A templom építése 3
1Majd elkezdte Salamon építtetni az Úr házát, Jeruzsálemben, a Mória hegyen, amelyet az Úr Dávidnak, az atyjának mutatott, azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornán szérűjén készített.
Az építést a második hónapban kezdte el, uralkodásának negyedik esztendejében.
3A következő alapokat vetette Salamon az Isten házának felépítésénél. Hossza a régi mértékegység szerint hatvan, szélessége húsz könyöknyi volt. Az előcsarnokot, amely a ház szélességi méretével egyenlő terjedelmű volt, s húsz könyöknyi hosszú és százhúsz könyöknyi magas volt, belülről tiszta arannyal boríttatta be. A nagyobbik helyiséget fenyőfával boríttatta be, aztán mindenütt finom aranylemezeket szegeztetett fel s ezekre pálmákat és sodrott láncformákat metszetett. A templom padozatát igen értékes márvánnyal boríttatta be, nagy ékességgel. Az arany, amelynek lemezeivel a házat, a gerendáit, ajtófélfáit, falait és ajtóit beboríttatta, teljesen salaktalan volt. A ház falaira kerubokat vésetett.
A Szentek Szentje 8Elkészíttette a Szentek Szentjének helyiségét is. Hossza, a ház szélességével megegyezően húsz könyöknyi, szélessége szintén húsz könyöknyi volt; mintegy hatszáz talentumnyi aranylemezzel boríttatta be. Aranyból készíttette a szegeket is, úgy, hogy mindegyik szeg ötven sékelt nyomott. A felső helyiségeket is beboríttatta arannyal.
A Szentek Szentjének helyiségébe két kerubszobrot készíttetett és azokat bevonattatta arannyal. A kerubok szárnyai húsz könyöknyire terjedtek, úgy, hogy az egyiknek az egyik szárnya öt könyöknyi volt s a ház faláig ért, a másik szárnya, amely szintén öt könyöknyi volt, a másik kerub szárnyát érintette. A másik kerub egyik szárnya szintén öt könyöknyi volt s a falat érte, másik szárnya is öt könyöknyi volt s a másik kerub szárnyát érintette. Mindkét kerub szárnyai tehát ki voltak terjesztve s húsz könyöknyire terjedtek; ők maguk egyenes lábbal álltak és arcukat a külső helyiség felé fordították.
Megcsináltatta a függönyt is kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és bisszusból és kerubokat szövetett rá.
A templom pompája A templom bejárója elé két oszlopot készíttetett: harmincöt könyöknyi volt a magasságuk és öt könyöknyi volt az oszlopfő. Csináltatott továbbá olyanforma láncocskákat, mint a felelőhelyé, és rátette azokat az oszlopfőkre, meg száz gránátalmát s ezeket a láncocskák közé helyezte. Magukat az oszlopokat a templom bejárójánál helyezte el: az egyiket jobbra, a másikat balra. A jobboldalon levőt Jákinnak, a baloldalon levőt Boáznak nevezte el.
4 Csináltatott továbbá egy rézoltárt; hossza húsz könyöknyi, szélessége húsz könyöknyi, magassága pedig tíz könyöknyi volt.
Megcsináltatta az öntött tengert is. Egyik szélétől a másik széléig tíz könyöknyi volt, s körös-körül kerek. Öt könyöknyi magas volt és harminc könyöknyi zsinór érte körül kerületét. Alatta ökörhöz hasonló alakok voltak és kívülről könyökönként tíz vésett cifrázat övezte két sorban a medence kerületét. Az ökrök öntve voltak, s a tenger tizenkét ökörre volt helyezve: három közülük északra, másik három nyugatra, másik három délre, a többi három keletre nézett. A tenger rájuk volt helyezve, a bikák hátsó része pedig a tenger alatt, befelé volt. Vastagsága egy tenyérnyi méretű volt, pereme olyan, mint a kehely pereme vagy a liliom kelyhe, háromezer bát fért bele.
Csináltatott továbbá tíz rézüstöt: ötöt jobbra, ötöt balra helyeztetett el, hogy bennük mossák meg mindazt, amit egészen elégő áldozatul be szándékoznak mutatni; a tengerben ugyanis a papok mosakodtak.
Elkészíttette a tíz arany mécstartót is a parancsolt forma szerint és elhelyezte őket a templomban, ötöt jobbra, ötöt balra. Csináltatott tíz asztalt is, s elhelyezte őket a templomban, ötöt jobbra, ötöt balra, továbbá száz arany csészét.
9Elkészíttette a papok udvarát is meg a nagy csarnokot s a csarnokhoz az ajtókat, utóbbiakat rézzel vonatta be. Majd elhelyeztette a tengert a jobb, a délkeleti oldalon.
Elkészítette továbbá Hírám a fazekakat, a villákat és a csészéket és így elkészítette mindazt, amit a királynak az Isten háza számára csináltatnia kellett: vagyis a két oszlopot, az oszlopok tetején levő oszlopfőket, a hálószerű műveket az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére, a négyszáz gránátalmát s a két hálót, úgyhogy mindegyik hálóra két sor gránátalma kerüljön, az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére, megcsináltatta az állványokat is és az üstöket és ezeket rátették az állványokra, meg az egy tengert s a tenger alá a tizenkét ökröt, meg a fazekakat, villákat és csészéket. Mindezeket az eszközöket tiszta rézből csinálta Salamonnak Hírám, az ő mestere, az Úr háza számára. A Jordán vidékén öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Száredáta között. Az edények mennyisége megszámlálhatatlan volt, úgyhogy nem is tudták a réz súlyát.
Megcsináltatta Salamon az Isten házának valamennyi eszközét is, az arany oltárt, az asztalokat, a kenyereket, amelyeket ezekre tesznek, a színtiszta aranyból való mécstartókat is mécseseikkel együtt, hogy világítsanak a Szentek Szentje előtt annak rendje s módja szerint, és virágszerű díszeiket, mécseseiket s arany koppantóikat – mindez tiszta aranyból készült –, továbbá a tömjéntartókat, a tömjénezőket, a csészéket, a mozsarakat, színtiszta aranyból, és bevonatta a templom belső, azaz a Szentek Szentjébe vezető ajtóit, meg a templom külső ajtóit arannyal. Így készült el az egész mű, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott.
5 Ekkor Salamon bevitte mindazt, amit atyja, Dávid fogadott, az ezüstöt, az aranyat, meg az összes edényeket és elhelyezte azokat az Isten házának kincstárában.
A szövetség ládájának átvitele Jeruzsálembe Azután egybegyűjtötte Izrael véneit s a törzsek minden fejedelmét s Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, vagyis a Sionról. El is jöttek Izrael férfiai mindnyájan a királyhoz, a hetedik hónapban levő ünnepen. Amikor pedig Izrael vénei valamennyien eljöttek, felvették a leviták a ládát és bevitték a sátor minden felszerelésével együtt. A szentély eszközeit, amelyek a sátorban voltak, szintén felvitték a papok a levitákkal. Salamon király s Izrael egész gyülekezete s mindazok, akik egybegyűltek a láda előtt, annyi kost és bikát mutattak be áldozatul, hogy meg sem lehetett azokat számlálni, mert igen nagy volt az áldozati állatok száma.
Aztán a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, azaz a templom felelőhelyére, a Szentek Szentjébe, a kerubok szárnya alá, úgyhogy a kerubok éppen afölött a hely fölött terjesztették ki szárnyukat, ahol a ládát elhelyezték, és befedték a ládát rúdjaival együtt. A láda hordozórúdjainak végét, mivel kissé hosszabbak voltak, a felelőhely előtt ugyan látni lehetett, de ha valaki egy kissé kijjebb volt, nem látta őket. Így volt ott a láda mind a mai napig. A ládában nem volt semmi sem, csak az a két tábla, amelyet Mózes helyezett bele a Hórebnél, amikor az Úr törvényt adott Izrael Egyiptomból kijövő fiainak.
Amikor aztán kijöttek a papok a szentélyből (valamennyi ott levő pap elvégezte ugyanis a megszentelődést, mert akkor még nem volt közöttük felosztva a szolgálat sora és rendje), a leviták és az énekesek, vagyis azok, akik Ászáf alatt, meg azok, akik Emán alatt, meg azok, akik Iditun alatt voltak, az ő fiaik és testvéreik, bisszusba öltözve, az oltár keleti oldalán állva cintényérokon, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap trombitált. Mivel valamennyien egyszerre zendítettek rá a trombitákra, az énekszóra, a cintányérokra, a hangszerekre és a különféle zeneszerszámokra és fennhangon énekeltek, messzire hallatszott a hang. Amikor pedig elkezdték dicsérni az Urat és ismételni, hogy: »Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló« – a felhő betöltötte az Isten házát, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak szolgálatba állni s szolgálni, mert az Úr dicsősége teljesen betöltötte az Isten házát.
6 Salamon ekkor ezt mondta: »Az Úr azt ígérte, hogy a felhőben fog lakni: én pedig íme, megépítettem a házat nevének, hogy lakjék ott mindörökké.«
Salamon beszéde Aztán megfordult a király és áldással köszöntötte Izrael egész gyülekezetét (az egész tömeg ott állt ugyanis figyelve) és így szólt: »Áldott az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette, amit atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis: ‘Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, mindeddig nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem várost, hogy ott ház épüljön nevemnek, és nem választottam senki mást, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen, hanem Jeruzsálemet választottam ki, hogy ott legyen nevem és Dávidot választottam ki, hogy őt népemnek, Izraelnek fejedelmévé tegyem.’ Amikor pedig atyám, Dávid, házat akart építeni az Úr, Izrael Istene nevének, az Úr azt mondta neki: ‘Amikor házat akartál építeni nevemnek, jól tetted, hogy ezt akartad, de nem te fogsz építeni házat, hanem fiad, aki majd ágyékodból származik, az fog házat építeni nevemnek.’ Az Úr teljesítette is szavát, amelyet mondott, és én álltam atyám, Dávid helyébe és én ültem Izrael trónjára, amint az Úr mondta, és én meg is építettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének, és elhelyeztem benne a ládát, amelyben az a szövetség van, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött.«
Salamon imája Aztán odaállt Izrael egész sokasága előtt az Úr oltára elé és kiterjesztette kezét. Salamon ugyanis egy rézemelvényt készíttetett s helyeztetett az udvar közepére; öt könyöknyi volt a hossza, öt könyöknyi a szélessége s három könyöknyi a magassága; erre állt s aztán térdre esve Izrael egész sokasága előtt, égre emelt kezekkel, 14így szólt:
»Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem a mennyben, sem a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat azok iránt a szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak, és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja. Nos tehát, Uram, Izrael Istene, teljesítsd szolgádnak, az atyámnak, Dávidnak azt, amit megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid vigyáznak útjukra és az én törvényem szerint járnak, úgy, amint te is én előttem jártál.’ Nos tehát Uram, Izrael Istene, valósuljon meg ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.
De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten az emberek között, a földön lakjon? Ha az ég s az egek ege nem képes befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem? De hiszen csak azért készült, hogy tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg azokat a könyörgéseket, amelyeket szolgád eléd terjeszt, hogy nyitva tartsd szemedet nappal és éjjel e ház felett, e hely felett, amelyről azt ígérted, hogy oda helyezed nevedet, és meghallgatod a könyörgést, amit szolgád hozzád intéz, s hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek könyörgését. Ha imádkozik valaki ezen a helyen, hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, s légy kegyelmes.
Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s kész megesküdni vele szemben, eljön és átok alá helyezi magát az oltár előtt e házban: halld meg az égből s szolgáltass igazságot szolgáid között: a gonosz eljárását torold meg az ő fején, és állj bosszút az igazért s fizess neki igaz volta szerint.
Ha vereséget szenved néped, Izrael az ellenség előtt (vétkezni fog ugyanis ellened), de aztán megtér és bűnbánatot tart s könyörög nevedhez s esdekel ezen a helyen, halld meg az égből s bocsásd meg népednek, Izraelnek bűnét s hozd vissza őket erre a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
Ha bezárul az ég és nem hull eső a földre a nép bűnei miatt, de aztán, minthogy sanyargatod őket, könyörögnek hozzád ezen a helyen s vallják nevedet s megtérnek bűneikből, halld meg Uram az égből és bocsásd meg szolgáidnak s népednek, Izraelnek a bűnt, és mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, és adj esőt e földnek, amelyet népednek adtál birtokul.
Ha éhínség vagy pestis, gabonaragya, szárazság, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenség pusztítja e földet s szállja meg a város kapuit, ha bármiféle csapás vagy nyomorúság sújtja, ha valaki megérti népedből, Izraelből azt a csapást s nyomorúságot, amely sújtotta, és könyörög s kitárja kezét e házban: halld meg az égből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes és fizess kinek-kinek az ő eljárása szerint, úgy, amint szívét megismerted (te ismered ugyanis egyedül az emberek fiainak szívét), hogy aztán mindenkor féljenek téged és a te útjaidon járjanak, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.
Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről, nagy neved, erős kezed s kinyújtott karod hírére és imádkozik ezen a helyen, hallgasd meg az égből, erős lakóhelyedről és tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet s féljen is téged, úgy, mint ahogy néped, Izrael és megtudja, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.
Ha néped hadba vonul ellenségei ellen, bármerre, amerre küldöd és imádkozik abba az irányba, amelyben ez a város, amelyet kiválasztottál, és ez a ház, amelyet nevednek építettem, fekszik, hallgasd meg az égből könyörgésüket s esdeklésüket és állj bosszút értük.
Ha pedig vétkeznek ellened, (hiszen nincs ember, aki ne vétkezne) és te megharagszol rájuk s kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és az fogságba hurcolja őket távoli vagy közeli földre, és ők azon a földön, ahová fogságba viszik őket, szívből megtérnek és bűnbánatot tartanak s könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és azt mondják: ‘Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk,’ és megtérnek hozzád teljes szívükből s teljes lelkükből fogságuk földjén, amelyre viszik őket s imádkoznak földjük irányába, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál és e ház irányába, amelyet nevednek építettem, hallgasd meg az égből, azaz erős lakóhelyedről imádságukat és szolgáltass igazságot s bocsáss meg népednek, bár vétkes. Mivel te vagy az én Istenem: nyíljék meg, kérlek, szemed, és figyeljen füled arra az imádságra, amely ezen a helyen végbemegy.
Most pedig, Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre hatalmad ládájával együtt: papjaidat, Uram, Isten, vegye körül segítséged, és szentjeid örvendezzenek javaidnak. Uram, Isten, ne utasítsd el felkented személyét: emlékezzél meg Dávid szolgád iránt tanúsított irgalmasságodról.«
3A következő alapokat vetette Salamon az Isten házának felépítésénél. Hossza a régi mértékegység szerint hatvan, szélessége húsz könyöknyi volt. Az előcsarnokot, amely a ház szélességi méretével egyenlő terjedelmű volt, s húsz könyöknyi hosszú és százhúsz könyöknyi magas volt, belülről tiszta arannyal boríttatta be. A nagyobbik helyiséget fenyőfával boríttatta be, aztán mindenütt finom aranylemezeket szegeztetett fel s ezekre pálmákat és sodrott láncformákat metszetett. A templom padozatát igen értékes márvánnyal boríttatta be, nagy ékességgel. Az arany, amelynek lemezeivel a házat, a gerendáit, ajtófélfáit, falait és ajtóit beboríttatta, teljesen salaktalan volt. A ház falaira kerubokat vésetett.
A Szentek Szentje 8Elkészíttette a Szentek Szentjének helyiségét is. Hossza, a ház szélességével megegyezően húsz könyöknyi, szélessége szintén húsz könyöknyi volt; mintegy hatszáz talentumnyi aranylemezzel boríttatta be. Aranyból készíttette a szegeket is, úgy, hogy mindegyik szeg ötven sékelt nyomott. A felső helyiségeket is beboríttatta arannyal.
A Szentek Szentjének helyiségébe két kerubszobrot készíttetett és azokat bevonattatta arannyal. A kerubok szárnyai húsz könyöknyire terjedtek, úgy, hogy az egyiknek az egyik szárnya öt könyöknyi volt s a ház faláig ért, a másik szárnya, amely szintén öt könyöknyi volt, a másik kerub szárnyát érintette. A másik kerub egyik szárnya szintén öt könyöknyi volt s a falat érte, másik szárnya is öt könyöknyi volt s a másik kerub szárnyát érintette. Mindkét kerub szárnyai tehát ki voltak terjesztve s húsz könyöknyire terjedtek; ők maguk egyenes lábbal álltak és arcukat a külső helyiség felé fordították.
Megcsináltatta a függönyt is kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és bisszusból és kerubokat szövetett rá.
A templom pompája A templom bejárója elé két oszlopot készíttetett: harmincöt könyöknyi volt a magasságuk és öt könyöknyi volt az oszlopfő. Csináltatott továbbá olyanforma láncocskákat, mint a felelőhelyé, és rátette azokat az oszlopfőkre, meg száz gránátalmát s ezeket a láncocskák közé helyezte. Magukat az oszlopokat a templom bejárójánál helyezte el: az egyiket jobbra, a másikat balra. A jobboldalon levőt Jákinnak, a baloldalon levőt Boáznak nevezte el.
4 Csináltatott továbbá egy rézoltárt; hossza húsz könyöknyi, szélessége húsz könyöknyi, magassága pedig tíz könyöknyi volt.
Megcsináltatta az öntött tengert is. Egyik szélétől a másik széléig tíz könyöknyi volt, s körös-körül kerek. Öt könyöknyi magas volt és harminc könyöknyi zsinór érte körül kerületét. Alatta ökörhöz hasonló alakok voltak és kívülről könyökönként tíz vésett cifrázat övezte két sorban a medence kerületét. Az ökrök öntve voltak, s a tenger tizenkét ökörre volt helyezve: három közülük északra, másik három nyugatra, másik három délre, a többi három keletre nézett. A tenger rájuk volt helyezve, a bikák hátsó része pedig a tenger alatt, befelé volt. Vastagsága egy tenyérnyi méretű volt, pereme olyan, mint a kehely pereme vagy a liliom kelyhe, háromezer bát fért bele.
Csináltatott továbbá tíz rézüstöt: ötöt jobbra, ötöt balra helyeztetett el, hogy bennük mossák meg mindazt, amit egészen elégő áldozatul be szándékoznak mutatni; a tengerben ugyanis a papok mosakodtak.
Elkészíttette a tíz arany mécstartót is a parancsolt forma szerint és elhelyezte őket a templomban, ötöt jobbra, ötöt balra. Csináltatott tíz asztalt is, s elhelyezte őket a templomban, ötöt jobbra, ötöt balra, továbbá száz arany csészét.
9Elkészíttette a papok udvarát is meg a nagy csarnokot s a csarnokhoz az ajtókat, utóbbiakat rézzel vonatta be. Majd elhelyeztette a tengert a jobb, a délkeleti oldalon.
Elkészítette továbbá Hírám a fazekakat, a villákat és a csészéket és így elkészítette mindazt, amit a királynak az Isten háza számára csináltatnia kellett: vagyis a két oszlopot, az oszlopok tetején levő oszlopfőket, a hálószerű műveket az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére, a négyszáz gránátalmát s a két hálót, úgyhogy mindegyik hálóra két sor gránátalma kerüljön, az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére, megcsináltatta az állványokat is és az üstöket és ezeket rátették az állványokra, meg az egy tengert s a tenger alá a tizenkét ökröt, meg a fazekakat, villákat és csészéket. Mindezeket az eszközöket tiszta rézből csinálta Salamonnak Hírám, az ő mestere, az Úr háza számára. A Jordán vidékén öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Száredáta között. Az edények mennyisége megszámlálhatatlan volt, úgyhogy nem is tudták a réz súlyát.
Megcsináltatta Salamon az Isten házának valamennyi eszközét is, az arany oltárt, az asztalokat, a kenyereket, amelyeket ezekre tesznek, a színtiszta aranyból való mécstartókat is mécseseikkel együtt, hogy világítsanak a Szentek Szentje előtt annak rendje s módja szerint, és virágszerű díszeiket, mécseseiket s arany koppantóikat – mindez tiszta aranyból készült –, továbbá a tömjéntartókat, a tömjénezőket, a csészéket, a mozsarakat, színtiszta aranyból, és bevonatta a templom belső, azaz a Szentek Szentjébe vezető ajtóit, meg a templom külső ajtóit arannyal. Így készült el az egész mű, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott.
5 Ekkor Salamon bevitte mindazt, amit atyja, Dávid fogadott, az ezüstöt, az aranyat, meg az összes edényeket és elhelyezte azokat az Isten házának kincstárában.
A szövetség ládájának átvitele Jeruzsálembe Azután egybegyűjtötte Izrael véneit s a törzsek minden fejedelmét s Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, vagyis a Sionról. El is jöttek Izrael férfiai mindnyájan a királyhoz, a hetedik hónapban levő ünnepen. Amikor pedig Izrael vénei valamennyien eljöttek, felvették a leviták a ládát és bevitték a sátor minden felszerelésével együtt. A szentély eszközeit, amelyek a sátorban voltak, szintén felvitték a papok a levitákkal. Salamon király s Izrael egész gyülekezete s mindazok, akik egybegyűltek a láda előtt, annyi kost és bikát mutattak be áldozatul, hogy meg sem lehetett azokat számlálni, mert igen nagy volt az áldozati állatok száma.
Aztán a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, azaz a templom felelőhelyére, a Szentek Szentjébe, a kerubok szárnya alá, úgyhogy a kerubok éppen afölött a hely fölött terjesztették ki szárnyukat, ahol a ládát elhelyezték, és befedték a ládát rúdjaival együtt. A láda hordozórúdjainak végét, mivel kissé hosszabbak voltak, a felelőhely előtt ugyan látni lehetett, de ha valaki egy kissé kijjebb volt, nem látta őket. Így volt ott a láda mind a mai napig. A ládában nem volt semmi sem, csak az a két tábla, amelyet Mózes helyezett bele a Hórebnél, amikor az Úr törvényt adott Izrael Egyiptomból kijövő fiainak.
Amikor aztán kijöttek a papok a szentélyből (valamennyi ott levő pap elvégezte ugyanis a megszentelődést, mert akkor még nem volt közöttük felosztva a szolgálat sora és rendje), a leviták és az énekesek, vagyis azok, akik Ászáf alatt, meg azok, akik Emán alatt, meg azok, akik Iditun alatt voltak, az ő fiaik és testvéreik, bisszusba öltözve, az oltár keleti oldalán állva cintényérokon, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap trombitált. Mivel valamennyien egyszerre zendítettek rá a trombitákra, az énekszóra, a cintányérokra, a hangszerekre és a különféle zeneszerszámokra és fennhangon énekeltek, messzire hallatszott a hang. Amikor pedig elkezdték dicsérni az Urat és ismételni, hogy: »Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló« – a felhő betöltötte az Isten házát, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak szolgálatba állni s szolgálni, mert az Úr dicsősége teljesen betöltötte az Isten házát.
6 Salamon ekkor ezt mondta: »Az Úr azt ígérte, hogy a felhőben fog lakni: én pedig íme, megépítettem a házat nevének, hogy lakjék ott mindörökké.«
Salamon beszéde Aztán megfordult a király és áldással köszöntötte Izrael egész gyülekezetét (az egész tömeg ott állt ugyanis figyelve) és így szólt: »Áldott az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette, amit atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis: ‘Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, mindeddig nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem várost, hogy ott ház épüljön nevemnek, és nem választottam senki mást, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen, hanem Jeruzsálemet választottam ki, hogy ott legyen nevem és Dávidot választottam ki, hogy őt népemnek, Izraelnek fejedelmévé tegyem.’ Amikor pedig atyám, Dávid, házat akart építeni az Úr, Izrael Istene nevének, az Úr azt mondta neki: ‘Amikor házat akartál építeni nevemnek, jól tetted, hogy ezt akartad, de nem te fogsz építeni házat, hanem fiad, aki majd ágyékodból származik, az fog házat építeni nevemnek.’ Az Úr teljesítette is szavát, amelyet mondott, és én álltam atyám, Dávid helyébe és én ültem Izrael trónjára, amint az Úr mondta, és én meg is építettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének, és elhelyeztem benne a ládát, amelyben az a szövetség van, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött.«
Salamon imája Aztán odaállt Izrael egész sokasága előtt az Úr oltára elé és kiterjesztette kezét. Salamon ugyanis egy rézemelvényt készíttetett s helyeztetett az udvar közepére; öt könyöknyi volt a hossza, öt könyöknyi a szélessége s három könyöknyi a magassága; erre állt s aztán térdre esve Izrael egész sokasága előtt, égre emelt kezekkel, 14így szólt:
»Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem a mennyben, sem a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat azok iránt a szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak, és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja. Nos tehát, Uram, Izrael Istene, teljesítsd szolgádnak, az atyámnak, Dávidnak azt, amit megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid vigyáznak útjukra és az én törvényem szerint járnak, úgy, amint te is én előttem jártál.’ Nos tehát Uram, Izrael Istene, valósuljon meg ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.
De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten az emberek között, a földön lakjon? Ha az ég s az egek ege nem képes befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem? De hiszen csak azért készült, hogy tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg azokat a könyörgéseket, amelyeket szolgád eléd terjeszt, hogy nyitva tartsd szemedet nappal és éjjel e ház felett, e hely felett, amelyről azt ígérted, hogy oda helyezed nevedet, és meghallgatod a könyörgést, amit szolgád hozzád intéz, s hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek könyörgését. Ha imádkozik valaki ezen a helyen, hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, s légy kegyelmes.
Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s kész megesküdni vele szemben, eljön és átok alá helyezi magát az oltár előtt e házban: halld meg az égből s szolgáltass igazságot szolgáid között: a gonosz eljárását torold meg az ő fején, és állj bosszút az igazért s fizess neki igaz volta szerint.
Ha vereséget szenved néped, Izrael az ellenség előtt (vétkezni fog ugyanis ellened), de aztán megtér és bűnbánatot tart s könyörög nevedhez s esdekel ezen a helyen, halld meg az égből s bocsásd meg népednek, Izraelnek bűnét s hozd vissza őket erre a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
Ha bezárul az ég és nem hull eső a földre a nép bűnei miatt, de aztán, minthogy sanyargatod őket, könyörögnek hozzád ezen a helyen s vallják nevedet s megtérnek bűneikből, halld meg Uram az égből és bocsásd meg szolgáidnak s népednek, Izraelnek a bűnt, és mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, és adj esőt e földnek, amelyet népednek adtál birtokul.
Ha éhínség vagy pestis, gabonaragya, szárazság, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenség pusztítja e földet s szállja meg a város kapuit, ha bármiféle csapás vagy nyomorúság sújtja, ha valaki megérti népedből, Izraelből azt a csapást s nyomorúságot, amely sújtotta, és könyörög s kitárja kezét e házban: halld meg az égből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes és fizess kinek-kinek az ő eljárása szerint, úgy, amint szívét megismerted (te ismered ugyanis egyedül az emberek fiainak szívét), hogy aztán mindenkor féljenek téged és a te útjaidon járjanak, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.
Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről, nagy neved, erős kezed s kinyújtott karod hírére és imádkozik ezen a helyen, hallgasd meg az égből, erős lakóhelyedről és tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet s féljen is téged, úgy, mint ahogy néped, Izrael és megtudja, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.
Ha néped hadba vonul ellenségei ellen, bármerre, amerre küldöd és imádkozik abba az irányba, amelyben ez a város, amelyet kiválasztottál, és ez a ház, amelyet nevednek építettem, fekszik, hallgasd meg az égből könyörgésüket s esdeklésüket és állj bosszút értük.
Ha pedig vétkeznek ellened, (hiszen nincs ember, aki ne vétkezne) és te megharagszol rájuk s kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és az fogságba hurcolja őket távoli vagy közeli földre, és ők azon a földön, ahová fogságba viszik őket, szívből megtérnek és bűnbánatot tartanak s könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és azt mondják: ‘Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk,’ és megtérnek hozzád teljes szívükből s teljes lelkükből fogságuk földjén, amelyre viszik őket s imádkoznak földjük irányába, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál és e ház irányába, amelyet nevednek építettem, hallgasd meg az égből, azaz erős lakóhelyedről imádságukat és szolgáltass igazságot s bocsáss meg népednek, bár vétkes. Mivel te vagy az én Istenem: nyíljék meg, kérlek, szemed, és figyeljen füled arra az imádságra, amely ezen a helyen végbemegy.
Most pedig, Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre hatalmad ládájával együtt: papjaidat, Uram, Isten, vegye körül segítséged, és szentjeid örvendezzenek javaidnak. Uram, Isten, ne utasítsd el felkented személyét: emlékezzél meg Dávid szolgád iránt tanúsított irgalmasságodról.«
Jegyzetek
3,1 A pestisjárvány ideje alatt Dávid látomásában egy öldöklő angyalt látott. Amikor a csapás véget ért (1 Krón 21,15-19), megvette azt a helyet, ahol a jelenést látta.
3,3 A szentély a Szentek Szentjével együtt 30 méter hosszú, 10 méter széles és 10 méter magas volt. A homlokzata keletre nézett. Előtte egy oszlopcsarnok volt, olyan széles, mint maga a szentély. Az oszlopcsarnoknak 20 könyök volt a mélysége és 20 a magassága. A könyök a fogságból való szabaduláskor is ugyanakkora volt mint Mózes és Salamon idejében, vagyis kb. fél méter, a babiloni ennél rövidebb volt. A nagy terem a Szentély volt (hékál), ami 40 könyök hosszú volt, vagyis kb. 20 méter.
3,8 A Szentek Szentje (Debir) 10 méternek megfelelő könyök mélységű volt. A talentum kb. 41 kiló volt, a sékel kb. 11,5 gramm. A többi helyiség talán a szentélyt körülvevő épületegyüttes harmadik emeleti szintjén helyezkedett el.
4,9 A Szentélybe csak a papok léphettek be, a nép nem, a Szentek Szentjébe pedig csak a főpap, az is csak egyszer egy évben. A hívek az udvarokban voltak a Templom csukott kapuja előtt. Az első, a belső udvar vagy oszlocsarnok a papok és leviták számára volt fenntartva, a nagy udvarban vagy külső oszlopcsarnokban tartózkodhatott a nép. Pogányok nem léphettek be a templom területére. A pogányok udvarát csak Heródes idejében alakították ki.
6,14 Salamon, miután magasztalta Isten hűségét, és könyörgött, hogy legyen kegyes Temploma iránt, és hallgassa meg a kéréseket, amelyekkel ott hozzá fordulnak, a kérő ima hat fajtáját sorolja fel: igazságtalanság kárvallottjainak imája, a vereséget szenvedő Izrael imája, az esőért és a csapásoktól való megszabadulásért mondott ima, az idegenek imája, az igazságos háború győzelméért és a fogságba hurcolt Izraelért való könyörgés. Salamon kéréseiből látszik, hogy előre látja, hogy Izrael nem lesz mindig hű az Úrhoz.