne állj a nagyok helyére,
7 mert jobb, ha mondják neked: »Jöjj ide, feljebb!«
minthogy megalázzanak a fejedelem előtt.
Jegyzetek
25,7 Vö. Lk 14,7-11.